La Nature est un temple où de vivants piliers

Laissent parfois sortir de confuses paroles;

L'homme y passe à travers des forêts de symboles

Qui l'observent avec des regards familiers.

Comme de longs échos qui de loin se confondent

Dans une ténébreuse et profonde unité,

Vaste comme la nuit et comme la clarté,

Les parfums, les couleurs et les sons se répondent.

II est des parfums frais comme des chairs d'enfants,

Doux comme les hautbois, verts comme les prairies,

— Et d'autres, corrompus, riches et triomphants,

Ayant l'expansion des choses infinies,

Comme l'ambre, le musc, le benjoin et l'encens,

Qui chantent les transports de l'esprit et des sens.

Áttételek

(Kiss Sándor fordítása)

Egy templom a világ!, élő pilléreit

borítja furcsa lombsusogás szövevénye;

így jut az ember el, jelképek erdejébe,

meghitt tekintetek vigyázón követik.

Visszhangok messziről ahogy elkeverednek

egyetlen hangba, mely titkát őrizve mély,

s oly örökkévaló, akár a fény, az éj,

a színek, illatok, hangok visszafelelnek.

Olyan, mint gyermekek teste a tiszta illat,

édes hang oboán, zöld szín a réteken,

– de a többi, a rút, a győztes és a gazdag,

bennük csendül meg úgy a rejtett végtelen,

mint ámbra, benzoé, tömjén, pézsma, mikor

dalukra szellem és sok érzék egybeforr.

* * *

Kapcsolatok

(Szabó Lőrinc fordítása)

Templom a természet: élő oszlopai

időnkint szavakat mormolnak összesúgva;

Jelképek erdején át visz az ember útja,

s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak

valami titkos és mély egység tengerén,

mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,

egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,

oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,

- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,

mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:

test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

* * *

Kapcsolatok

(Paál Zsolt fordítása)

A Természet templom, hol élő oszlopsor

bűvös szavakon át suttogja titkukat,

Jelképek sűrűjén megnyílnak az utak,

s ránk ismerős szemek villannak oly’ sokszor.

A távolon hangok soka még visszaring,

és egybefolynak ott, hol minden oly csodás,

tágas, mint a nagy éj, és benne a ragyogás,

s eggyé lobban fény és hang, és az összes szín.

Van zsenge gyermekhúst idéző szag és pára,

s édes-bús oboát és lenge-zöld rétet,

de többje romlott, bús és büszke hatalmára,

míg ittlétük soha nem érhet szikár véget…

Ilyen az ámbra, a tömjén benzoéval telve,

s bennük zendül eggyé a lélek és az elme.

* * *

Megfelelések

(Tornai József fordítása)

Templom a természet élő oszlopai

között néha szavak hangzanak föl sötéten;

és jár az ember a jelképek erdejében,

az utast hű szemük testvérként követi.

Ahogy távolban a visszhangok összeringnak –

valami mély, sötét egység hullámain,

mely roppant, mint az éj, és mint a fény, amin 

egybecsengenek: a szín, a hang és az illat.

Vannak gyermeki húst idéző illatok,

oboa-szelídek és zöldek, mint a síkság;

– és diadalmasak, romlottak, gazdagok,

melyek minden dolog végtelenét kinyitják,

mint ámbra, pézsma és tömjén és benzoé,

és zeng a mámor: a testé és léleké.