Embedded Files
Két hős harcos rohant egymás felé… A vérük
fröccsen, a pengeél a fénylő égre vet
szikrát. Mindent betölt zajongó szívverésük:
a csattogó acél kelt új érzéseket.
A két tőr összetört, akár a fiatalság,
kedvesem! Ám acélkörmük és a fogak
ádáz bosszúnk, amint vissza a kardokért vág.
– Bennünk elszabadult a vágyódó harag.
Hiúzok s párducok vidékén, szorosokban
egymást sebzi a két vad ifjú féktelen,
bőrüktől a sziken virágok szirma pattan.
E mélység a pokol, mely hív s vár odalenn!
Zuhanjunk le mi is, bűnös nő, te kegyetlen,
és bősz gyűlöletünk örökös lángban égjen!
2025. július 17.
***
2021-es változat
Két hős harcos rohant egymásnak, üde vérük
Fröccsen, s szikrát ereszt az égre a penge,
Az acélcsattogás ifjúi zajzenéjük,
Mikor mint áldozat esnek szerelembe.
A két tőr eltörött, ahogyan ifjuságunk,
Kedvesem! De acélkörmeink s a fogak
Lesznek az áruló kardokért a mi bosszúnk.
– Az érett szív dühe engedett a vágynak!
Hiúzok s párducok járta hegyszorosokban
Egymást fogva a két hős vadul gurultak,
Bőrüktől a sziken virágok szirma pattan.
E mélység a pokol, várja társainkat!
Hadd zuhanjunk mi is, amazon, te kegyetlen,
És bősz gyűlöletünk örökös lángban égjen!
2021. 08. 13.
Duellum
Deux guerriers ont couru l'un sur l'autre, leurs armes
Ont éclaboussé l'air de lueurs et de sang.
Ces jeux, ces cliquetis du fer sont les vacarmes
D'une jeunesse en proie à l'amour vagissant.
Les glaives sont brisés! comme notre jeunesse,
Ma chère! Mais les dents, les ongles acérés,
Vengent bientôt l'épée et la dague traîtresse.
— Ô fureur des coeurs mûrs par l'amour ulcérés!
Dans le ravin hanté des chats-pards et des onces
Nos héros, s'étreignant méchamment, ont roulé,
Et leur peau fleurira l'aridité des ronces.
— Ce gouffre, c'est l'enfer, de nos amis peuplé!
Roulons-y sans remords, amazone inhumaine,
Afin d'éterniser l'ardeur de notre haine!
További fordítások
Duellum
(Babits Mihály fordítása)
Két harcos szemben áll s vadul egymásra vágnak,
fénnyel s vérrel a kard behányja a leget.
– E harc, e csatazaj zaja az ifjuságnak,
amely a szerelem nyögő zsákmánya lett.
Eltört a fegyver! Így ifjuságunk is eltört,
kedvesem! De a fog, de éles körmeink
megbosszulják a szórt szablyát, kézből kivert tőrt.
– Óh, értt szív, vad acél, melyet a vágy suhint!
Ahol a gonosz hiúz és párducmacska játszik,
a mélybe a két hős összefogózva hull,
és a száraz bokor husukkal kivirágzik.
– E mélység a pokol, zsufolva gonoszúl!
Zuhanjunk vadul át, vad amazon, e poklon
hogy bús gyülöletünk örök tűzben lobogjon!
***
Duellum
(Tornai József fordítása)
Két harcos vágtatott egymásnak: teleszórta
fegyverük fénnyel és vérrel a levegőt.
E küzdés, e vasak csörgése a sikongva
szerelmes ifjuság zaja: mindent betölt.
Eltört a fegyver és el a mi ifjuságunk,
kedvesem! De fogunk és körmünk éle más:
tőrünkért, áruló kardunkért bosszut állunk.
– Ó érett, szerelem-marta szív-tombolás!
Párduc-macska- s hiúz-bejárta vízmosásba
egymást szorítva hull két hősünk teteme,
s bőrünk lesz a kisült bozót legszebb virága.
– Barátainkkal e mély: e pokol tele!
Bukjunk le közibük, nem bánt önvád se többé:
égjen gyűlöletünk, ádáz nőm, mindörökké!
Google Sites
Report abuse