ALIA – 1. másik 2. más (azaz másik személy, ebben az értelemben úgy használható mintha főnév lenne)
ALIE – 1. másképpen 2. különben; ALILOKE – máshol
UNU … (LA) ALIA – egymás (Kölcsönös névmás. A szükséges elöljáró a kipontozott helyre kerül. pl. UNU KUN (LA) ALIA = egymással. Tárgyesete: UNU LA ALIAN = egymást. A LA kimaradhat
TUTA – egész; TUTE – egészen, teljesen
KELKA – némi, egy kevés (LI ATENDIS DUM KELKA TEMPO. = Várt némi ideig. / Várt egy kis ideig.), KELKAJ – néhány (Ebben az értelemben mindig többes számmal jár);
PLURA(J) – több (Kizárólag abban az értelemben, hogy nem csak egy. „PETRO HAVAS PLURAJN AŬTOJN. = Péternek több autója is van.” azaz nem csak egy van neki. Az „is” szóra eszperantóul nincs szükség. Mindig többes számmal jár.
SAMA – ugyanaz; (Ez a szó az eszperantóban melléknév, ezért a névelő megelőzi, ugyanúgy, mint a többi melléknevet: LA SAMA DOMO = ugyanaz a ház; SAME – ugyanúgy;
OFTA – gyakori; OFTE – gyakran; PLEJ OFTE = leggyakrabban = általában, „mindig”;
FOJO – alkalom;
SOLA – 1. egyedül 2. egyetlen (Az „egyedül” a mondatban állapothatározó szerepét tölti be, és a milyen állapotban? kérdésre válaszol, a milyen? kérdésre eszperantóul logikusan melléknévvel válaszolunk: „PETRO LERNAS SOLA. = Péter egyedül tanul.” Ügyeljünk hogy ebben az értelemben a „SOLA” az állítmány után következzen lehetőleg közvetlenül, és alanyesetben legyen, mert más pozícióban SOLA – egyetlen (SOLA KNABO LERNAS. = Egyetlen fiú tanul. MI HAVAS SOLAN AMIKON. = Egyetlen barátom van.) Az egyérteműség kedvéért vagy nyomatékosítás végett gyakran az UNU számnévvel szóösszetételben használják: UNUSOLA - egyetlen egy
SOLE – csupán (Tulajdonképpen a "csak" irodalmi változata), mindig az elé a mondatrész elé tesszük, amelyikre vonatkozik. Pl. SOLE PETRO LERNAS. = Csupán Péter tanul. (A többiek nem) PETRO SOLE LERNAS. = Péter csupán tanul. (Mást nem csinál.);
SUFIĈA – elegendő, elég; SUFIĈE – eléggé, elég (mint látjuk, a magyar nyelv gyakran lerövidíti mind az elegendő, mind az eléggé szavakat elég alakra, ezért ha az elég szót fordítjuk eszperantóra, mindig meg kell vizsgálnunk, hogy eléggé, vagy elegendő, és ennek megfelelően kell fordítanunk: „Péter elég (eléggé) magas. = PETRO ESTAS SUFIĈE ALTA. Van elég (elegendő) pénzem. = MI HAVAS SUFIĈAN MONON.” Az elég (eléggé) szó alapvetően magyarul is a dolgok kedvező, megfelelő mértékét jelöli, ezért ne mondjuk, hogy a barátom elég beteg, mert – különösen eszperantóul – ez úgy is érthető, hogy éppen annyira beteg, amennyire szükséges. Ha az állapota javul, mit mondanánk? A barátom már nem elég beteg? Ebben az értelemben magyarul is választékosabb a meglehetősen kifejezés: KONSIDERINDE – meglehetősen, figyelemre méltóan (KONSIDERI – figyelembe venni, tartani valamilyennek) „MIA AMIKO ESTAS KONSIDERINDE MALSANA. = A barátom meglehetősen beteg.”; NEPRA – okvetlen, feltétlen; NEPRE – okvetlenül, feltétlenül;
BEDAŬRINDE sajnos, (BEDAŬRI – sajnálni; -INDA – „valamire méltó”; BEDAŬRINDA – sajnálatra méltó; BEDAŬRINDE – sajnálatra méltóan = sajnos)
PROPRA – saját Önmagában nem használható visszaható birtokos névmás helyett, legfeljebb azzal együtt, nyomatékosításra: PETRO VIVAS EN SIA DOMO. = Péter a házában él. (A SIA jelzi, hogy Péteré a ház, de ezt nem hangsúlyozzuk.) PETRO VIVAS EN SIA PROPRA DOMO. = Péter a saját házában él.
PROPRE – tulajdonképpen;
VANA – hiábavaló, VANE – hiába;
ĜUSTA – helyes; ĜUSTE – 1. helyesen 2. éppen (PETRO ĜUSTE RESPONDIS. = Péter helyesen válaszolt. PETRO ĜUSTE NUN RESPONDAS. = Péter éppen most válaszol.) A ĜUSTE időhatározói értelemben egyidejűséget fejez ki, ezért nem használható megelőző cselekvésre vonatkozóan: Péter éppen most (az előbb) jött. tehát valójában nem is most, mert a most eredetileg jelen időt fejez ki. Ilyenkor nem a ĜUSTE, hanem a ĴUS szót kell használni, ĴUS – az imént (PETRO ĴUS VENIS.)