Dr. Nagy Péter

S É T A

az

EUROPA NOSTRA-DÍJAS

Kárász utcán és Klauzál téren

SZEGED

2015.

„…minden épület lehet szép, amely

rendeltetésének megfelel, amelytől

nem sajnálták az anyagot, s amelyet

az építőmester s a tervezők lelkese-

déssel hoztak létre.”

Villiam Morris

1834 – 1896

angol költő, író,

iparművész

Az EUROPA NOSTRA-díj (magyarul: A MI EURÓPÁNK)

Az Europa Nostrát az Italia Nostra kezdeményezésére néhány civil műemlékvédő szervezet alapította az Európa Tanács párizsi központjában, 1963-ban. A szervezet 1991-ben egyesült az 1949-ben alakult Nemzetközi Várszövetséggel (IBI), a híres európai várak és kastélyok tulajdonosainak társaságával: azóta hivatalos elnevezése Europa Nostra/IBI.

1990. óta Henrik királyi herceg, Margit dán királynő férje az Europa Nostra elnöke. Az Europa Nostra titkársága Hága történeti belvárosában működik.

Az Europa Nostra az építészeti örökség megmentésével foglalkozó legjelentősebb „nem állami” szervezet kontinensünkön. Több mint kétszáz, az építészeti és természeti értékek megmentésében érdekelt, nemzeti szervezet, száz helyi hatóság és harmincöt ország ezer egyéni tagja vesz részt munkájában.

Az Europa Nostra fő célja kontinensünk építészeti és természeti örökségének védelme és értékeink megőrzése, a történeti környezet minőségének javítása, a „történeti szemléletű” építészeti tervezés, terület- és településrendezés színvonalának emelése.

Hazánkban már az 1970-es években megindult a város- és falu- védő, szépítő egyesületek szerveződése. A hazai civil műemlékvédők 1980. május 28-án hozták létre a Városvédő- és Faluvédő Szövetséget, mely Hungaria Nostra elnevezéssel csatlakozott 1991-ben az Europa Nostrához.

1978-ban alapította a szervezet az Europa Nostra Örökségi díjat – „Europa Nostra Heritage Awards/Prix du patrimonie” – a legkiemelkedőbb helyreállítások, természeti értékek szakszerű megújítása és a történeti környezetbe legjobban illő új épületek jutalmazására. 1992. óta 12 tagú zsűri bírálja el a pályázatokat. Évente legfeljebb hat érmet és harminc oklevelet ítélnek oda.

SÉTA AZ EUROPA NOSTRA-DÍJAS KÁRÁSZ UTCÁN ÉS KLAUZÁL TÉREN

ELSŐ LÉPÉS

Mindennapos sétaként, egy lassú vasárnap délután az árnyas Széchenyi térről befordulok szeretett városunk főutcájára, a terrakottás Kárász utcára. Díszburkolatot kapott az utca, s vele együtt a Klauzál tér. A járdák eltűntek, szélesebb lett az úttest, nagyobb a térhatás, szinte csalogatja lépteinket. A bronzbarna és fehér kőlapokkal kiépített sávok előnyösen teszik változatossá a vörös terrakottás felületet, s a téren keretet képeznek. Összhatásában kellemes látvány. Bár az igényesebb szegediek szebb díszburkolatot vártak. Valóban, ötletesebb tervezéssel, gondosabb kivitelezéssel és jobb minőségű anyaggal szebb lett volna a díszburkolat. Szembetűnő, hogy bizony a selejt kőlapokat is beépítették. A kezdeti kritika azonban vélhetően mára elcsendesült, s ma már mindenkinek tetszik a díszburkolat a felújított palotasoraival, hiszen a Kárász utca hosszú történelme során ilyen szép még nem volt.

Mindez az építészeti örökségünket ápoló választási ciklusokon átívelő, mindenkori városvezetők és kiváló építészeink érdeme, – meg az adófizető polgároké, beleszámítva az uniós támogatást is. Az utca és tér díszburkolatának ünnepélyes átadása, avatása 2000. október 28.-án volt.

Bizonyára nem véletlen, hogy – a városszerető polgárok örömére – Szeged főutcája, a Kárász utca és a történelmi Klauzál tér 2003-ban elnyerte a rangos Europa Nostra-díjat.

A díj OKIRATÁT Novák István DLA, Szeged korábbi főépítésze vette át 2004. június 6.-án az Europa Nostra müncheni kongresszusán. A díjazást szimbolizáló bronz PLAKETTET pedig az Europa Nostra alelnöke, Andrea H. Schuler adta át a város polgárainak 2004. július 15.-én, a Klauzál téren rendezett ünnepségen.

A kőtáblás plakett másolt példányát több épület falán is elhelyezték:

Kiss Dávid-palota, Kárász u. 1.

Kárász-ház, Kárász u. 3.

Új Gál-ház, Kárász u. 12.

Próféta Vendéglő, Kárász u. 13.

Ungár-Mayer-palota, Kárász u. 16.

Régi Európa Szálló, Klauzál tér 9.

Végignézek az utcán. Hívogat a félig napfényben, félig árnyban lévő sétaút. Hívogatnak Szeged építészeti kincsei, színharmóniába öltözött különböző stílusú házak, paloták. Hívogatnak a fáradtságot csillapító elegáns és masszív fapadok. Sajnálatos, hogy a vandál kezek egyiküket-másikukat gyakran összefirkálják, és szemetelnek is az utcán. Tapasztalható ugyan, hogy az illetékesek időnként végzik a padok ápolását, karbantartását, az utca takarítását, de a rongálókkal, a szemetelőkkel versenyezni nem lehet.

Az lenne a legjobb, ha mi városlakók kultúráltan viselkednénk, nem firkálnánk össze a padokat, nem dobálnánk el a szemetet, a csikket, a rágógumit, amely utóbbi fekete foltokká válik a kövezeten! Jó lenne, ha a padokat is rendeltetésszerűen használnánk. Nem raknánk fel rájuk a lábunkat, nem feküdnénk rajtuk, a gazdik a kutyusukat sem a padokon pihentetnék, s szemeteinket sem hagynánk ott magunk után. Bizony, bizony időnként fertőtleníteni is kellene a padokat, hogy jóérzéssel ülhessünk rajtuk!

Kellemes látványok az óriás kőedényekben lévő Tiszafafélék (Taxaceae) családjába tartozó, KÖZÖNSÉGES TISZAFA (Taxus baccata) nevű, kúp alakú örökzöld díszfák.

Az utca bejáratánál lévő pad előtt a díszburkolati téglán egy tisztelgő emléktáblát látunk ezzel a felirattal: „NOVÁK ISTVÁN FŐÉPÍTÉSZ PADJA 2013”. Novák István DLA, YBL-díjas, Szeged és több város főépítésze volt. Elévülhetetlen érdeme – a többi között – a Belváros rekonstrukciós munkáinak koordinálása. Sétám során megnevezett épületek építészeti stílusának, és védettségi fokának jelzése ís, Novák István által szakmailag lektorált korábbi albumon alapul. /: Szabó Tibor – Nagy Péter: Az Europa Nostra-Díjas Szegedi Kárász utca és Klauzál tér, Bába Kiadó, Szeged, 2007:/

Az utca torkolatában vidám reneszánsz hangulatú szoborpáros köszönti a belépőt. A karneváli herceg és a karneváli lány Párkányi Raab Péter budapesti szobrász alkotása. Itt van a Kárász utca kapuja. Ezt azonban csak a helyi ismerettel rendelkező tudhatja, más aligha, mert névtábla nem jelzi, hogy milyen nevű utcára lépett. Forog az idegen, s nem leli sem az utcatáblát, sem a házszámot!

MÁSODIK LÉPÉS

A Kárász utca első háza jobbról a Kiss Dávid-palota. Kapubejárata a Széchenyi tér 15. és a Klauzál tér 3. sz. alatt van. Az utca legnagyobb épülete, 1872-ben épült két térre és két utcára néző homlokzattal, kora eklektikus stílusban, Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc tervei alapján. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Monumentalitása és eklektikája lenyűgöző építészeti látvány. A szakirodalom szerint a hazai korabeli építészetben nincs másik hozzá hasonló építmény. Érdemes gyönyörködni benne szakembereknek és a laikusoknak egyaránt. A kapuk vasrácsaiban az építtető Kiss (Klein) Dávid KD monogramja és a ház akkori száma, az 1515 számjegy látható. Ez a ház volt az első, amely kettéosztotta a teret Széchenyi térre és Klauzál térre. A ház helyén korábban egy Szentháromság-szobor állt, amelyet Kárász Miklós emeltetett bűnbánatból, mert vétlen kondását erős felindulásában agyonütötte. A szobrot lebontották, s amikor felépült helyén a ház, mondták is a szemközti piacosok, hogy „összedől a nagy sárga ház a szobor lebontása miatt”. Nem dőlt össze, a Víz sem mosta el. A Mindenható nem állt bosszút, – az embereknek sem kellene!

A Klauzál tér felőli kapujánál, régi tábla hirdeti az épület nevét, stílusát, védettségének fokát, építésének idejét.

A ház földszintjén eredetileg számtalan üzlet volt, az emeleteken lakások, a kor nagypolgári igényeihez igazodóan még hét szobásak is.

A két lépcsőház mennyezetét – ismeretlen szerzőtől – a római mitológia szerinti kereskedők istenének, Mercurius alakjai díszítik. Van képzőművészeti szakíró, aki laikus munkának minősíti az alkotásokat.

Nézem, nézem a gyönyörködésre marasztaló 143 éves seccókat ott fenn a lépcsőház legmagasabb fokán. Az az érzésem, hogy a laikus jelző méltatlan az utókortól. Én most megkövetem az alkotót, s Mesternek nevezem. Bárcsak ma is sok ilyen „laikus” mű születne a modern képzőművészet egyes vadhajtásai helyett!

A házban elsőnek Lemle Miklós kalapraktára és Polczer Gyula üvegkereskedése nyílt meg. Az idők folyamán működött benne a Szegedi Gőzmalom Biztosító, a Traub-féle könyv-, papír- és hangjegykereskedés, a Kék Csillag cégérnevű divatárubolt 1896-tól 1940-ig, az Állami Áruház, a Szabadtéri Játékok Igazgatósága. Jelenleg itt találjuk a SPAR szupermarket egyik üzletét, a RAIFFEISEN BANK szegedi fiókját, a Car-Tour International Utazási Irodát, a Kígyó Patikát és a SBERBANK-ot.

A gyógyszertárat 1874-ben „A KÍGYÓHOZ” címzéssel Kovács Albert alapította, aki „a népiskolai ügyek szolgálata körül tanúsított buzgalmáért” kapta a várostól ezt a lehetőséget. Ez volt akkor Szegeden a 8. gyógyszertár. Eredetileg azonban nem itt, hanem a Fekete Sas és a Három-korona utca sarkán – ma Kígyó u. 4. sz. – egykor állt Simonyi Tóth-házban nyílt meg 1875 március 27.-én. A korabeli sajtó így méltatta: „E gyógyszertár berendezésére elmondhatjuk, hogy az a műipar remeke, s hozzátehetjük, hogy ily ízléses és fényes kiállítású gyógyszertár nincs több egész Magyarországon, ...egyik műipari nevezetessége lesz városunknak, … mely ösztönül szolgáland iparosaink műízlésének fejlesztésére.”

Az alapító 1849-ben Klapka tüzér főhadnagya, majd a dunántúli csapatoknál törzsgyógyszerész őrnagy. Később a Szegedi Közkórház gyógyszerellátója. Jómódú virilis, törvényhatósági bizottsági tag, iskolaszéki elnök, királyi tanácsos. Az 1883-as királylátogatáskor tagja a fogadóbizottságnak. Az utókor igazán adózhatna az alapítónak azzal, hogy nevét és az alapítás évét emléktáblába vésné, és azt a gyógyszertár belső falán elhelyezné. A hagyományőrzés mellett ez emelné a gyógyszertár arculatát is.

Irodalmi emléket is „találunk” az épületben. A második emeleten a 17. sz. lakásban lakott 1925-ben néhány hónapig Szabó Dezső, Az elsodort falu című nagy sikerű regény írója, a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnagyobb hatású egyénisége. Itt írta a Segítség! c. regényének egy részét, amelyben szeretettel írt városunkról. Nekünk szegedieknek, már csak ezért is érdemes elolvasni ezt a regényét is. Szabó Dezső – akit akkor a magyar írók fejedelmének nevezett a helyi sajtó – rövid itt-tartózkodása alatt megszerette a várost. Így vélekedett: „Szeged a legszebb magyar város”. Sok szegedi nevében ma is köszönjük ezt az elismerést. Szegedről való távozásakor pedig, köszönetet mondott a Tiszának, a szegedi földnek, az újszegedi „szépséges kertnek”. Jó volt ez a kert – írta, „Ott láttam együtt mindent, amiért élet az élet, s elbírható a koporsó előtti út. (…) Jó volt hozzám a szegedi föld.”

A palota építtetőjéről, Kiss Dávidról tiszteletből említsünk még meg annyit, hogy terménykereskedő, bankelnök és virilis jogon törvényhatósági bizottsági tag volt, aki 1884-ben 3612 Ft adójával első a virilis listán. A Vízkor nagyvonalú kölcsönzője a városnak.

HARMADIK LÉPÉS

Átellenben balra az 1874-ben felépült Aigner-ház. Építtetője id. Aigner József fűszerkereskedő, aki 1910-ben 8. a virilis listán 5634 korona adófizetésével. Virilisként tagja a város törvényhatósági bizottságának.

Az AIGNER-CSALÁD Elzász-Lotharingiából vándorolt Magyarországra. A Pozsony megyei törzséből származik az 1740 körül megjelenő szegedi ág. Több jeles személyt is adott a városnak.

IMRE (1801-1878) a város főjegyzője, a megye táblabírája, FERDINÁND (1808-1858) – aki nevét Rengei-re változtatta. Városi ügyész, országgyűlési követ, 1848-49-ben kormánybiztos Szegeden, nemzetőr százados. Világos után többször hadbíróság elé állítják, végül felmentik. Élete utolsó éveiben adácsi földbérletén gazdálkodik. Arcképét Tóth Molnár Ferenc festette meg. KÁROLY(1884-1934) a város kormánybiztos főispánja, majd Csongrád megye főispánja.

A virilis listán is többször találkozunk az Aigner névvel, a kor legtöbb adót fizetői között. A tiszteletre méltó család leszármazottai ma is élnek Szegeden.

A ház tervezője vélhetően Hoffer Károly, hódmezővásárhelyi születésű szegedi építész, aki több házat is tervezett Szegeden. A koraeklektikus stílusban épült ház méltóságteljesen nyitja meg a Kárász utca bal oldali palotasorát. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület.

Elsőnek ifj. Aigner József fűszeres költözött a házba, majd a Viktória Biztosítótársaság és Schiffert Júlia női divatáruüzlete. 1931-ben a Magyar–Olasz Bank és a Szeged Csongrádi Takarékpénztár szerez rajta tulajdonjogot. Volt itt bőrkereskedés (Deutsch Salamon), cipészüzlet az „Arany csizmához” (Michelstadter Henrik), díszmű- és divatáruraktár a „Kedvenchez” (Kiss Zsigmond) és más üzletek, de a leghíresebb, legkedvesebb mégiscsak az 1931-ben nyílt Stühmer Frigyes Rt. Édességboltja volt, amely a szegediek kedvenc kávézóhelyévé vált.

A „Stühmer” ma is fogalomként él az idősebb szegediek emlékében. Helyén 1996-ban Kerek-Perec néven pékáruüzlet nyílt, ma pedig egy másik cég üzemelteti a helyiséget, de az üzlet megnevezése a portálon nem látható. Az ajtókon is csak ennyi: „Bejárat”, „Kijárat”. Egyébként főleg pékáru vásárolható, de – kulturált körülmények között – különféle frissítő italok és kávé is fogyasztható az üzletben. A kávé itt is finom, de „Stühmer”-féle csak egy volt. Az üzlet kirakatában szakállas törpebábuk imitálják a pékáru készítését. Gyermekeknek érdekes és kedves látvány.

Ott, ahol előzőleg a Különleges méteráruüzlet várta vásárlóit, most Adidas termékek kaphatók. Adidas – ez a rövid, idegen felirat hívja fel magára a figyelmet az ajtón, ablakon, de azon belül mit jelent ez: klubhelyiséget, gyártóüzemet vagy árudát? Feltehetően ezt az utóbbit, de akkor miért nem írták ki a teljes nevét. Ezzel pontosítanák önmagukat is, és mérsékelnék a felirat idegenszerűségét is. Sajnos az utca más részén is található hasonló jelenség, amikor nem írják ki a bolt teljes nevét és jellegét, így ezek sem egyebek, mint magyartalan feliratok.

A ház Széchenyi tér felőli részén a Lipóti Pékség, valamint Tejivó és Kávézó várja vásárlóit.

Érdemes megnézni a ház faragott kapuját, s annak az apró rácsozású vasbetétét. Benne az épület építésének évszáma: 1874. A kapualjból nyíló lépcsőházban díszes öntöttvas korlát, a konzolos függőfolyosón kovácsoltvas korlát gyönyörködteti a szemlélőt. Sajnos ma már az új építkezéseken alig, vagy egyáltalán nem találkozhatunk a vasművészet ezen remekeivel.

NEGYEDIK LÉPÉS

Az Aigner-ház melletti telken – a Kárász utcán folytatólag – épült fel 1873-ban, kora eklektikus stílusban a Bank-ház, Wéber Antal és Ney Béla tervezte. Műemléki védettségre javasolt épület. Falán, egy régebbi tábla szerint műemlék-jellegű.

A Kereskedelmi és Iparbank számára épült, de voltak itt különböző kereskedelmi üzletek: Graselly és Ottovay vasáruháza, Steiner és Reichman vászon- és fehérnemű-kereskedése, Papányi csemegeboltja, Schatz-féle férfiszabóság. Működött benne a Duna Biztosítóintézet, az IBUSZ Iroda, az Országos Társadalombiztosító Főigazgatóság. Legutóbbi felújítás után a Kereskedelmi és Hitelbank székháza lett, jelenleg a földszinten a ROSSMANN drogéria parfüméria fogadja vásárlóit, az OBERBANK pedig pénzügyi ügyfeleit.

Megkapó építészeti látvány a Klauzál tér felőli főhomlokzat négyoszlopos, konzolokon nyugvó bábos erkély, a timpanonos szemöldökök, az ablakok közötti falpillérek, a rizalitok és azok ikerablakai, a bábos korlátú balkonok. A kétoszlopos lépcsőházban díszes öntöttvas korlát látható. Helyét – tér, utca, házszám – tábla nem jelzi.

ÖTÖDIK LÉPÉS

Az eddig említett három épület után a Kárász utca folytonossága megszakad, kiértünk a Klauzál térre, de itt is forog az idegen, mert nem tudhatja, hogy milyen nevű térre érkezett. Ugyanis nincs kiírva a hátrahagyott két sarki épület egyikére sem. A Klauzál teret jelző tábla egyedül a Kárász-házon látható, s aki más irányból érkezik a térre, az gyakorolhatja a tájékozódó futást, mire megtalálja a célpontot. A tér és az utca házszámtáblái is hiányoznak egyes épületekről. A meglévő név- és házszámtáblák pedig más-más stílusúak! A Kárász-házon lévő név- és házszámtáblák stílusa, elhelyezése kifogástalan.(Kőtáblák –falbavésve.)

Rendet kellene teremteni a tér és az utca névtáblái, valamint a házszámtáblák ügyében! Nem kell szégyellni sem a Klauzál, sem a Kárász nevet! Ki kell írni jól láthatóan az utca és tér minden sarki épületére, a házszámot pedig, minden épületre! Ez, s csakis ez lehet alapja a járókelő tájékozódásának, és talán a szabály is ez. Gyönyörű terünk és utcánk azt is megérdemelné, hogy egységes, formatervezett táblákkal lássuk el. Ez is emelné a tér és az utca arculatát. Az is kívánatos lenne, hogy minden házon tábla jelezze a ház nevét, stílusát, tervezőjét (ha ismerjük), építési idejét, védettségi fokozatát. Egyes házakon láthatóak a táblák, de itt-ott hiányosak.

Megállok a tér közepén, végig tekintek az utcán és a téren. A vendéglátó egységek teraszainak sokaságát látom, ahol kávé, frissítő (bódító) ital, cukrászati édesség fogyasztható, de még falatozásra is lehetőség van. Pezsgő életet, jókedvet, megnyugvást, békességet sugároznak a teraszok. Szükség is van rá ebben a békétlen világban!

A téren balról az 1902-ben felavatott Kossuth Lajos-szobor áll. Róna József alkotása, az államférfi születésének századik évfordulójára. Nincs rajta Kossuth nevének felirata, mégis mindenki tudja, kinek a szobra. Szerepel rajta viszont a szegedieknek oly kedves és megtisztelő Kossuth-idézet: „Szegednek népe nemzetem büszkesége”. A szobor körül korábban négy díszládában pálmafák voltak. Ma – 2015-ben –leander bokrok (Nerium Oleander), de a pálmafák jobban emelték a tér mediterrán jellegét. Némely városismertető könyvben azt írják, hogy ez volt az országban az első köztéri nagyméretű Kossuth-szobor. Az elsőséggel azonban nem dicsekedhetünk, mert Miskolc állított elsőként – 1898-ban – ilyen köztéri szobrot Kossuthnak, szintén Róna József alkotásaként, a másodikat Nagykőrös 1900-ban, amelyet Tóth Árpád költő édesapja Tóth András alkotott.

A Kossuth-szoborral szemben látható Tóbiás Klára szegedi képzőművész 2000-ben felavatott oroszlános, Millenniumi díszkútja. Remek és kedvelt alkotás, hamar népszerű lett, még ha egyes képzőművészeti tudorok fanyalognak is róla. A négy égtáj felé néző oroszlánok a HIT, BECSÜLET, BÁTORSÁG és FÉNY jelképei. E kőbe vésett szavak örökérvényűek az ember számára, mert hit, becsület és bátorság nélkül nincs tisztes emberi lét, de szellemi és lelki fény nélkül sem.

Nézem a szobrokat, tisztelettel vagyok irántuk és alkotóik iránt. Bosszant viszont, amikor a neveletlen gyermekek játszóeszköznek vélik és felmásznak rájuk, vagy éppen a szülők teszik fel csemetéjüket a szobrokra. A gyermek még nem tudhatja, hogy a szobor egy képzőművészeti alkotás, s nem játszóeszköz. No, de a kedves anyuka, apuka sem?

A téren állt korábban Pátzai Pál Kenyérszegő c. szobra is. A városi mindenhatóság azonban a Dugonics térre parancsolta a helyhez kötődő alkotást. A művész ugyanis nem véletlen álmodta ide a Kenyérszegő-jét, azért, mert itt volt hajdanán a kenyérpiac, – a szegediek nyelvén a „kinyérpiac”. A szobornak tehát csakis itt volna az alkotója szándékából eredő méltó helye.

HATODIK LÉPÉS

A tér egyik műemlék épülete a Klauzál tér 1. sz. – Széchenyi tér 17. sz. alatti Új Zsótér-ház, amely eklektikus stílusban épült 1873-74-ben, a Palánk városrész 1524. hrsz. telkén. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Tervezője ismeretlen, bár van szakirodalom, amely Vassel Alajos munkájaként említi. Zsótér Andor építtette, aki Szeged egyik leggazdagabb polgára volt, búzaszállító hajók tulajdonosa, szőlő- és földbirtokos.

Eredetileg szállodának épült, de ekként sohasem használták. Voltak benne üzletek, raktárak, színházi díszlettár, hivatalok, és lakások. Az 1879. évi Árvízkor sok embernek adott menedéket.

Itt volt a székhelye Szeged árvíz utáni újjáépítését irányító, Tisza Lajos vezette Királyi Bizottságnak, amelyet Mikszáth Kálmán „Szegedi Kiskirályság”-nak nevezett. Megemlítem, hogy Tisza Lajos város-újjáépítő munkáját Ferenc József király ekképp ismerte el: ”… kitűnő érdemei elismeréséül Önnek és egyes törvényes utódainak a magyar grófi méltóságot díjmentesen adományozom…”

Szeged városa pedig, 1904-ben a Széchenyi téren szobrot állított emlékének. A szobor alkotója Fadrusz János, aki a kolozsvári Mátyás király emlékművet is megalkotta.

Az épületben volt Cserzy Mihály (1865-1925) író és borbélymester műhelye, – ezt emléktábla is jelzi a Kelemen utcai oldalon, akinek Homok írói álnéven jelentek meg irodalmi munkái. Homoknak nevezte magát, pedig gyémánt volt, – írta róla Szeged legnagyobb költője Juhász Gyula.

Az emeleten volt egykor a Lloyd Társulat, s a szegedi kereskedelmi börze helyisége. A Széchenyi téri és a Kelemen utcai rész földszintjén férfi és női szabóság működött, több évtizeden át. Híres volt Kup Gyula divatszabósága.

Jelenleg irodáknak (ERSTE BANK, Pharmainvest Zrt.), cipőüzletnek, s remélhetőleg ismét cukrászdának is helyiséget ad a közel 150 éves épület. Külső falán látható Zsótér Andor bronz portréja, Tóbiás Klára szegedi szobrászművésztől.

Az építtető nevének kezdőbetűi, a „Zs A” egykor a bejárati kapuk vasrácsát díszítették, azonban egyikről teljesen eltűnt a monogram, a másikon pedig, csak az „A” betű látható már. A hiányzó betűk pótlását évek óta szorgalmazom az illetékeseknél – mindhiába. Néhány betű kikovácsolása, kiöntése és felrakása igazán nem lenne nagy anyagi áldozat azért az örökségért, amelyet az építtető Zsótér Andor ránk hagyott. Ápolni kellene hagyományainkat! A még meglévő „A” betű stílusa alapján ez még megtehető, de holnap már az is lehullhat.

A cukrászda egykori üzemeltetője – Szervánszky László – idején a cukrászda törzshelye volt a nagy múltú Közéleti Kávéháznak. Mára a közélet és kultúra önzetlen támogatását száműzte az üzleti érdek.

HETEDIK LÉPÉS

- A cukrászda története -

Az Új Zsótér-ház déli szárnyának földszinti részén kezdettől fogva vendéglátó helyiség volt.

Miután felépült a ház, 1874-ben „Allemann János és Társa” (Allemann János kávés, Hozig Péter cukrász) a tér szemközti oldaláról, a Zerovitz-féle házból (Klauzál tér 7.) ide helyezték át, s nyitották meg cukrászdájukat és kávézójukat. Az 1890-es évektől Árvay Sándor bérelte a cukrászdát, 1921-től pedig, fia Kálmán. Ők tették híressé készítményeikkel, s már akkor úgy emlegették, hogy „a szegedi Gerbeaud”. Az üzletet 1922-ben a temesvári Virágh testvérek (Géza cukrász, Béla jogász, József kőfaragó) vásárolták meg, és öregbítették a cukrászda jó hírnevét a város határain belül és kívül egyaránt. Távoli helyekről is rendeltek a szegedi Virághból, a mezőkövesdiek parfét, a miskolciak fagylaltot. Az 1928. évi Párizsi Világkiállításon a Virágh cukrászatot aranyéremmel tüntették ki.

Virághék a kor ízlésének megfelelően, rokokó stílusban rendezték be a cukrászdát. A csillárokat Velencéből, a tükröt Belgiumból hozatták. Aranyozott asztalok, székek bordó kárpitozással szolgálták az igényes vendégek kényelmét. A színvonalas berendezésekből gyakran a polgármester is kölcsönkért egy-egy fogadásra reprezentálásként.

Az 1950. évi államosítás után, a Hungária Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzemeltette a cukrászdát Papp Zoltán vezetésével, dr. Virágh Béla haláláig dolgozott mellette. Az államosításkor maradt le a „h” betű a cukrászda nevéből, s lett VIRÁGH helyett VIRÁG, bár a levéltári iratokban még 1955-ben is Virágh szerepel. A vállalat átalakította a cukrászda kínálatát, de a Peche Melba és a Coupe Jacques Virágh-termékek az 1990-es évekre is megmaradtak.

A privatizáció 1992-ben érte el a patinás cukrászdát. Először autószalonnak akarták átalakítani, de a szegedi lokálpatrióták megmentették. Király Zoltán egykori honatya interpellált a cukrászda mellett. Végül az országszerte ismert és híres cukrászok, a Szervánszky testvérek (Zoltán és László) vették át a cukrászdát, akik hét évig üzemeltették, s tartották fenn, annak jó hírnevét, míg 1999. október 4.-ére virradó éjszakán a tulajdonosok meglepetésszerűen, váratlanul kipakolták, kamionokra rakták és elvitték Szegedről a cukrászda berendezéseit. Lakat került a patinás cukrászdára, évszázados történetében másodszor.

Először az 1879. évi Árvízkor, 17 napra. Az Árvíz után a cukrászda újranyitását a tulajdonos így közli a Szegedi Napló 1879. március 29.-i számában: „Van szerencsém a n.é. közönséggel tudatni, miszerint az Új Zsótér-házban lévő, s eddig is jó hírnévnek örvendő kávéházam előtt a szárazoni közlekedés helyre van állítva s azt ma, márc. hó 29.-én megnyitom … Teljes tisztelettel Allemann János”.

A második bezárás okát, csak találgatta a közvélemény, az viszont tudott volt, hogy Szervánszky László és az akkori városvezetés között jogvita alakult ki.

Végül kedvezővé vált a cukrászda ügye. A fővárosi székhelyű Első Ingatlanhasznosító és Forgalmazó Kft. 2000 tavaszán megvásárolta a cukrászda tulajdonjogát, s jelentős belső felújítással, 2003. január 06.-án az új tulajdonos György Attila, több mint háromévi szünet után megnyitotta a cukrászdát. Újdonságként nemcsak cukrászati ínyencségek, hanem hidegkonyhai és diabetikus készítmények is kaphatóak voltak!

A felújítás során a vakolatrétegek alatt megtalálták a 19. századi díszítőfestményeket, amelyeket Kisterenyei Ervin munkája alapján láthatunk újra. Az olaszos stílusú belsőépítészet Romhányi László ízlését dicséri. A bútorzatot a korábbiakhoz hasonló megjelenésben gyártották újra, és visszakerült a nevezetes herendi porcelán kávéfőző is.

A felújított helyiségben a füstmentes Árvay Szalon, a dohányzó Virágh Szalon és a zártkörű rendezvényeknek fenntartott Koktél Szalon fogadta a vendégeket.

Nyáron a mediterrán jellegű teraszon, az árnyékot adó óriásernyők alatt mintegy 300 vendég hűsíthette magát a fagylalt-különlegességekkel, italokkal vagy ízlelhette a csábító cukrászkészítményeket, s közben csodálhatta a világörökségnek is beillő tér panorámáját.

Az üzleti élet azonban úgy hozta, hogy a nagy múltú cukrászda harmadszor is bezárt. A Délmagyarország 2010. január 27.-i számában adja hírül, hogy „Zárva a szegedi Virág.” „Mindkét Virág zárva.” A cukrászda ajtajára ugyan ezt írták: „Üzletünk leltár és karbantartás miatt zárva.” Ez azonban csak valami „érdekleplező” tájékoztatás volt, hiszen a „leltár” ma is tart.

Vita a tulajdonjogról, bírósági perek, ítéletek. Végül Szeged Város jogerősen megszerezte a cukrászda tulajdonjogát. Bérleti jogát pedig, a várostól Gyuris László mestercukrász nyerte el, aki a Kis Virág-ot 2015. júliusában máris megnyitotta, de a Zsótér-házi Virág még üresen áll (2015. őszén). Bizonyára kinyit rövidesen ez a Virág is. Ám addig kellene rendezni a nevét is! Megérdemelné a volt tulajdonos VIRÁGH család, hogy a cukrászda csonkítatlanul őrizze nevüket: VIRÁGH Cukrászda. A Városnak és a Virágh családnak meg kellene ebben egyezni. Ez némi elégtétel lehetne a Virágh családnak, örököseinek az államosításkor elszenvedett erkölcsi és anyagi sérelemért!

A cukrászda jeles irodalmi emlékhely is. Dr. Virágh Béla, a jogászból lett cukrászmester nemcsak süteményeiről, de művészetpártolásáról is híres volt. József Attila tőle kapott itt mindennap „fölséges uzsonnát” és „sok jó süteményt”. Hálából a költő a Szépség koldúsa c. verseskötetének egyik példányát így dedikálta: Dr. Virágh Bélának köszönettel a sok jó süteményért”. Vajon hol lehet ma a becses irodalmi emlék?

NYOLCADIK LÉPÉS

A tér másik oldalán a cukrászdával szemben, a 8. sz. alatt áll a Lengyel-ház, 1893-ban épült eklektikus stílusban, a színházat is tervező Fellner Ferdinánd és Helmer Hermann bécsi építészek tervei alapján. Lengyel Lőrinc bútorgyáros özvegye építtette. Védettségi foka: Műemléki területen álló épület.

A forrásul használt építészeti szakkönyv csak háznak minősíti, én inkább palotának: Lengyel-palotának nevezem, hiszen a tér legszebb építészeti gyöngyszeme. Méginkább az volt eredetileg a két sarkán lévő kupolás toronyszerűségével, amelyeket a felújítás során eltávolítottak. Talán egyszer visszaépítik!

Itt van a Kis Virág Cukrászda. Sorsa kapcsolódik a Zsótér-házban lévő cukrászdához. Ez azonban 2015. július 23-tól ismét fogadja vendégeit, nem csak a benti helyiségben, de a térre épített sátoros építmény teraszán is, amely utóbbi joggal váltott ki elmarasztaló kritikát a városkép rontása miatt aggódó szegediek körében.

Valóban nem illik az eklektikus és klasszicista épületekkel körülvett történelmi térre egy ilyen építmény! Az EUROPA NOSTRA Díj-hoz pedig méltatlan. E rangos díj szellemiségét az üzleti érdek sem írhatja felül. Engedélyezése szakmai hiba volt!

A család nemcsak egy szép palotát adott a városnak, hanem egy jeles újságírót is, dr. Erdélyi Jenőné Lengyel Vilma személyében, aki 1923-1947 között volt a szegedi szellemi élet krónikása a helyi lapok hasábjain. Itt is lakott ebben a házban 89 éves koráig, amikor Budapestre költözött. Írásainak gyűjteményét a szegedi Somogyi Károly Városi- és Megyei Könyvtárnak adományozta.

A földszinti üzletsoron egykor a család bútorraktára, Scillinger Mór üveg- és porcelánkereskedése, a Pollák testvérek arany- és ezüstművessége, Braun János lát- és hangszerész üzlete kapott helyet.

Az épület helyén volt előzőleg a Belgiumból származó, de már Pesten született Klauzál (Clausal) Gábor – elhalt felesége után örökölt – háza, ahol ő maga is lakott. Innen ered tehát a tér elnevezése, már 1874-től. Az 1902. évi szoborállításkor hálátlanság lett volna elvenni a teret az eredeti névadótól, hiszen az első független kormány (Batthyány Lajos gróf kormánya) földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere volt, de Csongrád vármegye és Szeged város országgyűlési követe is. Kossuthnak egyébként is viselte már korábban egy sugárút a nevét. Igaz, többen különösnek tartják, hogy a tér, amelyen a Kossuth-szobor áll, miért Klauzál tér, miért nem Kossuth tér. Talán az előzőek elfogadható magyarázatot adnak a kérdésre. Úgy gondolom, ha a kormányban megfértek, – Kossuth pénzügyminisztere volt – akkor itt Szeged történelmi főterén mindenképpen. Tudvalévő, hogy Klauzál Gábor mellszobra a Roosevelt téren a Móra Ferenc Múzeum oldalánál áll, amely ifj. Vastagh György alkotása (1906).

Klauzál Gábornak a térhez fűződő kapcsolatára egy 1907. szeptember 15.-i keltezésű tábla is emlékeztet, amely a ház Kelemen utcai oldalánál található, jó távol a saroktól, hogy minél kevesebben olvassák. Azt hiszem, jobb is ez így, mert a tábla félrevezeti az érdeklődőt, valótlanságot tartalmaz, miszerint: „E házban lakott 1826–1866-ig Klauzál Gábor Szeged képviselője…” E ház viszont 1893-ban épült, nyilvánvaló tehát, hogy nem lakhatott benne a közismert politikus, hiszen a ház megépülésekor már 27 éve nem élt. A valóság az, hogy e ház helyén előzőleg álló, saját tulajdonú házban lakott Klauzál Gábor. Egy ilyen tartalmú emléktábla elhelyezése volna méltó a tér névadójának tiszteletére, de a ház tér felőli falára. A régi táblát pedig, őrizzük méltóan a múzeumban!

A Klauzál Gábor Társaság /Budapest/ és a Közéleti Kávéház /Szeged/ elkészítette a szükséges emléktáblát, - amely tartalmazza Klauzál Gábor arcképének zsűrizett domborművét is, – kihelyezését azonban a Város építésügyi hatósága megakadályozta!!! Érthetetlen ez az ellenállás, és méltatlan Klauzál Gábor szellemiségéhez!!! Hiszen a tér névadójára emlékező, és a helytörténetet közlő emléktábla nem sértené sem a jelenlegi politikai városvezetést, sem a műemlékvédelem szakmaiságát! Csupán a tér névadója iránti tiszteletre, helytörténeti ismeretre utalt volna, s arra, hogy a Kossuth-szoborral ékesített tér neve miért Klauzál tér!

Talán majd jönnek jobb idők, amikor a civil szervezetek e nemes kezdeményezése valóra válik szeretett városunkban, s lesz Klauzál Gábornak méltó emléktáblája a róla elnevezett téren lévő egykori háza helyén álló Lengyel-palota térfelőli falán!

A ház zárt erkélyeivel, alatta bábos betéteivel, földszinti ión fejezetű barna oszlopsorával egyik gyöngyszeme a térnek. Még inkább az volt korábban, amikor két tornyos kupola is díszítette. Az 1985. évi felújításkor azonban – sajnos – lerombolták azokat. Talán gazdasági okok miatt nem jutott pénz a helyreállításukra, de inkább a régi értékek iránti közömbösség vagy ellenszenv miatt. Más értékeket is romboltak abban az időben! Talán megérjük, hogy visszakerülnek a házra az eltávolított kupolák, mert ezt követeli tőlünk a városkép és a hagyományok iránti tisztelet! A hagyomány és a városkép védelmére már egyesület is alakult Szegeden. Működnie kell! Sok a teendője! Az értékek közül mentsük meg, ami még menthető, hozzuk vissza azt, ami még visszahozható!

KILENCEDIK LÉPÉS

A Kis Virág mellett a Klauzál tér 7. sz. alatt látható a Wagner-ház. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület, klasszicista stílusú. Szeged egyik legrégibb lakóháza, 1820 körül építették, s „erős matériából” készült épületként tartották számon. A régi Piacz tér déli egyemeletes házsorának egyetlen építészeti emléke. A két összeépített ház egységes stílusú és főpárkányú épületegyüttest képez. Egyedülállónak mondható a kor szegedi építészetében. Eredetileg Zseravitz János bor- és fanagykereskedő tulajdona, majd ifj. Felmayer Antalé, a Vízkor pedig, már Wagner Ferenc Antal vászonkereskedőé. Itt volt Allemann János és társa cukrászdája. Innen költözött a szemközti Zsótér-házba 1874. év folyamán. Itt volt Keglovich Emil fényképészműhelye és Glück Emil tánciskolája is. Ma itt van a közkedvelt Hatos Rétes, ahol „élőben” láthatja a vásárló: hogyan készülnek a finom falatok. Bent az ún. Wagner-udvarban nem rég még a Wagner teaház kínálta vendégeit a különböző, kellemes aromájú teáival. Mára megszűnt, s az Országos Filharmónia és a Szeged Tourist irodái is jelenleg új bérlőre várnak.

TIZEDIK LÉPÉS

A tér keleti végén látjuk a DÉMÁSZ-székházat. Ez volt régen az Európa Szálló. Az eklektikus stílusú ház 1883-ban szállodának épült, Jiraszek Nándor és Krausz Lipót tervezték. Védettségi foka: Műemléki területen álló épület. Krausz Mór cipő-nagykereskedő építtette, Sonnleitner Ferenc bérlő nyitotta meg benne szállodáját 30 szobával, étteremmel, kávéházzal. Vendégként muzsikált itt a vásárhelyi híres Béla cigány: Czutor Béla, és a kedvelt cimbalmos: Póczó Ferkó is. A városképi jelentőségű kétemeletes épület a korinthoszi fejezetű féloszlopaival, pilléreivel, bábos korlátjával, konzolos párkányával, bádogkupolájával méltóképpen zárja le a tér keleti végét, de hatással van a tér egészére is. Nagyban emelné a tér arculatát, ha visszakapná eredeti funkcióját, s homlokzatára ez lenne kiírva: Európa Szálló.

Az épület túlsó végének helyén állt egykor az akkori Szabadság térre néző egyemeletes, erkélyes Bauernfeind-ház. Itt lakott Kossuth Lajos az 1848. évi szegedi látogatásakor, s a ház előtt, a Szent Demeter-templomból kihozott szószékről mondta el október 4.-én a híres toborzó beszédét. Ezekkel a lelkesítő szavakkal szólította meg a téren egybegyűlt lakosságot: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted.” /A Victor Hugo u. 6. sz. alatti ház falán emléktábla jelöli a történelmi eseményt./

Az 1955. évi emeletráépítés a szárnyakra, előnytelenül megváltoztatta homlokzatát, a kupolás jelleg szinte eltűnt. Érdemes betérni az épületbe. A belső tér udvarrészét az utóbbi időben ízlésesen átalakították, s 2003-ban megnyitották az EDF Galériát, amely alkalmas különböző kulturális programok, nívós képzőművészeti tárlatok rendezésére, melyeknek gyakran lehetünk vendégei.

Az itt lévő kávéház 1924-ben zárt be, nekrológját Juhász Gyula írta meg ezzel az élces befejezéssel: „A kávéház meghalt, éljen a bankház!” Szegeden ekkor 42 bank volt, a kávéházak viszont sorra tűntek el. Ma is televan a város bankokkal, bankfiókokkal. A „szegénységben” élő lakosság fenn tudja tartani működésüket!? A ház két sarkán táblák jelzik: Kelemen László u. 9. A szakirodalom azonban Klauzál tér 9. számot jelez, ami helyes is, hiszen itt a tér a meghatározó.

Az épület előtti sétánk során, ha lábunk elé is nézünk, a járda dísztégláin egy József Attila idézetet olvashatunk, amely szellemesen illik az áramszolgáltató termelési jellegéhez:

„Nézem a lámpám. Villamos lámpa.

Fűti egy titkos, rejtett erő.

Tompa árnyékból csillogó élet lesz,

Ahogy belőle fény tör elő.”

Ez is a tér egy gyöngyszeme, irodalmi gyöngyszeme, mégha lépkedünk is rajta. Tisztelő lélekkel tegyük!

A vers címe ott a dísztéglákon nem olvasható, de én leírom: „Nézem a lámpát”.

A négysoros, három versszakos verset 1922-ben írta a költő.

TIZENEGYEDIK LÉPÉS

Szemben a tér nyugati végén – Vedres István maga tervezte háza helyén – áll az 1882-ben épült Ströbl-ház. Eklektikus stílusú. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. Gregersen Péter tervezte, Ströbl József vendéglős építtette, aki az Oskola utcai híres Arany Oroszlán kávéházból jött ide, s nyitotta meg vendéglátó egységét, amely Ströbl-kávéház néven hamar híressé vált, az úri társadalom tagjai gyakran keresték fel a színvonalasan berendezett kávéházat. József Attila is járt ide, ahol Erdélyi Náci és később Urbán Lajos húzták a kedvelt magyar nótákat. A kávéház neve időnként változott; volt Belvárosi Kávéház, Emke Kávéház, ma pedig a Budapest Bank van a helyén.

Ströbl József kávéház-tulajdonos Tömörkény Istvánnak nagybátyja volt, és rokonságban állt Vedres Istvánnal is, ugyanis unokáját, Vedres Klementinát vette feleségül. Városszerte tiszteletben álló ember volt, sokan „Ströbl Pepi”-nek vagy „Pepi bácsi”-nak tisztelték.

Az egyemeletes sarokház értékes dísze a térnek. Azzá teszik a földszinti félköríves záródású nyílások, az emeleti ablakok alatti bábos betétek, felettük a timpanonokkal, az ívelt konzolos párkány és bábos attikafal. A belső teret két sorban három-három korinthoszi fejezetű öntöttvas oszlop ékesíti. A faragott kapu kovácsoltvas ívében az építtető S J monogramja és az 1882 évszám olvasható. A lépcsőház mennyezetén pedig, Hermész – a kereskedelem istene az ókori görög mitológiában – festett alakja látható.

TIZENKETTEDIK LÉPÉS

A tér és az utca legnevezetesebb, legrégibb épülete az 1845-ben épült Kárász-ház (Klauzál tér 5., Kárász u. 3.). A szegedi klasszicista építészet remeke, monumentális alkotása. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Meghatározó szerepe van a tér kiegyensúlyozott arculatára, de erős szálak kötik a magyar történelemhez is. Történelmi emlékhely. 1849-ben, amikor a Kormány Szegedre menekült, e házban szállt meg Kossuth Lajos, az ország kormányzó-elnöke, s erkélyéről mondta el július 11.-én utolsó hazai nyilvános beszédét, a téren szorongó, mintegy hatvanezer egybegyűlthöz. Szavai ismét híressé váltak: „… Szegedről fog Európának a szabadság kihirdettetni …” Reménytkeltő jövendölése az osztrák-orosz túlerő következtében nem vált be! Majd 1918. október 31-én e „történelmi nevezetességű erkély”-ről jelentette be a Nemzeti Tanács a város népének az őszirózsás forradalom győzelmét. Ekkor Juhász Gyula és Móra Ferenc is szólt itt a szegediekhez. Károlyi Gyula is itt jelentette be kormányának megalakulását 1919. június 2-án.

Időzzünk még az erkélynél! Történelmi szellemiségén túl hasson át annak szépsége! A négy iker kőkonzolon nyugvó hosszas erkély finom vonalú vasrácsa iparművészeti remekmű. Néhány levél azonban már hiányzik róla, pótolni kellene! Nemzetközi tárgyalás színhelye is volt e ház. 1849. július 14.-én itt tárgyalt Kossuth Lajos a román Nicolae Bălcescuval, és írták alá a Békélési Tervezetet. Uralkodópár is volt vendége a háznak. Országjáró körútja során Ferenc József császár és felesége 1857. május 24–25.-én itt szálltak meg. E látogatás 38 280 Ft-ba került a városnak.

Ott, ahol korábban a szegediek körében híres és kedvelt élelmiszerüzlet, a CSEMEGE volt, most a Kereskedelmi és Hitelbank várja ügyfeleit. Az utca felőli részen a DOCK CAFE, a MENEDZSER SHOP, a SWAROVSKI ékszerüzlet, s egy cipőbolt található. Bent a Kárász Udvarban a JALAPENO BAR, mexikói gyorsétkezde fogadja az érdeklődőket. A kaputól jobbra lévő helyiségek – ahol egykor az egyenruházati szabóság, majd az OTP Devizafiókja volt – most üresek.

A házat Kárász Benjamin építtette a volt Kárász Kúria helyén. Tervezőjét teljes pontossággal nem ismerjük, bár van, aki Ybl Miklós munkájának tekinti (Hábermann Gusztáv).

Korábban, a tér megosztása előtt e háznál kezdődött a Kárász utca, s felvetődik történetének és eredetének kérdése. A kezdeti térképeken (XVIII. századi) már szerepel az utca nyomvonala, de nevének megjelölése nélkül. Egy 1814. évi térképen „Pétervári Ország Út” olvasható e nyomvonalon. Az 1850-es Bainville-féle térképen Karas az utca megnevezése. Ez lehet elírás is, de tudni kell, hogy Bainville József, a város főmérnöke olasz származású volt, nem tudott jól magyarul. Így közel állunk az igazsághoz, ha az utca névmegjelölését Kárásznak olvassuk. Az utca azóta is ezt a nevet viseli, – egyetlen megszakítással. 1950-től 1957-ig Lenin utca volt a neve. Az utca névadója nem köthető egy személyhez, mivel csak vezetéknév. Így a család egésze tekinthető névadónak, akik itt laktak az utca eredőjében már a XVIII. században.

A KÁRÁSZ CSALÁD több jeles személyt adott a városnak. A család szegedi ágának alapítója a Felvidékről származó MIKLÓS (1715–1797) szegény nemes, aki íródeáknak jött Szegedre, de hamarosan a város főjegyzője lett, majd a megye alispánjává választották. Fia, ISTVÁN (1745–1815) szintén a megye alispánja volt, és az országgyűlésen a nemesi ellenzék vezére, ISTVÁN nevű unokája Deák Ferenccel együtt érvelt az 1840-es országgyűlésen az ősiség ellen. Másik unokája, BENJAMIN (1792–1874) is alispán lett, majd kétszer is főispán, aki jelentős szerepet játszott Szeged társadalmi és gazdasági fejlődésében. 1861-ben királyi biztosként elnökölt az alkotmányos ülésen. Szeged egyik legvagyonosabb polgára, háztulajdonos, földbirtokos a magas közfunkciói mellett. A virilis listán 1870-ben első helyen áll 1102 Ft adófizetésével. A Kárász-vagyon az ükunoka, GÉZA (1837–1905) kezén és az örökösökén elúszott. Tőlük a házat Wagner Antal vászonkereskedő vásárolta meg.

A házon három emléktáblát láthatunk. Egyik a magyar-román Békélési Tervezet aláírására utal, a másik Dr. Ortvay Rudolf (1885-1945) elméleti fizikus – a Kolozsvárról Szegedre jött egyetemi tanár – emlékét idézi, a harmadik Polner Ödön (1865-1961) egyetemi tanárnak, akadémikusnak, jogtudósnak állít emléket.

TIZENHARMADIK LÉPÉS

A Kárász-házzal átellenben az utca páros oldalán láthatjuk a városképi jelentőségű Gál-házat, amely 1884-ben épült Schweikhardt terve alapján. A líraian szép apró női fejekkel díszített eklektikus homlokzat elgyönyörködtet, csak meg kell előtte állni és felnézni rá, mint minden szép épület homlokzatára. A térre néző erkélye a kovácsoltvas-művészet egyik remeke, s ékszere a háznak. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület.

A tér négy erkélye – Bank-házon, Kiss Dávid-palotán, Kárász-házon, Gál-házon – pedig olyan egységet képez, amely szinte páratlan az építészetben. Érdemes felfigyelni rá! Lehetne itt akár kulturális eseményeket is rendezni, pl.: Erkélyes Ária Estek vagy Zenélő Erkélyek néven.

A házat Gál Ferenc rövidáru-kereskedő, kamarai elnök, királyi tanácsos építtette az Öreg Kárász-ház helyén. A Kárász utcai kapuján az építtető G F monogramja és az építés évszáma olvasható.

A ház földszinti sarokrészén nyílt meg 2003 júliusában egy vendéglátó egység: A CAPPELLA CUKRÁSZDA KÁVÉHÁZ néven. A szegediséghez ragaszkodó városlakók meglepődve fogadták az újabb idegenszerűséget. Az „a cappella” olasz szó, annyit jelent: „kápolnai”, de a zenében így nevezik a hangszeres kíséret nélküli kórusművet, zeneművet is. Elnevezése a XVI. században született, és onnan ered, hogy a pápai Sixtus-kápolna karzatán csak énekesek számára volt hely. Megfejthetetlen talány, hogy milyen összefüggés lehet itt a Kárász utcán a fagylalt és a kápolna, vagy egy zenemű között. Azt gondolom, a „Kárász cukrászda” elnevezés helyénvalóbb volna, hisz ezen a helyen minden erre a névre emlékeztet; az utca, a szemben lévő ház és a hajdan itt álló régi Kárász-ház. Vagy semmi nem fontos, csak az, hogy idegenül hangozzék, s ellepjenek bennünket az idegen szavak!? Meddig leszünk így magyarok!?

Sajnos egyre gyakrabban találkozunk idegen feliratokkal városszerte. Kedves illetékesek, tisztítsák meg szeretett városunkat a felesleges idegen feliratoktól, hogy ismét magyar városban érezhessük magunkat!

A cukrászda mellett korábban, a pécsi Zsolnai porcelán szaküzlete kínálta márkás termékeiket. Szépségük mellett az áraikra is rácsodálkozhattunk.

Az A Cappella Cukrászdán kívül még a PIZZA e PASTA vendéglátó egység, a BRAVO Cipőbolt és a NECKERMANN Utazási Iroda várja a vásárlókat, illetve az utazni vágyókat.

TIZENNEGYEDIK LÉPÉS

Az utca 8. házszáma alatt található az eklektikus stílusú kétemeletes Madár-ház. A színházunkat is építő Jiraszek és Krausz-cég munkája 1883-ból. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. Építtetője Madár Mihály rövidáru-kereskedő, jeles városi polgár, a Szeged-Belváros Kaszinó tagja és pénztárosa, 1848-as honvéd. A Torontál megyei német telepesektől származik, nevét 1862-ben Vogel-ről változtatja annak magyar jelentésére – Madár-ra.

A ház 1938-ban már a Kereskedelmi és Iparkamara tulajdona, s átalakításokat is végeztek rajta. Jelenleg a földszinten a DM és a Konyha Mánia szaküzletei találhatóak. Az emeleti részen a MOSOLY KLUB feliratot látjuk. Kell is a mosoly – manapság erre igen nagy szüksége van az emberiségnek!

A neves építészek több mint 130 éves alkotását a „Csongrád megye építészeti emlékei” c. szakkönyv (Szeged 2000) nem jegyzi.

TIZENÖTÖDIK LÉPÉS

Az előző épület mellett, a 10. szám alatt áll a kora modern stílusú, háromemeletes Rosmann-ház. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. Korábban a Klauzál családnak volt itt Víz előtti földszintes épülete, majd Sheiner Samu és a Gál testvérek voltak a tulajdonosok.

A házat Rosmann Dávid szűcsmester építtette 1926-ban. Homlokzata sajátos építészeti munka. A második emeletig húzódó vaslemez szerkezetekkel kombinált üveg előfal a ridegség hatását kelti. Ezen némiképp enyhít az ugyancsak vaslemezes dekoráció (térelválasztó oszloputánzatok, csipkés szalagsávok) és a felső két szint kőhomlokzata a díszes erkélykorlátaival. Így az összhatás már nem is olyan barátságtalan, sőt megállásra készteti az építészet iránt érdeklődő járókelőt. A házzal szemben a romantikus Eisenstädter-házat látjuk. Erős kontraszt a két épület, de éppen ez emeli az adott építészeti környezetet művészi értékké. Megítélésem szerint ez a ház is méltatlanul maradt ki az említett szakkönyvből. Talán egy valamikori bővített kiadásban benne lesz.

Földszinti részén jelenleg a VODAFON és az ETINCELLE szaküzleteket találjuk. A többi üzlethelyiség most üres, vagy „határozatlan ideig zárva” jelzésű. Eltűnt innen a nem régen még létező Monaco Casino és a Belvárosi Pékség is.

TIZENHATODIK LÉPÉS

Közben kerékpárosok suhannak el mellettem és a tipegő emberpalánták mellett. Veszélyes időtöltés itt gyerekkel sétálni, de bárkinek is. Igaz, hogy az utca mindkét bejáratánál KRESZ-tábla jelzi a sétálóutcát, de ez nem zavarja a neveletlen kerékpározókat. Miért is zavarná, hiszen büntetlenül tehetik! Még nem hallottam, nem olvastam, hogy valakit ezért büntettek volna. Pedig csak ez hatna a szabálytalan közlekedés megelőzésére. Előfordul, hogy jobb érzésű emberek figyelmeztetik a kerékpározókat. Ekkor nyomdafestéket nem tűrő kifejezés a válasz. Más rendellenesség is zavarja a járókelőket. Ritkán lehet végigmenni a Kárász utcán, hogy kéregetők ne zaklatnák az embereket. Hol hajléktalanok, hol valódi szegények kéregetnek kenyérre, de inkább italra, hol bizonyos karitatív szervek képviselőiként fellépő személyek gyűjtenek különböző célokra, s ha nem adakozunk, akkor sértő kijelentésekkel illetnek. Zavarja a sétálókat a tolakodó reklámcédula-osztogatás is. Olykor látni a padokon fekvő vagy iszogató elhanyagolt külsejű egyéneket is. Nem igaz, hogy nem lehetne rendet teremteni ezen a téren! Kell, hogy legyenek erre illetékesek!

A magyarérzelmű embereket az is zavarja, hogy az utca üzletein sok az idegen felírat. Mintha nem is Magyarországon lennénk! Elő kellene írni, hogy az üzletek a nevüket és a jellegüket, a márkanév mellett, csak magyarul írhassák városunkban, de legalább itt az Europa Nostra-díjas utcán és téren.

Korábban, talán az 1960-as években a Szabadtéri Játékok idején gyakorlat volt a versenykirakatok szemléje. Sok szép és ötletes versenykirakatot láthattunk. A legjobbakat díjazták. Fel kellene újítani, s hagyománnyá tenni ezt az utcai látványt!

TIZENHETEDIK LÉPÉS

A Kárász-ház mellett találjuk az Eisenstädter-házat. Hoffer Károly terve alapján épült 1866–70 között romantikus stílusban. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Az építtetője Eisenstädter Lajos vászonkereskedő, a szegedi Zsidó Hitközösség képviselője. 1910-ben Wagner Gusztáv nagykereskedő – Shvoy Kálmán altábornagy szegedi dandárparancsnok apósa – vásárolta meg.

A ház előtt érdemes megállni és gyönyörködni annak 4 + K + 4 tengelyes homlokzatában. A földszint ablakai félkörívesek, az emeletiek egyenes záródásúak. Ez utóbbinál a parapetben mór ornamentikát láthatunk, konzolos szemöldökpárkányokkal. A kovácsoltvas erkély szinte csipkefinomságú, amely öntöttvas konzolokon nyugszik. Szemet kápráztató a főpárkány is, rajta tükrök és rozetták váltakoznak, alján kecses ívsorral. Belülről a kőkonzolos függőfolyosót és lépcsőházat különböző mintázatú öntöttvas korlát díszíti.

Egyedülálló építészeti alkotásnak vagyunk itt tanúi. Egymás közvetlen közelében látunk négy építészeti stílust. A klasszicista Kárász-házat, mellette a romantikus Eisenstädter-házat, szemben velük az eklektikus Madár-házat és a kora modern Rosmann-házat. Ilyen összetételű építészeti stílus négyes talán az egész országban nincs. Különös érték! Legyünk büszkék rá!

Az épületben működő ALEXADRA Könyvesbolt elköltözött, volt helyisége jelenleg üresen áll. Egy vedéglátó egység az utcai teraszán is várja vendégeit, ezzel a hamisítatlan angolsággal: SUBWAY. Nesze neked „szerette város Szeged”, elönt az anglománia. A szó magyarul így fordítható: aluljáró, vagy földalatti. Vajon miért lett angol szó a névadója a Kárász utcán egy vendéglátó üzletnek? Talán, ha aluljáró, vagy földalatti volna a környéken, akkor még érhető is lenne, de így!?

TIZENNYOLCADIK LÉPÉS

A Kárász u. 7. sz. alatt találjuk az 1908-ban épült Politzer-házat. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. A ház tulajdonosa Politzer Leó volt, aki áruház céljára építtette. Először egyemeletes, s csak 1937-ben kapta mai magasságát. Az utca legkisebb épülete. Szerény homlokzatával, az ablakok alatti népművészeti díszítőelemeivel figyelmet érdemel, és gyönyörködtető is.

Korábban „fényírdá”-nak, fényképészetnek adott helyet, sokunk ünnepi eseményét, arcképét örökítették itt meg. Ma az Eldorádó kínálja benne különleges árukészletét. Az emeleti ablakban ülő reklámbábu rontja az utcaképet.

TIZENKILENCEDIK LÉPÉS

Újabb műemléknél állunk, az 1870 körül épült romantikus stílusú Várnai-ház – vagy a mai megnevezéssel ATRIUM – előtt. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Feltételezett tervezője Hoffer Károly. Építtetője Keménczi Albert vaskereskedő volt, de már 1890-ben Várnai Lipót vásárolta meg, s könyvkereskedését, könyvnyomtatását működtette benne. Volt, amikor itt nyomtatták a Délmagyarország és a Csongrád Megyei Hírlap c. napilapokat. Az 1910-es években itt volt a Szerkesztőség is. Juhász Gyula itt írta vezércikkeit és egyes verseit. A Szegedi Nyomda 1944-től – mintegy ötven évig – üzemelt a falai között.

Többször átalakították, legutóbb 1997-ben belső terét, udvarát ízlésesen kialakították, benne számos üzlet, s iroda kapott helyet; pl. az Adria Tours Utazási Iroda, az Atrium Cafe, a Grimm Kiadó, a Magyar Pénzügy Közvetítő Zrt., de valuta vétel-eladási ügyet is intézhetünk itt.

Az utca felőli részén lévő boltban papír- és írószer vásárolható. Pincéjében és a teraszon a Kapocs étterem vendégei lehetünk. A bejárati kapu felett szembetűnő felírat: TATTOO, amely bizonyosan a különcködőknek a tetoválás „gyönyörűségére” hívja fel a figyelmet.

A ház udvarán, a díszkút közepén látható Kligl Sándor szegedi szobrászművész nagyszerű alkotása: HERMÉSZ aktszerű bronzszobra. Álljunk meg előtte, s gyönyörködjünk benne – méltó rá!

HUSZADIK LÉPÉS

Az Átrium melletti sarokház a volt Kézműves Bank épülete, vagy eredeti nevén Tallián-ház, mivel a nemesi Tallián család építtette 1860 körül, Hoffer Károly terve alapján. Stílusa kora eklektikus. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. A Szegedi Kézműves Bank 1874-ben vásárolta meg. Ezt követően számos átalakítást élt át, homlokzata teljesen megváltozott. A saroklizalitos, bábos sarokkiképzés valamint a csonkakúp alakú zömök torony megkapó építészeti látvány. A kapubetét vasrácsozatát a bank Sz K B névbetűi díszítik. A kapu kovácsoltvas betéte életfát ábrázol, amely Kónya György művészi munkája. (Nevezett az 1900. évi Párizsi Világkiállításon egyik kapujáért ezüstérmet kapott.)

A pénzintézeten kívül működött itt fűszer-, festék- és borkereskedés, többször cukrászda is. 1994-ben nyílt meg benne a ma is üzemelő McDonald’s étterem. Ebben az épületben tevékenykedik az immár 174 éves Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), mint Kiemelten Közhasznú Szervezet.

HUSZONEGYEDIK LÉPÉS

Az utca túloldali saroképülete az Új Gál-ház, 1883-ban épült eklektikus stílusban Schweikhardt G. terve szerint. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. A földszinti félköríves nyílásait Hermész-fej díszíti, és szemet gyönyörködtető a három konzolon nyugvó sarokerkély ívelt formájú kovácsoltvas korlátja is. A második emeletet az 1950-es években építették rá.

A ház felépülte után elsőnek Szedlák és Dobos férfiszabó üzlete nyílt meg benne, majd a Kovács testvérek rövidáru-, fehérnemű- és pipereüzlete, végül Friedmenn J. „Széchenyihez” címzett cukrászdája. Korábban a földszint nagy részén a Pick Korzó Márkaáruház fogadta vásárlóit, jelenleg pedig a DOUGLAS üzlet, itt működik a CORNER ÉKSZERHÁZ, ZÁLOGHÁZ is.

HUSZONKETTEDIK LÉPÉS

Az utca páratlan számozású oldalán, a szemközti sarokház a hajdani Próféta Vendéglő. Szálloda, étterem, majd sörcsarnok is volt benne. 1844-ben már állt itt egy klasszicista földszintes épület, s ebben nyitotta meg 1869-ben Ferencsevits György a Prófétát, amely kisebb megszakítással, átalakítással, tulajdonosváltással több, mint 80 évig szolgálta a szegedi vendéglátást. Az „öreg Szeged” vendéglői közül ez a legrégebbi és legnevezetesebb. „Jó konyha, jó bor, jó sör, pontos kiszolgálás”. Ez volt vendégcsalogató és megtartó hitvallása. Különböző kedvezőtlen körülmények hatására végül a Próféta tönkrement. Iparengedélyét 1951-ben vonták meg.

A régi ház alaprajzi kontúrját megtartva, 1894-ben kétszintes épületet emeltek a Próféta számára eklektikus stílusban. Védettségi fokozat: Műemléki védettségű területen álló épület. A szállodai rész 12 szobával várta vendégeit. A korinthoszi fejezetű öntöttvas oszlopokkal díszített – amelyek ma is láthatóak a Fehérnemű divatáruüzletben – étteremben ízletes magyaros és kóser ételeket szolgáltak fel. Kedvelt étkezési szokás volt a harcsa és a ponty, a borjúcomb, a sertéskaraj, italként az extra rizling. Desszertként a Nagy Pál-féle sóskiflit és perecet kínálták. Természetesen cigányzene is szólt. Rendszeresen járt ide Kulinyi Zsigmond kereskedelmi és iparkamarai titkár, helytörténész, újságíró, de Rainer József szegedi rendőrkapitány és több más neves személy is.

A Délmagyarország 1933. január 14.-i számában a következő hirdetés jelent meg:

A

PROFÉTA

Szeged városának minden időben

Legkedveltebb

ÉTTERME

ÉS SÖRCSARNOKA

Elsőrangú ételek és italok.

Figyelmes kiszolgálás.

Polgári árak.

Az idők folyamán a Próféta egyre zsugorodott, a szállodai szobákat lakásokká alakították, a földszinten pedig üzleteket nyitottak. A sarokra Tóth József órásmester költözött. A hagyomány itt tovább folytatódik az OREX Óra és Ékszer Kereskedő Rt. üzleteként. Az épület falai között található még a Paloma Virágszalon, a Fuji Fotó, és itt kínálja termékeit a történetét 1777-től eredeztető Hollóháza Porcelángyár Rt. is 2002-től. A Kölcsey utcai részén Gyorsétkező és Söröző fogadja vendégeit, ahol a menü 750 Ft-ért kapható. A vendéglő pincéjében, 1944-ben 200 férőhelyes óvóhelyet létesítettek.

HUSZONHARMADIK LÉPÉS

Az utca másik oldalán szemben láthatjuk a szecessziós stílusú Új Wagner-palotát. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. Wagner Gusztáv nagykereskedő volt az építtetője, aki 1910-ben első volt a virilis jegyzéken 15.466 Kr. adójával. Tervezője Baumhorn Lipót. A Kárász utca egyik méltó palotájaként 1905-ben épült.

E palota előtt kanyarodott a Kárász utcáról a Kölcsey utcára – és fordítva – az 1-es villamos 1908 és 1927 között.

Az épület földszintjét jórészt az ALEXANDRA Könyvesbolt uralja (a Kárász u. 5. sz. alól költözött ide). A könyvek mellett a „Café”-t is kínálja napernyős teraszával. A bejárati ajtó felett azonban még mindig láthatóak az előző női és férfi készruha üzlet reklámfigurái, amelyek akkor is ijesztő szellemfiguráknak hatottak, most pedig már egyáltalán nem illenek az üzlet jellegéhez, de rontják az utcaképet is.

Helyet ad a palota jelenleg egy OFOTÉRT üzletnek is a Kárász utcai részen, a Kölcsey utca felől pedig, a Dar-Ling Szalont, a Bortársaság szaküzletét, a Piano Clubot, a TROJA Ételbárt találjuk Utóbbi kettő nyáron terasszal is várja vendégeit. A palota lépcsőházát igényes színes üvegminták díszítik, amelyek Por Sándor szegedi üvegfestő munkái.

A Kárász utca és a Kölcsey utca kereszteződésében a díszburkolat kiépítése óta rajzos kőlap emlékeztet a régi Pétervári Kapu helyére (Porta Petrovaradiensis), s láthatjuk rajta a Vár és a Palánk rajzos ábrázolását a Tisza „szegletével”. A kőlap ábrájának tájolása azonban pontatlan: negyvenöt fokos szögben el kellene fordítani, akkor mutatná a Tisza folyásának valós irányát. E kapun át jutottak eleink a Pétervári országútra, Szabadkán és Újvidéken át a Szerémségbe, ahol a szegedieknek szőlőbirtokai voltak.

A jelzett kőlapon, de a valóságban is, jól látható a város közepén a Tisza kanyarulata, kiszögellése. A helynévkutatók szerint innen ered a település Szeged elnevezése: „SZEG” (sarok kiszögellés) szónak a „D” helynévképzővel ellátott alakja az „E” kötőhanggal. Vagyis: SZEG –E-D, azaz: SZEGED.

HUSZONNEGYEDIK LÉPÉS

Az utca páros számú oldala az Ungár–Mayer-palotával végződik. Ez a város első háromemeletes háza. Bár valójában nem is csak háromemeletes. Felépültekor a Szegedi Napló így ír róla: „… a negyedik emeleten vannak elhelyezve a mosókonyhák, a mángorló és vasaló helyiségek, s ezek fölött az ötödik emelet a szőnyegek porolására épült.” Korábban az építési szabályrendelet csak két és fél emeletes épület létesítését engedélyezte a városban.

A szecessziós stílusú palota tervét Magyar Ede szegedi építész készítette Ungár Benő MÁV-szállító és Mayer Áron megrendelésére. A tervet 1908. december végén mutatták be, de a kivitelezés során többször módosult. Az alkalmazott újdonságnak számító vasbeton szerkezet számításait Zielinski Szilárd – a Szent István téri víztorony tervezője, az első magyar építész doktor – végezte. Kivitelezését Pick Móric és Tóbiás László építészek vezették. Az elkészült épület sikeres teherpróbáját 1911. április 6.-án végezték. A szegedi szecesszió egyik remeke. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Saroktornya briliáns építészeti alkotás.

Korábban e helyen állt a Vodiáner-ház, amelyben Csiszár Lajos „Aranybikához” címzett vendéglője volt. József Attila idejében a földszinti sarokhelyiségben működött a Korzó Kávéház, ahol maga is gyakran megfordult, s talán idejött bánatában akkor is, amikor Horger Antal úr eltanácsolta őt az egyetemről, de versei is születhettek e kávéházi asztalokon. A zenés kávéházat Horváth Ferenc vendéglővé alakíttatta át, ahol Boldizsár Kálmán cigányprímás és zenekara muzsikált. 1926-tól pedig Dreher Sörcsarnokként fogadta vendégeit a nevezetes helyiség.

Volt idő, amikor könyvesbolt terjesztette itt az írott kultúrát, működött benne a Szent István Társulat könyvkereskedése is. Az ún. privatizáció azonban, száműzte innen Gutenberg találmányát, s ma különböző profilú boltok váltogatják egymást az üzleti világ farkastörvényei szerint. Jelenleg az UniCredit Bank van a helyén. Az épület földszintjén kissé távolabb azonban még idézik a könyv szellemét az Antikváriumban, ahol olykor könyvritkaságokban válogathat a könyvgyűjtő.

A Somogyi utca felőli részen volt nemrég a kedvelt és az egészséges táplálkozást segítő tejivó. Szerény áraival mi, vékonypénzű egyetemisták is elbírtunk, annak idején 95 fillérért reggeliztünk, benne két deci tej, egy kifli. Mennyire ügyeltünk arra, hogy legyenek filléreseink, mert a forintosból nem mindig adtak vissza! Akkoriban több tejivó volt a város központjában, most egyről tudok, az is eldugottan a Somogyi utcában, egy pincehelyiségben. Van viszont helyette McDonald’s, Burger King, Pizzéria, Hot-dog- és Hamburger-őrület, s erősen csökken az egészséges tejfogyasztás.

Ma a tejivó helyén a Hoppá használtruha üzlet, mellette a Lottica szalon, várja a vásárlóit. A Kárász utca felől találjuk nívós áraival a Salamander cipőszaküzletet, talán éppen ott, ahol az 1930-as években Közép-Európa legnagyobb cipőkereskedelmi cégének a Del-Ka Rt. fióküzlete volt, és a 2000-ben nyílt „CORSO CAFÉ”-t, amely nyáron teraszával is hívogatja vendégeit.

A palota harmadik emeletére, ha feltekintünk, egy irodalmi emlékhely juthat eszünkbe. Ott lakott Kilényi Irma, Juhász Gyula önkéntes titkárnője, aki szalonjában irodalmi délutánokat tartott. Van olyan helytörténeti szakkönyv, amely az irodalmi szalon helyét a Kárász u. 14. sz. alatti Wagner-palotánál említi, nyilván tévedésből. A kor költői, írói találkoztak itt: Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, s talán mások is, akik írták, vagy csak szerették a magyar irodalmat. Lakott itt Móra Ferenc özvegye is.

A palota Kárász utca felőli kapujánál emléktáblát láthatunk dr. Kiss Ernő (1925-2005) zenetanár, karnagy, zenei polihisztor tiszteletére, aki 1962-től lakott a házban.

A II. világháború alatt a ház pincéje óvóhelyül szolgált.

HUSZONÖTÖDIK LÉPÉS

A palotával átellenben láthatjuk a műemlék jellegű, egyemeletes Herz’l-házat. Az utca egyik legszebb kora eklektikus épülete. Védettségi foka: Műemléki védettségű épület. Tervezőjét nem ismerjük. A Csongrád megye építészeti emlékei c. szakkönyv klasszicista stílusúnak minősíti – nyilván tévedésből! 1870 körül építtette Herczel Fülöp orvos, aki később udvari tanácsosnak a fővárosba költözött. Tőle származik a világhírűvé vált – tizenkétszeres arany- és ezüstérmes – szegedi Pálfy-féle paprikaőrlemény elnevezése is: „… dr. Herczel orvos úr ajánlatára RÓZSAPAPRIKÁNAK lett elnevezve.” /Szegedi szakácskönyv. Szeged, Endrényi Imre Könyvnyomdája. 1901./

E házban működött a Bethlen Gábor Kör, s itt tartott előadást Móricz Zsigmond 1940-ben „Irodalmi és magyar sorsproblémák” címmel. Itt volt Braun János hangszerkészítő műhelye 1911–22 között, és itt játszódik mostohaunokájának, Berczeli Anzelm Károlynak Mesterhegedű c. regénye. A kitűnő és vendégszerető orvos házában gyakran tartózkodott Mikszáth Kálmán is. Egymás után több kávéház is otthonra talált itt, – a „Dugonicshoz”, a „Golyóhoz” –, ahonnan esténként felszállt az andalító vagy éppen a víg hegedűszó.

Itt található az OTP Travel Utazási Iroda, az Erényi Optika, az udvari részben pedig, a Honvéd téri Református Egyházközösség hivatala. Az Egyház 1926-ban özv. Lichtenegger Gyuláné Csorja Zsuzsanna ajándékaként jutott az ingatlanhoz.

HUSZONHATODIK LÉPÉS

A kora eklektikus ház mellett, a szecessziós palotával szemben az utca és a Dugonics tér sarkán áll az 1961-ben épült, Kőhalmi József által tervezett modern lakóház. Építészetileg sem, de látvány szempontjából sem illik a palotasorba. Nagyfokú szakmai tévedés volt itt felépíteni. Később a homlokzatot márványlapokkal „ékesítették”, de nem sok eredménnyel, így is nagyon kirí a palotasor gyöngykoszorújából. Ez az utca legfiatalabb épülete. Védettségi foka: Műemléki védettségű területen álló épület. Stílusa modernista.

E ház helyén állt az 1832-ben épült földszintes Bauer-ház, Palánk 443. jelöléssel. Benne nyílt meg 1905-ben a város 10. gyógyszertára Dugonics Patika néven. Az új épületben egy patika tovább működik Pingvin Patika név alatt. Miért nem maradhatott meg az eredeti elnevezés? Talány, hogy egy gyógyszertár miként áll összefüggésben a madarak (Aves) rendjébe tartozó pingvinekkel.

A ház földszinti részén a Kárász utca felől volt a Gulácsy Lajos Képcsarnok, mindenkor gazdag képzőművészeti alkotásokkal. Kirakata előtt hosszan gyönyörködhettünk. Gyakran rendeztek itt képkiállításokat a kortársművészektől. Mára megszűnt, helyébe jött 2015-ben a LOBBY CAFE. Miért Lobby? Talán, mert a törvényhozás nyomásgyakorlására akarja felhívni a figyelmet? Miért cafe? Miért nem kávé? Legalább itt, a Kárász utca végén az anglománia is véget érhetne, s lenne inkább Kárász Kávéház; avagy a volt Képcsarnokra utalóan – Művész Kávéház!

Méltányolandó, hogy a Cafe a művészetet teljesen nem űzte el a falak közül. Kialakítottak egy kis galériát, ahol a képzőművészetet is hellyel kínálják. Sétámkor Jéga Szabó László Tamás kortárs képzőművész alkotásait láthattam.

A sarki helyiségben hírlapboltot találunk – inmedio – felirattal. Itt is ez a bosszantó idegen megnevezés. Kirakatának nagyméretű, szövegnélküli, vörös felülete semmitmondó és rikítóan hat. Nem illik az Europa Nostra-díjas utcaképbe. Találunk még az épületben egy ajándékboltot, ahol sok más, mindennapi használati termék is kapható.

HUSZONHETEDIK LÉPÉS

Az utca végén kedves szoborpáros búcsúztat, Kligl Sándor „Utcai zene” című alkotása. A többfigurás kompozíció hamar népszerű lett mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. A fényképezőgépek gyakran kattognak körülötte, a galambpár, a bozontos kutya, a maci és a kislány fejét a gyermekek fényesre simogatták már. A bohócmuzsikus pedig, csak húzza, húzza. A líraian szép nőalak elmerülten hallgatja, s talán a járókelők is – velem együtt.

HUSZONNYOLCADIK LÉPÉS

Szép vagy szeretett városunk öreg Kárász utcája! Hibáiddal is gyönyörű! Békéltesd meg az áthaladót, hogy mosolyogjanak a szembejövők! Szeretlek Kárász utca, az ölelő Klauzál térrel egyetemben. Így együtt akár a Világörökség része is lehetnétek, de Országörökség, Városörökség mindenképpen. Voltak, vannak, akik „Porváros”-nak, meg „Porlód”-nak nevezték, nevezik Szegedet, de egy város, amelynek ilyen építészeti öröksége van, s ez csak egy szelete az egésznek, nem inkább FÉNYLŐD?

Óvjuk, szeressük ezt az örökséget! Leljük fel szépségét, értékét, s legyünk büszkék rá hétköznapjainkban is! Én holnap ismét megteszem e sétát – amíg bírja az erőm!

Csak azok az idegen, vagy idegenszerű feliratok, azok szomorítanak el! Ráadásul a feliratok minden betűjét – általában – nyomtatott nagybetűkkel írták, hogy minél feltűnőbb legyen az idegenszerűség. Úgy érzem, mintha nem is Magyar Honban lennék! Néhányat ismételten megemlítek:

„A CAPPELLA” – „CORSO CAFE” – „LOBBY – CAFE” – „INMEDIO” – „SUBWAY” – „DOCK CAFE” –„ TATTOO” – „MENEDZSER SHOP” – „JALAPENO BAR”.

Tisztelt Illetékesek!

Fordítsanak nagyobb figyelmet a városképre! Tisztítsák meg a várost az idegen és az idegenszerű üzletnevektől, feliratoktól! Ez nem lenne idegenellenesség, hanem csak önazonosságunk védelme, magyar hitvallásunk tisztességes kifejezése.

Fénylőd, 2015. nyara

KÁRÁSZ UTCA

Kárász utca, Kárász utca,

Terrakottás Kárász utca.

Járnak rajtad ifjak, vének,

Hallgatod, hogy mit beszélnek.

Kárász utca, Kárász utca,

Terrakottás Kárász utca.

Csodálom a múltidéző palotákat,

A klasszicista Kárász-házat.

Kárász utca, Kárász utca,

Terrakottás Kárász utca.

Arcunkra derűt és mosolyt hoztál,

Ily szép még soha, soha nem voltál!

„Ismeretlen” szerzőtől

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

Csongrád megye építészeti emlékei. Szerkesztette: Tóth Ferenc, Szeged 2000.

Csongrád megye műemlékjegyzéke. Országos Műemléki Felügyelőség Budapest 1990.

Péter László: Szeged utcanevei. Szeged, 1974.

Apró Ferenc – Péter László: Szeged. Grimm Kiadó Szeged 2002.

Apró Ferenc: Falak és polgárok. Szeged folyóirat 2015. július.

Hábermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szerkesztette: Blazovich László Szeged 1992.

Csongrád Megyei Levéltár és a Móra Ferenc Múzeum.

Tamási Mihály: A régi szegedi gazdasági elit (1870-1944) Bába és Társai Kft. Szeged 2001.

Szabó Tibor – Nagy Péter: Az Europa Nostra-díjas szegedi Kárász utca és Klauzál tér. Bába Kiadó Szeged, 2007.

Varga András: A régi Szeged. Bába Kiadó, 2010.

Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993.

A helyszínen látottak, tapasztalatok, s az ezekről alkotott vélekedéseim.