Que diras-tu ce soir, pauvre âme solitaire,

Que diras-tu, mon coeur, coeur autrefois flétri,

À la très belle, à la très bonne, à la très chère,

Dont le regard divin t'a soudain refleuri?

— Nous mettrons notre orgueil à chanter ses louanges:

Rien ne vaut la douceur de son autorité

Sa chair spirituelle a le parfum des Anges

Et son oeil nous revêt d'un habit de clarté.

Que ce soit dans la nuit et dans la solitude

Que ce soit dans la rue et dans la multitude

Son fantôme dans l'air danse comme un flambeau.

Parfois il parle et dit: «Je suis belle, et j'ordonne

Que pour l'amour de moi vous n'aimiez que le Beau;

Je suis l'Ange gardien, la Muse et la Madone.»

Mit mondasz, óh szegény lelkem magányos árnya

(Babits Mihály fordítása)

Mit mondasz, óh szegény lelkem magányos árnya,

mit mondasz, óh szivem ma, mult-gyötörte szív

a szép leányra, szent leányra, égi lányra,

kinek varázs-szeme uj ifjuságra hív?

Dicséretem legyen dicséretére zengni,

légtestén érzem az angyalok illatát.

Édes magas kegyét fel nem érheti semmi,

tekintete reám fényöltözetet ád.

Akár az éjszakán, magányban, áhitatban,

akár tömeg között, utcákon és utakban

a légben fantoma, mint fáklya lángja, rezg.

S szólalva néha, szól: "Szép vagyok s azt szabom rád,

hogy im szerelmemért csak a szépet szeresd:

őrangyalod vagyok, s a Múzsád és Madonnád!"

Mit mondasz most ezen estén

(Paál Zsolt fordítása)

Mit mondasz most ezen estén, csüggedt lelkem?

Mit mondasz most szívem, te romlott, torz és beteg,

hogy Benne annyi szépre, jóra, s kedvre leltem,

s kinek szemétől most új üdvre ébredek?

Ma őt szolgálja szóm, csak őt szeretni még!

Rajongni Érte most a legnemesebb tett,

mert ő az angyali illat, kellem, szépség,

s ha rám tekint, bennem fénnyé lesz e tekintet.

És minden éjszakán, egyedül és unottan,

tömegen át üres utcákba futottam,

de már Ő az éjben lidérc és fáklyaláng lesz,

a szól: „Szép vagyok! Ez mit, szívem most néked ád!

Ahogyan a Szépet, csak engemet szeress,

mert Múzsád, Angyalod vagyok, s Madonnád!”