Embedded Files
2025-ös változat
A bor adhat csupán egy szánalmas lebujnak
elbűvölő ragyogást.
Vöröses-aranyos párája rőt parázst
vet a ködös alkonyatnak,
s a mesék háza fellobbantja a varázst.
Virraszt az ópium: semminek nincs határa,
kitárja a végtelent,
az élv örök, időd már semmit sem jelent,
bolondos lelked szavára
csontig hatol a kéj, betölti a jelent.
Mindez méreg, de más, mint mit zöld szemed áraszt;
két tiszta tó a szemed,
ha nézed lelkemet, ringón megreszketek,
az álmok örvénye bágyaszt,
hogy mohó vágyaim megszelídüljenek.
Mindez más, mint maró nyálad, mely csíp kegyetlen.
A felejtés mámora,
a téboly hatja át s boldog bódulata,
és csak ring tétova lelkem
ájultan ott, tovább a vég partjaira.
2025. december 8. JJ
***
2021-es változat
Az ócska kalyibát lakója bora tudja
Csupán megszépíteni,
Helyén gyönyörüszép kastélyt építeni;
Csak a rőt arany varázsa
Képes az alkonyi ködben teremteni.
Az ópium sugall: semminek nincs határa,
Kitárja a végtelent,
A kéj örök, időd már semmit sem jelent,
Túlfűtött lelked szavára
Sötét és zord gyönyörrel töltöd a jelent.
Vad méreg ez, de más, mi árad szemeidből,
Két zöld szemedből, akár
Két tóból – remegő lelkem rossz oldalát
Látva; fanyar öbleikből
Enyhítik szomjukat álmaim a létről.
Mindez más, mint maró nyáladnak szörnyüséges
Ereje, mit a kába
Téboly hat át, s silány lelkemet bemártja
A felejtés negédes
Révületébe, s úgy visz a vég partjára.
2021. 11. 06.
Le Poison (1857)
Le vin sait revêtir le plus sordide bouge
D'un luxe miraculeux,
Et fait surgir plus d'un portique fabuleux
Dans l'or de sa vapeur rouge,
Comme un soleil couchant dans un ciel nébuleux.
L'opium agrandit ce qui n'a pas de bornes,
Allonge l'illimité,
Approfondit le temps, creuse la volupté,
Et de plaisirs noirs et mornes
Remplit l'âme au delà de sa capacité.
Tout cela ne vaut pas le poison qui découle
De tes yeux, de tes yeux verts,
Lacs où mon âme tremble et se voit à l'envers...
Mes songes viennent en foule
Pour se désaltérer à ces gouffres amers.
Tout cela ne vaut pas le terrible prodige
De ta salive qui mord,
Qui plonge dans l'oubli mon âme sans remords,
Et charriant le vertige,
La roule défaillante aux rives de la mort!
További fordítások
A méreg
(Szabó Lőrinc fordítása)
A bor egy nyomorult lebujnak tüzet és színt,
tündéri zománcot ad,
s rőt-arany gőze oly mesés csarnokokat
képes emelni körénk, mint
az égbolt ködein átizzó alkonyat.
Az ópium a lét határán túl kiterjed,
megnyujtja a végtelent,
csontig vájja a kéjt, sűríti a jelent,
és túltelíti a lelket,
oly zord és fekete gyönyöröket teremt.
S mindez nem oly erős méreg, mint amit áraszt
szemed, zöldfényü szemed:
két tó, mely tükrösen ringatja lelkemet.
Álmaim vad csapatának
csak az ő keserű örvényük enyhület.
Mindez nem oly erős, rettenetes varázs, mint
nyálad, e maró csoda,
a felejtő tudat boldog kábulata,
mely lelkemmel tovább ring
s úgy visz, ájultan, a halál partjaira!
***
A méreg
(Tornai József fordítása)
A bor egy nyomorult, homályos kocsma-zugnak
adhat tündéri fényt,
s fejünkben aranya vörös párájaként
mesék csarnoka gyullad,
bukó naptól ahogy a felhők tüze ég.
Túlhajt az ópium messze a tér határán,
túl a végtelenen,
átfúrja az időt, csontig gyönyört terem
s a lelket önmagánál
nagyobbra hevíti sötét kéjeiben.
S mindez nem oly heves méreg, mint amit zöldebb
szemed áraszt, szemed,
e tó, hol lelkemet látva megreszketek
s álmaim rajban törnek
örvényébe mohón, hogy megenyhüljenek.
Mindez nem oly heves méreg, mint maró nyálad,
ez az iszonyú csoda,
a bűntudattalan felejtés mámora,
szédült lelkemre rácsap,
így dob aléltan a halál partjaira.
Google Sites
Report abuse