Kedves Publikáló! Keresse letölthető elektronkus könyv, CD/DVD szerződésünket, vagy kérjen egyedi ajánlatot emailben! tollforgato.lap@gmail.com
Bornemisza Attila
„Nagyon fáj”
/Ellentételek József Attila versére/
„a kívül- belül leselkedő halál elől”
Megszökne a lélek ha tudna
S nagyon fáj a nyárbaszökkent ifjúság
Meg a Szerelem múlandósága, mert ott bent
A lélek függönyei mögött mélyen
A szégyen és a pír bezárva
Nem árva többé aki árva hisz vele:
Betegség magány gyilkos kór
Hűtlen szerető anyanélküliség hazátlanság
sors – talan - sorsa
Nem hozza vissza többé a királylányt a király
Mert végleg elmerült a múltakban talán
Átjárhatatlanok a lélek útjai Nincs időalagút
Nincs oxigén csak a tetőtlen ég néz némán a
Szenvedőre
Milyen dőre az ember hogy alkotni akar mikor
Alkotásra semmi oka hisz rombol a kor
Szétbombázza a föld auráját meg a természet rejtett üregeiben
Nagy a hallhatóság s naponta eltűnik egy-egy faj
EZ a baj ez nagyon fáj mintha gurulna velünk egy batár
A végelláthatatlan domboldalon
Micsoda halom pedig a Himalája
S nincs menekvés se, mára se holnap
Összeomolnak az álmok és elvesztett szeretők
Siratják a boldogtalanságot
Micsoda álom az álmatlanság
A József Attilai barlangvilág szerkezete
Mert nagyon fájt ordított neki az élete
Anyátlanságtól- a Flórátlanságig míg egy
Gyilkos gép nyakára nem hágott elvenni életét
S ez nagyon fáj Még ma is sikolt a sín
Ha rálép az élet
„Pattanjanak meg a gyerekszemek” mikor az életet
Nem becsülik meg úgy mint ő
Nemtő gondolatok jutnak az eszébe eszmefuttatás az egész
De térközi vonatjáratokon haldoklik a Teremtés maga
Ahol ő jár a nagyon fáj hercege
Most üres az ég hajnalok függönyét tépi szét kezem
De nincs csak fájt ordító reggelem ha látom
A nyomorúság átcsap a házon és fázik
Mondd Attila nagyon fáj-e még az élet
„Csigolyás herceg piros csizmában”
Van ma annyiféle bolt kifőzde miegymás
A nagyon fájt most felejtsük el mert
A falu mint egy tányér krumplipaprikás rakás
Füstöl az ezredév emlékezetében
S mert nagyon fáj a külvárosi éj
Hajnalban te mesélj mert a tőkét se dönti senki
Te énekelj emeld ki verseidben az eszmélet
Titkos rózsáját ha fáj
Csak te tudod te értheted a Dunánál
Hogy úszik el a dinnyehéj
Jöjj és mesélj mert „Nagyon fáj” ez a kor
S mert már csak kartoték adat gyere
És nevesd el magad hogy
Igazad beteljesült
Hazámban bársony nesz inog
s nem tapsikolnak a jázminok
s nincs hely sem hol felolvashatol,
apokaliptikus ez a kor
s „Nagyon fáj”
S ha eljönnél látsz ma itt nem fehéret csak Európait
Mert mindenki odatartott
A küszöbtelen semmi küszöbén
Szűköl a lét a kincsekért
De nincs más hát a
NINCSEKÉRT
Bornemisza Attila
Óda Magyarországért
Kicsi Hazám Magyarország, Isten kezén
ezüst zsoltár, szabad lettél, óh, mivégre,
benned éppen most sincs béke, most sincs
benned éppen semmi, ami volt, azt el kell vetni,
unokáink látni fogják, milyen szép volt ez az ország.
Kárpátoknak szent a bérce, ahogy kanyarodott délre,
négy folyója éke s róna, északon meg Lőcse óvta.
Szép Pozsonyban a diétán, találkoztak költők némán,
három tenger mosta partod, s most néma vagy?
Nincs tán lantod? Nincs tán költő, aki szólna?
hová lett a négy folyója, hová Erdély, gyönyörűség?
És hová lett a felvidék, hová délről a kék tenger?
Hol vagy költő, jöjj most zengd, el!
Kicsi Hazám Magyarország. Szabad lettél? Ugyan szólj már!
Koldusoknak kis országa, hontalanok nagy szállása.
Hajléktalan magyar szívek, Istenhez imát küldenek,
családok most földönfutók, pedig mennyi az autónk,
szép új márka sok millió, s vele szemben több
millió éhes ember, szegény ember! Nem biztos, hogy reggel
fel kel!
Kicsi Hazám most nem vérzik, de a nyugatot idézik boltok,
kocsik, áruházak, s tele vannak a kórházak. Ahol sokszor
gyógyszer sincsen, szegény árvák sok kilincsen fordul
meg a kezük s nincsen, ez a válasz, látod hazám?
Te vagy az én édesanyám, te vagy nekünk mene3dékünk,
ha nem kell idegent cserélnünk!
Eddig kelet, most meg nyugat osztotta szét a húsodat,
de mi magyar véred vagyunk! Kis hazánkhoz ragaszkodunk -
Édes Hazám, drága csillag! Ezer éves magyar illat,
ódát írok fel az égre, balladát a magyar névre.
Itt ringatott szülőanyánk, Úgy szeretlek édes hazánk!!!