Ezek a szavak egy szótagúak, és nincs nyelvtani végződésük, tehát pl. a LA nem melléknév, noha –A az utolsó hangja.
LA – a, az (határozott névelő); PLI - -bb (középfok jele); PLEJ leg…bb (felsőfok jele)
ĈU – általános kérdőszó: „vajon” ill. "-e". Ritkán fordítjuk magyarra, magyarul leggyakrabban egyszerűen kihagyjuk, mert elég a kérdőjel ill. kérdő hangsúly.
JES – igen; NE – nem; NEK – sem (csak párban használható: NEK – NEK, illetve NE – NEK) Lásd: NEK - NEK
EĈ– nyomatékosító szó: sőt, illetve még … is, tagadó mondatban: még … sem; EĈ NE – a magyar „sem” fordítása, ha az egymagában, tehát nem párban fordul elő. (MI HAVAS EĈ NE UNU FORINTON = Nincs egy forintom sem.) Lásd: EĈ
JU PLI – DES PLI – minnél –bb, annál –bb (Lásd: fokozás)
JEN – íme, lám (nyomatékos rámutatás, „odasüss!”, „nézd csak!”. Az „az” illetve „ez” mutatószók helyett is használatos, ha valamit/valakit bemutatunk, vagyis először nevezünk meg pl. egy képen: „JEN LA DOMO DE PETRO.” = „Ez Péter háza. / Íme, Péter háza.”. Ilyenkor az ESTAS kivételesen elmaradhat.)
PLU – tovább; TRE – nagyon; TRO – túlságosan (A magyarban néha a „túl” szót használjuk „túlságosan” értelemben, ilyenkor vigyázzunk, hogy ne keverjük össze a „valamin túl” értelmű TRANS elöljáróval.)
NUR – csak (SOLE – csupán)
NU! – 1. na! 2. nos
JA – hiszen, persze (Egyszerű „igen” értelemben nem használható!)
MEM – személyt jelentő szó mellett (után) „magam, magad, maga” stb. (MI MEM, VI MEM, LI MEM, PETRO MEM stb.) Vigyázzunk, mert a magyarral ellentétben önállóan nem használható visszaható névmásként, alapvetően nem is szükséges a visszahatás kifejezéséhez: pl. „MI BATIS MIN. = Megütöttem magam.” Használható azonban a visszahatás nyomatékosítására: „MI BATIS MIN MEM. = Önmagamat ütöttem meg.”
VE! – jaj!; VEI – jajgatni