Je suis la pipe d'un auteur;

On voit, à contempler ma mine

D'Abyssinienne ou de Cafrine,

Que mon maître est un grand fumeur.

Quand il est comblé de douleur,

Je fume comme la chaumine

Où se prépare la cuisine

Pour le retour du laboureur.

J'enlace et je berce son âme

Dans le réseau mobile et bleu

Qui monte de ma bouche en feu,

Et je roule un puissant dictame

Qui charme son coeur et guérit

De ses fatigues son esprit.

A pipa

(Tóth Árpád fordítása)

Író pipája vagyok én,

Rajtam ki-ki láthatja szépen,

Nézvén setét kafferi képem,

Hogy gazdám füstnyelő legény.

Ha lomha bútól nyög szegény,

Száll párám kis ház füstjeképpen,

Melynek étket főz üstje éppen

A pórnak, aki hazamén.

Tüzes szájamról sűrü háló,

Mely könnyü, kék rezgéssel ing,

Szépen, lassan köré kering,

És száll rá mind dúsabbra váló

Balzsamnak bűvös kelleme,

S meggyógyul lankadt szelleme.