A Gyűlölet hordója
Sápadt Danaidák, hordótokban Gyülölség;
Zord Bosszútok erős, vörhenyes karjai
Fáradnak, hogy e mély sötétet teleöntsék;
A holtak vére jut bele s bús könnyei.
A Démon lyukakat váj lopva a fenékre,
Egy ezredévnyi gond s verejték elcsorog
Rajtuk, hacsak megint meg nem elevenedne
A sok áldozat, és testük új vért buzog.
A korhely Gyűlölet kocsmájában csak inna,
Gyötörné őt a vágy mindegyik korty után,
S többszörözné magát, mint a lernai hydra.
– Nem minden részeg él s viselkedik bután,
De a Gyűlöletet komor sorsra itélték,
Asztal alatt ki nem nyúlhat, hogy ott aludjék.
2022. 02. 17.
Le Tonneau de la Haine
La Haine est le tonneau des pâles Danaïdes;
La Vengeance éperdue aux bras rouges et forts
À beau précipiter dans ses ténèbres vides
De grands seaux pleins du sang et des larmes des morts,
Le Démon fait des trous secrets à ces abîmes,
Par où fuiraient mille ans de sueurs et d'efforts,
Quand même elle saurait ranimer ses victimes,
Et pour les pressurer ressusciter leurs corps.
La Haine est un ivrogne au fond d'une taverne,
Qui sent toujours la soif naître de la liqueur
Et se multiplier comme l'hydre de Lerne.
— Mais les buveurs heureux connaissent leur vainqueur,
Et la Haine est vouée à ce sort lamentable
De ne pouvoir jamais s'endormir sous la table.
További fordítás
A gyűlölet hordója
(Tóth Árpád fordítása)
Sápadt Danaidák hordója a Gyülölség,
Melybe a vad Bosszu rőtszínü, szörnyü két
Karral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,
Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét...
A Sátán lyukakat fúr titkon a fenékbe,
S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,
Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,
S csurranna ébredőn ezer test újra vért.
A Gyűlölet örök, komisz csapszékbe görnyed,
Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,
És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.
- Boldog részeg, kire a mámor győzve csap,
De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,
Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!