Toi qui, comme un coup de couteau,

Dans mon coeur plaintif es entrée;

Toi qui, forte comme un troupeau

De démons, vins, folle et parée,

De mon esprit humilié

Faire ton lit et ton domaine;

— Infâme à qui je suis lié

Comme le forçat à la chaîne,

Comme au jeu le joueur têtu,

Comme à la bouteille l'ivrogne,

Comme aux vermines la charogne

— Maudite, maudite sois-tu!

J'ai prié le glaive rapide

De conquérir ma liberté,

Et j'ai dit au poison perfide

De secourir ma lâcheté.

Hélas! le poison et le glaive

M'ont pris en dédain et m'ont dit:

«Tu n'es pas digne qu'on t'enlève

À ton esclavage maudit,

Imbécile! — de son empire

Si nos efforts te délivraient,

Tes baisers ressusciteraient

Le cadavre de ton vampire!»

A vámpír

(Babits Mihály fordítása)

Te aki mint egy tőrdöfés,

síró kebelembe beszöktél;

mint egész sereg ördög és

bolond menet, cifrázva jöttél,

 hogy megalázott szellemem

legyen ágyad és birodalmad;

te kihez kötve bús szivem,

miként láncához a szilaj rab, 

mint borhoz az iszákosok,

miként a hullához a féreg,

mint kártyához vak szenvedélyek

légy átkozott! légy átkozott! 

Szóltam a síma szablya-élnek,

szabadítson meg engemet;

kértem a néma, csalfa mérget,

segítse gyengeségemet: 

jaj! méreg és tőr megvetettek,

ezt adták nékem válaszul:

"Nem vagy méltó hogy életednek

bús bilincséből szabadulj. 

Nyomorult! bár föloldanók rab-

láncaidat: mit érne még?

Csókjaid újraköltenék

hulláját szörnyü vérszivódnak!"

***

A vámpír

(Tornai József fordítása)

Te, aki mint egy tőrdöfés

törtél be e jajongó szívbe,

ki, mint démonok gülevész

hada, bolondul kidiszítve,

megalázott szellememet

ágyaddá s gyarmatoddá tetted,

− te gyalázat, úgy kötsz te meg,

mint nehéz lánca a fegyencet,

mint játékost a kártya fog,

mint részeget teli palackja,

mint dög a nyüvektől harapva.

− Légy átkozott, légy ákozott!

Könyörögtem a fürge fémnek,

öljön meg, oly kín súlya nyom,

és kérleltem a csalfa mérget,

segítsen gyávaságmon.

De megvetőn rám kiabált a

gyors méreg és a könnyű kard:

„Nem vagy méltó a szabadságra,

te átkozott rabszolga vagy,

te barom – mert, ha elnyomódat

erővel elpusztítanánk,

csókoddal föltámasztanád

hulláját mohó vérszivődnak.”