Embedded Files
Te szegény, társtalan lélek, mit mondasz este
suttogva, szívem, elmerengve, ha szeme
megrebben, bája elvarázsol csöndben; és te
ismét életre kelsz, ha hív tekintete?
Elzengem himnuszát megénekelve büszkén,
− mi múlhatná fölül nemes igézetét?
Angyalok illatát érzem szűztiszta testén,
s viselem, hogyha rám néz, fényöltözetét.
Legyen az éjszakák sötétjében, magányban
vagy a város terén, hatalmas sokaságban,
− a képe fáklyaláng, a levegőben ég.
Akkor megszólal és kihirdeti parancsát:
„A Szerelmet szeresd, mert Ő önmaga Szép,
s leszek Őrangyalod, Híved, Múzsád, Madonnád!”
2025. szeptember 4. JJ
***
Te szegény, társtalan lélek, mit szólsz ma este,
Mit mondasz, szívem, én elsorvadó szívem
A szép nőnek, aki drága, jellemes, és te
Feléledsz isteni lágy tekintetében?
– Zengjük dicséretét nagy büszkén gyakorolván.
Mi múlhatná fölül édes ígéretét?
Angyalok illatát érezni lelke húsán,
S amikor néz reánk, viseljük fényingét.
Legyen az éjszaka sötétjében, magányban,
Vagy a város terén, jókora sokaságban,
Képe, mint fáklyaláng, lejt a levegőben.
Olykor megszólal és előadja parancsát:
„A Szépséget szeresd csak hű szerelmedben;
Vagyok Őrangyalod, s igaz Múzsád, Madonnád.”
2021. 09. 09.
Que diras-tu...? (1855)
Que diras-tu ce soir, pauvre âme solitaire,
Que diras-tu, mon coeur, coeur autrefois flétri,
À la très belle, à la très bonne, à la très chère,
Dont le regard divin t'a soudain refleuri?
— Nous mettrons notre orgueil à chanter ses louanges:
Rien ne vaut la douceur de son autorité
Sa chair spirituelle a le parfum des Anges
Et son oeil nous revêt d'un habit de clarté.
Que ce soit dans la nuit et dans la solitude
Que ce soit dans la rue et dans la multitude
Son fantôme dans l'air danse comme un flambeau.
Parfois il parle et dit: «Je suis belle, et j'ordonne
Que pour l'amour de moi vous n'aimiez que le Beau;
Je suis l'Ange gardien, la Muse et la Madone.»
További fordítások
Mit mondasz, óh szegény lelkem magányos árnya
(Babits Mihály fordítása)
Mit mondasz, óh szegény lelkem magányos árnya,
mit mondasz, óh szivem ma, mult-gyötörte szív
a szép leányra, szent leányra, égi lányra,
kinek varázs-szeme uj ifjuságra hív?
Dicséretem legyen dicséretére zengni,
légtestén érzem az angyalok illatát.
Édes magas kegyét fel nem érheti semmi,
tekintete reám fényöltözetet ád.
Akár az éjszakán, magányban, áhitatban,
akár tömeg között, utcákon és utakban
a légben fantoma, mint fáklya lángja, rezg.
S szólalva néha, szól: "Szép vagyok s azt szabom rád,
hogy im szerelmemért csak a szépet szeresd:
őrangyalod vagyok, s a Múzsád és Madonnád!"
***
Mit mondasz most ezen estén
(Paál Zsolt fordítása)
Mit mondasz most ezen estén, csüggedt lelkem?
Mit mondasz most szívem, te romlott, torz és beteg,
hogy Benne annyi szépre, jóra, s kedvre leltem,
s kinek szemétől most új üdvre ébredek?
Ma őt szolgálja szóm, csak őt szeretni még!
Rajongni Érte most a legnemesebb tett,
mert ő az angyali illat, kellem, szépség,
s ha rám tekint, bennem fénnyé lesz e tekintet.
És minden éjszakán, egyedül és unottan,
tömegen át üres utcákba futottam,
de már Ő az éjben lidérc és fáklyaláng lesz,
a szól: „Szép vagyok! Ez mit, szívem most néked ád!
Ahogyan a Szépet, csak engemet szeress,
mert Múzsád, Angyalod vagyok, s Madonnád!”
***
Mit mondasz, te szegény, árva lelkem ma este…
(Tornai József fordítása)
Mit mondasz, te szegény, árva lelkem ma este,
régóta száradó szív, mit mondasz, szivem,
a legjobb szépre és rá, a legkedvesebbre,
kitől, mint a virág, kinyílasz hirtelen?
− Van bennünk gőg elég, hogy dicsőítve zengjük,
parancsszava izét semmi sem éri föl;
teste átszellemül, angyal-illattal együtt,
s fény-ruha hull miránk az ő szemeiből.
S mindegy, hogy éjszaka vagy mélységes magányban,
mindegy, hogy utakon, hol roppant sokaság van:
mint fáklya, fantoma olyan magasan ég.
Néha azt mondja: „Szép vagyok, így hát lobogva
szerelmemért, legyen bálványotok a Szép,
őrangyal vagyok én, a Múzsa és Madonna.”
Google Sites
Report abuse