Varga Géza alkotásai

Egy körön kívüli írástörténész önéletrajza

Egy körön kívüli írástörténész önéletrajza



Család, iskola, tevékenység

1947-ben születtem Biharkeresztesen, református parasztősök leszármazottjaként. 1945 és 1950 között tágabb rokonságom három ártatlan és derék tagját ölte meg a hatalom.

A Szabó József Geológiai technikumban érettségiztem, ezt követően öt felsőfokú képesítést szereztem számítástechnikai és társadalomtudományos területeken (a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem magyarságtudomány szakán a korábbi tevékenységem és a könyveim elismeréseképpen kaptam oklevelet). Geológus technikusként és számítástechnikai munkakörökben dolgoztam állami nagyvállalatoknál, például az OKGT-nél és az Alutrösztnél.

Feleségem, négy fiam és – e sorok írásakor - hat unokám van.

A családunk teljesítményéhez tartozik - a csodaszép unokák mellett - többek között egy őrségi szállás, néhány írástörténeti felfedezés, a Budapestet ismertető legjobb honlap és egy ígéretes éttermi startup vállalkozás is.

1965-ben két hétig voltam előzetes letartóztatásban államellenes izgatás (röpcédula készítés) előkészületének vádjával. Közben kiderült, hogy két társammal a Gellért-hegyi Szabadságszobor előtt álló szovjet harcos szobrának felrobbantására is készültünk. Mivel az ügyész ezt nem tudta bizonyítani, vádemelésre nem került sor, csak a bíró fenyegetett meg a tanúként való kihallgatásomkor a vádlottak padjára mutatva, hogy - Maga kis híján ide került!

Újításként egy térképrajzoló és készletszámító programot készítettem a krígelés módszerének alkalmazásával az Alutrösztnél, bauxittelepek készletének kiszámítására és ábrázolására.

Kifejlesztettem és kötetben kiadtam a „DQ” szoftvergyártási technológiát, amelynek árbevétele meghaladta az akkortájt vásárolt budai családi házunk vételárát.

2. ábra Az általunk működtetett veleméri Cserépmadár szállás utca-házszám táblája

Az elmaradt rendszerváltás óta számítástechnikai és rovológiai szakíró vagyok, tucatnyi kötettel. Nyaranként szállást adunk ki az Őrség megismerésére vállalkozó turistáknak: http://www.cserepmadar.hu és http://www.csinyalohaz.hu . Ugyanitt néprajzi-írástörténeti kutatótáborokat és tudományos konferenciákat is szerveztem, előadásokat tartok és Sindümúzeum néven magyar jeltörténeti kiállítást működtetünk.


A Cserépmadár szállás portáján 2017-ben Hankó Péter geológus technikus és szobrászművész barátom Onogesius-szobrát állítottuk fel közös erővel. Ketten is emeltük, amikor a talapzatra tettük, de úgy sem volt könnyű, hogy Péter emelt rajta többet. http://velemer.kornyeke.hu/onogesius-szobor-velemer A szobrot Joó Katalin és pilisi tanítványai avatták fel étel- és italáldozat bemutatásával.

Közel öt évtizede kutatom a székely rovásírás eredetét s a vele összefüggő tudományterületeket. 1970-ben ugyanis elhatároztam, hogy tisztázom a székely írás eredetét. Előzőleg sohasem foglalkoztam írástörténettel, nem is tanultam hasonlókat. Mégis vállalkoztam a feladatra, mert akkor még úgy éreztem, hogy ha nagyon nekiveselkednék, akkor a Gellérthegyet is odébb tudnám tolni. Kerestem valami méltó feladatot, amiért érdemes élni és dolgozni. Meguntam ugyanis, hogy – bármelyik vállalathoz megyek is dolgozni - a létező szocializmus viszonyai között csak a vállalati vezetők korrupciójához lehetek balek, vagy díszlet. Az egyik vezetőm kifejezetten rám is szólt, amikor egy felhasználói utasítást akartam írni a megrendelésre általunk készített szoftverünkhöz, hogy ne fáradjak vele, mert a szoftverre senkinek sincs szüksége, csak azért rendelték meg, hogy a megrendelő vállalat öt felső vezetőjének jattot adhassunk. Ezért aztán alig várják, hogy fizethessenek érte, valójában nem kell nekik sem a szoftver, sem a felhasználói utasítás. Így lettem írástörténész, hogy visszatekintve, ne kelljen szégyenkeznem azért, mert nem voltam elég hasznos. Ez volt az egyik ok, ami írástörténészt csinált belőlem. A másik az volt, hogy az akadémikus „tudomány” képviselői által e tárgyban előadott elmeszülemények nagyon gyenge lábakon álltak és helyreigazítás után kiáltottak.


1992-ben írástörténeti előadássorozatot indítottam a Böszörményi úton a XII. Kerületi Önkormányzat által a rendelkezésünkre bocsátott teremben. Ennek kereteként Simon Péter, Forrai Sándor és mások eszmei támogatásával megalapítottuk a Nap Fiai alapítványt. Később Írástörténeti Kutatóintézet néven http://ikint.uw.hu tudományos műhelyt teremtettünk az írástörténeti kutatások összefogására.

A kutatásban többek között együttműködtem Götz Lászlóval, Simon Péterrel (ELTE), Nemetz Tiborral (MTA), Püspöki Nagy Péterrel (ELTE), Nagy Zoltánnal (Savaria Múzeum), Ferenczy Istvánnal (Kolozsvári Történeti Múzeum), Csupor Istvánnal (Néprajzi Múzeum), Szekeres Istvánnal, Varga Csabával, Érdy Miklóssal, László Gyulával (MNM), Erdélyi Istvánnal (ELTE), Kiszely Istvánnal (MTA), Bakay Kornéllal (ELTE, Miskolci Bölcsész Egyesület), Forrai Sándorral, Szabó Ferenccel és Veres Péterrel (MTA), Berényi Lászlóval. Segítséget kaptam Vékony Gábortól (ELTE), Makkay Jánostól (MTA), Harmatta Jánostól (ELTE), Szörényi Leventétől, Joó Katalintól, Keszthelyi Andrástól, Lezsák Sándortól, Gedai Istvántól (MNM), Bálint Csanádtól (MTA) és másoktól is.

3/b. ábra. Tárlatvezetés a Sindümúzeumban Joó Katalin tanítványaival

Simon Péter történész a Magyar Heroldban megjelent tanulmánya kéziratának véleményezését kérte tőlem, majd a kérésemre megírta a Bronzkori magyar írásbeliség c. közös kötetben megjelent cikkét a székely írás eredetéről. E cikket én tördeltem és voltam a grafikusa is. Az akkor már a János Kórházban fekvő Simon Péternek meg tudtam mutatni a kefelenyomatát, ami szemmel látható örömet okozott neki. Az özvegye később elmondta, hogy a családtagokon kívül én voltam az utolsó látogatója.


Simon Péter történész a Magyar Heroldban megjelent tanulmánya kéziratának véleményezését kérte tőlem, majd a kérésemre megírta a Bronzkori magyar írásbeliség c. közös kötetben megjelent cikkét a székely írás eredetéről. E cikket én tördeltem és voltam a grafikusa is. Az akkor már a János Kórházban fekvő Simon Péternek meg tudtam mutatni a kefelenyomatát, ami szemmel látható örömet okozott neki. Az özvegye később elmondta, hogy a családtagokon kívül én voltam az utolsó látogatója.

Püspöki Nagy Péter történész a kérésemre előadást tartott az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett Első szombati írástörténet c. előadássorozatban a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendeletről. Az előadáson – szokás szerint – én töltöttem be az elnöki szerepet. Az előadás szövege A székelység eredete c. kötetben jelent meg.

Bakay Kornél régész a kérésemre, a Körmendi Kulturális Egyesület rendezvényének keretében előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás portáján lévő Kultúrpajtában s az előadás anyaga egy önálló füzetben megjelent az Írástörténeti Kutatóintézet könyvsorozatában Rabló, nomád hordák inváziója, avagy a kincses Kelet örököseinek honalapítása? címmel.

Nagy Zoltán néprajzkutató, később Vas-megyei múzeumigazgató több néprajzi tárgyú előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás Kultúrpajtájában például a Körmenden feltárt cseréppipákról. Tárgyfényképek, eszmecsere és szervezés formájában segítséget adott az írástörténeti kutatáshoz, a népi hieroglifák feltérképezéséhez, meglátogatta a veleméri Sindümúzeumot és a Körmendi Figyelőben megjelent cikkében méltatta a munkámat.

Hasonlóképpen fontos tárgyak fényképét kaptam meg Gedai Istvántól és Csupor Istvántól is, a vonatkozó eszmecserék keretében. E fényképek némelyike megjelent a Magyar hieroglif írásc. kötetben.

Vékony Gábor, Bakay Kornél, Erdélyi István, Hadháziné Vadai Andrea és Bálint Csanád voltak azon régészek, akik a budapesti hun(?) jelvényt hunnak, vagy hun korinak határoztak meg. Ez a véleményük a jelvényt bemutató A székely rovásírás eredete c. kötetben jelent meg. Közülük Erdélyi István később a Ráduly János rovológussal közösen írt rováskorpuszban a székely írás első, hun kori emlékeként mutatta be az általam elsőként közölt hun jelvényt (A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig, Masszi Kiadó, 2010).

Keszthelyi Andrással, Szörényi Leventével és másokkal egyetemben tagja voltam a Keresztény Magyar Vetés Stolmár G. Ilona által vezetett szerkesztőségének.


4. ábra. A 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötet címlapja

Simon Péter történész a Magyar Heroldban megjelent tanulmánya kéziratának véleményezését kérte tőlem, majd a kérésemre megírta a Bronzkori magyar írásbeliség c. közös kötetben megjelent cikkét a székely írás eredetéről. E cikket én tördeltem és voltam a grafikusa is. Az akkor már a János Kórházban fekvő Simon Péternek meg tudtam mutatni a kefelenyomatát, ami szemmel látható örömet okozott neki. Az özvegye később elmondta, hogy a családtagokon kívül én voltam az utolsó látogatója.

Püspöki Nagy Péter történész a kérésemre előadást tartott az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett Első szombati írástörténet c. előadássorozatban a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendeletről. Az előadáson – szokás szerint – én töltöttem be az elnöki szerepet. Az előadás szövege A székelység eredete c. kötetben jelent meg.

Bakay Kornél régész a kérésemre, a Körmendi Kulturális Egyesület rendezvényének keretében előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás portáján lévő Kultúrpajtában s az előadás anyaga egy önálló füzetben megjelent az Írástörténeti Kutatóintézet könyvsorozatában Rabló, nomád hordák inváziója, avagy a kincses Kelet örököseinek honalapítása? címmel.

Nagy Zoltán néprajzkutató, később Vas-megyei múzeumigazgató több néprajzi tárgyú előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás Kultúrpajtájában például a Körmenden feltárt cseréppipákról. Tárgyfényképek, eszmecsere és szervezés formájában segítséget adott az írástörténeti kutatáshoz, a népi hieroglifák feltérképezéséhez, meglátogatta a veleméri Sindümúzeumot és a Körmendi Figyelőben megjelent cikkében méltatta a munkámat.

Hasonlóképpen fontos tárgyak fényképét kaptam meg Gedai Istvántól és Csupor Istvántól is, a vonatkozó eszmecserék keretében. E fényképek némelyike megjelent a Magyar hieroglif írásc. kötetben.

Vékony Gábor, Bakay Kornél, Erdélyi István, Hadháziné Vadai Andrea és Bálint Csanád voltak azon régészek, akik a budapesti hun(?) jelvényt hunnak, vagy hun korinak határoztak meg. Ez a véleményük a jelvényt bemutató A székely rovásírás eredete c. kötetben jelent meg. Közülük Erdélyi István később a Ráduly János rovológussal közösen írt rováskorpuszban a székely írás első, hun kori emlékeként mutatta be az általam elsőként közölt hun jelvényt (A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig, Masszi Kiadó, 2010).

Keszthelyi Andrással, Szörényi Leventével és másokkal egyetemben tagja voltam a Keresztény Magyar Vetés Stolmár G. Ilona által vezetett szerkesztőségének.

Kötetek

A számítástechnikai és írástörténeti tárgyú köteteim:

- A DQ szoftvergyártási technológia 1990.

- Die „DQ” software-erstellungstechnologie, Akadimpex, Budapest, 1991.

- Bronzkori magyar írásbeliség 1993. (Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal).

- Székely rovásjelek hun tárgyakon 1996.

- Rovásírás és mitológia 1998.

- Rabló, nomád hordák inváziója, avagy a kincses Kelet örököseinek honalapítása? 1998. (Bakay Kornéllal).

- The origins of Hunnish Runic Writing 1999.

- A székely rovásírás eredete 1998.

- A magyarság jelképei 1999.

- Mítoszok őre, Velemér 1999.

- A székelység eredete 2001. http://mek.oszk.hu/16400/16452/16452.pdf

- A finnugor elmélet alkonya 2006.

- Így írtok ti magyar őstörténetet 2010.

- A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us” (ős) jele? 2014.

- Magyar hieroglif írás 2017.

Az utóbbi kötetemet az Élet és Irodalom 2018-ban a hét nyelvészeti kötetének nyilvánította.

http://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/09/a-het-konyvei-kozott-emliti-az-es.html

Közülük néhány a Német-Magyar Baráti Társaság támogatásának köszönhetően 1999 óta szerepel a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon (5. ábra). Több száz példányt ajándékoztam belőlük a határon túli magyarok, a református egyház és a rovásírás oktatásának támogatására, valamint a közkönyvtáraknak és a kutatóknak.

5. ábra. Török Miklóssal az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon

Folyóiratcikkek

Százat közelítő cikkem jelent meg a hetvenes évek óta a nyomtatott sajtóban. Ezeket olvashatta az Országépítő, a Körmendi Figyelő Könyvek, a Turán, a Keresztény Magyar Vetés, a Kapu, a Hazanéző, a Dobogó, az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság lapja, a Hunnia, az Arany Tarsoly, a Demokrata, a Magyar Nemzet, az Élet és Irodalom, a Beszélő, a Tallózó, a Computerworld Informatika, valamint más folyóiratok és lapok olvasótábora. Például négy cikkem jelent meg a Makovecz Imre által alapított Országépítőben. Egy írásomat Tudományos cenzúra a Kurultájon? címmel az Európai idő is közölte a könyvterjesztésben tapasztalható cenzúráról. Az erdekesvilaglap.blogspot.hu ugyanezt a cikket Varga Csabának tulajdonítva mutatta be.


6. ábra. Az évente megjelenő Körmendi Figyelőben mindig olvasható egy cikkem

Konferenciák és előadások

Rendszeresen adtam és adok elő szervezett keretek között.

A Kovásznai Kőrösi Csoma Sándor konferencián (lásd: Kőrösi Csoma Sándor, Nyomok az időben, Kovászna, 2016. ISSN 1842-96-45!).

A Somogyfajszi konferenciasorozaton, amíg az tartott.

A Magyarok Világszövetsége konferenciáin.

Az Írástörténeti Kutatóintézet Első szombati írástörténet sorozatában.

A Körmendi Kulturális Egyesület szervezte előadásokon.

A Két Hollós Könyvesbolt előadássorozatában.

A budapesti Attila szálló által szervezett előadássorozatban.

A Magyarok Országos Gyűlésén, Ópusztaszeren

7. ábra. A kovásznai konferenciák előadói között (hátul, középen, éppen csak látszik a fejem)

8. ábra. Az MVSZ által szervezett világkongresszuson

További előadásokat tartottam az USA-ban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Kárpátalján, a Felvidéken, Erdélyben, Szlovéniában és a csonka Magyarország számtalan településén.

9. ábra. A marcali Városi Könyvtárban tartott előadásom plakátja

11. ábra. Előadok a Két Hollós Könyvesboltban

12. ábra. A karcagi csatkarika a leghosszabb ismert hieroglifikus szövegünk

Tudományos eredmények

Sikerült tisztáznom a székely írás eredetének kérdését, amire az akadémikus tudomány száz év alatt sem tudott alátámasztott választ adni. A székely írás ezek szerint a magyar nép alkotása, természetes fejlődéssel, több tízezer év alatt alakult ki és vált a kezdeti hieroglifikus (szó-és mondatjeleket alkalmazó) írásból alfabetikus írássá. E tétel tankönyvszerű kifejtése jelent meg a Magyar hieroglif írás c. kötetben (4. ábra). A kötetben bizonyítom, hogy az ismert klasszikus írások nem egymástól elszigetelten jöttek létre, hanem egy közös kőkori jelkincsre, az ősvallás jelkészletére épültek, amely lényegében azonos a székely írás elődjével, a magyar hieroglif írással. Ez a felismerés (az írás monogenezisének tétele) magyarázza meg például a magyar jelkincs és az indiánok népi jelkészletének egyezéseit.

Az általam elsőként elolvasott írásemlékek közé tartoznak:

- A Jóma ligatúra magyar szavakat jelölő őskőkori szójelekből alkotott jelösszevonás, amit prekolumbián emlékeken, valamint hun, obi-ugor és magyar emlékeken egyaránt megtalálunk.

- A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor az emberiség legkorábbi, eredetiben fennmaradt, székely jelek elődjével magyar szavakat rögzítő írásemléke.

- A „Csaba királyfi” – azaz az Attila halála után önállósuló szabír dinasztia – korából fennmaradt tusnádi ligatúra.

- A budapesti hun(?) jelvény, a csencsói sarokkő, az Árpád-kori karcagi csatkarika, a regölyi gyűrű, a regölyi hun ezüstcsat és a berekböszörményi gyűrű rovásfelirata.

- Sikerült megértenem és elolvasnom (hangzósítanom) a tatárlakai táblák „atya/ada” és „tár/szár” szójelét, valamint néhány Tordos-Vincsa írásemléket.

Olyan íráselméleti kérdésekkel foglalkoztam, mint az írásrendszerek rokonsága és a szójeleket alkalmazó rendszerek összehasonlításának módszertana, a preírás, az írás fejlődését eredményező társadalmi változások, a fonetikus írás megjelenését kikényszerítő nyelvi-kulturális körülmények stb. Bebizonyítottam, hogy a jégkorszak idején Amerikába vándorló indiánok a székely rovásírás már akkor is fonetikus elődjét vitték magukkal Amerikába.

Kimutattam, hogy a Szent Koronát nagy valószínűséggel a mervi oázisban készítették a szabírhunok számára 531 táján; hogy a tervezői székely rovásjelekkel rokon hieroglifákat építettek a koronába, s hogy ezen ősvallási jelentőségű szimbólumok mondanivalója a koronaeszme lényegével azonos.

Kőkori eredetű, a népvándorlás- a honfoglalás és az Árpádok korában is alkalmazott, szójelekkel írt imádságokat azonosítottam a régészeti leletek némelyikén (12. és 13. ábra).

13. ábra. Sikerült elolvasnom a berekböszörményi gyűrűn lévő imádságot (Méhes Sándor ajándéka)

14. ábra. Tanulmány a Szent Korona eredetéről az OSZK MEK-ben

Hatásom a tudós világra

Szóban és írásban is párbeszédet folytattam a székely írás emlékeiről a szegedi Finnugor Tanszék, az MTA Matematikai Kutatóintézet, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajztudományi Intézet, az MTA Régészeti Intézet és más intézmények munkatársaival, illetve ismert tudósokkal, például Veres Péter és Hoppál Mihály néprajzkutatóval, Erdélyi István és Bakay Kornél régészekkel, Harmatta János és Csúcs Sándor nyelvészekkel. Általában nem sok hatással voltam az akadémikus tudomány képviselőire, néha azonban meglepő eredményekkel is találkozom.

Például Sümegi Pál tájékoztatott arról, hogy 1989-ben, az Altáj-hegységben vezetett földtudományi expedició végén (mivel annak befejezését egy vihar lehetetlenné tette) elmentek a Kulunda sztyeppre is, ahol Szergej Usakin, a barnauli egyetem professzora andronovói feliratos bronzbaltákat ásott ki. A professzor ismerte a könyveimet, hivatkozott is rájuk és a segítségükkel próbálkozott meg az andronovói szövegek elolvasásával.

15. ábra. A budapesti hun(?) jelvény

Letéti szerződéssel adtam át a Magyar Nemzeti Múzeumnak a budapesti hun(?) jelvényt, amelynek felületét azonban a múzeumban restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték. Mégis, a sajnálatos áldozat nem volt teljesen hiábavaló (a tárgy eredeti képe a fényképeken megmaradt). A letéti szerződésnek a híre is elegendő volt ahhoz, hogy Erdélyi István és Ráduly János rováskorpuszában a legkorábbi (hun kori) rovásemlékként legyen megemlítve. Ezt követően Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója is írt egy tanulmányt a rovásemlékről és párhuzamairól. Ebben ugyan nem említette a szerinte késő középkori leleten és társain lévő rovásszövegeket, de a kialakuló vita hozzájárulhat a magyar írástudomány előre lépéséhez. Annyit mindenképpen elértem, hogy az akadémikus „tudomány” a jövőben ezt a rovásemléket is kénytelen lesz megemlíteni (legalább a botrányok között) annak ellenére, hogy elsőként egy „dilettáns” közölte (A székely rovásírás eredete).

Az SZTE Finnugrisztikai Tanszékének meghívására előadást tartottam a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról és a budapesti hun(?) jelvényről. Itt Bakró Nagy Marianne volt a vendéglátóm és Kozmács István a felkért hozzászóló. Az előadás az idő rövidsége miatt csak a felek álláspontjának ismertetéséig jutott el, közös álláspont nem alakulhatott ki. A hun jelvény "a" betűjét a székely írás "a" betűjével vetettem össze (amely egy háromszögből és egy lábból áll), Kozmács István nyelvész pedig az ótürk írás egyik "k" szótagcsoport-jelével (amely csak egyetlen láb nélküli háromszög). Ez a találkozó ugyan látszólag nem vezetett eredményre, azonban Tomka Péter régész álláspontjával együtt (aki a hun jelvény "a" betűjét a latin A-val azonosította), kitűnő lehetőséget ad a finnugrista törekvések leleplezésére. Azt dokumentálja ugyanis, hogy a finnugristáknak sehogyan sem sikerül egyig elszámolniuk, ha a hun jelvény "a" betűjének párhuzamát kell megkeresniük. Vagy olyan jelet választanak, amelyiknek nincs lába, vagy olyat, amelyiknek két lába is van, de az egy lábbal rendelkező hun jelhez az egy lábbal rendelkező székely jelet nem hajlandók társítani.

Csúcs Sándor nyelvész az egyik cikkemet olvasván egy riportban elismerte a nyelvek monogeneziséből fakadó ősi nyelvrokonságot bármelyik két nyelv között – amiből következően (bár ezt Csúcs Sándor nem mondta ki) ma már nem lehet tudománytalannak tekinteni pl. a sumer-magyar, vagy az indián-magyar nyelvrokonság kutatását sem (lásd az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben!). Könnyen belátható, mennyire fontos ez a felismerés.

Bakró Nagy Marianne nyelvész a szegedi párbeszéd során elfogadta azt az álláspontomat, hogy a kialakuló magyarság vándorútját bemutató térképeken külön fel kellene tüntetni a nép és a nyelv útját, ha az nem azonos. Az eddigi eredet-térképekhez képest ez egy új kezdeményezés lenne - ha készülne ilyen térkép és ez a gondolat bekerülne a tudományos közgondolkodásba is. Ez a megközelítés – a genetikusoknak a hun-magyar etnikai kapcsolatokra vonatkozó megállapításai miatt – egyre időszerűbb.

Az Így írtok ti magyar őstörténetet és A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us” (ős) jele? c. munkáimban is bíráltam a Máté Zsolt által a székely írás „tprus” jeléről adott hibás temporus "korábban" magyarázatot, amely a Nyelvtudományi Közlemények-ben jelent meg s ahol a helyreigazító cikkemet nem voltak hajlandók közölni.

Máté Zsolt ugyanis az elmélete kidolgozásakor nem figyelt fel arra, hogy a nikolsburgi ábécé sorvezetése a székely írás legtöbb emlékéhez hasonlóan nem balról jobbra, hanem jobbról balra halad. Máté Zsolt így azt hitte, hogy a harmadik sor jobb szélén lévő Ten jel után következik a „tprus”, amelyik egyedül állónak látszik egy negyedik sorban. Ebből arra következtetett, hogy a Ten "korábban" úgy nézett ki, mint a „tprus”.

Ez persze több ok miatt sem lehetséges. Egyrészt a már mondott sorvezetési eltérés miatt, amiből következően a Ten nem a harmadik sor vége, hanem az eleje, a Ten után ezért sem a „tprus” következik. Másrészt a korabeli korrektúrajelek alapján a „tprus” jelet a harmadik sorba kell beszúrni. Azaz a temporus „korábban” akkor sem vonatkozhatna a „tprus”-ra, ha a „tprus” valóban csak egy „korábban” értelmű latin megjegyzés lenne és nem székely mondatjel.

Ebből következően Máté Zsolt következtetése a kisiskolás hiba miatt tévesnek bizonyult, az álláspontját ellenőrzés nélkül átvevő Róna-Tas András és Sándor Klára pedig alaposan melléfogott. Az ismételt figyelmeztetésem és a köteteim hatására Sándor Klára megpróbálta „menteni” a mundér becsületét, de csak a szokásos finnugrista megoldásra volt képes: újabban azt feltételezi, minden alap nélkül, hogy a korabeli korrektúrajelek rossz helyre mutatnak.

16. ábra. A nikolsburgi ábécé eredeti formája (fent), ahol a tprus a legalsó, negyedik sorban egyedül látható, valamint az általam rekonstruált helyes sorrend (alul, a korabeli korrektúrajelek segítségével a helyére téve a tprus jelet)

Ezt az arcpirító elnézésen alapuló tévedést vizsgálat nélkül átvette Róna-Tas András is. Ő Máté Zsolt hatására a tprus jelet kihagyta a nikolsburgi ábécé jelei közül, hiszen az Máté téveszméje szerint csak egy korábbi változat volt.

Előbb Sándor Klára is ennek megfelelően járt el s a nikolsburgi ábécé bemutatásakor a „tprus” jelet a Ten egyik változataként ismertette. A figyelmeztetésem és az írásaim hatására döbbenhetett rá, hogy Máté Zsolt állításának egyszerű átvétele nem járható út. Azonban nem a Simon Péterrel kidolgozott értelmezésünket fogadta el, hanem jellegzetes finnugrista módszerrel a tudós téveszme fenntartása érdekében felülbírálta az 1400-as évekből származó forrást és kijelentette, hogy a korabeli korrektúrajel nem jó helyre mutat. Átrakta a Tenmellé, hogy így a Ten és a „tprus” egymás után következhessen és a temporus "korábban" magyarázatot ne kelljen a tapar us "szabír ős" magyarázatra cserélni.



Talán azért, mert ez a hun-magyar azonosság és a székely mondatjelek létének elismerése lenne, amire ez a finnugrista társaság még nem hajlandó?

Legutóbb az MTA illetékeseivel próbáltam tárgyalni ez ügyben, mert ott most készül egy rováskorpusz. El kellene kerülni, hogy e tévedés- és hamisításhalmaz szelleme érvényesüljön az MTA készülő kiadványában is. Az illetékes, ám hozzá nem értő elvtársaktól azonban nem lehetett szakszerű választ kicsikarni.

17. ábra. A nikolsburgi ábécé korabeli, kettős kereszt alakú korrektúrajelei, amelyeket Sándor Klára nyelvész professzorfelülbírált és máshová "rekonstruált" egy "tudományos" ostobaság fenntartása érdekében

Azaz általában csak a megoldandó kérdések felvetését és napirenden tartását tekinthetjük a hasonló beszélgetések eredményének. A tudomány nem e nagy mellényűekkel való párbeszédben lép előre, hanem a köteteimben és a cikkeimben.

Eredménynek tekintendő, hogy az interneten (s később az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben is) megjelent cikkem hatására Róna-Tas András a valóságnak megfelelően módosította a honfoglaló magyarok írni-olvasni nemtudásáról korábban közreadott téveszméjét. Ma már elismeri, hogy honfoglaló eleink is tudtak írni és olvasni.

A Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal írt Bronzkori magyar írásbeliség (1993) megjelenése után minden ismertebb kutató (például 1996-ban Róna-Tas András és Sándor Klára, majd Ráduly János) elvetette a székely írás keletkezéséről száz éve vallott akadémikus téveszmét, a sohasem bizonyított ótürk eredeztetést. Azaz a párbeszéd néhány esetben nem maradt hatástalan, csak a szellemi forrást többnyire elfelejtik megnevezni, nehogy én kapjam a tapsot.

Mandics György a Róvott múltunk c. trilógiában 200-szor hivatkozott rám és oldalakat vett át a könyveimből. Az Akadémiai Nagylexikon „írás” szócikke említi az egyik könyvemet, s én írtam a Katolikus Lexikon „székely rovásírás” szócikkét is (ebből lehetett a püspöki kar által kibocsátott, az ősvallás feléledése ellen írt körlevele?). Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai c. könyvében közölte a nikolsburgi ábécéről készített rajzomat (16. ábra). A köteteimet informálisan az egyetemi oktatásban is hasznosítják (például a Református Egyetem professzorai ajánlották a diákoknak).

18. ábra. Egy tanulmány az OSZK MEK-ben: http://mek.oszk.hu/16100/16118/16118.pdf

A kritikai írásaim (pl. Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, 2010.), a magyar írástani szakkritika megteremtését, a magyar írástörténeti kutatások szintjének emelését, a székely írás nyújtotta tanulságok őstörténeti és nyelvészeti célú hasznosítását szolgálják.

E kritikai észrevételek nem voltak teljesen hiábavalók, mert - alig érzékelhetően ugyan – de jobbá vált tőlük a tudományos környezet.

Zalaváron például kicseréltek egy idejétmúlt táblát. A tudos.virtus.hu után a fent említett kötetben is közreadtam egy cikket a zalavári múlthamisításról. Közöltem benne az alábbi fényképet is e hazug tábláról (20. ábra), amely Pribina templomaként állította be a récéskúti magyar templomot. Ez a rom persze sok minden lehetett, csak éppen Pribina temploma nem.

19. ábra. A kritikai kötetem

Az lepleződött ugyanis le e tábla segítségével, hogy a régészek gyorsabban változtatják a véleményüket a récéskúti templomról és általában a Zalavár környéki templomromokról, mint az álláspontjukat hirdető táblákat. Mivel a táblák fémből vannak és feltehetően kibírnának akár több évtizedet is, a gyorsan változó tudományos álláspontok korában ez szerencsétlen körülménynek bizonyult. A régészek politikai indíttatású álláspontjairól ugyanezt az időt-állóságot nem lehet elmondani, mert azok tudományosan már akkor sem helytállóak, amikor közreadják őket. A megszálló hadseregek be- és kivonulnak, a kormányok is váltják egymást, azaz változik az igény, nem pontosan ugyanazt a mesét várják el a régészektől, mint egy kicsivel korábban.

Talán egy gyorsabban lebomló, önmegsemmisítő táblával kellene kísérletezniük az ásatási területek gazdáinak s akkor nem lenne ennyi gondjuk a saját korábbi történeteikkel?

Ennek a Zalavár-récéskúti fémtáblának is lejárt már a szavatossága akkor, amikor arra jártunk és lefényképeztem (20. ábra).

A cikket előbb a neten tettem közzé, majd az megjelent a fenti kötetben is (19. ábra). Hatására Szőke Béla Miklós régész, a zalavári ásatások egyik vezetője intézkedett és tájékoztatott a kifogásolt tábla kicseréléséről, amiért itt mondok neki köszönetet.

Mivel nem jártunk arrafelé azóta, nem tudhatjuk, hogy milyen másikat raktak a helyébe. Az azonban bizonyos, hogy Zalavár sohasem volt Pribina székvárosa, nem azonos a Conversio-ban emlegetett Mosaburggal, amiből következően sok minden mást is ki kellene cserélni Zalavár/Mosaburg témában.

Van önlebomló és így nem annyira tudat- és környezetszennyező régészeti publikáció?


20. ábra. A récéskúti Árpád-kori bazilika romjai előtti, erkölcsileg amortizálódott tábla, amelyet a kritikám nyomán eltávolítottak

Sikerült lelepleznem a Szent Istvánnak tulajdonított hamisított rendelet keletkezési körülményeit, amiért cserébe közutálatnak örvendek a hamisítók és barátaik körében. Megkaptam a gazember elismerő jelzőt is egy olyan "szakértőtől" aki a saját nevét sem képes helyesen leírni rovásbetűkkel.

Azaz a világ szép, csak lassan fordul.

21. ábra. Ebben a kötetben számoltam le a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendelettel

Érdekesebb blog-bejegyzéseim

A temporius-téveszme diadalútja

Akadémikus reszelő

Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a hun vót, hun nem vót formula

Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról

A budapesti hun jelvény jelei

A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a rovásüldözést?

Lovász László, az MTA elnöke nem vállalkozik tudományos igényű vitára a székely írás eredetéről

A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű

Az 523-as, Quardusat-féle magyar bibliafordítás

Visszhang


A munkásságomról alkotott vélemény ellentmondásos, hiszen aligha örvendenek neki azok a téveszmeterjesztők, akikről leszedtem a keresztvizet. Amint az is természetes, hogy a magyar írástörténet tisztázásában és az íráskutatás fejlődésében érdekelt értelmiségiek viszont a kedvenceik között tartanak számon.

Kedves Géza!

A tegnapi nap folyamán olvastam egy cikket az Ön blogján, melyet szeretnék átvenni és a Hungary First weboldalon közzétenni!

Az egész stáb nagy érdeklődéssel van az Ön munkái iránt és nem titkolt célja az oldalnak többek között az ősi magyar betűk használatának megismertetése a magyar emberekkel. Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel,

Szőnyi Balázs

Kedves Géza, igazán örömömre szolgál. Így fest a cikk az oldalon. Küldök egy fotót arról, mennyien olvasták a cikket. Hatalmas volt az érdeklődés!

Egy közöletlen múzeumi levél szerint, amelyről a wikipedia szerkesztői adtak hírt, de közzétenni nem voltak hajlandók, a budapesti hun(?) jelvény nem jelentős alkotás. A wikipedia szerkesztői e múzeumi levél és Tomka Gábor tanulmánya alapján (amelyben a rovásjelekről érdemben szót sem ejt, azokat felismerni sem hajlandó, csupán a messzemenő jelzőt veti oda az olvasatomra) a budapesti hun(?) jelvény szócikkét törölték. A wikipedia szerkesztői a törlés érdekében felrúgták a wikipedia forrásolásra vonatkozó szabályát is, azt állítván, hogy ez esetben nem kell forrásolni a múzeumi levelet. Bár Varga Géza közzétette a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött letéti szerződést, amelyben a főigazgató aláírásával és a múzeum pecsétjével szentesítve szerepel, hogy ez a lelet a magyar nemzeti kultúra kiemelkedő emléke, ez a forrás semmit sem számított a prekoncepciós törlési eljárásban. E múzeumi levél ismeretlen írójának és a wikipédiás kivégzőosztagnak nem a nemzeti kultúra fontos emlékével kapcsolatos ismeretterjesztés volt a fontos, hanem a szócikk elpusztítása. A lelet egyébként – a közöletlen múzeumi levél állításával ellentétben - fontos lelet, mert a legkorábbi székely rovásemléknek számít. Erdélyi István régész és Ráduly János rovológus rováskorpuszában a legkorábbi (hun kori) rovásemlékként szerepel. Könnyen belátható e lelet fontossága, mert ha valóban hun kori, akkor a rajta lévő rovásszöveg magyar olvasata bizonyítja a hunok és a magyarok azonosságát - azaz a finnugrizmus végét vetíti a falakra. Ami "érthetővé teszi" a múzeumi levél finnugrista írójának szándékait, valamint azt is, hogy miért reszelték le a múzeumban Rezi Kató Gábor vezetése idején a tárgy írást hordozó felületét. Egyúttal azonban a lelet jelentőségét is kiemeli.

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1928534313830687&id=332452556772212

Egyfajta elismerés, hogy a wikiwand.com szócikket szentelt a személyemnek és a munkásságomnak, bár abban nyilvánvalóan a lejáratásomra törekszenek:

http://www.wikiwand.com/hu/Varga_G%C3%A9za_(%C3%ADr%C3%A1st%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)

23. ábra. A 2018. január 15-i statisztika szerint némelyik blogbejegyzésem meglepően népszerű (a Quardusat-féle első magyar bibliafordításról írt cikknek hat nap alatt 3500 olvasója volt)

Köszönöm a ragyogó könyvet, büszke vagyok arra, hogy a barátai között tart számon!

Szeretettel Dr. Gyárfás Ágnes

Kedves Géza!

Megkaptam a könyvet, gyönyörű. Óriási munkát végzett. Szép lassan nekiállok és elolvasom, miközben gyönyörködöm a csodálatos képekben. Sok szeretettel kívánok jó egészséget és még sok munkát!

Dr. Czeglédi Katalin

Kedves Gézám!

Továbbítom neked Gyárfás Ágnes prof. levelét, amely elsősorban neked szól! A prof. személyesen engem is felhívott telefonon és szóval is megköszönte a kedvességedet!!! Áldás!

Tisztelettel: Szalkó József

Kedves Szalkó József!

Megkaptam a három könyvet, melyet Varga Géza írt és ön postázott nekünk. Mélyen meghatott a kedves figyelmességük, hogy gondoltak ránk és Géza sem felejtette el az alma matert. Könyvéről írni fogok az Ősi Gyökérben, amelyet összefoglaló nagy alapműnek minősítek már így, első látásra is.

Szeretettel: Gyárfás Ágnes

Kedves Gézeusz Uram!

Jól kitolt velem. A könyvét nem tudom letenni, elcseszi az összes másra szánt időmet. Mióta hazahoztam, nem léptem ki a lakásomból. Holnap az éhség csak kihajt, mert ennem már nincs mit, kávén élek. Másodszor is nekifutottam.

Valamikor kissé ezekre emlékeztető vonzatokból írtam disszertációs dolgozatomat. Az ősi jelek nem jópofaságból, nekem ez tetszik nekibuzdulásból, divatosnak vélt krix-kraxokból keletkeztek, hanem olyan mindenki által megértett és elfogadott jeleket, szimbólumokat rajzoltak, róttak, karcoltak, festettek a tárgyakra, falra, csontra, eszközre, edényre, aminek a jelentésével mindenki tisztában volt.

De nem untatnálak ezzel. A könyved alapján ezt talán még jobban is tudod. A többi ostoba, fantáziaszegény és korlátok között tengődő ezt nem csak felfogni nem képes, de még csak elhinni sem! Ne csüggedj, hogy sok bajod lesz még. Kellesz nekünk. A jövőnek.

Barátsággal az Endréciusz

Kedves Géza!

Köszönettel nyugtázom újabb könyvedet, amelyben felfogásodat széles keretekben fejted ki. Abban reménykedtem, hogy még Karácsony előtt módomban lesz elolvasni.

Sokrétű határidős feladataim megakadályoztak benne.

Remélem Husvét után hozzájuthatok az olvasáshoz.

PNP



Kedves Varga Géza!


Ez úton is köszönöm, hogy felfedezte nekünk újra az ősi "igazságot". És ha még tényleg nem mondta senki, "Géza teljesen igazad van", hát én most mondom.


Szokol Antal



Néhány kedvenc dalom


Balázs Fecó: Ahogy nézett

Eric Clapton: Autumn Leaves

R-go: Most kell, hogy nagyon szeress

Millionaires: Be My Baby by The Ronettes

Republic - Kirúgjuk magunk alól a földet

Ricchi e Poveri - Cosa sei

Ismerős Arcok - Nélküled

The Beatles — Please Mr. Postman

Csík Zenekar - Most múlik pontosan

Santana - While My Guitar Gently Weeps

Balázs Fecó & Oláh Ibolya: Kölykök a hátsó udvarból

The Eagles - "Hotel California"

Varga Feri - Balássy Betty: Egy bolond százat csinál

Robbie Williams - My Way

Republic-Nagy kő zuhan

Robbie Williams - Feel

Kovács Erzsi: A Donát úton nyílnak már az orgonák

Bon Jovi - Always

Komár László - Férfiszív

Gianna Nannini e Gianni Morandi In ginocchio da te

Komar Laszlo - Husz ev mulva

Jennifer Rush - Power Of Love

Komár László - Halvány kék szemek

The Platters - Only you

Gary Moore - Parisienne Walkways https://www.youtube.com/watch?v=vkUpfw4Hf3w

Dickey Lee - I Saw Linda Yesterday https://www.youtube.com/watch?v=IcL5rz1V6dU

Sonny & Cher - Little Man https://www.youtube.com/watch?v=TMaW9xmuhg0

Little Richard – Lucille https://www.youtube.com/watch?v=6OIkfEdll0E

Néhány reklámszöveg

Az alábbi - hol bugyuta, hol emelkedett - reklámszövegek a fészbukon jelentek meg, remélve, hogy az őrségi szállások iránt felkeltik a nagyérdemű közönség érdeklődését. Alapelv ugyanis, hogy ha a kedves vendég figyelmét felhívjuk az eladandóra, akkor nagyobb eséllyel fog vásárolni, mintha nem is tud róla. Úgy gondolom, akkor eredményes a reklám, ha sikerül mosolyt csalni a vevő bájos arcára – ezért aztán nem fogom vissza magamat, ha a komolytalanság kikívánkozik belőlem. Az egyik konkurrens szállásadó mindenesetre megdicsérte a reklámokat, a vendégforgalmon azonban egyelőre még nem sikerült lemérni a feltűnő gyarapodást.

Az alábbi zeneszám gyakori meghallgatásainak egyetlen kézzelfogható eredménye azért lett: a you tube értesített, hogy a jogtulajdonos megtiltotta a video Magyarországon történő bemutatását s attól kezdve kénytelen vagyok másik címről hallgatni és nézni ugyanazt. Mindent összevetve jól szórakozom a reklámok írása közben, az eredményességről azonban e sorok kedves olvasója gondoskodhat egy szállásfoglalással – ha sikerült mosolyt csalnom a minden bizonnyal bájos orcájára.

A The Ronettes ürügyén

Ez a végérvényes és megváltoztathatatlan hibák őszinte beismerésének pillanata. Mert ugyan oldalakon keresztül sorolhatnám a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház érdemeit, de itt az idő sort keríteni az őszintére is. Nem a természeti környezettel, nem a fürdőszobák felszereltségével és a szobák szépségével, kényelmével van baj, hanem - szomorúan vallom be - a szállásgazdával, vagyis e sorok írójával. Hogy a nyájas olvasó is fel tudja mérni a helyzet tragikumát, előbb meg kell hallgatnia az alábbi zeneszámot:

Nos, egyszer voltam az egykor létezett NDK-ban egy üdülésen, ahol a szállásgazda műsorral szórakoztatta a kedves vendégeit. Ennek során énekelt és táncolt is, sőt ez utóbbi keretében még az asztalra is felugrott és ott is illegette magát. Ez a kép motoszkál bennem a közel 20 éves szállásadói pályámon. Ilyenkor fel- felmerül az önvád is: valóban mindent megtettem azért, hogy a vendégeimet elkápráztassam? Ami a táncmozgás és az asztalra való felmászás fizikai lehetőségét illeti, erre még - némi segítséggel - talán vállalkozhatnék. A kedves vendégeim bizonyára jót mulatnának az esetlen idétlenkedésemen. Azonban a The Ronettes előbb megnézett produkciója láttán inkább letennék erről. Ugyanis énekelni is kellene s ezt nem illik megkísérelni az én adottságaimmal. Már a testmozgásom sem oly kecses, mint ezeké a drága leánkáké, és - sajnos - énekelni sem tudok olyan megrázó szépséggel, mint ők.

Ezért nem marad a számomra más, mint, hogy töredelmesen bevallom: a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája korántsem tud olyan műsort adni a Velemérre tévedő nagyérdemű közönségnek, mint a The Ronettes. Legfeljebb a hozzájuk kapcsolódó emlékeimet tudom elmesélni.

Amikor ez a szívbemarkoló zeneszám (velem együtt) még újnak számított, akkor volt egy Orionton táskarádióm, ami állandóan a fülemhez volt nőve. Azzal utaztam a villamoson, azzal ettem a reggelit, azt hallgattam az iskolai szünetben (a mateklecke másolása helyett) és persze ez szólt a párnám alatt is, amikor elaludtam. S ha véletlenül sikerült elcsípnem a The Ronettes zenéjének néhány taktusát a recsegő és ropogó távoli adók valamelyikén, akkor boldog voltam. Hiszen íme a bizonyság ország s világ előtt arról, hogy a világ szép és élni érdemes! Még akkor is, ha a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája jobban teszi, ha nem táncol és nem énekel.

www.cserepmadar.hu www.csinyalohaz.hu

A tóka békáiról


A tóka békáinak jogtulajdonosa egyelőre nem tiltotta meg a vartyogás meghallgatását, csupán a csókolgatásuktól óvja a kedves vendégeket

A tókát minden kedves erre járó díjtalanul megtekintheti, grátisz üldögélhet a partjánál lévő lócán, azonban a békák puszilgatása szigorúan tilos, mert a királylányok öltöztetésére nincs rovat a szállásunk költségvetésében! Kéretik ezt komolyan venni, mert egyébként Velemér utcáit purdé királykisasszonyok árasztanák el! www.cserepmadar.hu www.csinyalohaz.hu

Dicsekvés a fürdőszobai fogasokkal


Fürdőszobánk ajtaja belülről

Udvariassági gesztus, ha a fürdőszoba, vagy illemhely ajtajának belső felületén van fogas. Különösen fontos ez vendéglátó helyeken, ahol a kedves látogató kénytelen magával vinni az összes holmiját a zárható helyiségbe. S ha ott nem tehet mást a táskájával, kabátjával, mint hogy leteszi az esetleg kétes tisztaságú padlóra, akkor aligha kívánkozik vissza.

Ezért elmondhatjuk, hogy van egy biztos pont, ami alkalmas a vendéglátói intelligencia felmérésére: a klotyóajtó belső oldala.

Ha van ott akasztó, akkor van remény.

www.cserepmadar.hu Velemér, Őrség.



Kérdésre válaszolva

A veleméri Szentháromság-templom diadalíve

B. A. kérdezi az Őrségi Vendégváróktól: "Mit lehet az Őrségben július 2 és 9 között csinálni?"

Mivel ez a kérdés sokakban felmerülhet (esetleg más időintervallumokhoz kötődve), közzéteszem a válaszunkat.

Kedves B. A.!

Sok mindent. Sok kellemes és hasznos dolgot lehet csinálni az Őrségben. Ennyi idő, amennyit megjelölt, nem is elég minden lehetséges tennivaló és program alapos végigjárására, kipróbálására.

S most nem a nászutasok kedvenc elfoglaltságára, vagy az éttermekre, strandokra gondolok, hanem az egyéb kulturális témákra, amelyeket itt tanulmányozhat:

- Őrségi látnivalók: http://csinyalohaz.hu/…/35-l…/236-rsegi-latnivalok-bevezetes

- Őrségi túrák: http://csinyalohaz.hu/…/orsegi-tu…/234-bevezetes-rsegi-turak

Tisztelettel és üdvözlettel, Varga Géza

Cserépmadár Szállás - Antik parasztbútorokkal berendezett kúria-jellegű őrségi magánszállás

Sindürajzot mutatván



Sindü grafikusan feldolgozva

Sindümúzeum, Velemér. A magyar írástörténet múzeuma.

http://csinyalohaz.hu/…/orsegi-mu…/165-velemeri-sinduemuzeum

A kereszt alakú fa Dana isten jelképe (a székely "d" betű képszerű és hieroglifikus megfelelője). Alatta a sarok hegye (a székely "s" betű hieroglifikus rokona).

Ugyanott őrségi szállás is: www.csinyalohaz.hu és www.cserepmadar.hu

Csillagtúra-ajánlat

Riegersburgi panoráma a fellegvárból

Az Őrség és környékének megismerése akkor sikerülhet jól, ha az utazó megfelelően felkészül és tervet csinál a látnivalók végigjárására. Amire rendszerint nincs elég idő. Ezek segít a fenti linkgyűjtemény, amely két hétre való programot kínál és segít megismerni és megtalálni a Őrség látnivalóit.

A megadott linkgyűjteményen tucatnál is több leírás található egy-egy napos túrákról, amelyek csillagtúraszerűen indulnak ki Velemérről s bejárják a közelebbi, vagy távolabbi környéket. A túrák egyes pontjait további cikkek írják le és mutatják be. A cikkeket Varga Géza írástörténész, a veleméri Cserépmadár szállás gazdája készítette a vendégei számára, azt remélve, hogy sokaknak szolgálja majd a felüdülését. Őrségi túrák

Környékbeli templomok

A csempeszkopácsi templom

Gyönyörűek !

Jó lenne olvasni, hogy melyik szép templom, vagy belső díszítőelem hol található. Köszi !

Köszönöm a hozzászólást! megpróbálom kiegészíteni.

Köszönöm a válaszát ! Hátha fog sikerülni ! Én egyébként régi jó barátja, általános iskolai osztálytársa vagyok Hankó Péternek, akinek a közelmúltban avatták szobrát !

Üdvözlettel AB

A konyhánk ürügyén

A veleméri Cserépmadár szállás konyhája. www.cserepmadar.hu

Az egyik kedves vendégünk, aki egy ételcsomag-küldő cég tulajdonosa volt, e konyhában készített egy kitűnő tojásos nokedlit. Mosolyogva mondta, hogy a szakácsai nem jártak jól vele, mert ő is tud főzni, ezért aztán ellenőrizni is tudja őket. Megkínált a tojásos nokedlijével, ezért eskü alatt mondhatom, hogy érdemes volt ezt a konyhát helyreállítani (a házat le akarták bontani). Ha ilyen és hasonló remekművek születhetnek ezen túl e konyhában, akkor nem éltünk hiába.

Pedig mennyi küzdelem, munka és mozgósított anyagi erő állt a konyha helyreállítása mögött! Csak a bútorok tervezése beletelt vagy két hetembe. S azután jött az asztalosok versenyeztetése és kiválasztása, a bútorok beszerelése stb. Menet közben (de még idejében) kiderült, hogy a sarokszekrényt túl nagyra rajzoltam, nem férne be az ajtón. Ezért aztán a sarkából levett az asztalos.

Szóval az a tojásos nokedli és a többi finom étel, ami itt készült azóta, megérte a munkát.

De ne gondolja bárki, hogy a tojásos nokedli egyszerű étel, amiről kár beszélni is! Egy másik vendégünk, aki Richard Burton és Elizabeth Taylor szakácsa volt a nyugdíjba vonulásáig, elmondta, hogy ez a két ismert színész - ha el akarta kápráztatni a vendégeit valami különleges finomsággal - akkor tojásos nokedlit, vagy valami hasonlóképpen egyszerű, de felülmúlhatatlan élményt kínáló magyar ételt csináltatott vele. Majd hozzátette, hogy ő a világ számos pontján dolgozott az életében, de az a meggyőződése, hogy a magyar konyhának nincs párja sehol. Amivel messzemenően egyet lehet érteni. Ennek a magyar konyhaművészetnek azonban helyre kell állítani és fent kell tartani a műhelyeit!

Nos, ilyen konyhaművészeti alkotóműhelyt talál nálunk is a kedves vendég, ha a nyári szabadságát itt tölti.

Önnek is ki kellene próbálnia, milyen egy veleméri tojásos nokedli, ha az itt látható konyhában készül!



Szállásreklám gésák kapcsán

Gárdonyi Gésa

Ha a nyájas olvasó nem tudná, hogy melyik két gésa volt a Balaton szerelmese, akkor ezt most eláruljuk: Gárdonyi Gésa és Jókai Mór. Azonban az idők múlása miatt velük már nem lehet megbeszélni e kutya világ történéseit.


Jókai Mór

Nem így áll a dolog e sorok írójával! Még sincs veszve minden, mert a Teremtő kifürkészhetetlen akaratától függő ideig még lehetőség van arra, hogy Varga Gésa írástörténésszel tegyük meg ezt egy kávét kavargatván a veleméri Cserépmadár szálláson.

Varga Gésa

Eközben megvitatható Attila hun király fővezérének, Onogesius (Hun Gésa) vezérnek az élettörténete is, az őrségi jelkincs jellemzőivel egyetemben. Ez a kettő ugyanis összefügg, mert a hunok Róma elleni hadjáratát Onogesius vezér vezette az Őrségen keresztül haladván.


Azaz a jobb gésák ma már inkább az Őrséghez kötődnek. Ebből kifolyólag, amikor a gésatisztelők nyári szállás után néznek, ezt már nem a Balaton vidékén, hanem az Őrségben érdemes kezdeniük.


A szobron kívül is legalább egy gésa szeretettel és tisztelettel várja őket!


www.cserepmadar.hu www.csinyalohaz.hu


Szabály, hogy a sikeres reklámhoz kölyökkutyák, vagy szép nők képe kell

Velemér ugyanilyen elkápráztatóan lélekbe markoló - mint e fiatal nő képe.

A tavaszi táj, az emberek és az épületek minden szépre fogékony embert lenyűgöznek és rabul ejtenek.

Ha sikerült felkeltenem a nagybecsű érdeklődését, akkor ne habozzon sokáig, hanem foglaljon most!

www.cserepmadar.hu www.csinyalohaz.hu



Az építészet iránt érdeklődőket is szeretettel várjuk

Az épület tervezése előtt írtam egy őrségismertető könyvet a vendégeimnek és ahhoz el kellett készítenem néhány falusi templom fotógrafikáját is – ezért az ujjaimba költözött ezeknek az épületeknek az arányrendszere. Így történt, hogy az évekig tartó rajzolgatás eredményeképpen egyszer csak előttem állt a kockás papíron a mai Csinyálóház rajza. Na! - mondtam neki – Így maradsz! S aztán akadt olyan építész és építési vállalkozó is, aki segített a terv megvalósításában.

Az Országépítő, a Makovecz Imre által alapított, építészettel, művészettel, magyarságtudománnyal foglalkozó folyóirat főszerkesztője írja a veleméri Csinyálóház épületéről:


"Az udvar mélyén, saját tervei szerint épített meg egy új vendégházat, amelyet arányai, motívumai, hagyományhoz való kötődése és ugyanakkor józan funkcionalitása, tájba illeszkedése miatt mutatok be örömmel, mint kiváló építészeti alkotást. Formálásmódjának tisztasága miatt sokan vélik szakrális épületnek – a legjobb értelemben tükrözi azt a meggyőződést, hogy a jó épület mindig nyitott a szakralitás felé. Varga Géza őrségi kulturális munkája mindenesetre közvetlenül összefonódik elméleti tevékenységével. Vendégházában pihenni egyúttal írástörténeti kutatásaival kapcsolatos alapos elmélyülést is lehetővé tesz.

Gerle János

Bővebben: http://orszagepito.hu/…/orszagepi…/lapszam/2010-2/2010-2.pdf

Sindümúzeum


A Sindümúzeum lépcsője

Velemér – szerintem - legizgalmasabb kulturális nevezetessége a Sindümúzeum, a magyar írástörténet (azaz a rovológia) egyetlen múzeuma. http://szekely-rovasiras.hupont.hu/.../muzeum-sindumuzeum... Mint a múzeum alapítója és tárlatvezetője, ezt önzetlenül és elfogulatlanul ki merem jelenteni, mert én egy nagyon bátor ember vagyok. Aki nem hiszi, járjon utánam! Előzetes bejelentkezés és időpont-egyeztetés után bárki díjtalanul meglátogathatja. 06(20)534-2780


A helyi szállások közé tartozik a Cserépmadár szállás www.cserepmadar.hu és a Csinyálóház www.csinyalohaz.hu . Mint e két szállás gazdája, ezeket is önzetlenül és elfogulatlanul ajánlom Önnek, kedves olvasó.

Van még egy saját visszhangunk is a Cserépmadár szállással szemközti réten. Itt meg kell állni a dombtetőn lévő rét közepén és harsány, érces hangon azt kell belekiabálni a komor erdő képébe, hogy "Éljen a polgármester!". A kedves olvasó tapasztalni fogja, hogy a komor erdőnek is hasonló a politikai alapállása.

Ígérem, hogy legközelebb jó leszek és megigazítom az asztalterítőt is

Amikor egy őrségi reggeli visszanéz

Őrségi innováció: az elektromos energiát nem igényló kávéhűtő polc

Őrségi szállásadóknak és leendő vendégeinknek ajánlva

Majdnem mindenki szereti a kávét, amelynek élvezete azonban kellemetlenségekkel is járhat, például a forró kávé megégetheti az ajakainkat. A kávéfogyasztók népes serege joggal várt valamilyen használható megoldást erre a szó szerint égető problémára. Nos, bejelenthetem, hogy sikerült feltalálni az elektromos energiát nem igénylő kávéhűtő polcot. Nem kívánok ebből anyagi hasznot húzni, ezért szabadalmaztatás helyett bárkinek önzetlenül engedélyezem a találmány használatát, sőt ahhoz tanácsokkal is szolgálok. A polc egyszerűen működtethető: rá kell tenni a friss és forró kávét egy arra alkalmas csészében, várni kell néhány percet (vagy a kívánt hőmérséklet eléréséhez megfelelő időt) s a kávé lehűl, fogyaszthatóvá válik. A gratulációkat, a hálatelt köszöneteket és a szállásfoglalásokat a cserepmadar@gmail.com címen várja Varga Géza ötlet- és szállásgazda

Mamó nénit megfiatalította a veleméri puha moha

A veleméri puha moha-kúra kellemes és fiatalít, ha meztélláb taposunk rajta, azonban óvatosan kell eljárni, mert lehetnek nem várt mellékhatásai is. A nyájas olvasó nyilván nem fogja nekünk elhinni, hogy a képen látható hölgy a kúra elején még egy nyugdíjas nénike volt a szomszéd faluból. Mamó néni gyakran járt a Velemér-patakra vízért, s rendes szokása volt, hogy a korsója megmerítése után sétálgatott is egy kicsit mezítláb a Cserépmadár szállás lugasa melletti puha mohaszőnyegen. Közben valamilyen ősi vajákos mondókát is dünnyögött, ami olyannyira felgyorsította a fiatalító folyamatokat, hogy a családja nem ismerte meg, amikor legutóbb hazament. A korsóját is nálunk felejtette, amit bizonyságul megmutatunk a Sindümúzeumban bármelyik érdeklődőnek. A vizet azért kiöntöttük belőle, mert egy idő után megposhadna ott a polcon.