Ô muse de mon coeur, amante des palais,

Auras-tu, quand Janvier lâchera ses Borées,

Durant les noirs ennuis des neigeuses soirées,

Un tison pour chauffer tes deux pieds violets?

Ranimeras-tu donc tes épaules marbrées

Aux nocturnes rayons qui percent les volets?

Sentant ta bourse à sec autant que ton palais

Récolteras-tu l'or des voûtes azurées?

II te faut, pour gagner ton pain de chaque soir,

Comme un enfant de choeur, jouer de l'encensoir,

Chanter des Te Deum auxquels tu ne crois guère,

Ou, saltimbanque à jeun, étaler tes appas

Et ton rire trempé de pleurs qu'on ne voit pas,

Pour faire épanouir la rate du vulgaire.

A megvehető Múzsa 

(Kiss Sándor fordítása)

Szívem Múzsája, ó, paloták kedvese,

Északról Január, ha eljő, a leszálló

est félelmei közt, a fagytól kékre váló

lábad, hogy melegítsd, parazsad, mondd, lesz-e?

Redőnyön áttörő ezüstsugár a márvány

válladnak csak az éj melegét adja át?

Ha érzed, kiürült erszényed, palotád,

gyűjtesz-e aranyat kéklő egek palástján?

Hogy esténként ehesd az áldott kenyeret,

tömjént lóbálsz, akár ministránsgyerekek,

Kántálsz Te Deumot, hitedet ráakasztod,

éhes komédiás gyanánt asszonyi bájt

árulsz, de kacajod titkon könnyekre vált,

amíg a csőcselék lépét ki nem fakasztod.

* * *

Az eladó Múzsa

(Babits Mihály fordítása)

Óh, lesz-e, paloták barátja, szeretett

Muzsám, ha Január szeleit szerteküldi,

unt téli esteken a tűz mellé leülni

helyed, hol majd fagyos lábad melengeted?

Megkékült vállaid fel tudnak-é hevülni

az éji sugaron, mely festi üveged?

ha, szomju ajakad apadva, mint zsebed,

vak vágyad azur ág aranyát sírva gyüjti?

Ah, már hitetlenül kell dallanod unott

napi kenyeredért hitvány Te Deum-od,

tömjént lóbálni, mint bús ministránsgyereknek,

vagy titkos könnyeken edzett mosolyodat

éhes bohóc gyanánt kelletni, s lelohadt

kedvéből uj kacajt csikarni a tömegnek.

* * *

Az eladó Múzsa

(Tornai József fordítása)

Lesz e, ha január végén fúj Boreász,

paloták híve, te szívem-szerette Múzsa,

esték havas-jeges unalmaiba fúlva,

megkékült lábadat melengetni parázs?

S márványos vállaid felhevíti e újra

a redőnyt áttörő éjjeli ragyogás?

S érezve hogy üres erszényed és a ház, 

gyűjtesz-e aranyat az azúr égre nyúlva?

Te is úgy keresed esténként kenyered,

mint tömjén-lengető ministráns gyerekek

s Te Deumot dalolsz, bár nem hiszel azért se;

vagy mint éhes bohóc, aki szórja a tréfát 

s mosolyt könnyek között, amiket senki sem lát, 

míg föl nem csattan az utcanép röhögése.