Marczinka Csaba:

„Habókos hommage”-ok

ISBN 978-615-01-1639-6 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (pdf) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ

ISBN 978-615-01-1640-2 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (epub) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ

Rendelhető: tollforgato.lap@gmail.com Tollforgató Online Lapcsoport, Archivált Világ - Archived World rendelési oldalak

Önéletrajz és bemutatkozás

(Marczinka Csaba)

1967 nyarán születtem Budapesten. Az ELTE BTK magyar-történelem szakán végeztem egyetemi tanulmányaimat. 1994 óta publikálok rendszeresebben verseket és cikkeket, valamint néha prózát. Írásaim megjelentek többek között az Élet és Irodalom, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Új Forrás, a Magyar Műhely, a Prae, a Székelyföld,a Tiszatáj, a Bárka és a Palócföld hasábjain is. Megjelentem több antológiában is (Arcok és Énekek, Szép Versek). 5 egyéni kötetem (3 verseskötet, 1 kisregény és 1 történelmi esszé) jelent meg nyomtatásban. Legutóbbi kötetem a „Dévaj Szent Feri és Matyinetti őrmester” c. verseskötet 2018-ban jelent meg a Rím Kiadónál.

Új kötetem a „Habókos hommage-ok” főleg irodalomtörténeti vonatkozású (a nagy Nyugat-nemzedékhez kapcsolódó), gyakran ironikus hommage-verseimet tartalmazza. Ezt egészítik ki más ciklusok (az elfeledettek hommage-versei és a járványhoz kapcsolódó ironikus hommage-ciklus). Ezekből alakul ki a kötet kaleidoszkópszerű, sajátos világa... A versek emlékezéshez és az elmúláshoz kapcsolódó – gyakran erősen ironikus és nosztalgikus – világát aktuálissá teszi a mai járvány és a válság hangulata is. Reménybeli olvasóim talán értékelni fogják a hommage-versek világa és a jelenlegi lét- (és nemlét) helyzetek közötti különös „összecsengéseket”...

Marczinka Csaba

Előszó

Szeretettel és tisztelettel vettem kezembe Marczinka Csaba egyedi stílusban és esztétikai formában megalkotott verseit, annyi nagy szerkesztő, kiadó, irodalmár és nyelvész után…

Aztán gondolkodni kezdtem azon is, hogy a hirtelen hozott felajánlás, döntés után valójában mi is a legnagyobb segítség a számára? Talán jó utat jelenthet-e egyedi kiadásban megjelenni egy a tudomány és művészet számára alkotott évtizedek óta pártolói célokkal, keresgélő munkával megjelenő, ingyenesen is a tudományt és művészetet pártoló, a lehetőségek biztosítását előnyben részesítő Internetes világban - segítve ezzel nem csak a létfenntartást, megélhetést, hanem az alkotói fejlődést -, vagy átadni őt és alkotásait újra a nyomdai világnak, mely talán kicsit háttérbe szorult korunkban. Jó lehet-e, ha átirányítom a most is létező, beskatulyázott, bedobozolt kiadói világunkba, amely a maga problémáival és kapcsolatrendszereivel küszködve talán ma is az ókori gyerekcipőben jár, s korlátozott példányszámaival, jelentős költségeivel és jogszabályi hibáival minduntalan megbicsaklik.

Talán az egykori nyelvész-példa, „Horger Antal” világa mégsem az én világom, akármilyen „míves-mímes” egyedi előírásokkal dolgozott. Bár, kétségtelen, voltak elvitathatatlan érdemei, szakmunkái is, neve talán mégsem ezáltal vált ismertté. A hibás pszichiátriai-orvostani megítélésekhez sem kívántam soha csatlakozni, egyszerűen szeretném megmutatni a nyelvünk és a nyelv nehezen kiismerhető varázsát, mely az esztétikai kategóriák között vándorolva minősül át jelentéstani és stilisztikai érdemben is, a céloktól, a használattól, a környezettől, a kommunikációs tényezőktől függően.

Mert: ilyen varázslatos a mi világunk, s annak nyelvei. Szavaink megannyi jelentést és minőséget hordoznak, megannyi lehetőséget takarnak, s a befogadóképességektől függően érik el céljukat a korok és idők, társadalmi rétegek világában.

S vajon, ha útnak indul, mi lesz belőle, mi marad utána? Nem harapódzik -e el túlságosan a vulgarizmus, avagy az indulatok világa? A stílusrétegek keveredése vajon miféle változásokat idézhet elő? S mi jelent valódi segítséget az egyén, s mi a közösség számára? Sokan tanulnak a példákból.

Belebukunk, belebuknánk? Aligha lenne ez így. Jól tudjuk a néprajz, a popularitás és a szaknyelv világát is ismervén. Mindig volt és van, lesz is egy olyan világ, világrend, amely másfajta stilisztikai megnyilvánulásokkal igyekszik elérni a rendjét, igyekszik megdöbbenteni a másik, befogadó felet, rávezetve őt a hibákra, a változás és változtatás igényére. Egy olyan világrend, mely igyekszik rávezetni annak a másik félnek, rétegnek kissé beszűkült, vagy értetlen, avagy túlságosan más irányba kalandozó figyelmét, megértését.

Nehéz feladatot adott.

Jók a kérdések: s előre talán a jövő kevesek számára látható.

Az pedig csupán egy dolog, hogy az égiek megannyi mindent megmutattak és megmutatnak számunkra.

A „Habókos hommage-ok” nem csak stílusban vagy esztétikai vonatkozásban különböznek alkotóink eddigi megjelenéseitől, megmutatkozásaitól. Kétségkívül mindenki számára (legyen az szerző, költőtárs, művész, művészettörténész, nyelvész, irodalmár, stb.) nehéz dolog esztétikailag a megfelelő minősítéseket meghozni, vagy nem ismerni fel tartalmuk mögött az irónián kívül a meghajlást, a negatív mellett a pozitív tartalmat, vagy láttatást.

Érdekességként elővettem volna a szavak szótári magyarázatát, jelentését, de csupán ennyit találtam a tájékozatlan olvasók számára, kiindulásként. S a többi talán sok nyelven még ennél is mélyebb tartalommal, jelentéssel bírhat, filozófiai és stilisztikai, nyelvészeti, irodalmi jelentésben is.

„Hommage

Hódolat, tisztelet valamelyik nagy művésznek; különösen a zenében és a képzőművészetben szerepel olyan műalkotások címében, melyek egy-egy nagy művész emlékének adóznak, olykor a stílusát is idézve.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia”

In.:

Read more: http://www.kislexikon.hu/hommage.html#ixzz6wSQzDs1H

A francia szó viszont lassan egyfajta költészeti megnyilvánulássá is minősült az évszázadok folyamán, az irodalmi életben.

S hogy kit, hogyan tisztelünk, azt láthatjuk mi magunk is, hogy nem csupán szavainktól és azok jelentésétől függ.

Kívánok mindenkinek jó gondolkodást, filozofálást, s akár változást, változtatást is, a kötet olvasása során, után. Persze csak akkor, ha ennek valóban szükségét érzi!

Bízom benne, hogy mind tanár, mind alkotó, mind hétköznapi olvasó, mérlegelő-ítélkező-gondolkodó befogadó eléri a megfelelő célját!

S ha netalán én is rosszul fogalmaznék olykor, az utókor talán megbocsájtja.

Lövey-Varga Éva

laptulajdonos, kiadó

Szeged, 2021. május 31.