Embedded Files
Két szelíd szemed, drága úrnőm,
Fáradtan lehunyva maradt,
Pihenjen, mint te nemtörődöm
Testtel, hol örömed fogant.
A kertben hallani a forrást,
Nem csendesül se éj, se nap,
Édesen táplálja a vágyást,
Miből a szenvedély fakad.
A csokor száz virágát
Hullajtja szét,
A phoebei derű át-
Szövi szinét,
Könnyítve zokogását
S nehéz szivét.
Így lelked, amely lángra lobban,
Mikor megvillan az öröm,
Szárnyal az ég felé legottan,
A végtelenbe vakmerőn.
Majd túlcsordul, és haldokolva
A megbánás hullámain,
Rejtett meredélyen leszállva
Elnyugszik szívem bugyrain.
A csokor száz virágát
Hullajtja szét,
A phoebei derű át-
Szövi szinét,
Könnyítve zokogását
S nehéz szivét.
Mily édes melledre hajolni,
Kit megszépít az éjszaka,
És a keservet elviselni,
Hogy sír a forrás panasza!
Zengő víz, Hold áldásos éjen,
Köröttünk reszketőn a fák
– Tükröd darabjai, szerelmem –
S ártatlan melankóliád.
A csokor száz virágát
Hullajtja szét,
A phoebei derű át-
Szövi szinét,
Könnyítve zokogását
S nehéz szivét.
2022. 06. 10.
Le Jet d'eau
Tes beaux yeux sont las, pauvre amante!
Reste longtemps, sans les rouvrir,
Dans cette pose nonchalante
Où t'a surprise le plaisir.
Dans la cour le jet d'eau qui jase,
Et ne se tait ni nuit ni jour,
Entretient doucement l'extase
Où ce soir m'a plongé l'amour.
La gerbe épanouie
En mille fleurs,
Où Phoebé réjouie
Met ses couleurs,
Tombe comme une pluie
De larges pleurs.
Ainsi ton âme qu'incendie
L'éclair brûlant des voluptés
S'élance, rapide et hardie,
Vers les vastes cieux enchantés.
Puis elle s'épanche, mourante,
En un flot de triste langueur,
Qui par une invisible pente
Descend jusqu'au fond de mon coeur.
La gerbe épanouie
En mille fleurs,
Où Phoebé réjouie
Met ses couleurs,
Tombe comme une pluie
De larges pleurs.
Ô toi, que la nuit rend si belle,
Qu'il m'est doux, penché vers tes seins,
D'écouter la plainte éternelle
Qui sanglote dans les bassins!
Lune, eau sonore, nuit bénie,
Arbres qui frissonnez autour,
Votre pure mélancolie
Est le miroir de mon amour.
La gerbe épanouie
En mille fleurs,
Où Phoebé réjouie
Met ses couleurs,
Tombe comme une pluie
De larges pleurs.
További fordítás
Szökőkút
(Babits Mihály fordítása)
Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd húnyva hosszan: ne beszélj.
Maradj e hanyag helyzetedben,
amelyben meglepett a kéj.
Künn a szökőkút, mely csevegdél,
és nem szünik sem éj, se nap,
táplálja, melybe meritettél
ma: elragadtatásomat.
Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,
melyekre Phébe hinti
ezer szinét:
nagy könnyeit ugy önti
záporba szét.
Igy a te lelked, melyet hően
a gyönyörök villáma gyujt,
kirebben gyorsan s vakmerően
szárnyat nagy, bűvös égbe nyujt
De majd lehalva, szárnyelejtőn
bús bágyadásba márt az ár,
amely egy láthatatlan lejtőn
lelkemnek is mélyébe száll.
Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,
melyekre Phébe hinti
ezer szinét:
nagy könnyeit ugy önti
záporba szét.
Te kit oly széppé tesz az éjjel,
de jó, ha kebleden vagyok,
az örök panaszt színi kéjjel,
mely a medence közt zokog.
Hold, zengő víz s te éj, te áldott
s ti fák magányos borzama,
szeplőtlen melankóliátok
szerelmem édes tükre ma.
Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,
melyekre Phébe hinti
ezer szinét:
nagy könnyeit ugy önti
záporba szét.
Google Sites
Report abuse