La Musique

La musique souvent me prend comme une mer!

Vers ma pâle étoile,

Sous un plafond de brume ou dans un vaste éther,

Je mets à la voile;

La poitrine en avant et les poumons gonflés

Comme de la toile

J'escalade le dos des flots amoncelés

Que la nuit me voile;

Je sens vibrer en moi toutes les passions

D'un vaisseau qui souffre;

Le bon vent, la tempête et ses convulsions

Sur l'immense gouffre

Me bercent. D'autres fois, calme plat, grand miroir

De mon désespoir!

A zene

(Tóth Árpád fordítása)

Gyakorta a zene, mint tenger, úgy ragad,

Hűs égbe sodorva,

Vagyok, tág éteren vagy ködplafon alatt,

Hab kósza bitorja.

Mellem előre dűl, tüdőm telin dagad,

Akár a vitorla,

Megtiprom a torló, hátas hullámokat,

Bár éj fedi sorra;

Érzem, hogy át meg át egy remegő hajó

Fájdalmai járnak;

Vihar és forgatag s lágy szél, lebegni jó,

Keblén a nagy árnak,

Visznek. - Máskor a mély, mint vad kinom fagyott,

Nagy tükre ragyog!

A zene

(fordította: Kosztolányi Dezső)

A zene néha rám zúg, mint a tenger!

Az ég felé, hahó!

A ködbe, éjbe, míg a fergeteg ver,

száll egy sebes hajó;

mellem feszül, tüdőm, mint a vitorla,

nekidagad vadul,

előttem a hullámok szilaj orma,

s az éjszaka lehull;

érzem, hogy süllyedek, üvölt a víz;

s a romlás kéje vár,

a zivatar, az orkán szárnya visz,

bölcsőm az őrült tengerár. -

Máskor meg síma tükrén ringatom

álmatlan bánatom!