2023-as változat

Sápadt fényben zajong s viháncol

a pimasz Élet, fut, forog

esztelen és szökellve táncol.

Amint megjön a hűs konok

éj, s kéjesen fölhág az égre,

éhség és szégyen csillapul.

A Költő felsóhajt: „No végre!” –

látván, hogy minden elcsitul.

„Nyugtot szomjaz sajgó gerincem,

és elmém pihenésre vágy;

bús álmokkal telve a szívem,

hátamra dőlök, hív az ágy,

az Éj bársonyfüggönye lágy,

finoman beborítja testem.”

2023. augusztus 23.

***

2021/1. változat

Fut és táncát lejti pimaszul

a fakó fényben az Élet,

Viháncolva perdül és fordul.

Mihelyst a buja éj éled 

Az égaljon, nyugalma áthat

Mindent, elűz éhet, szégyent.

A Költő azt súgja magának:

„Végre”, s immáron kész a rend.

„A lelkem, mint minden csigolyám,

Vágyja a megnyugvást esdve; 

Borongós álmok borulnak rám,

Elterülök, háton fekve, 

Betakar függönyöd leple,

Hűsen frissítő éji homály.”

2021. március 9. 

* * *

2021/2. változat

Sápadt ég alatt vágtáz s lendül

Lelkesen a pimasz Élet,

Ám hiába, hogy fordul-perdül.

A szemhatáron ott termett

A sötét éjjel, enyhet adva

Az éhségnek, feledtetve

A szégyent. A bús Költő mondja: 

„Vártalak”, s megtoldja: „Végre

Nyugovást szeretne szellemem, 

A gerincem pihenni vágy,

Komor álmokkal telve szívem,

Hátamra dőlök, hív az ágy;

A frissítő Éj nyugton hágy,

Palástjával borítva testem.”

2021. március 10.

* * *

2021/3. változat

Sápadt fényben viháncol s vadul

A hangosan pimasz Élet, 

Szalad és táncol oktalanul.

Amint a kéjes éj éled 

A szemhatáron, csillapítja

A bajt, éhet feledtetve, 

A szégyent elhomályosítja,

A Poéta így szól: „Végre!

A lelkem, miként a gerincem,

Nyugtot áhít szenvedéllyel;

Lepihenek, hátamra fekszem 

Búsan, ábrándozó szívvel, 

Beburkolva függönyöddel,

Frissítő árnyadban létezem.”

2021. március 11.