12. A leggyakoribb eszperantó szavak

Az eszperantó nyelv  leggyakoribb szavai

(Ezek ismerete nélkül bármiféle nyelvvizsga reménytelen.)

1. Az eszperantó nyelv „rövid” szavai

Ezek a szavak egy szótagúak, és nincs nyelvtani végződésük, tehát pl. a LA nem melléknév, noha –A az utolsó hangja.

 

LAa, az (határozott névelő);  PLI - -bb (középfok jele); PLEJ leg…bb (felsőfok jele)

ĈU – általános kérdőszó: „vajon”. Általában nem fordítjuk magyarra.

JESigen; NEnem; NEKsem (csak párban használható: NEKNEK, illetve NENEK)

– nyomatékosító szó: sőt, illetve még … is, tagadó mondatban: még … sem; NE – a magyar „sem” fordítása, ha az egymagában, tehát nem párban fordul elő. (MI HAVAS EĈ NE UNU FORINTON = Nincs egy forintom sem.)

JU PLIDES PLIminnél –bb, annál –bb (lásd a fokozásnál)

JENíme, lám (nyomatékos rámutatás, „odasüss!”, „nézd csak!”. Az „az” illetve „ez” mutatószók helyett is használatos, ha valamit/valakit bemutatunk, vagyis először nevezünk meg pl. egy képen: „JEN LA DOMO DE PETRO.” = „Ez Péter háza. / Íme, Péter háza.”. Ilyenkor az ESTAS kivételesen elmaradhat.)

PLUtovább; TREnagyon; TRO – túlságosan (A magyarban néha a „túl” szót használjuk „túlságosan” értelemben, ilyenkor vigyázzunk, hogy ne keverjük össze a „valamin túl” értelmű TRANS elöljáróval.)

NUR – csak (SOLE – csupán)

NU!1. na! 2. nos

JA – hiszen, persze (Egyszerű „igen” értelemben nem használható!)

MEM – személyt jelentő szó mellett „magam, magad, maga” stb. (MI MEM, VI MEM, LI MEM, PETRO MEM stb.) Vigyázzunk, mert a magyarral ellentétben önállóan nem használható visszaható névmásként, alapvetően nem is szükséges a visszahatás kifejezéséhez: pl. „MI BATIS MIN. = Megütöttem magam.” Használható azonban a visszahatás nyomatékosítására: „MI BATIS MIN MEM. = Önmagamat ütöttem meg.”

VE
! – jaj!; VEI – jajgatni

2. ONI - általános alany

Előfordul, hogy egy mondatban nem kívánjuk kifejezni, hogy ki végzi a cselekvés, mert az alany egyáltalán nem fontos, illetve gyakran nem is tudható, ki végzi a cselekvést. Ilyenkor csak maga a cselekvés fontos. A magyar nyelvben ilyenkor általában többes szám harmadig személyű igeragozást használunk, és egyáltalán nem tesszük ki az alanyt: "Ellopták a biciklimet." Nem tudom, ki lopta el, sőt, azt sem tudom, egy vagy több személy volt, lényegében azt akarom kifejezni, hogy "el van lopva a biciklim". Eszperantóul azonban muszáj kitenni az alanyt. Ilyenkor használjuk az ONI általános alanyt. Úgy írhatnánk körül "valaki vagy valakik, mindegy hogy ki". Tehát: ONI SXTELIS MIAN BICIKLON. = Ellopták a biciklimet.

3. Az –AŬ végződésű szavak

Ezeknek sincs nyelvtani végződésük. Hangsúlyozásuk viszonylagos nehézsége miatt érdemes őket egyszerre megtanulni. Az –AŬ végződésű elöljárókat az elöljárók között ismertük meg, itt tehát nem szerepelnek.

Ügyeljünk arra, hogy ha az –AŬ végződésű szó nyelvtani végződést kap, a hangsúly értelemszerűen eltolódik egy szótaggal, és az –AŬ szótag „A” hangja nyúlik meg: HODIAŬ (ejtsd: hodííaŭ) ma; HODIAŬA (ejtsd: hodiááŭa) = mai


   (A hangfájl itt letölthető)

A rövid Ŭ semmiképpen sem ejthető hosszan!

HODIAŬma; MORGAŬ – holnap; HIERAŬ – tegnap

HODIAŬAmai; MORGAŬA – holnapi; HIERAŬA – tegnapi

AMBAŬmindkettő, mindkét, mindketten. Személynevek, névmások után, illetve köznevek (főnevek) előtt használjuk: „PETRO KAJ MARIA AMBAŬ PROMENAS. = Péter és Mária mindketten sétálnak.” és „ILI AMBAŬ PROMENAS. = (Ők) mindketten sétálnak.”, de „DONU AL MI AMBAŬ POMOJN. = Add nekem mindkét almát.”

ANKAŬis, szintén (Mindig az előtt a mondatrész előtt áll, amelyre vonatkozik: Péter is = ANKAŬ PETRO)

ANKORAŬmég; PRESKAŬmajdnem, csaknem, szinte

APENAŬalig; ALMENAŬlegalább (Ha mennyiségről van szó a MINIMUME is használható helyette.);

BALDAŬnemsokára, rövidesen, hamarosan, hamar; PLI BALDAŬhamarabb; PLEJ BALDAŬleghamarabb; BALDAŬA – (időben) közeli, mihamarabbi (Pl. levélben: MI ATENDAS VIAN BALDAŬAN RESPONDON. = Várom mihamarabbi válaszodat.)

ADIAŬ – „ég áldjon”, nyomatékos búcsúszó, csak akkor használjuk, ha nagyra becsült vagy szeretett személy hosszabb időre, vagy messzire távozik.; ADIAŬIbúcsúzni

KVAZAŬmintha

4. Egyéb gyakori szavak

ALIA1. másik 2. más (azaz másik személy, ebben az értelemben úgy használható mintha főnév lenne)

ALIE1. másképpen 2. különben; ALILOKE – máshol

UNU … (LA) ALIA – egymás (Kölcsönös névmás. A szükséges elöljáró a kipontozott helyre kerül. pl. UNU KUN (LA) ALIA = egymással. Tárgyesete: UNU LA ALIAN = egymást. A LA kimaradhat

TUTAegész; TUTEegészen, teljesen

KELKAnémi, egy kevés (LI ATENDIS DUM KELKA TEMPO. = Várt némi ideig. / Várt egy kis ideig.), KELKAJnéhány (Ebben az értelemben mindig többes számmal jár); PLURA(J) – több (Kizárólag abban az értelemben, hogy nem csak egy. „PETRO HAVAS PLURAJN AŬTOJN. = Péternek több autója is van.” azaz nem csak egy van neki. Az „is” szóra eszperantóul nincs szükség. Mindig többes számmal jár.

SAMAugyanaz; (Ez a szó az eszperantóban melléknév, ezért a névelő megelőzi, ugyanúgy,  mint a többi melléknevet: LA SAMA DOMO = ugyanaz a ház; SAMEugyanúgy; OFTA – gyakori; OFTE – gyakran; PLEJ OFTE = leggyakrabban = általában, „mindig”; FOJO – alkalom;

 

SOLA1. egyedül 2. egyetlen (Az „egyedül” a mondatban állapothatározó szerepét tölti be, és a milyen állapotban? kérdésre válaszol, a milyen? kérdésre eszperantóul logikusan melléknévvel válaszolunk: „PETRO LERNAS SOLA. = Péter egyedül tanul.” Ügyeljünk hogy ebben az értelemben a „SOLA” az állítmány után következzen lehetőleg közvetlenül, és alanyesetben legyen, mert más pozícióban SOLAegyetlen (SOLA KNABO LERNAS. = Egyetlen fiú tanul. MI HAVAS SOLAN AMIKON. = Egyetlen barátom van.) Az egyérteműség kedvéért vagy nyomatékosítás végett gyakran az UNU számnévvel szóösszetételben használják: UNUSOLA - egyetlen egy

SOLE – csupán (Tulajdonképpen a "csak" irodalmi változata), mindig az elé a mondatrész elé tesszük, amelyikre vonatkozik. Pl. SOLE PETRO LERNAS. = Csupán Péter tanul. (A többiek nem) PETRO SOLE LERNAS. = Péter csupán tanul. (Mást nem csinál.);

 

SUFIĈA – elegendő, elég; SUFIĈE – eléggé, elég (mint látjuk, a magyar nyelv gyakran lerövidíti mind az elegendő, mind az eléggé szavakat elég alakra, ezért ha az elég szót fordítjuk eszperantóra, mindig meg kell vizsgálnunk, hogy eléggé, vagy elegendő, és ennek megfelelően kell fordítanunk: „Péter elég (eléggé) magas. = PETRO ESTAS SUFIĈE ALTA. Van elég (elegendő) pénzem. = MI HAVAS SUFIĈAN MONON.” Az elég (eléggé) szó alapvetően magyarul is a dolgok kedvező, megfelelő mértékét jelöli, ezért ne mondjuk, hogy a barátom elég beteg, mert – különösen eszperantóul – ez úgy is érthető, hogy éppen annyira beteg, amennyire szükséges. Ha az állapota javul, mit mondanánk? A barátom már nem elég beteg? Ebben az értelemben magyarul is választékosabb a meglehetősen kifejezés: KONSIDERINDEmeglehetősen, figyelemre méltóan (KONSIDERI – figyelembe venni, tartani valamilyennek) „MIA AMIKO ESTAS KONSIDERINDE MALSANA. = A barátom meglehetősen beteg.”; NEPRA – okvetlen, feltétlen; NEPRE – okvetlenül, feltétlenül;

BEDAŬRINDE sajnos, (BEDAŬRIsajnálni; -INDA – „valamire méltó”; BEDAŬRINDAsajnálatra méltó; BEDAŬRINDEsajnálatra méltóan = sajnos)

 

PROPRAsaját Önmagában nem használható visszaható birtokos névmás helyett, legfeljebb azzal együtt, nyomatékosításra: PETRO VIVAS EN SIA DOMO. = Péter a házában él. (A SIA jelzi, hogy Péteré a ház, de ezt nem hangsúlyozzuk.) PETRO VIVAS EN SIA PROPRA DOMO. = Péter a saját házában él. PROPREtulajdonképpen;

 

VANAhiábavaló, VANEhiába; ĜUSTAhelyes; ĜUSTE – 1. helyesen 2. éppen (PETRO ĜUSTE RESPONDIS. = Péter helyesen válaszolt. PETRO ĜUSTE NUN RESPONDAS. = Péter éppen most válaszol.) A ĜUSTE időhatározói értelemben egyidejűséget fejez ki, ezért nem használható megelőző cselekvésre vonatkozóan: Péter éppen most (az előbb) jött. tehát valójában nem is most, mert a most eredetileg jelen időt fejez ki. Ilyenkor nem a ĜUSTE, hanem a ĴUS szót kell használni, ĴUS – az imént (PETRO ĴUS VENIS.)

5. Idővel kapcsolatos szavak és kifejezések

POST LONGA TEMPOsokára, nagysokára (szó szerint: „hosszú idő után”);

BALDAŬ – nemsokára, rövidesen, hamarosan, hamar; PLI BALDAŬhamarabb; PLEJ BALDAŬleghamarabb;

TUJmindjárt, rögtön, azonnal; ANTAŬ OLmielőtt; JAMmár; NUNmost; ĜUSTE NUNéppen most; ĜUSTE TIAMéppen akkor; ĜUSTE KIAMéppen, amikor; POST KIAMmiután; ĴUSéppen, az imént (Péter éppen most (az előbb) jött. tehát valójában nem is most, mert a most eredetileg jelen időt fejez ki. Ilyenkor nem a ĜUSTE, hanem a ĴUS szót kell használni, ĴUSaz imént, az előbb (PETRO ĴUS VENIS.); ANTAŬNELONGEnemrég (ANTAŬ NE LONGA TEMPO = nem hosszú idővel ezelőtt); ANTAŬLONGErégen (ANTAŬ LONGA TEMPO = hosszú idővel ezelőtt);

 
 

6. Kötőszók

– vagy; ANKAŬis, szintén (Mindig az előtt a mondatrész előtt áll, amelyre vonatkozik: Péter is = ANKAŬ PETRO); KAJés; KEhogy; SEDde; ĈARmert; SEha;

DO1. tehát 2. hát (tanakodást kifejező indulatszóként); TAMENmégis,

TAMEN NEmégse;

DUM – ha nem elöljáró, tagmondat elején önálló kötőszóként: mialatt, miközben, ameddig (csak időtartamra vonatkozólag);

ĜIS – ha nem elöljáró, tagmondat elején önálló kötőszóként: ameddig (amely időpontig); CETEREtovábbá; KVANKAMámbár, noha, habár, pedig (ha ez utóbbi értelemszerűen helyettesíthető a „noha” szóval); KVAZAŬmintha; FINEvégül

 

7. Kettős kötőszók

(JEN önmagában: íme, lám);

JEN … JEN …hol … hol … (Két, váltakozva történő cselekvés vagy történés kifejezésére. Pl. LA ŜIPO JEN APERIS, JEN MALAPERIS = A hajó hol felbukkant, hol eltűnt.);

AŬ … AŬ … vagy … vagy … (Két egymást kizáró lehetőség kifejezésére.);

(ĈU önmagában általános kérdőszó)

ĈUĈU … – akár … akár … (Két azonos következményű lehetőség kifejezésére. Pl. ĈU VI FORIROS, ĈU VI RESTOS, MI RIPOZOS. = Akár elmész, akár (itt)maradsz, pihenni fogok.);

(KAJ önmagában: és)

KAJ … KAJ …… is … is (Páros állítás kifejezésére. Pl. MI PAROLAS KAJ ANGLE KAJ ITALE. = Beszélek angolul is, és olaszul is.);

NEK … NEK sem  … sem … (Páros tagadás kifejezésére. Pl. MI PAROLAS NEK ANGLE NEK ITALE. = Nem beszélek sem angolul sem olaszul.);

UNUPARTE … ALIPARTE – … egyrésztmásrészt … ; TIO ESTAS – azaz (Az elhangzottak pontosításának jelzésére. Helyes, ha két vessző közé tesszük.)

8. Szóösszetételek gyakori elemei

kontraŭ- -a - valami elleni

febro - láz; kontraŭfebra medikamento - láz elleni gyógyszer, lázcsillapító
doloro - fájdalom; kontraŭdolora medikamento - fájdalom elleni gyógyszer, fájdalomcsillapító
tusi - köhögni; kontraŭtusa medikamento - köhögés elleni gyógyszer, köhögéscsillapító

insekto - rovar; kontaŭinsekta kemiaĵo - rovarirtó (esetleg rovarriasztó vegyszer)
herbo - fű; kontraŭherba kemiaĵo - gyomirtó vegyszer

-pova - valamire képes (a povi igéből)

ĉiopova - mindenható (mindenre képes)
kreipova - kreatív (alkotni képes)
laborpova - munkaképes
nepagipova - fizetésképtelen
pagipova - fizetőképes
plenpova - teljhatalmú
senpova - tehetetlen (képesség nélküli)
vivipova - életrevaló (életképes)

-tuko - kendő, szabás nélküli textildarab

antaŭtuko - kötény
bantuko - fürdőlepedő
buŝtuko - szalvéta
frototuko - súrolórongy
gudrotuko - kátrányos ponyva
gumtuko - gumikendő, gumipelenka, gumilepedő
kaptuko - fejkendő
koltuko - nyakba való kendő, sálkendő
kovrotuko - lepel
lavtuko - mosogatórongy
littuko - lepedő
mantuko - kéztörlő
mortotuko - szemfedél
naztuko - zsebkendő
paktuko - batyu
paperbuŝtuko - papírszalvéta
papernaztuko - papírzsebkendő
polvotuko - porrongy
poŝtuko - zsebkendő, díszzsebkendő
ŝultrotuko - vállkendő
tablotuko - asztalterítő
telertuko - konyharuha
vindotuko - pelenka
viŝtuko - 1. törlőrongy 2. törölköző

DUM LA STUDHORO MI DORMIS.



144. szint



Referencia:

PRI LA VORTO “ĈU”

Vian opinion, ke la vorton “ĉu” ni devas, kiom eble, uzadi nur en senco demanda, mi trovas tute prava. Ni povas ĝin uzi ankaŭ en la senco de necerteco, aŭ de dubo, aŭ en aliaj similaj sencoj, kiam ni ne havas pli bonan vorton (kiel en via ekzemplo “ĉu pro timo, ĉu pro fiereco, li nenion respondis”), sed mi neniam konsilus uzi ĝin tute senbezone anstataŭ “jen”, “aŭ” k.t.p. Prave vi diras, ke la frazoj “ŝi kutimas havi ĉe sia zono ĉu rozon, ĉu diamanton” kaj “diru tion ĉu al la kapitano, ĉu al la leŭtenanto” estas ne tre bonaj; en la unua okazo mi preferus “jen”, en la dua “aŭ”.

Zamenhof: Respondo 21, La Revuo, 1907, Junio