Nous aurons des lits pleins d'odeurs légères,

Des divans profonds comme des tombeaux,

Et d'étranges fleurs sur des étagères,

Ecloses pour nous sous des cieux plus beaux.

Usant à l'envi leurs chaleurs dernières,

Nos deux coeurs seront deux vastes flambeaux,

Qui réfléchiront leurs doubles lumières

Dans nos deux esprits, ces miroirs jumeaux.

Un soir fait de rose et de bleu mystique,

Nous échangerons un éclair unique,

Comme un long sanglot, tout chargé d'adieux;

Et plus tard un Ange, entr'ouvrant les portes,

Viendra ranimer, fidèle et joyeux,

Les miroirs ternis et les flammes mortes.

Szeretők halála

(Babits Mihály fordítása)

Lesz könnyü illatokkal ittas ágyunk,

párnáink mélyek, mint a mély sirok,

s a polcokon sok különös virágunk,

szebb ég alatt mind minekünk nyilott.

Utolsó hevét tékozolva vágyunk,

szivünk, mint két nagy fáklyaláng, inog,

s ikertükörként, tiszta fáklyalángunk

tárt lelkeinkben tükröződni fog.

Egy rózsaszinkék titkos alkonyatban

kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,

mint búcsuterhes hosszu zokogás;

s majd jön egy angyal, a kaput kinyitja,

s a párás tükröt, elhalt lobogást

hű kézzel és ragyogva megujitja.

 * * *

A szeretők halála

(fordította Faludy György)

Lesz könnyű illatoktól puha ágyunk

és dunyhánk, mélyebb, mint a temetők,

s a polcokon sok különös virágunk,

mely mind délszaki egek alatt nőtt.

Végső lángunk nagyot lobban a földön;

szívünk, mint két óriás fáklya ég,

és lelkünkből, e két ikertükörből

visszavetítjük egymásra a fényt.

Egy rózsakék, misztikus alkonyatban

kettőnk között váratlan szikra pattan,

mint sóhajtás, mint búcsúüzenet.

Később víg angyal jön hozzánk, kinyitja

az ajtókat, s azonnal megújítja

a vak tükört s a kihunyt tüzeket.

* * *

Szeretők halála

(Paál Zsolt fordítása)

Nekünk lágy illatú ez a könnyű ágyunk,

s e dívány bús valónk, a mélynek zárja,

magunk fölé dús illatú kelyhet vágyunk,

mi lenge szirmait az égbe tárja.

De új parázzsá hevül ismét vágyunk,

s két nagy fáklyát lobbant tüzünk árja;

ikrek leszünk, mert nem lehet e vágy unt

míg lángolásuk egymás tükörpárja.

Ha majd éjünk bíbor lesz és kéklő távol,

lelkünk kigyúl egy messzi lobbanástól,

mint a búcsú, mi annyi fájó könnyet ad.

de ajtó nyílik, és az angyal hozzánk lép,

majd új tüzekké fújja a bús lángokat,

s így lesz vak tükrökből fényes tükörkép.

* * *

A szeretők halála

(Tornai József fordítása)

Lesz majd könnyű illattal teli teli ágyunk,

diványunk öle, mint sírok gödre, mély

s a polcokon sok különös virágunk,

mely nekünk nyilik szebb égtáj ölén.

S versenyre kel utolsó lobogásunk,

szívünk két fáklya lesz, nagy fáklyafény,

s két éles csóvát majd visszasugárzunk

a lelkünk ragyogó ikertükörén.

Egy misztikus-kék, rózsaszínü este

sose-volt fénnyel villanunk mi össze,

mint ki búcsúzik s könnye fölszakad,

s hogy kaput nyisson, jön aztán egy Angyal

s a vak tükröket, kihalt lángokat

életre kelti újra játszi gonddal.