Ha a magyar mondat állítmánya létige, akkor először el kell dönteni, hogy létezést vagy birtoklást fejez ki. (Ha valakiNEK van/volt/lesz/lenne/ legyen stb. valamiJE, akkor birtoklást fejez ki.)
Ha a létige birtoklást fejez ki, akkor a magyar mondatot magyarul átalakítjuk a "birtokolni" ige segítségével, és az így létrejött mondatot fordítjuk tovább. (Segítség az átalakításhoz: Ki birtokol, és mit birtokol?)
Ha a magyar mondat állítmányában nincs ige, akkor eszperantóul a magyar mondat állítmánya elé tesszük, hogy "estas", és utána a magyar mondat állítmányának fordítását.
A "szeretni" ige feltételes módját – amennyiben az kívánságot fejez ki – a "kívánni" ige kijelentő módjával fordítjuk.
Összetett mondatot tagmondatonként fordítunk. Alapesetben minden eszperantó tagmondatban kell lennie alanynak és állítmánynak.
Ha a mondatban van időhatározó, általában hagyjuk ott, ahol a magyar mondatban szerepel, csak akkor tegyük máshová, ha az eredeti elhelyezésnek valami akadálya merül fel.