Embedded Files
1. változat
Az estém egy zsidó szajhával telt az ágyban
− mint meztelen halott egy dermedt másikon −,
megvettem a gyönyört, de bágyadt tudatom
másutt járt, akitől messzire vitt a vágyam.
E fönséges csodát folyton ragyogni láttam,
a kedves bájt, erőt, szeme két fegyverét,
s haját, mint koronát, mely ékíti fejét;
az emléktől szivem vad szerelemre lobban.
Csókokkal hinteném nemesszép testedet,
hűvös lábfejedet forrón érintené szám,
a lázas ölelés gyöngyeivel borítnám
be mindened. S az éjt – ha csupáncsak egyet –
könnyel csitítanád, tekinteted hidegje,
én ádáz asszonyom, nyomban megszelidülne.
2024. április 16.
* * *
2. változat
Éjjel egy iszonyú zsidó szajhát szerettem,
− Így öleli a holt test halott másikát −.
Vágyam állta a kéjt, mit öle felkinált,
Míg én a Szépen, óh, hosszan elrévedeztem.
Erőt és bájt adott a tiszta egyszerűség
Tekintetetének, ez festőt is rabul ejt,
hajának hódolat, keze sem felejt;
Emléke gyújtja már szívem kihunyt szerelmét.
Csókokkal hinteném gyönyörű testedet.
Az érző ölelés kincseit szerteszórnám,
S fagyos lábaidat hevesen beborítnám
Ében tincseidig. Ha az éjt – csak egyet –
Könnyel békítenéd, szemeid jéghidegje,
Én ádáz asszonyom, legott megszelidülne.
2023. április 7.
* * *
3. változat
Éjjel egy iszonyú zsidó szajhát szerettem,
Mint két élettelen test öleltük egymást.
Vágyam állta a kéjt, mit öle felkínált,
De bűvös bánatán én csupán révedeztem.
Festőt is rabul ejt a pazar egyszerűség,
Mely erőt s bájt adott bús tekintetének,
Behódol illatos hajrengetegének,
És felrázza szelíd gyönyörének emlékét.
Csókokkal hinteném alakod tökélyét.
Az érző ölelés kincseit szerteszórnám,
S jeges lábaidat hevesen beborítnám
Ében tincseidig. Ha létünk egy éjét
Könnyel szépítenéd, ó, kegyetlen királynő,
Hideg szemeidet meg-megvillantaná hő.
2021. 02. 15.
* * *
4. változat
Éjjel egy iszonyú zsidó szajhát szerettem,
Mint két élettelen test öleltük egymást.
Vágyam állta a kéjt, mit öle felkínált,
És a szépségen én csupán elrévedeztem.
Festőt is rabul ejt a pazar egyszerűség,
Mely erőt s bájt adott bús tekintetének,
Behódol illatos hajrengetegének,
S emléke gyújtja már szívem kihunyt szerelmét.
Csókokkal hinteném alakod tökélyét.
Az érző ölelés kincseit szerteszórnám,
S fagyos lábaidat hevesen beborítnám
Ében tincseidig. Ha éltünk egy éjét
Könnyel szépítenéd, szemeid jéghidegje,
Én ádáz asszonyom, legott megenyhülne.
2021. 02. 16.
Une nuit que j'étais près d'une affreuse Juive (1857)
Une nuit que j'étais près d'une affreuse Juive,
Comme au long d'un cadavre un cadavre étendu,
Je me pris à songer près de ce corps vendu
À la triste beauté dont mon désir se prive.
Je me représentai sa majesté native,
Son regard de vigueur et de grâces armé,
Ses cheveux qui lui font un casque parfumé,
Et dont le souvenir pour l'amour me ravive.
Car j'eusse avec ferveur baisé ton noble corps,
Et depuis tes pieds frais jusqu'à tes noires tresses
Déroulé le trésor des profondes caresses,
Si, quelque soir, d'un pleur obtenu sans effort
Tu pouvais seulement, ô reine des cruelles!
Obscurcir la splendeur de tes froides prunelles.
További fordítások
Egy éjjel, iszonyú zsidó nőnél
(Kiss Sándor fordítása)
Egy éjjel, iszonyú zsidó nőnél kinyúlva,
ahogy halottra egy másik halott borul,
a megvett test fölött előtűnt szomorún
a Szépség, akitől a vágy rabolt el újra.
Láttam magam előtt e Fenséget ragyogva,
szemének fegyverét, az erős lágy sugárt,
a haját, az illatos, feszülő koronát,
s az emlék szívemet már szerelemre gyújtja.
Csókoltam volna úgy a nemes testedet:
hűs lábadtól sötét hajtincsedig ömölne
simogatásaim mélyének drága gyöngye,
ha szemed ragyogó fényét, ó rettenet
királynője!, csupán egyetlen este, ócska,
rossz könnycsepp legalább egyszer megtörte volna.
* * *
Éj volt, egy iszonyú zsidónővel az ágyon
(Szabó Lőrinc fordítása)
Éj volt, egy iszonyú zsidónővel az ágyon
nyújtóztam, mint hideg halotthoz bújt halott,
s a fizetett gyönyör mellett felragyogott
a szomorú szépség, kire hiába vágyom.
Elmerengtem azon a büszke tisztaságon,
láttam a bájt s erőt, szeme fegyvereit,
s haját, mely illatos, dús sisakká szökik,
és emlékével is felgyújtja régi vágyam.
Mert rád, dicső, terád lett volna még tüzem,
s lábadtól fekete fürtjeidig lobogva
burkollak százezer, mélységes, puha csókba,
ha egyszer, este, óh, úrnőm, te szívtelen,
csak egy igazi könny, lelkedbe lopva gyászát,
tompítja szemeid jéghideg ragyogását!
* * *
Egy éjjel, fekve egy iszonyú zsidónővel
(Tornai József fordítása)
Egy éjjel, fekve egy iszonyú zsidónővel,
ahogy halottra hull rá egy másik halott,
komor szépségeden, melyből én nem kapok,
ábrándoztam, teli e vásárolt gyönyörrel.
Láttam alakodat, mely fenségesre nő fel,
a vad erejü bájt, szilárd tekintetet,
hajad, e sisakot: nagy illat-fölleget:
már emlékezve is az imádata tölt el.
S csókoltam volna már nemes-szép testedet
s üde lábadon éj-füstödig suhanva,
kincset írt volna a simogatás hatalma,
ha egyszer, este csak egy könny, egy önfeledt,
homályosítaná, királynőm, te kegyetlen!
a fényt, a ragyogást kemény, rideg szemedben.
Google Sites
Report abuse