Quoique tes sourcils méchants

Te donnent un air étrange

Qui n'est pas celui d'un ange,

Sorcière aux yeux alléchants,

Je t'adore, ô ma frivole,

Ma terrible passion!

Avec la dévotion

Du prêtre pour son idole.

Le désert et la forêt

Embaument tes tresses rudes,

Ta tête a les attitudes

De l'énigme et du secret.

Sur ta chair le parfum rôde

Comme autour d'un encensoir;

Tu charmes comme le soir

Nymphe ténébreuse et chaude.

Ah! les philtres les plus forts

Ne valent pas ta paresse,

Et tu connais la caresse

Qui fait revivre les morts!

Tes hanches sont amoureuses

De ton dos et de tes seins,

Et tu ravis les coussins

Par tes poses langoureuses.

Quelquefois, pour apaiser

Ta rage mystérieuse,

Tu prodigues, sérieuse,

La morsure et le baiser;

Tu me déchires, ma brune,

Avec un rire moqueur,

Et puis tu mets sur mon coeur

Ton oeil doux comme la lune.

Sous tes souliers de satin,

Sous tes charmants pieds de soie

Moi, je mets ma grande joie,

Mon génie et mon destin,

Mon âme par toi guérie,

Par toi, lumière et couleur!

Explosion de chaleur

Dans ma noire Sibérie!

Délutáni dal

(Szabó Lőrinc fordítása)

Bár gonosz szemöldöke

furcsa arcodnak nem égi

szépség jellegét idézi,

tűz-szemű boszorka, te,

imádlak, óh te frivol, te,

szenvedélyem, szörnyü, vad!

és mint bálványát a pap,

úgy zárlak hivő szivembe.

Erdők és sivatagok

balzsamozzák drót-sörényed,

fejed tartásában éled

a talány és a titok.

Húsod illat födi, mintha

tömjéneznél, drága test;

úgy elbűvölsz, mint az est,

te meleg, te sötét nimfa.

Semmi erős filtrumok

föl nem érik renyheséged,

s bölcs kezeddel ha becézed,

ah, feltámad a halott!

Kebledbe s hátadba hintik

csipőid a csókjaik,

és lankatag pózaid

párnád is megrészegítik.

Néha, hogy csitúlni lásd

titkos dühöd, komoly arccal

tékozlod, nyugodt haraggal

a csókot s a harapást:

agyonkínzol, barnaságom,

s ajkad gúnyosan nevet,

aztán fehér hold-szemed

rám hajlik mint szelid álom.

Szatin-cipőd és selyem-

lábad alávágyva hajtom,

odahajtom, áldva hajtom

a zsenim, az életem,

s lelkem is, mert gyógyulás van

benned: fény vagy, s szín, csodás:

hőség vagy robbanás

fekete Szibériámban!