Buzás Dávid

Tavasz

Elmúlik a tél,tavasz van immár,

A fehérből zöld lesz,kizöldül a táj.

Első madárfüttyszó,de rég vártam már,

Kellemes érzés e hideg tél után.

Megérkeztek a tavaszi szellők,

Messze fújják a hófelhőket,

Fújjátok,fújjátok el e rideg hópihéket.

Szólítalak titeket,ti áldott jó méhecskék,

Tegyetek meg mindent,mit nem tettetek még.

Hamarabb legyen színpompás a rét,

Hadd mutassa meg a tavasz igazi erejét!

Elmúlik a tél,tavasz van immár,

Elég egy madárének,

s kivirul a táj.

Hangok

Egy folyó partján állok,

Köd van szinte semmit nem látok.

De hallom a folyónak gyors folyását,

Hallom a madarak muzsikáló hangját.

Hallom az éneket mi távolból száll felém,

Egy asszony hangja tán, kinek szeretet ül szívén.

Hallom a kutyák ugatását onnan a város felől,

Hallom hogy ott a sípjával fütyül a rendőr.

Hallom mit más csak láthat,

Érzem mit más csak foghat,

S mikor már kezdtem volna megszokni ezt az érzést,

Láttam magam előtt mit hallottam de már élő képként.

Eddig tartott e varázslat,

És sajnálom hogy nem mutathattam meg másnak.

Buzás Dávid:

Apukámnak

Az Apám kinek ráhajol fejem mellkasára,

Néha tényleg rámegyek az agyára.

Sok tanács,sok okos szó,s gondolat,

Mi elhagyta a száját e 14 év alatt.

Egy tanács is nagyon bölcs lehet,

S én a sok közül csak keveset hallottam meg.

Utólag már hiába szánom,bánom,

De tudd nélküled nem család a családom!

Anyukámnak

Nézek ki az ablakon,

Hó pustol az udvaron,

Havas a háztető,mi nyáron szép piros,

Havas a fa min nyáron ülnek a galambok.

Havas az út min kevés kocsi jár,

Havas a kábel min áram fut át.

Havas az orgona,

Mi nyáron szép lila.

Havas a szívem,tán meg is fagyott volna,

Ha szerető anyám kezem meg nem fogja.

Karácsony

A jót,a reményt,a szeretetet,sokan csak egyszer látják meg egy évben,

S mindezt egy gyönyörű ünnep keretében.

Karácsonykor minden démonból angyal lesz,

A sötét helyett látni csak fényt lehet.

Ilyenkor a legrosszabb embernek is,

Szívében árny helyett fény lakozik.

Karácsonykor minden szív ünnepel,

ünnepli a szeretetet mit senki nem vehet el.

De jó volna ha Karácsony egész évben lenne,

S a szívünkben a gyertya mindvégig éghetne.

A legnagyobb szeretettel írtam ezt a verset,

Így kívánok boldog Karácsonyt mindenkinek!

--

Rajztanárnak

Tanároknak mondom ezt a verset,

De egyet közülük most kiemelek.

E tanár művészetet tanít nekünk,

Mutatja, a táblán mit kell tennünk.

Van, hogy színezünk, van, hogy festünk,

De, nála sosem felelünk.

Szeretjük e tanárt, de sajnos nem mutatjuk ki,

Mert sokszor halljuk, az ellenőrzőt vigyük ki.

De tudjuk, mindig neki van igaza,

Mert a gyerekeket nem hiába szidja.

Van sok, sok szép rajza.

E tanár neve ***** *****a.

***** *****=ide bármilyen nevet be lehet illeszteni ami a betűre végződik

Versek - Tollforgató Irodalmi Lap

Buzás Dávid:

A FÖLD

Egyszer egy repülőn utaztam,

A világ nagy részéből sok, sok mindent láttam.

Sajnos volt sok rossz is, talán több mint jó,

Szennyezett sok minden: tenger, folyó, tó.

S az emberek teszik ezt nem más,

Mutogatni tudunk csak ő volt,ő volt én nem vagyok hibás.

Pedig ha néha csak egy igazán kicsit,

Odafigyelnénk arra mit tesz az ember itt.

Tudatosan bántjuk a Földet,

Egy bólygót mi magától ellene semmitsem tehet.

Mindig csak a kifogás,

Mi emberek bántjuk ŐT nem vitás.

Sok ember van ki átélik e érzést,

De még még több kin átfolyik e féltés.

Kik tehetnének ellene nem tesznek semmit,

Kik tenni akarnának azokat észre sem veszik.

Buzás Dávid:

Furcsa Szerzet

Egyszer egy furcsa szerzet,

Gondolkodá hova mehet.

Goldolkodik még sokáig,

Nem sokáig hanem estig.

Aztán meg már gondolá magába,

Hova menjen, hát az éjszakába.

Nosza aztán gondol egyet:

Alszom egyet,majd holnap megyek.

Alszik, alszik még sokáig,

Nem sokáig hanem délig.

Aztán meg már enni kéne,

Enni kéne, de mit kéne?

válogat még sokáig,

nem sokáig hanem délutánig.

Délután meg már uzsonnázni kéne,

Uzsonnázni kéne,de mit kéne?

Aztán meg már gondol egyet,

Nem is egyet kettŐt gondol a furcsa szerzet.

Elmegyek hát a bótba,

Ott ráakadok a fogamra valóra.

Igen ám de mibŐl kéne vásárolni,

Hát pénzt kéne elŐkotorni.

Keresgél még sokáig,

Nem sokáig hanem a bolt bezártáig.

Fáradt már a furcsa szerzet,

Ennyi gondolata még Einsteinek se lehetett.

Este van már, sötétség,

Elmúlt a gyomoréhség.

De már a furcsa szerzet nem goldol semmit,

Megveti párnáját és letapasztja szemit.

Buzás Dávid:

Tengeren

Folyik az élet a tengeren,

Csodálkozik a szemem.

Ilyen szépet látni, nem minden nap lehet,

Azt, amit én most elmondok neked.

A hajóról nézek mindent, amit látok,

És amit látok, a szívembe zárok.

Delfinek ugrándoznak kint a kékségen,

Ugrándoznak a tengeren, kecsesen békésen.

A tintahalak nem látszanak,

De én tudom mily pompásak.

Néhány hal is ugrándozik akárcsak a delfinek,

Ha vannak, ha nincsenek, örülnek az égiek.

Hullámzik a tenger érezni innen,

Bárcsak te is itt lehetnél velem.

Ha itt lennél láthatnád, mily napos az idö,

De közel, ó de közel a kikötö.

Már látni is ott a tenger szélén,

Ott nem messze a tenger végén.

Itt vannak a sirályok is,

Kikötőnek jelképe itt.

Leng a vitorla nagy magasban,

Fúj a szél akaratlan.

Vihar kerekedett hirtelen,

A kikötöhöz közeledten.

Erösen s durván fúj a szél,

Hála, hála nincs még tél.

Ha a téli szél fújna,

Az én versem is tovább tartana.

A szabadban

A madarak csiripelnek fenn a fán,

A tölgyfa nagy száraz ágán.

Letörik egy száraz gally,

Lent hallani -Többet már ne csalj!

A gyerekek lent játszanak,

A játéknak felénél tartanak.

Melletük a játszótér,

Benne egy lusta öszvér.

Felettük egy repülő,

Fenn a fán szürke kendő.

Elkapja egy kismadár,

Öröm táncot jár.

A kismadár nagy örülve leteszi,

S, könyörögve kéri,

Az anya madár felveszi.

A fészekbe beteszi.

A vércse megirigyli,

Mit akarsz te kis csacsi!?

Beleteszem eszembe,

Majd kapsz tőlem szenteste!

Elszégyelte magát kisvércse

De hát magirigylette.

Anya madár boldogan,

Fekteti le kicsiket fáradtan.

Ő is alszik a fészekben,

A gyerekekkel együt szépen

A vércse meg boldogtalan,

Úgy alszik el szomorúan.

Reggel kukorékol a kakas,

Kibékülnek a vrcse udvarias.

Mostmár békességben megélnek,

Itt a vége mesémnek.

Buzás Dávid:

Egy galamb élete

Egyszer egy galamb,

Turbékoló kis harang,

Elindult világot látni,

Egyúttal kincset keresni.

Talált is kincset,

Ötforintos kiskilincset,

El is adta a városban,

Tíz forinttal drágábban.

Tíz forintér vett kiságyat,

Azt eladta barátjának,

Vájár Imikének,

Olcsóbban mint akárkinek.

Így lett a galamból kereskedő,

Nála járt a legtöbb vevő,

Lett is neki egy nagy vására,

Így lett híres a madárka.

Jótanács

A dolgok néha valahogy,

Egészen rosszul alakulnak.

Mégis el kell tűrnünk ahogy van,

De ne lássanak minket szomorúnak.

Mindvégig erősnek kell lennünk,

Nem szabad elveszni hagyni lelkünk.

Bármikor ha ilyen dolog történik,

Csak mi tartjuk jónak, sokan ellenvetik.

De még sem szabad haragudnunk, szánakodnunk,

Ellenszólnunk!

És mégis az igazunkat tartsuk meg,

Mert mi döntünk mi választjuk meg utunk!

Ha rossz utat választassz,

Sok minden forog kockán,

Elég volt hát, - ne többé" - tanulj belőle,

Mert ha nem teszed, leeshetsz a létra legkisebb fokán!

Ügyelj arra hogy másnak rosszat ne tégy,

És közben figyelj arra is hogy te magad mit vétsz!

Mást ne hibáztass, ha valamiben te vagy a hunyó,

Mert ettől könnyen lehet az élet egy magányos kunyhó!

Becsüld meg mid van, a másét ne irigyeld,

S adj annak ki rászorul, s a másét ne vedd el!

Enni akarj ne falni,

S adni akarj ne kapni,

Mert az életet nem lehet visszakapni!

Vigyázz rá, de nagyon - de a másét se feledd,

Sose térj a rossz útra kövesd mit diktál a szíved!

Buzás Dávid:

A gomba

A gombának szomorú a sorsa,

nem vigyáz rá az avar, s az erdő mindig ott lakója.

A gombának szomorú a sorsa,

mert mindig neki kell a legrosszabra gondolnia.

A gombának szomorú a sorsa,

mert ha az embernek úgy tartja kedve rá is taposhat de ezt ő,nem szerette soha.

A gombának szomorú a sorsa,

mert a légyölőgalócának nem tetszik az ő gombafajtája.

A gombának szomorú a sorsa,

mert az ágak közül nem süt be a nap sugara.

A gombának most ezen az egy napon vidám a sorsa,

hogy meghallgatta ezt a szép verset róla.