Könnyű, lágy illatok töltik be ágyunk,
Akár a sír, a dívány öle mély,
Fölöttünk nyílott különös virágunk
A szebb ég alatt még szebbet remél.
Elhaló parázsból éled a vágyunk,
Két fáklyaként két szívünk tüze kél,
Tükröződni fog dupla fénynyalábunk,
Mint ikertükör, s lelkeinkben él.
Egy rejtelmes kék s rózsa alkonyatban
Köztünk egy szikra felvillanva pattan,
Mint fájó, búcsúterhes zokogás;
Később résnyire ajtót nyit egy Angyal,
A vak tükör s a kihunyt lobogás
Ragyogva, fénylőn megújul azonnal.
2023. augusztus 9.
Nous aurons des lits pleins d'odeurs légères,
Des divans profonds comme des tombeaux,
Et d'étranges fleurs sur des étagères,
Ecloses pour nous sous des cieux plus beaux.
Usant à l'envi leurs chaleurs dernières,
Nos deux coeurs seront deux vastes flambeaux,
Qui réfléchiront leurs doubles lumières
Dans nos deux esprits, ces miroirs jumeaux.
Un soir fait de rose et de bleu mystique,
Nous échangerons un éclair unique,
Comme un long sanglot, tout chargé d'adieux;
Et plus tard un Ange, entr'ouvrant les portes,
Viendra ranimer, fidèle et joyeux,
Les miroirs ternis et les flammes mortes.
(Babits Mihály fordítása)
Lesz könnyü illatokkal ittas ágyunk,
párnáink mélyek, mint a mély sirok,
s a polcokon sok különös virágunk,
szebb ég alatt mind minekünk nyilott.
Utolsó hevét tékozolva vágyunk,
szivünk, mint két nagy fáklyaláng, inog,
s ikertükörként, tiszta fáklyalángunk
tárt lelkeinkben tükröződni fog.
Egy rózsaszinkék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsuterhes hosszu zokogás;
s majd jön egy angyal, a kaput kinyitja,
s a párás tükröt, elhalt lobogást
hű kézzel és ragyogva megujitja.
* * *
(fordította Faludy György)
Lesz könnyű illatoktól puha ágyunk
és dunyhánk, mélyebb, mint a temetők,
s a polcokon sok különös virágunk,
mely mind délszaki egek alatt nőtt.
Végső lángunk nagyot lobban a földön;
szívünk, mint két óriás fáklya ég,
és lelkünkből, e két ikertükörből
visszavetítjük egymásra a fényt.
Egy rózsakék, misztikus alkonyatban
kettőnk között váratlan szikra pattan,
mint sóhajtás, mint búcsúüzenet.
Később víg angyal jön hozzánk, kinyitja
az ajtókat, s azonnal megújítja
a vak tükört s a kihunyt tüzeket.
* * *
(Paál Zsolt fordítása)
Nekünk lágy illatú ez a könnyű ágyunk,
s e dívány bús valónk, a mélynek zárja,
magunk fölé dús illatú kelyhet vágyunk,
mi lenge szirmait az égbe tárja.
De új parázzsá hevül ismét vágyunk,
s két nagy fáklyát lobbant tüzünk árja;
ikrek leszünk, mert nem lehet e vágy unt
míg lángolásuk egymás tükörpárja.
Ha majd éjünk bíbor lesz és kéklő távol,
lelkünk kigyúl egy messzi lobbanástól,
mint a búcsú, mi annyi fájó könnyet ad.
de ajtó nyílik, és az angyal hozzánk lép,
majd új tüzekké fújja a bús lángokat,
s így lesz vak tükrökből fényes tükörkép.
* * *
(Tornai József fordítása)
Lesz majd könnyű illattal teli teli ágyunk,
diványunk öle, mint sírok gödre, mély
s a polcokon sok különös virágunk,
mely nekünk nyilik szebb égtáj ölén.
S versenyre kel utolsó lobogásunk,
szívünk két fáklya lesz, nagy fáklyafény,
s két éles csóvát majd visszasugárzunk
a lelkünk ragyogó ikertükörén.
Egy misztikus-kék, rózsaszínü este
sose-volt fénnyel villanunk mi össze,
mint ki búcsúzik s könnye fölszakad,
s hogy kaput nyisson, jön aztán egy Angyal
s a vak tükröket, kihalt lángokat
életre kelti újra játszi gonddal.