A HAJNALI SZÉL

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

A hajnali szél

lágyan zenél,

ablakom alatt

kotor a huzat.

A pirkadó fény

versemnél ér,

hallgasd csak meg,

miről mesél.

Láthatja bárki

nem vagyok akárki,

de mégsem én volnék

a szépreményü királyfi.

Szép öreg embert,

szorgos, jó munkát,

jóindulatu boszorkát

ritkán lehet látni.

Ha kiakarnék emelkedni közületek,

szolgálnom kell benneteket,

írni a sok versezetet,

rávezetni a figyelmetek.

Ha elpattan hordómon az abroncs,

életem s borom elfolyik,

azt vallják híveim,

s talán még magam is,

ott folyik, ahol van,

a gondolat folyam,

és ez az igazi kincs.

S a költő, szegény,

előjön a farbával,

hogy leplezze zavarát,

farba rúgja két

legkedvesebb agarát.

Ne is gondolj a pátoszra,

lehetsz akár eretnek,

vagy hithü pápista,

az egész verselés mehet a Gájdeszba.

Erejét megspórolta

az idei enyhe tél,

lógázza lábait

egy tavaszi esőfelhő

az ereszcsatorna szegletén.

Összegyülik minden cseppje

egy nagy ciszternába,

költők versei olvadnak

a nagy óceánba.

SZEKSZÁRD 2022. MÁRCIUS 22.

ÁPRILISI BOLOND VERS

ÉLJEN ÁPRILIS ELSEJE

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

Gondolj a világra,

Ami nem így sárga,

Hanem így sárga.

Nem keresztbe,

Hanem hosszába.

Aki nem tud úszni,

Az ne másszon fára,

Mert elüti az autó.

Fodrozó víztükör

Végre valahára.

Amikor már

Minden odvas,

Kiskalapom

Zerge tollas.

Vagy máshogy mondom,

Zerge tollas kiskalapom.

Sárga répa,

Zöld ribizli

Elfelejtett

Biciklizni

Hideg télben,

Forró nyárban

Ki a hóból,

Bele a zöld kukoricásba.

Kovászozott

Zöld uborka,

Kígyó toll, és

Béka háj,

Varjú szárny és

Sündisznó máj.

Söprű nyélen

Csúf boszorkány.

Lángot hányó

Tüzes sárkány,

Kecses ívű

Szép szivárvány.

Csípős szagú

Reszelt torma,

Gondolj vissza

E sorokra

Harapd a kalácsot

Fecskefarokra.

Mindenki oly

Lüke forma.

Talán még én is.

2020. ÁPRILIS 01.....

A VERS HANGOS LINKJE A YOUTOBRÓL. KATT RÁ

https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&t=8s

SAJÁT NEVEMEN MEGTALÁLJÁK A YOUTUBON

https://www.youtube.com/watch?v=rzcr6CKPn1U

2020.

ÁPRILIS 01. A BOLONDOK NAPJÁN

REND, ÉS KÁOSZ

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

VILÁGUNK RENDSZERE, ÉS EGYSÉGE, MAI IDŐ SZERINT

Háztömbnyi jégfalak

Olvadva omlanak,

Sarkkör sötétjében

Hol az Auróra fényei

villódzva cikáznak,

milliónyi képet

Vetítve az égre,

Mutatva az erőt

A mágneses térbe,

Ideig, óráig

Megvéd a napszéltől.

Az örök kontinensen

Szárazság heve tombol,

Lelkem szakadékok

Sziklás szélére száll.

Sszemeim lehunyva

Egyedül átjutok.

Őrangyalom

Nem akarja,

Hogy meglássam

A pokolnak eme

Mélységes bugyrait.

Forgószél romboló

Tölcsére szívja

a kultúra javát.

Házat, hajót dönt,

Kígyót, s békát

Vörös homokot

Transzportál át

Más földrészekre,

Idézve a Bibliai csodát.

S tudatlan népek

Rettegve félnek

Ha békaeső hull.

Az Univerzumból

Lassan elindul

Magas rezgésszámmal

A ronboló erő,

Hogy mindent szétvessen

A rezonancia.

Mintha ezernyi láb

Lépne egyszerre egy hídra.

Majd évmilliók után

Minden újra összeáll,

Örvénylő spirállá,

S létrejön egy Új világ.

S a DNS-t menekítő

Csillagközi űrhajó,

a féreglyukaknál

Már indulásra készen áll.

Mint ami valakire vár,

de nem énreám.

Az értelmes Ember

Mindenre felfigyel,

Megmutatja sorsunkat,

Csak érteni kell,

A jeleket.

A Föld sarkain

Tonnaszámra

Omolva olvad a jég,

A sivatagot

Száguldva tágítja

A szárító szél.

Homok alól menekül

A méregfogú vipera.

Szomjazva szikkad

A sárguló növény.

De, az emberek

Nem értették a jelet,

Hogy fejük felett

Oázis lebegett,

Hogy az oroszlán

Zebra helyett

Majomkölyköt evett,

A majmok helyette

Elloptak egy gyereket,

S a kutya

Farkast kölykezett.

Káosz van,

Mert megszűnt A rend.

S fölöttünk

Süvölt a szél,

A magasban kavarog,

Majd lecsapva felkavarja

A szürke homokot,

Ami eltakarja a Napot.

A földre sötét

Porfelleg borul,

A teremtmények apró

Lyukakba bújnak el,

A folyók kiszáradnak,

A tengerek megáradnak,

Mindez intő Jel.

Mert letértünk

Az igaz útról,

Mely kijelöltetett,

S Mammont imádva

A romlásba vezetett,

s visszatérni már

Nehezen lehet.

Részecskék ütköznek

Egy alagútban.

Új fekete lyuk

Készül.

Klónozott emberek

Járnak közöttünk,

befurakodnakVégül.

De mi tudjuk,hogy

Valami más is van,

Valami még létezik

Az Univerzumban.

Én nem értettem a

Szentháromságot,

De amióta

Gyűröttebb homlokkal

Járom a világot,

Rájöttem:

csupán csak Hinni kell,

S meghozta a Bizonyosságot.

Talán mostmár

Megtudjuk a valóságot.

Itt állunk a Materiális,

és teremtett világ

Vékonyka határmezsgyéjén,

A végtelen idő

Kezdetétől a végezetéig,

hol megtörtént a nagy Bumm,

azóta is tágul az Univerzum,

Mely önmagában is

Ellentmondás,

a magába visszahajló

Téridő elméletünkel,

S várunk egy időutazásra,

Mely visszavisz egészen

Az ősrobbanásba,

hol létrejöhet a nagy Reccs.

Ismeritek a

Zöldelő lombok

Lágy susogását?

Metszett vesszőnek

Süvítve zúgó

Éles suhogását?

Szőlővesszőknek

Buja kuszaságát?

Mi ősidők óta

Ontja a nektárt.

Tőkéket ölelő

Hajlongva kötöző

Asszonyok derekát

Kéjjel simító

Szoknyájuk ráncát?

Pince előtt álló

Vén, öreg diófát?

Lopóból csorgatott

Bíborszín borát?

Langymeleg szellő hozta

Rózsák illatát?

Ismeritek a

Földet, az eget?

A sötét, kusza

Dühös felleget?

Ki hatalmasok

Ős erejével

Fenn fenekedett.

Ismeritek a

Hűsvízű kutat?

Löszfalak közé

Zápor vájta utat?

Vizeknek mélyét?

Halaknak tükrét?

Nyárnak melegét,

Hónak fehérségét

Napnak aranyát

Holdnak ezüstjét?

Pásztortüzeknek

Kesernyés füstjét?

Távoli csillagok

Halovány fényét?

Ismeritek a

Száguldó lovaknak

Halkuló dobogását?

Szélffútta sörényük

Kócos lobogását?

Folyók moralyát

Kövek robaját.

Bikák dübörgését,

Farkas üvöltését?

Itt élő népeknek

Félő könyörgését?

Lengő harangok

zúgó zendülését?

Mária ősanyánk

Szűzi jelenését?

Ha mindezeket nem ismeritek,

Fületek nem hall,

Szemetek semmit nem lát.

Nyugodtan tartsátok oda

Házatok sarkához a

Lobogó fáklyát.

Nem érdemlitek meg,

E Házat, s Hazát,

S idegen Földön

Torokszorítóan

Szűk lesz számotokra

A Világ.

SZEKSZÁRD, 2022 FEBRUÁR 05.