Je veux te raconter, ô molle enchanteresse!

Les diverses beautés qui parent ta jeunesse;

Je veux te peindre ta beauté,

Où l'enfance s'allie à la maturité.

Quand tu vas balayant l'air de ta jupe large,

Tu fais l'effet d'un beau vaisseau qui prend le large,

Chargé de toile, et va roulant

Suivant un rythme doux, et paresseux, et lent.

Sur ton cou large et rond, sur tes épaules grasses,

Ta tête se pavane avec d'étranges grâces;

D'un air placide et triomphant

Tu passes ton chemin, majestueuse enfant.

Je veux te raconter, ô molle enchanteresse!

Les diverses beautés qui parent ta jeunesse;

Je veux te peindre ta beauté,

Où l'enfance s'allie à la maturité.

Ta gorge qui s'avance et qui pousse la moire,

Ta gorge triomphante est une belle armoire

Dont les panneaux bombés et clairs

Comme les boucliers accrochent des éclairs;

Boucliers provoquants, armés de pointes roses!

Armoire à doux secrets, pleine de bonnes choses,

De vins, de parfums, de liqueurs

Qui feraient délirer les cerveaux et les coeurs!

Quand tu vas balayant l'air de ta jupe large

Tu fais l'effet d'un beau vaisseau qui prend le large,

Chargé de toile, et va roulant

Suivant un rythme doux, et paresseux, et lent.

Tes nobles jambes, sous les volants qu'elles chassent,

Tourmentent les désirs obscurs et les agacent,

Comme deux sorcières qui font

Tourner un philtre noir dans un vase profond.

Tes bras, qui se joueraient des précoces hercules,

Sont des boas luisants les solides émules,

Faits pour serrer obstinément,

Comme pour l'imprimer dans ton coeur, ton amant.

Sur ton cou large et rond, sur tes épaules grasses,

Ta tête se pavane avec d'étranges grâces;

D'un air placide et triomphant

Tu passes ton chemin, majestueuse enfant.

A szép hajó

Babits Mihály fordítása

Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák

szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát,

szépséged rajzolom eléd,

hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.

Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,

olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna,

mely dúsan vitorlázva ring

egy lusta, lassu és édes ütem szerint.

Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll

felett titokzatos bájjal pávázva himbál;

diadalmas-álmatagon

haladsz te, fenséges leányka, útadon!

Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák

szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát;

szépséged rajzolom eléd

hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.

Melled, a büszke mell, amint előreszökvén

feszíti selymedet, olyan, mint drága szekrény;

domború, szárnyas ajtaján

minden fény megcsuszik, mint sima pajzs falán.

Kihívó, hetyke pajzs, két rózsás gombbal ékes;

dús szekrény, titka van, és telisteli édes

bor, illat és drága likőr,

melytől az agy s a szív vad őrületbe dől.

Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,

olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna,

mely dúsan vitorlázva ring

egy lusta, lassu és édes ütem szerint.

Nemes, szép lábaid, verve a fodrok alját,

a sötét vágyakat ingerlik s fölkavarják;

ilyen két boszorkány, aki,

mély üstjében sötét italát keveri.

Karod, mely Herkules-fiúkkal játszva vína,

mint a sikos boák, kőkemény, noha síma,

hogy makacsul szorítsad őt,

makacsul fojtva mély szivedbe, szeretőd.

Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll

felett titokzatos bájjal pávázva himbál;

diadalmas-álmatagon

haladsz te, fenséges leányka, útadon!