A fájdalom alkímiája
Van, ki imádattal rajong
Érted, Természet, van ki gyászol.
Életet kap, részt a csodából
Ő, emez sírt ás és jajong.
Hermész, bár riogatsz gyakorta,
Segítesz ismeretlenül,
Midásszá változtatsz belül,
Ki a legbúsabb alkimista;
Vassá rontom az aranyat,
S a mennyt pokollá általad;
Ha a vad felhők közt gomolygó
Ködben felsejlik egy alak,
Neki készül az ég utolsó
Zugában egy súlyos koporsó.
2022. 03. 25.
Alchimie de la douleur (1860)
L'un t'éclaire avec son ardeur,
L'autre en toi met son deuil, Nature!
Ce qui dit à l'un: Sépulture!
Dit à l'autre: Vie et splendeur!
Hermès inconnu qui m'assistes
Et qui toujours m'intimidas,
Tu me rends l'égal de Midas,
Le plus triste des alchimistes;
Par toi je change l'or en fer
Et le paradis en enfer;
Dans le suaire des nuages
Je découvre un cadavre cher,
Et sur les célestes rivages
Je bâtis de grands sarcophages.
További fordítás
A fájdalom alkímiája
(Tóth Árpád fordítása)
Van, ki lelke fényébe zár,
Óh, Természet! s van, aki gyászba;
Mi egynek: holtak síri háza,
Másiknak: élet és sugár!
Titkos Hermes! reám is szállott
Varázsod, s adsz bús borzadást,
Olyanná tettél, mint Midást,
A legbúsabb aranycsinálót;
Aranyat vassá ront kezem,
Az édent pokollá teszem;
Nekem már, hogyha felleg indul,
Drága holtak leple leszen,
S hol az ég alja istenin gyúl,
Nagy sírt rakok fel álmaimbul.