I

Dans ma cervelle se promène,

Ainsi qu'en son appartement,

Un beau chat, fort, doux et charmant.

Quand il miaule, on l'entend à peine,

Tant son timbre est tendre et discret;

Mais que sa voix s'apaise ou gronde,

Elle est toujours riche et profonde.

C'est là son charme et son secret.

Cette voix, qui perle et qui filtre

Dans mon fonds le plus ténébreux,

Me remplit comme un vers nombreux

Et me réjouit comme un philtre.

Elle endort les plus cruels maux

Et contient toutes les extases;

Pour dire les plus longues phrases,

Elle n'a pas besoin de mots.

Non, il n'est pas d'archet qui morde

Sur mon coeur, parfait instrument,

Et fasse plus royalement

Chanter sa plus vibrante corde,

Que ta voix, chat mystérieux,

Chat séraphique, chat étrange,

En qui tout est, comme en un ange,

Aussi subtil qu'harmonieux!

II

De sa fourrure blonde et brune

Sort un parfum si doux, qu'un soir

J'en fus embaumé, pour l'avoir

Caressée une fois, rien qu'une.

C'est l'esprit familier du lieu;

Il juge, il préside, il inspire

Toutes choses dans son empire;

peut-être est-il fée, est-il dieu?

Quand mes yeux, vers ce chat que j'aime

Tirés comme par un aimant,

Se retournent docilement

Et que je regarde en moi-même,

Je vois avec étonnement

Le feu de ses prunelles pâles,

Clairs fanaux, vivantes opales

Qui me contemplent fixement.

A macska

(Babits Mihály fordítása)

1

Mintha az lenne a lakása,

agyamban ide-oda jár

egy szép nagy macska. Csupa báj.

Alig hallatszik nyávogása,

oly diszkrét hangja, halk s nemes:

de ha dorombolás, ha morgás

egyforma dús, mély zenecsorgás.

És bája s titka éppen ez.

E hang, mely gyöngyözik, szivárog,

betölt, mint dús folyásu dal

és részegít, mint bájital -

hogy be ne hatna, nincs oly árok,

nincs, melyet nem csitítna, láz,

nincs, melyet nem hevítne, mámor.

Szavakra nincs szüksége, bár oly

beszédes, mint tán semmi más.

Hol a vonó, mely úgy bemarna

lelkembe, művész hangszere,

királyi fülnek szánt zene,

húr, melynek lenne oly hatalma,

mint hangodé, talány-cicus,

szeráfi macska, macska-démon,

kiben mint egy angyalba, fínom

minden tag, és harmónikus?!

2

Balzsamos barna s szőke szőre

annyira, hogy egy délután,

mert egyszer megcirógatám,

egy illat lettem én is tőle.

Ő a hely áldó szelleme,

mindent birodalmában ő visz:

ítél, kormányoz, ihlet, őriz;

tündére tán, tán istene.

Ha szemeim, delejbe vonva

e szeretett cicám után

fordulnak, és ha azután

benézek újra enmagamba:

csodálva látom ott megint

sápadt szemének ritka lángját,

eleven opált, tiszta lámpát,

amint meredten rámtekint.