06. Tabellaszók

Van egy kutyám, és nagyon szeretem (azt). Mi ŝatas la parkon, kaj mi ofte promenas en ĝi. Kedvelem a parkot, és gyakran sétálok benne (abban = "azban").Egy következő mondatban szerepel:

Mi vidas domon. Ĝi estas tre granda.

Látok egy házat. (az) Nagyon nagy.

Az azonos értelmű magyar mondatokban alanyi és tárgyi pozícióban ilyenkor általában semmilyen szó sem szerepel a "ĝi" helyett, mert a magyar igeragozás kifejezi a személyes névmással megnevezhető alanyt és tárgyat is. Az eszperantóban viszont ezek (elsősorban az alany) megnevezése külön szóval nagyon fontos. Az alany nélküli ige illetve állítmány nagyon kevés kivétellel teljesen értelmetlen.

(Kivételek: a második személyű felszólítás és időjárási jelenségek)

A tárgy hiánya ugyan általában nem eredményez értelmetlen mondatot, de megváltozik a mondat értelme:

Mi vidas. - Látok (értsd: Nem vagyok vak.)

Mi vidas ĝin. - Látom (azt).

KIO - TIO

A tabellaszók esetében a kérdő alakból érdemes kiindulni, mert minden sorozat további tagjai a kérdő alak kérdésére válaszolnak. (A "kio" esetében itt nem tárgyaljuk a foglalkozásra vonatkozó kérdezést, mivel az nem befolyásolja a "tio" nyelvtani funkcióját.)

A "kio" úgynevezett "semleges általános" kérdés. Ez úgy értendő, hogy amikor elhangzik ez a kérdőszó, alig szűkíti a lehetséges válaszok körét. Egyaránt válaszolhat rá főnév, ige, és teljes mondat:

Kio estas? Pluvo. - Mi van? Eső.

Kio estas? Pluvas. - Mi van? Esik az eső.

Kio estas? Ekstere pluvas. - Mi van? Odakünn esik az eső.

Mivel a második és harmadik eszperantó válaszban egyáltalán nem is fordul elő főnév, remélem sikerül eloszlatnom azt a közkeletű tévedést, hogy "a kio tárgyra, dologra, fogalomra kérdez". Nem. A "kio" semleges általános kérdés, az a lényege, hogy nem korlátozza a választ tárgyra, dologra, fogalomra, bár adható rá ilyen válasz is.

A fentiekből egyenesen következik, hogy sem a "kio", sem a többi "-o" végződésű tabellaszó nem szerepelhet már kimondott vagy leírt főnév helyett. Erre nincs is szükség, hiszen erre való elsősorban a "ĝi", illetve, ha személyről van szó, a "li" és a "ŝi" is.

Képzeljük el, hogy Péter és Mária belépnek a szobába. Az asztalon egy könyv hever, amelyről még nem volt szó közöttük. Péter megkérdezi:

Kio estas tio? - Mi az?

A "kio" és "tio" szavakat használja, mert még meg nem nevezett dologról van szó. A "ĝi" nem igazán lenne alkalmas, hiszen az elsősorban kimondott vagy leírt főnév ismétlése helyett szerepelhetne, mint már tisztáztuk.*

Mária válaszol:

Tio estas libro. - (az) Könyv.

Még mindig a "tio" mutató névmást használja, aminek a mibenlétét éppen most tisztázza. Tehát a "tio"-ról kiderül, hogy ebben az esetben könyv.

Nos, ettől a pillanattól fogva erre a könyvre nem használhatunk "-o" végű tabellaszót, mert közelebbi azonosítása megtörtént. A továbbiakban ezzel a könyvvel kapcsolatban csak a "ĝi" és a "tiu" fordulhat elő.

KIU - TIU

A "kiu" mint kérdés sajnos "kétértelmű", vagyis két különböző értelemben kérdezünk vele. A tanulók gyakran csak a személyre vonatkozó értelmét jegyzik meg, így természetesen nem képesek minden helyzetben helyesen használni az "-u" végű tabellaszó-sorozatot.

A "kiu" tehát jelenti azt is, hogy "ki" mint kérdés személyre, de azt is, hogy "melyik", "mely".

Ne felejtkezzünk el arról, hogy minden kérdő szó egyúttal vonatkozó értelmű is, tehát a "kiu" egyúttal jelenti azt is, hogy "aki" valamint "amelyik, amely".

A saját gyakorlatomban ezt a két jelentéssorozatot ¹ és ² jelzéssel szoktam tárgyalni, tehát az ¹ a személyre, a ² a kiválasztásra vonatkozó sorozatot jelenti. A valóságban természetesen a mondat értelméből kell következtetni, hogy milyen jelentésben szerepel az adott "-u" végződésű tabellaszó.

A kérdőszó értelméből tehát egyenesen következik a tabellaszó-sorozat többi tagjának jelentése, amelyek mind a kérdőszóra válaszolnak.

Kiu¹ estas bela? - Ki szép?

Tiu¹ estas bela, kiu¹ havas bluajn okulojn. - Az szép, akinek kék szeme van. (aki birtokol kék szemeket)

A "tiu" tehát "az" (értelemszerűen személyre mutatunk).

Ezzel egyúttal el szeretném oszlatni azt a "nyelvművelők" által terjesztett tévedést is, hogy a magyar nyelvben az "az" nem használható személyre. Bizony teljesen alapvető a használata, ha a szomszédos tagmondatban szereplő "aki" névmásra utalunk, és nem is lehet más szóval helyettesíteni.

"Ő a szép, akinek a szeme kék." ? Ugyan már! Ne vicceljünk.

Tehát amennyiben az "az" a magyar mondatban személyre mutat, fordítása "tiu".

Meg kell vizsgálnunk a "kiu²" sorozatot is, amely kiválasztásra vonatkozik.

Kiu² domo estas bela? - Melyik ház szép?

Tiu² domo estas bela. - Az a ház szép.

Kiu² strato estas longa? - Melyik utca hosszú?

Tiu² strato estas longa. - Az az utca hosszú.

Megállapíthatjuk, hogy akkor is a "tiu" használata helyes, ha a "melyik" kérdésre válaszolunk. Ilyenkor gyakran főnév követi, magyarul pedig "az a" illetve "az az" szerepel a helyén.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kérdés a lényeg, amelyre válaszol, ezért ha a "melyik" kérdésre válaszol, akkor is a "tiu" használata helyes, ha nem következik utána főnév, és magyarul csak "az" fejezi ki. Főnév ilyenkor ugyan nem áll utána, de odaérthető:

Kiun libron vi petas? - Melyik könyvet kéred?

Mi petas tiun. - Azt kérem. (Értsd: Azt a könyvet kérem.)

Akadnak nehézségek az "ami" fordításával is.

Megvetted már a szoknyát, amit a boltban láttunk?

Mi ez az "ami", amit láttunk? Könnyen megállapíthatjuk, hogy az "ami" ebben az esetben nem más, mint a szoknya. Az imént megállapítottuk, hogy "-o" végű tabellaszó nem szerepelhet egy már leírt vagy elhangzott főnév helyett, ezért ilyenkor mindig "-u" véződésű tabellaszóra van szükség. Egyébként ilyenkor magyarul is szabatosabb az "amely" szó, az meg eszperantóul egyértelműen "kiu". Tehát:

Ĉu vi aĉetis jam la jupon, kiun ni vidis en la vendejo?

Úgy is fogalmazhatunk, ha magyarul az "ami" szó helyett odaillik az "amely", akkor a helyes fordítás "kiu".

Hasonló helyzet a közbeékelt tagmondatok esetében is előfordul:

A szoknyát, amit a boltban láttunk, megvettem.

Mi is ez az "ami" amit a boltban láttunk? Ez az "ami" nem más, mint a szoknya. Ismét érvénybe lép a szabály: "-o" végű tabellaszó nem szerepelhet egy már leírt vagy elhangzott főnév helyett, ezért ilyenkor mindig "-u" véződésű tabellaszóra van szükség. Magyarul is szabatosabb lenne az "amelyet", az meg eszperantóul egyértelműen "kiun". Tehát:

La jupon, kiun ni vidis en la vendejo, mi aĉetis.

Ismét igaz, ha magyarul az "ami" szó helyett odaillik az "amely", akkor a helyes fordítás "kiu".

Más a helyzet a következő mondatban:

Megvásároltam a szoknyát, amit megbántam.

Mi ez az "ami", amit megbántam? Az előző tagmondat teljes tartalma, mert nem a szoknyát bántam meg, hanem azt, hogy "megvásároltam a szoknyát". Tagmondatra vonatkozólag mindig "-o" végű tabellaszót használunk. Tehát:

Mi aĉetis la jupon, kion mi pripentis.

Formula: Azok a tabellaszavak, amelyek magyar megfelelője "a-" kezdetű, eszperantóul kivétel nélkül "k-" kezdetűek. Ezeket a szavakat vonatkozó értelmű szavaknak, általános értelemben vonatkozó névmásoknak hívjuk.

Tanári jegyzet: Szűkebb értelemben csak a névszói értelmű tabellaszavakat és magyar megfelelőiket nevezzük névmásnak, tehát az "-u", "-o", "-a" végződési sorozatokat és magyar megfelelőiket, továbbá az "-es" végződésűek tulajdonképpen az "-u" végződésűek birtokos esetei, tehát azokat is. A többi tabellaszó szófaja határozószó, vagyis a "kie", "kiel", "kial" és a "kiam" pontosabb megfogalmazásban vonatkozó értelmű határozószó, nem pedig vonatkozó névmás. Az "-om" végződésűek az eszperantóban határozószónak, magyar megfelelőik viszont névmásnak számítanak a legtöbb elemzés szerint. A fenti elnevezések használata a magyar szakirodalomban sem igazán következetes és egységes, tehát nem követünk el hibát, ha a diákok számára az összes "k-" kezdetű tabellaszót vonatkozó névmásnak hívjuk, feltéve, hogy nem kérdő pozícióban vannak.

Referencia: Rendszeres eszperantó nyelvtan 25. §-tól az 54. §-ig és a 69. §.

HA AZ EDDIGIEKET MEGÉRTETTÜK:

Már említettük, hogy a "kio" kérdésre nem csak egy szó, hanem teljes mondat is felelhet. Érthető, hogy ezért a "tio" teljes mondatra vagy tagmondatra is mutathat.

Mi promenas en la parko, ĉar tio estas bona. - Sétálok a parkban, mert az jó.

A "tio" teljes egészében képviseli a "Sétálok a parkban" tagmondatot, tehát az egész mondat által kifejezett dolog jó. Nem külön a park, vagy külön a sétálás jó, hanem az, hogy a parkban sétálok.

Mi aĉetis ĉokoladon, kaj tio estas bona. - Csokoládét vásároltam, és az jó.

Ebben a mondatban is "tio" val mutatunk, tehát a másik tagmondatra értendő, hogy "jó", vagyis az jó, hogy "Csokoládét vásároltam." Nem a csokoládé jó és nem a vásárlás, hanem az, hogy csokoládét vásároltam.

Szabály: Tagmondatra, mondatra mindig "tio"-val mutatunk.

Ezzel szemben:

Mi aĉetis ĉokoladon, kaj ĝi estas bona. - Csokoládét vásároltam és az (csokoládé) jó.

A "ĝi" tudniillik az előzőleg már szerepelő főnevet, esetünkben a "csokoládét" helyettesíti.

Végül:

Mi aĉetis ĉokoladon, kaj tiu estis bona. - Csokoládét vásároltam, és az (az a csokoládé) jó volt.

Tehát az a csokoládé volt jó, amelyiket megvásároltam (nem egy másik), mivel az "-u" végű tabbellaszó, ha nem a "ki?" kérdésre, akkor a "melyik?" kérdésre válaszol. Ha még nem világos eléggé:

A "ĝi" használatával azt fejeztük ki, hogy "a csokoládé jó", a "tiu" használatával pedig azt, hogy "az a csokoládé jó" (amelyiket megvásároltuk). A kettő között csak árnyalatnyi a különbség, hiszen végül is mindkét esetben a vásárolt csokoládéról beszélünk. Tehát még egyszer: "a csokoládé jó volt" (ĝi) illetve "az a csokoládé jó volt" (tiu).

A fentiek első elolvasásra bonyolultnak tűnhetnek, de a gyakorlatban 3 órányi gyakoroltatás után 90% fölött szokott lenni a "találati arány", ennyi pedig bőven elég a sikeres vizsgához.

ĉiu - ĉiuj

Sokan bizonytalanok, hogy mikor használják a ĉiu szót egyes vagy többes számban. Ha személyre vonatkozik jelentése egyes számban "mindenki" (külön-külön), többes számban körülbelül "mindnyájan" (együtt). Az esetek egy részében szinte mindegy, melyiket választjuk, lényegében nem befolyásolja a mondat jelentését, pl:

Mi vidis en la fabriko, ke ĉiu laboras. - Mi vidis en la fabriko, ke ĉiuj laboras.

Nyilvánvaló, hogy a gyárban külön-külön is meg együtt is mindenki dolgozik. Vannak azonban olyan mondatok, ahol a két alak felcserélése teljesen megváltoztatja a mondat értelmét:

Mi ne konas ĉiun en la klubo. ↔ Mi ne konas ĉiujn en la klubo.

Az első mondatban "Nem ismerek mindenkit a klubban." vagyis van, akit ismerek, de van akit nem, a második mondat szerint "Mindnyájukat nem ismerem a klubban.", vagyis egyáltalán senkit sem ismerek. A ĉiu jelentése miatt a két mondat között tehát ez a különbség, de mivel ezt a különbséget a két szó között sokan nem ismerik, sokan meg ismerik ugyan, de nem mindig gondolnak rá, az első mondatot célszerűbb (és szabatosabb) így megfogalmazni:

Mi konas ne ĉiun en la klubo.

Csupán a szórend azonban nem elegendő a "mindenki külön-külön" kifejezésére, mert a ne ĉiujn ezzel a szórenddel is azt jelentené, hogy "mindenkit nem", vagyis senkit. A ĉiuj tagadása lényegében azonos értelmű a "neniu" névmással.

Referencia:

PRI “IOJ”, “TIOJ”, “KIOJ” K.T.P.

Teorie la ĵus diritaj formoj tute bone povas havi multenombron tiel same, kiel ili havas akuzativon; sed en la praktiko mi ne konsilas al vi uzi la diritajn vortojn en multenombro, ĉar laŭ mia opinio ilia senco tion ĉi ne permesas. “Tio” prezentas ja ne ian difinitan objekton, sed ian bildon (aŭ abstraktan ideon), kaj bildo restas ĉiam ununombra sendepende de tio, ĉu ĝi konsistas el unu objekto aŭ el multaj. Tamen se aperas ia tre malofta okazo, kiam la logiko postulas, ke ni uzu la diritajn vortojn en multenombro, tiam la gramatiko de nia lingvo tion ĉi ne malpermesas. Ekzemple: “Lia potenco konsistas el diversaj ioj, el kiuj ĉiu aparte per si mem estas ne grava, sed ĉiuj kune donas al li grandan forton”.

Zamenhof: Lingvaj Respondoj

La Revuo, 1907, Junio