Segítség! Anyuka lettem!

Megrázó az élmény! Felneveltem két lányt és most hirtelen villámcsapásként ért a

felismerés!

Úgy kezdtem mint bárki más.

Pelenkázás, büfiztetés, fogzás.

Beszoktatás bölcsibe, oviba, évnyitó az iskolában.

Első karácsonyok, anyáknapi ünnepségek.

Szülői értekezletek, udvartakarítás, alapítványi bál.

Örültem ha örültek, vígasztaltam ha megbántották őket.

Szülinapi bulik 15 fővel 59 négyzetméteren.

Rábízni őket a nagymamákra, majd helyretenni a hétvégi rongálást.

Kiütéseket bekenni, borogatni, diétáztatni.

Orvoshoz rohanni mert sikítva üvölt, és nem tudom miért.

Orvoshoz rohanni mert az egyik fellökte a másikat a hintával május elsején.

Pelenkát mosni, bilire szokni.

Megismerni a barátaikat és azok szüleit.

Örülni annak akivel jól kijön, és titokban haragudni arra aki bántotta.

Meggyőzni hogy nem hülye a tanár,/vagy ha mégis, akkor miért/

Megoldani a házifeledatot, vagy épp megvárni az apukát mert én sem értem!!

Aláírni az első egyest.

Megállni hogy berohanjak és szétcsapjak az osztályban, vagy épp számon kérjem az

angoltanárt amiért hazugnak nevezte a lányomat.Pedig tényleg én varrtam a télapó és a

rénszarvas jelmezét!!

És voltam SZMK-s, kuratóriumi tag, és szervező rendezvényeken.

Szóval végig csináltam mindent, ami jött.

Természetes volt, nem esett nehezemre.

De most új helyzet állt elő!

Nagylányom szerelmes lett, de nagyon!

Eddig elkísértem, érte mentem, most itthon teszek úgy mintha aludnék mikor valami éjszakai

busszal keveredik elő.

Eddig együtt mentünk mindenhova.

Voltam a naggyal Jim Morrison emlékesten, a kicsivel Tokio Hotel koncerten.

Végignéztem az összes Harry Potter filmet, akkor is ha éjfélkor kezdődött a vetítés és másnap

két órai alvással mentem dolgozni.

Most meg valami Jekyl és Hyde nevü műintézményben tölti az estéit.

Csak nézem ahogy húsz centivel jár a föld felett, vagy épp fagyiba temetkezik, mert a fiú

elutazott három napra.

Ha legalább találhatnék benne valami kivetnivalót! De nincs!

Kedves, szimpatikus értelmes.

Abszolút nem illik bele abba a kategóriába amit párommal a " csak szembe ne jöjjön az

előszobánkban" jelzővel illetünk.

A lányom felnőtt. Egy új generáció éli a saját életét.

Én most érzem igazán hogy anyuka lettem!