Történettudományi Intézet

Kutatók éjszakája

Aquincumi Múzeum

2012. szeptember 28., 16.00-20.30

16.00-16.35 Alice M. Choyke – T. Bíró Mária – Vass Lóránd – Vecsey Ádám: Aquincumi csont- és agancstárgyak - Az Aquincumi Múzeum gyűjteménye 2.

Az Aquincumi Múzeum gyűjteményének 2. kötetét ismerhetik meg az érdeklődők.

16.45-17.35 Dr. habil T. Bíró Mária: A csontfaragás, mint az egyik legősibb művészet története az antikvitásban

Az új kiadvány egyik szerző, Dr. habil T. Bíró Mária beszél többek között a Pannoniában és Aquincumban talált csontokról, azok felhasználásáról.

17.45-18.35 Alice M. Choyke PhD: Hagyomány vagy Hatékonyság a csontmegmunkálásban: Nyersanyagok kiválasztása

Az állati vázrészek felhasználásáról, az egyes korszakok hagyományairól és magukról a kézművesekről kapnak az érdeklődők érdekes információkat.

18.45-19.35 Vass Lóránd: Római kori csontból faragott tárgyak. Használat és funkció

Az előadás a római korban oly népszerű faragott csonttárgytípusokat mutatja be, milyen eszközöket és mire használtak a rómaiak.

19.45-20.30 Vecsey Ádám: Az állati vázrészek megmunkálása – A csontszerű anyagok készítés-technikái

Vecsey Ádám, a Budapesti Történeti Múzeum Restaurátor Osztályának vezetője beszél a csontmegmunkálásról, az eszközök elkészítéséről, illetve a feltárások utáni restaurálásukról.

A gyerekeket a program ideje alatt az Európai Unió és Budapest Főváros támogatásából létrejött Mitológiai játszótér és Virtuális élménytér várja!

A megjelent kiadvány a Kutatók éjszakája ideje alatt kedvezményesen megvásárolható az Aquincumi Múzeumban!

Dr. habil T. Bíró Mária: A csontfaragás, mint az egyik legősibb művészet története az antikvitásban

Az előadás témája két kérdéskörre bomlik. Az első részben az őskori ember csontból készült amulettjeitől Harun al Rasid által Nagy Károlynak ajándékozott elefántig a korszak legérdekesebb és kuriózumnak számító leleteit tekintjük át és a hozzájuk fűződő történetekkel (forrásokkal) foglalkozunk. Az európai művészet első ránk maradt műalkotásai csontból készültek. A görög kultúrában az elefántcsont az istenek és istennők szobrainak szakrális anyaga volt. A Római Birodalom kiterjedt keleti kapcsolatai, távol keleti jól szervezett kereskedelmi hálózat még tovább növelte az elefántcsont szerepét. A Birodalom bukását követő évszázadokban, a népvándorlás harci eseményei között a művészetek közül szinte csak a csontfeldolgozás, csontfaragás virágzott. Az arab hódítások következtében bezáruló kereskedelmi csatornák nyersanyag csontutánpótlását a grönlandi rozmár agyarak behozatalával váltották ki. A csontfaragás egészen a XIV. századik az európai művészetek fővonalát jelentette.

Az előadás második része a római provinciák, elsősorban Pannonia és Aquincum csontiparát mutatja be. A csont az ókor műanyaga. Az életnek nincs olyan területe, ahol ne alkalmazták volna. Csontból vagy csonttal díszített tárgyak készültek a katonaság részére, csontból való sok házimunka eszköz (orsó, guzsaly), és aranyfüst vagy ezüst bevonásával ékszereket is készítettek belőle. A legtöbb csont tárgy a temetőkből kerül elő, a legszebb aquincumi faragványok is a helybeli asszonyok sírjaiból származnak. A csontfaragványok divatja különösen a Kr. u. IV. századra jellemző, provinciánk pedig birodalmi viszonylatban is kiemelkedik a csontfaragványainak mennyiségével és minőségével.

Alice M. Choyke PhD: Hagyomány vagy Hatékonyság a csontmegmunkálásban: Nyersanyagok kiválasztása

Az emberiség legalább 100.000 évig használta a csontot, agancsot és elefántcsontot eszközök- és díszítések készítésre. Magyarországon ez az iparág már legalább 40.000 évre vezethető vissza. Az előadásban az állati vázrészek felhasználásának hosszú-hosszú hagyományát vizsgáljuk, amelyekből eszközök, dísztárgyak, sőt amulettek készültek. A készítési módok mennyire alapulnak régi hagyományokon? Mikortól hatott a vásárlói igény a kézművesek által preferált nyersanyagokra? A budapesti régiónak gazdag megmunkált csont hagyatéka van, amely egy igazi kis mikrokozmosza más magyarországi lelőhelyeknek is. Néhány ilyen tárgyat mutatunk be a Neolitikumtól a középkorig, ill. a tárgyakat készítő kézműveseket is.

Vass Lóránt: Római kori csontból faragott tárgyak. Használat és funkció

Az előadás a római korban oly népszerű faragott csonttárgytípusokat mutatja be. Milyen csonttárgyakat használtak a rómaiak? Mire használták őket? Hogy tekintettek ezen tárgyakra? Van-e kapcsolat a csonttárgyak és más nyersanyagból készült tárgyak között? Megtudhatjuk, hogy milyen csontból faragott tárgyakat használtak a római katonák, továbbá, hogy viseltek-e a római férfiak hajtűket vagy a nőkhöz hasonlóan varrtak esetleg. Betekintünk a csonttárgyak tudományos kiértékelésének módozataiba is. Megnézzük továbbá, hogy a fennmaradt ókori források mennyire egyeznek meg a régészeti valóságnak. Végül pedig különböző települések, vagy tartományok hasonló csontból készült tárgyait vetjük össze, hogy megfigyeljük, hogy a helyi izlés, hagyomány vagy szokás mennyire határozta meg ugyanazon tárgy különböző felhasználási módját.

Vecsey Ádám: Az állati vázrészek megmunkálása – A csontszerű anyagok készítés-technikái

Az elmúlt közel 120 évben Budapest területén több ezer, főként állatcsontból, agancsból és elefántcsontból készült római kori eszköz és tárgy került elő. Az Aquincumi Múzeum gyűjteményeiben a csontszerű anyagokból készült tárgyak többsége magán hordozza készítésének minden jegyét. Elkészítésük feltételezett módja könnyen megismerhető, ha azonos alapanyagból, a feltételezett metódusokat alkalmazva látunk neki a feladatnak.

A munka során egyre több új kérdés merül fel.

Hogy működik egy római eszterga, és lehet-e szarvasagancsot esztergálni? Hogy készülhetett a pont-duplakör motívum? Mi is az az „egymástól eltolt, dupla-éksor”? Hogy lehet agancsból fésűt készíteni?

Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ az előadás során.