Ange plein de gaieté, connaissez-vous l'angoisse,

La honte, les remords, les sanglots, les ennuis,

Et les vagues terreurs de ces affreuses nuits

Qui compriment le coeur comme un papier qu'on froisse?

Ange plein de gaieté, connaissez-vous l'angoisse?

Ange plein de bonté, connaissez-vous la haine,

Les poings crispés dans l'ombre et les larmes de fiel,

Quand la Vengeance bat son infernal rappel,

Et de nos facultés se fait le capitaine?

Ange plein de bonté connaissez-vous la haine?

Ange plein de santé, connaissez-vous les Fièvres,

Qui, le long des grands murs de l'hospice blafard,

Comme des exilés, s'en vont d'un pied traînard,

Cherchant le soleil rare et remuant les lèvres?

Ange plein de santé, connaissez-vous les Fièvres?

Ange plein de beauté, connaissez-vous les rides,

Et la peur de vieillir, et ce hideux tourment

De lire la secrète horreur du dévouement

Dans des yeux où longtemps burent nos yeux avide!

Ange plein de beauté, connaissez-vous les rides?

Ange plein de bonheur, de joie et de lumières,

David mourant aurait demandé la santé

Aux émanations de ton corps enchanté;

Mais de toi je n'implore, ange, que tes prières,

Ange plein de bonheur, de joie et de lumières!

Visszaháramlás

 (Szabó Lőrinc fordítása)

Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás,

az önvád, szégyen, az unalom, rémület

s a lidérces vad éj, amikor szivedet

mint papírt gyűri és markolássza a romlás?

Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás?

Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?

S a görcsös ököl, a keserű könny daca,

amikor pokoli sorakozót ver a

Bosszú, s erényeink őt rohannak követni?

Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?

Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak,

melyek, a menhelyek fakó kapuinál,

mint kivert had, amely csak a gyér napra vár,

mozgó ajakkal és vánszorogva megállnak?

Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak?

Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok,

s a vénség réme, az undok kín: hogy csupa

leplezett borzadály a szem hódolata,

melyből sokáig és mohón ittuk a lángot?

Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok?

Boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal,

Dávid a vég előtt tavaszod erejét

kérte volna, büvös tested friss delejét!

Én csak imáidat kérem haló szavammal,

boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal!

***

Visszaháramlás

(Tornai József fordítása)

Vidámság angyala, ismered a szorongást, 

szégyent, önmardosást, sírást és gondokat? 

Vagy ha az iszonyú éj rettegésbe fagy 

s úgy gyűri a szivet, mint a papírt se szokták? 

Vidámság angyala, ismered a szorongást?

És a gyűlöletet, jósággal-teljes angyal, 

görcsbe rándult ökölt, indulat könnyeit, 

mikor a Bosszuvágy gyilkos seregbe hív 

s parancsnokunk az ős, vad erő lesz azonnal?

És a gyűlöletet jósággal- teljes angyal?

Egészség angyala, ismered-e a Lázat,

mely a menhely fakó, nagy falai alatt, 

akár a száműzött, ólomlábbal halad, 

ajka némán susog, szeme napfény után kap? 

Egészség angyala, ismered-e a Lázat? 

Szépség szűz angyala, ismered-e a Ráncot, 

öregség fagyát s a kínt, hogy ott ül a 

rég lehűlt szenvedély titkolt iszonyata 

annak szemén, aki oly sokáig imádott? 

Szépség szűz angyala, ismered-e a Ráncot? 

Boldog, örvendező, fény-koronáju angyal, 

Dávid, az elbukó, dús egészségedet 

kérte volna: erőt, mely testedből ered; 

beérem én csak egy értem-mondott szavaddal, 

boldog, örvendező, fény-koronáju angyal!