Bizarre déité, brune comme les nuits,

Au parfum mélangé de musc et de havane,

Oeuvre de quelque obi, le Faust de la savane,

Sorcière au flanc d'ébène, enfant des noirs minuits,

Je préfère au constance, à l'opium, au nuits,

L'élixir de ta bouche où l'amour se pavane;

Quand vers toi mes désirs partent en caravane,

Tes yeux sont la citerne où boivent mes ennuis.

Par ces deux grands yeux noirs, soupiraux de ton âme,

Ô démon sans pitié! verse-moi moins de flamme;

Je ne suis pas le Styx pour t'embrasser neuf fois,

Hélas! et je ne puis, Mégère libertine,

Pour briser ton courage et te mettre aux abois,

Dans l'enfer de ton lit devenir Proserpine!

Sed non satiata

(Babits Mihály fordítása)

Tested, bizarr fetis, barna mint rejtek éj

az ind szavanna bús bübájából teremtve,

vad pézsma és mosusz ködli körül derengve,

éjfélek gyermeke, ébencsipőjü Kéj!

Éj, bor és Ópium kincsénél többet ér

ajkad elixire, hol Ámor szárnya lengve

röpköd; vágyaim unt karavánja merengve

megy feléd, s bánatom szemedből inni kér.

Szemedből mely lobog, mint két nagy tüzes ablak,

ne engedd hogy tüzet ily vadul-öntve kapjak:

ne hidd hogy Styx vagyok s kilencszer ölelek.

Óh jaj! mert nincs erőm, te kegyetlen Megéra!

hogy csókkal végre is szelíddé törjelek

s ágyad poklának én legyek Persephonéja.