L. Varga Éva: Töredék

Írtam jó pár verset, mesét,

s elfelejtettem a felét.

Egyszerű a dolog oka,

letört tűnek nincsen foka.. 

Aki lopott, aki csalt,

mindig ütött nagy ricsajt. 

Milliomos lett a drága,

hogy szoruljon diófába!

Biborvirág, 2010.dec.3. 07:16

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Vonat

Zakatol a vonat.

Látom feltűnni arcodat.

Te, az egyetlen, aki féltesz, óvsz,

Mint jó ismerős, velem bandukolsz.

Zakatol a vonat.

Zakatol a vonat.

Látok eltűnni harcokat.

Ti a jó ismerősök, akiket féltelek, óvlak,

Vajon megismertek –e holnap?

Zakatol a vonat.

Zakatol a vonat.

Látom feltűnni arcomat.

Te, az egyetlen, aki féltett, óvott,

Kinek szíve enyimmel nyitódott-csukódott, 

Némán állsz majd sírom felett,

És sárga rózsámra könnyed pereg…

S zakatol a vonat.

Debrecen, 1996.

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva: Olyan világ van

Minden apró nesz

Téged idéz

Sóhajt az est.

Kóbor gondolatok

Párájában

Szomorúan

Nyugszik egy

Fáradt test.

Könnyeit befelé

Ereszti,

Mint a harmatot,

Felszívja a Nap…

Bánatában 

A múlt pillanataiból

Jó nagyot

Harap.

Csak a rózsa

Illata száll

Hervadt szirmai

Temetik kincseit

Vágyait a szél

Hátára kapja,

S lassan

Mindent beterít…

2003.

Megjelent a Poet.hu antológiában is

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva : Fénysugár

Sírtam volna, mikor szemedbe nevettem

Tudod, akkor oly sok dolgot szerettem!

A szám akkor szép mosolyra nyílott

De a lelkem száguldásra hívott!

Meséltem volna sok hosszú évet

Festettem sorban jó néhány képet

Titokban rajzoltam az éj alatt

Mindent, mi szívemben megragadt.

Csak egy pillanat volt a harmincöt év

S az emlékem mindenütt olyan sötét!

Az aranyló vágyakon tovább suhant

Mint megannyi kegyetlen, vadóc suhanc.

Szívtam magamba minden szavad

S éreztem akkor, az órám szalad.

Elveszlik minden egyes perc

S lüktet a fejemben megannyi terc.

Egyszerre akartam szépet és jót

De az élet kovácsa nagyon is skót!

Elvette tőlem az álmokat

S minden tanulás csak rám rohadt.

Itt vagyok újra.. Nézz hát rám!

Nem nyílott panaszra még a szám...

Négy fal közt élem az életem

S titokban néha még szétesem...

Figyeltél volna egy picit is akkor

Energiákat loptam a Naptól!

Hogy élj bennem, s élhessek benned én...

A jövő nemzedék rejtekén!

2011

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: 

Nobilis Mariónak

Fekete a reverenda

Ma már alig látszik

Szemem előtt az az emlék

Megriadva játszik.

Ragyog a fény

Az ablakon napsugár

Cikázik

Szívemben a búcsúszó

Évek óta fázik.

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Rainbow

Fehér a lelked, tiszta az út

Vörös a rózsa, nincs visszaút

Az égbolt kékjén izzik a Nap,

Sárga sugara mézet csurgat

Lila virágok szerteszét

Belengik a mező minden neszét

Zöld szárnyak susogásával.

1998

L. Varga Éva: 

Éjjeli vándor

Szemében az éjek álma 

Új virágot hajt

Szívéből a szél elfújhat

Minden apró bajt

Illatával hinti rózsa, vadvirág

S a kebelébe öleli a 

Nagyvilág.

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Vétkeztünk

Vétkeztünk, hogy megbocsáthass.

Hogy a szeretettel írd a falra

A virág illatát, a Nap színét.

Hogy szavakkal szólj a szívedről, s

Fesd az égre a vágyat.

Hogy lásd a szeretet sose néma:

Építsd fel a mondatokat.

Vétkeztünk, hogy megbocsáthass.

2003.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: Gúnyvers

/Ilyet még úgysem olvashatott tőlem senki./

Robbanó szívet Istenem, 

Ki látott?!

Beterítené az egész 

Hortobágyot!

Bármennyire fáj is, 

Jó volt az a vers

Te a kőszívedben 

Mindent összekeversz!

Hamisan szól a dal

Keserű ajkadon

Mert neked csak a vágy

Feszül a farkadon!

2009

A verset Serfőző Attilának írtam vissza válaszként a hibátlan versre adott válasza miatt a Héttorony oldalain, amivel megsértette több neves professzor véleményét is a versemről, amelyet az oldalakra felraktam.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Szeretnék 

Szeretnék hinni

Szeretve járni

Sziklaszilárdan

Remegve várni

Szabadon élni

Mindig remélni

Sokat regélni

Szépen beszélni

Szomorú szívvel

Szeszélyes lenni

Fájdalom helyett

Vidáman nevetni

1997

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

A Házsongárdi Temetőben

Lágy szél kóborol a fák közt

Tisztára mossa a levegőt

Szemem előtt ma is élénken látom

A Házsongárdi Temetőt.

Pezsdül a vérem, száll a gondolat

Virágba borult a temető

Száz meg száz lépés dobban a földön

Mint az a szív, a szerető…

Egy sóhaj hagyja el ajkam, küldöm

Hogy mosolyogj felém

Végigsimítom a híres, ékes romok

Lélekben tündöklő pillérzetét.

Csöndesen bolyongok, nézem

Az arany betűket

S oda gondolom magam elé

Élénken mélázó szemüket.

Érzem, hogy szeretnek

Árad a térben a bizalom

S mégis, most lélekben

Mindegyiket csak siratom.

Csönd védi a fákat

Alig rezzen a levél

S biztosan érzem, elemi ösztön

A szívembe örök emléket tevél.

2002.

A vers közlésre került a Poet.hu évkönyvében és oldalain is!

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Kirándulás ősszel

(Nobilis Máriónak)

Küldöm ezt a kicsi verset

Ajándékul Néked

Ide írok a lapra

Mindenféle szépet.

Emlékemben ott a kék hegy

Amelyet megmásztunk

És az este, őszi este

Kicsit meg is fáztunk

Ott, az úton, az út szélén

Apró virág nyílott,

Sugarával a sárga Nap

Beszélgetni hívott

Fáradt lábunk megpihent

Az alkonyi tájban

S emlékszem, hogy

Játék közben kör közepén

Álltam.

Annyi mindent adtál

Nekünk,

Mindenféle szépet

Ma már csak lelkemben

Látom ezt a képet

Ezerféle ajándékod

Minket összehívott

És az emlék, őszi emlék

Mai napon, őszi napon

Büszkén kivirított.

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: A fájdalomhoz

Menj, menj...Soha ne lássalak!

Bújj el az éj sötétjébe...

Menj, menj, soha ne várjalak!

Bújj el a múlt kötényébe... 

Könnyek ne legyenek ócska díszeid

S vágyad a szív kongó dobbanása

Harag szava temesse lépteid

S a tűz vad ropogása

Folyó mossa el lábad nyomát

Szél terítse rá égő porát

Sikongjon csöndben az az árnyék

Melyet a tükör is visszajátsz` még!

2003

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Múlt-töredék

Oly nehéz azzal beszélni

Ki szóba sem áll veled

Pedig egykor égre-földre esküdött

Hogy ő bizony szeret

Megdobban a szíved,

Amikor feléd nevet,

Percek múlva mégis

Szikrát szór a szemed.

Előtted még a lágy ívű mozdulat

De hirtelen elönti 

Tested az indulat

Vágyad egyre hajt még,

Majd ott állhatsz sután:

Mint összetört kristálygolyó hever

Egy bús játszma után

2002.08.20.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Várlak

Ott várlak, hol

összeszűkül az út

Ott várlak, hol

meggörbül a láthatár

Ott várlak, hol egy

könnycsepp lepereg

Ott várlak, hol a zápor

megered

Ott várlak, hol Te vársz

Rám.

2002

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: 

Merengés

Megkopott szürke emléktenger 

Köröttünk csak porzik az út 

Titkon a távolba lesve 

Keressük a kicsiny kaput. 

Lábunk alól a szél hordja szét 

Az apró homokszemeket 

Kibillent egyensúlyunkból 

És a terméketlen föld megremeg. 

Védő kézre vágyva 

Álmatlan néma sikolyunkból 

Izzadtan, fáradtan ébredünk 

Konok, vad sziklavárunkban 

Az emlék sem maradt velünk.

2003

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Késő üzenet

Fáradtan dobol az értelem

Az asztalon

Ma este a csöndet újra

Hallgatom

Éj sötétje lázasan jön,

Lepihen

Fényét szórja

Ez a csillag –

regiment.

Herder, Ady, Kosztolányi

Tóth Árpád

Jó lenne ha nem a

Szívem szurkálnád!

Tolladdal írj,

Ne a puszta szavakkal

Találkozunk majd

A jövő tavasszal!

/Ez az ami szívet-lelket

Marasztal!

2003 

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

A lélek Ékszere

A szeretet nem kér,

Nem követel,

Csak súgja, hogy vigyázz rá

Hirtelen érik be

Egy törékeny virággá.

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Testamentum

Elgondoltam már a nyáron

Megadom az adósságom

Sikonghattam eleget

Átadom most teneked.

Rád hagyom a könnyeket

S mindent, ami tönkretett

Megvonom a szavakat

Felhúzom a falakat

Kérem, hogy majd írjatok

Amennyit csak bírhattok

De én nem válaszolok

Mert még elkárhoztattok

Van más tartozásom is 

Adok egy pár pofont is

Úgyis összevertetek

De ezzel nem nyertetek…

2003.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva

Remény?

Mióta várom, hogy sikerül

Hogy majd az igazság kiderül

Hogy méltón tekinthetek az égre

Hogy majd nyugodtan dolgozok végre.

Szememben látszik az indulat

Ezernyi kényszer indulhat

Ezernyi elfojtás, miután

Rovom a megszokott utat bután

Elmondanám a bánatom

Elmondanám, ha nem is tudom

Szememben a könny elapad

A számban eltűnnek a szavak.

Lehet, hogy felejtek csupán

Mint azon a régi gyalogtúrán…

Ma már csak emlék, mert múlt

Még ha a szívekben csata is dúlt.

2002

L. Varga Éva:

Öregség

Öreg kezek

Szorgos munkája

Építi, szépíti

Napjait

Törődött arcáról

Simítja kezével

A kínjait.

Gondokat

Vésett az arcra

A bús idő

De szemében

Ott ragyog 

A gond mögött

A szép jövő

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Álmodtam 

Álmodtam…s álmomban

Hópihe voltam

Ezernyi másikkal táncot roptam,

Vígan szálltam a föld felé.

Álmodtam… s álmomban

Kisleány voltam.

Embert, állatot megbámultam,

Ezernyi újról beszámoltam.

Álmodtam… álmomban

Felnőtt voltam.

Szívvel – lélekkel tanítottam,

S örömmel néztem az ég felé.

Álmodtam… álmomban

Két kezem intett.

Riadt bensőm százfele tekintett,

Könnyezve néztem az Úr felé.

Sír szele, halottak,

Rám szörnyen hatottak,

Imádva borultam őelé:

Álmodtam… s álmomban

Minden való volt.

Énnekem ezernyi hópihe hódolt,

S esőt sírtam az ég felé…

Debrecen, 1995.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Ebéd után 

Olyan nagy csönd van

Csak az óra jár

Szikrázón hinti sugarait

A boldog napsugár

Várom, hogy a harang kongjon

Szóljon a kismadár

Rádió üvöltsön a szélben

S egy autó rám dudál.

Ébren vagyok, csak álmodom csupán

Új világot építek

Sajnos lassan nyoma sincs már

Annak az ódon réginek…

Pedig mily csodás tervekkel

Álltam a fehér falak előtt

Talán elsorolni is kevés lenne

A szombat délelőtt

A mi tervünk csodás volt

Ma már csak emlék lett, tudom

Messze van már minden kincsem,

Mint ahogy távol él hugom.

Az óra jár.

A repülőgép szárnya hasítja át

A levegőt.

Egy autó halkan elsuhan

S csak ez mutatja a bús időt.

Várok még…Nem tudom mit,

Csak várok itt sután

A mellemben a szívem dörömböl,

Nyughatatlanul és bután…

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Szőlőszemek

Száll a felhő

Bárány felhő

Az égen

Szende szőlő

Szökkent szárba

A héten

Levelet hajt

S nemsokára

Leszedik

És a barna

Vén hordóban

Jó tüzesre

Erjesztik.

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Ez voltam én

Beteg lelkednek pillanatnyi gyógyír

Sápadt fényű csillag sötét éjszakán

Mindent vágyó vadóc, akaratos gyermek

Csak hogy figyelj te is végre rám.

Loptam szikrát csalfa szemeidből

Piciny mosolyt néma ajkaidról

S lelkem ünnepelt csöndben, magányosan,

Ha véletlenül gőgöd meghajolt.

Érintésed után vágyó piros orcám

Könnyfátyolba fúlva lassan megfakul

Másnak teremtették, másnak teremtetett

Az a röpke óra ma már csak a múlt

2003.aug.01.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Könyörgés

Adj Uram erőt

Elviselni azt,

Mit szem sohasem

Láthat

Ember nem tudhat.

Adj Uram erőt

Hogy legyek hű fiad

Ha éjjel nem is látlak

Ha nappal hallhatlak.

Adj Uram erőt

Hogy szeretni tudjak

Hogyha ember bántott

Megbocsáthassak.

Adj Uram erőt

Tűrni szótlanul

Ha szívem minden

Kincse

Égő lángra gyúl.

Adj Uram erőt

Elviselni azt, 

Mit az Ég írt elő,

S amit Te tudhatsz...

2002

Megjelent a Poet.hu antológiában és oldalain is, ill. több helyen

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva

Tört fényben

Elhalkult árnyak megfakult fénye 

Tűnik elő az éjben 

Visszafojtott könnyek tengere 

A titkon előbukó kéjben. 

Csillagok pora vonja be alakod, 

S a gondolatok között 

Behunyt szemmel 

Ujjaimmal is érzem 

Csábítóan férfias illatod 

De az érintés is foszlik 

A végtelen útja szántja 

A feldúlt levegőt 

S a szél szárnyára kapja 

A voltot, a vant, a leszt; 

S szívet, az örökké szeretőt.

Varga Éva

(2004)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: 

Miért kísértesz?

Miért kísértesz "éji szellem"? 

Miért van benned annyi kellem? 

Miért van évek múltán báj? 

Hogy velem szóba sose állj? 

Tudd meg, hogy gyűlöllek! 

Szerettelek... 

Tudd meg, hogy megvetlek! 

Kerestelek... 

Hangod elhagyott, oly régen fáj, 

De arcod mint kísértet, most visszajár. 

Szép szemed kékje elzöldült – kár. 

Gyűlöllek! Szeretlek... - Kereslek... - megvetlek! 

Érts meg, és két karom vár!

Varga Éva

(Debrecen, 1996-Tsz., 1999. III. 30.)

L. Varga Éva:

Sudoris Gutta

Sudoris Gutta - egy egész füzér 

Pereg nagy csöndben az arcomon 

Formabontás és veszélyes álmok 

Horror vacui - mosolyok 

Sárga a rózsa nyílik az éden 

Pacis auctor - vérforraló 

A kereszt tövében eltitkolt vágyak 

Kódolt segítség, tompa sikoly 

Édes révület, veszélyes játszma 

Kristálytánc dallamok, a tanúság átka 

Elemi ösztön, lázálmok vára 

Lebeg előttem a csúcsokon 

A boldogság útján eszme a látkép 

A tudás hatalma örök kapocs 

Dimenziók és vörös hajszálak 

Beszélő szemek és vak dallamok. 

Tabula rasa - elvesztett élet, 

Elsüllyedt világok, bársonyos bú 

Borostyán úton tanár és tanítvány 

Mágikus érzelmek, zöld koszorú. 

A kereszt tövében eltitkolt vágyak, 

Kódolt segítség, tompa sikoly. 

A nap árnyékában remegve vártam 

Virrasztva izzó ormokon, 

Fekete sas szárnyal az égen, 

Szűztiszta szófüzér dallama zeng. 

Vöröslő rózsák zuhatagában 

Örök vallomás: kristálykönnyek.

Varga Éva

(1999. április)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Nyár-utó

Tűztáncot lejt a nyárutó 

Szemében napfény, csillanó 

Kezével vígan int felé 

Az ősz, a színes, csábító

Varga Éva

(Kisvárda, 2002.)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva

Szememben

Oly nagy a világ 

S mégis oly kicsiny 

Szeretni félek tán 

S a szemem búcsút int 

Hozz vissza az útra 

Kedves! Hozz vissza még 

Hogy az első és utolsó 

Perce is legyen 

Boldog még!

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Tükör

Ezüstszürke bevonat egy üveglapon 

A fejemben mély, járhatatlan kanyon 

Szikrázó napsugár törik meg a 

Szememben, s én tehetetlenül hagyom. 

Barnába hajló zöld sugár 

Vörös csillámok között 

S hamarosan egy fénysugár 

Villan a könnycseppek között. 

Ez nem vers, csupán egy lelkiállapot 

Harangok zúgása fölött, 

S egy láthatatlan koppanás 

Rejlik a fátyolok mögött 

Hanyagság csupán, vagy félelem? 

Vékony ecset suhan, ki tudja 

Mit rejt titkosan a szorongó párhuzam. 

Álmok, képek, s egy 

rossz színdarab. Szétszakadt 

papírok a sarokban. Félsötét 

émelygés, vakláló tévelygés 

Eltitkolt szédelgés és egy 

Megszakadt szív vérvörös 

Mosolya.

Varga Éva

(Tiszaszentmárton, 1999.)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Elmondanám

Elmondanám Neked, ha hagynád 

Éjfélkor abbahagytam a munkát 

Elmaradt minden, ami csak él 

Amit az ember valóságnak vél 

Azt hiszem, engem - mint sokszor téged 

Sokszor simogatott bársonyos véred 

Krisztusom, himnuszom zengjen érted 

Változtasd meg a véleményed! 

Könyörgök szépen, add, hogy éljen... 

Ne csak a képeken, rajzokon! 

Szemekben színesen, szívekben ércesen 

Álljon előttünk a csúcsokon! 

Sokat ígértél, még többet adtál 

Fel is áldoztad önmagad 

A szavak legmélyén ott izzott, lángolt 

Mit csak a vak lát, s csak süket tudhat 

Szilajon, szerényen, szívesen, szegényen, 

Rád vár itt minden - áldozat.

Varga Éva

L. Varga Éva:

A múlt József Attilája

Arra gondolok, hogy mit üzenhetek 

Arra gondolok, hogy messze űzhetnek 

Azok a képzetek, amik tűrhetnek 

Szívem mélyébe verseket ültetnek. 

Arra gondolok, hogy értetek teszem 

Arra gondolok, hogy mi minden terem 

Abban a szívben, mely kicsit védtelen 

Amelyet ma még átjár a félelem. 

Arra gondolok, hogy majd tanítok 

Arra gondolok, hogy időt szakítok 

A jövő gyermekére, vele építek, 

Szívében csillogó, új századot szépítek.

Varga Éva

(2002.)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Inter viam

Egy láthatatlan kéz vezet 

Két zöld szemet, két kis kezet 

Egy láthatatlan kéz vezet 

Két könnypatak, mely elapad 

Egy lágy mosoly, mely oly komoly 

Két könnypatak, mely elapad 

Egy rándulás, egy ájulás 

Fegyelmezetlen sárgulás 

Egy rándulás, egy ájulás 

Mély fájdalom a válladon s 

Nehézkes percek szárnya von 

S a fájdalom a válladon.

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Köszönetem

(M.M.-nak és K. L.-nak)

Csak egy vers lehet

Mint megannyi, és

Poros, rejtett lelet

Titkon és csendben

Nekem csak fáj

Az elhagyott és

Gyönyörű illatos táj

Mely nyugalmat adott.

            Láthatatlan vonzások

            Szőnek át teret és időt

            Hálóként ringva a

            Magasban, hogy durva

és marcona kezek

Rávessék alaktalan és

Formátlan lelkünkre,

Gúzsbakötve érzelmeineket,

létezésünket.

Utat keresünk mindannyian

            Letaszítva a gyengébbet,

            figyelmesebbet és

Lélekben gazdagabbat,

Hogy ránk találjon az

a materiális valóság,

amelytől megszabadulni

            talán soha nem lesz

                        alkalmunk.

Csak adunk, és adunk…

            Mosolyt és virágot,

Egy összetört világot,

            Jót és rosszat. –

S ez a mi igazi adunk

    Saját magunk ellen.

Hiszen élni akarunk mi is!

Ha Machiavellista eszközök

birtoklása révén is,

de élni akarunk!

S már késő minden,

Amikor a fájdalom szava

csal mosolyt néma

ajkunkra.

                                 Tiszaszentmárton, 1999.aug. 07.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: 

Kristálygolyó

Picinyke ékszer: kristálygolyó, 

Rengeteg emlék, mint egy folyó... 

Hullámzó habja visszacsap 

S ránk omlik, akár a zuhatag. 

Szikrázó cseppek szerteszét 

Szórják a csendünk minden neszét 

Szivárványszínben izzanak, 

Mint üveghegyen, ha tűz a Nap. 

Csillan a napfény, ha célhoz ér. 

Pezsdül és táncra kel a vér 

Körtáncot lejt a peremén 

S hatványozottan visszatér 

Két pici kéz nyúl érte már 

Gurul egy könnycsepp: zöld szempár... 

Tűnik a látvány; elgurult... 

Tüskés és vörös rózsákra hullt. 

Szivárvány-mosoly és zöld szemek 

A picinyke test meg-megremeg. 

Zokogás száll a téren át 

De az ÓVÓ tekintet mindent lát: 

És mindent, de mindent 

MEGBOCSÁT...

Varga Éva

(Tiszaszentmárton, 2002.)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Niké

Néma, szótlan ajkad büntet - 

Szétszóródott nagyvilág 

Lelkünk mélyén elhervadt már 

Minden apró kis virág 

Ha csillan a fény szemünkben, 

S izzó vérünk megbocsát 

A jövőben együtt élünk 

Meg majd minden új csodát.

Varga Éva

(2003.)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

(Lövey-)Varga Éva:

Visszavárunk

Milyen jó neked, hogy pihensz

S örökre elrejted a múltnak kincseit

Nem ismered már a könnyrengeteget

Mely mindent, de mindent fölfeszít.

Türelmes, nyugodt mozdulatod

Már csak az emlék rajzolja elénk

Millió évek távolából küldj még

Bátorítást felénk!

(2003)

L. Varga Éva:

Névnapodra

(Mária napra)

Ha lenne kincsem, rózsám,

Tengernyi illatom

Láthatatlan zsákban

Ékes pillanatom

Rád szórnám szívemből

Ajándékul neked

Hogy mint a szivárvány

Ékítse életed.

2002.

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Elmondanám

Tudod, ha lenne rá szó

Elmondanám

Mire vágytam itt legbelül.

Tudod, ha lenne rá szó

Elmondanám

Ami itt legbelül feszül.

Mire vágytam, elmondanám

Ha lenne rá szó.

Tudod?

Csak ne sejteném titkon,

A múltban járva:

Hogy a csillagot is

Lehazudod…

2003

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva

Ajándék

(Szeretettel Édesanyámnak Mária napra) 

Rózsakertet álmodtam

Ebben a kis álomban

S ajándékul

Minden rózsát, minden szirmát

Mint az esőt, aranyesőt

A felhőkből

Rád szórtam! 

2002.

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Gesztenyék 1999-ben 

/ Gesztenyék 1999 őszén /

Itt a kezed: gesztenye levele

S ott a képed: gallyak kerete.

Hull a levél, befon az ősz szele

Zsebemben gesztenye: búcsúzom vele.

Nagy barna szemek: két kicsiny gyerek.

Futok a téren, szívem megremeg

Arra gondolok, hogy mi lesz velem s veled,

Ha nem akarsz beszélni amíg lehet.

A két gyerek szeme felragyog

A szemükben pótmama vagyok.

Csak Isten tudja még holnap hol vagyok

Hogy szívükben, szívedben mit hagyok.

Kicsi kezük zsebembe mélyed,

Készítünk belőle valami szépet

Ez lesz a feje, kék lesz a szeme

Pálcika legyen a két kicsi keze.

"Kedves! Szívesen beszélnék veled

Hogyan mondjam el amit nem lehet?

Megsimogatnám a kezded

Csókkal hinteném a szemed..."

Elment az idő a téren

Kezüket megfogom szépen

Zsebemben egy halom gesztenye

Lassan a hegyre indulunk vele...

Hátra nézek még: gesztenye levele.

S ott van még a képed: gallyak kerete

Hull a levél befon az ősz szele

Zsebemben gesztenye, ezernyi gesztenye...

2002

Varga Éva 

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: Útmutató

/L.Cs.-nak/

Kicsit több békesség, jóság, szelídség,

Kevesebb viszály, irigység...

Kicsit több igazság úton-útfélen,

Kicsit több segítség bajban, veszélyben.

Kicsit több "mi" és kevesebb "én",

Kicsit több erő és remény....

és sokkal több virág az élet útjára! 

- mert a sírokon már hiába...

Varga Éva sk. 

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Édesanyámnak

Ásványokból építek házat

Hematit lesz az alapja

Turmalin tenger pihen majd szépen

Gondosan rendezve alatta.

Hegyikristályos ablakain

Szökik majd gyógyító Napunk fénye

Hogy örökre hintsen majd jót a Földre

Édesanyámnak tündérlénye.

Budapest, 2011

(Bíborvirág)

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva:

Kék világ

Kék várost álmodtam,

Hol kékek a hegyek

S láttam magamat,

Ahogyan feléd megyek

Kék sugár csorgott 

Az ég felől,

S bevonta kékkel 

Az ébredőt

Kék volt a szemed,

A mosolyod,

A kezed, a lépted,

S a homlokod

Kék volt a föld és 

Remegett

Kék hegyen kék szél

Tekergett

Kék volt a csókod,

S égetett...

Kék lángba borult 

A képzelet

Kék Nap szórta Ránk

Kék sugarát

Kékkel vonta be

Az egész Ruhád

Kék volt a gondolat,

Mely fent lebegett,

S kéknek láttam magam,

Ahogyan feléd megyek

2002.

Megjelent a Wekstel Info-ban és a Poet Évkönyvben, valamint a Tollforgató Irodalmi Lap, a Bíborvirág Virtusa oldalain, és blogjaimban, honlapjaimon. 

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva:

Magány

Ülök a világ ingatag peremén

Csöppnyi könnycsepp pereg

Harmat lengedez

Sír egy csillag az égbolt tenyerén.

1998

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga  Éva:

Képeslap Tiszaszentmártonból

Látod a tájat?

Könny festi be

A fenyők közt Templom őrködik

Fehér fala vígan

Nyúl magasba

S tetején csillag

Tündöklik.

Porzik az út.

Autók zaja

Hasítja át a levegőt,

Sivít a motor,

S elrohan...

A gyermekek hangja

Testet ölt.

Madarak szárnya

Suhan a fák közt,

Felébredt már a denevér.

Bagoly huhog az ág hegyén, s a 

S a szivárvány színébe belefér

Illatos fenyők üzenetét

Lomhán viszi a folyó

S a távolban végleg eltűnik

A vöröslő-aranyló Nap-golyó.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Levél

Repülj, repülj levél!

Menj helyettem el.

Súgd az ő fülükbe

Nem felejtem el – 

Amit értem tettek…

1997-98?

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva: 

Emlék I.

Eső áztatta föld

Erdő a hegyen s egy 

Kézfogás

Forró tekintet

Még forróbb csók.

Ma köd ül a tájon

Ámítás…

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva:

Emlék II.

Olyan sötét ma az a ház!

Könny festi be a levegőt. 

Szél zúg az utcán, 

Egy álmot kerget

Megkerüli a temetőt.

Emlék szagot hoz magával:

A múlt kincseit,

S össze-vissza kuszálja

Hajunk csillámló tincseit.

Egy kapualjba bújik be

A hamis napsugár

S fülünkbe súgja csendesen:

Az idő meg nem áll…

Kezünk érintése halkan csuklik el,

S a villamos dübörgésére már senki sem felel.

Hallod-e? A szürke utca 

Már elnyeli lépteink zaját

Mint a város zaja nyelte el 

Egykor a szökőkút szavát.

Olyan sötét ma az a ház!

Könny festi be a levegőt…

Szél zúg az utcán,

S elrohan.

Megkergeti a bús időt.

2002.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva:

Buborék-álom

Egy kislány fújt egy buborékot

Arany világ, megbocsáss!

És azóta éjjel-nappal

Elkísért e látomás.

Buborékból volt az ember

Buborékból volt a ház

Buborékból volt a tenger

Buborékból minden más.

Buborékos volt az emlék

Buborékos volt a vágy

Buborékos szavakba fúlt

Ez az egész áldomás!

2003.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Üzenet

Seb a cédruson

Könny a homokon

Napfény a romokon.

Színes fénykoszorú

A sötétlő égen

Úszó üveg a

Tenger vizében

Szálló galamb

A sötétkék légben

Izzó remény

Kialudt szeszélyben.

2003.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Idő

Tudod-e, milyen szörnyű

 Ha harapni lehet a csöndet?

Ha nincsen emberi zaj,

S csupán a gép zúgása hallik?

Amikor fecske csivitel a villanydróton,

Gólya kelepel a háztetőn,

Amikor minden lelki nyugtalanságod

Valóságosan testet ölt?

Autók zúgása, csöndben, távolról – 

Szinte átjárja a levegőt…

Előtolulnak a régi emlékek,

És életre kel a temetőd!

Mosolyok, kezek, zöld és barna szemek

Szegélyezik az utadat,

S amikor a legkevésbé várod,

Megmutatják a kutadat.

Terméskövek egymásra rakva,

Szabályos rendben szorosan,

Csillámló víztükör, édes a vízcsepp,

S ott állsz a tükörnél - korosan.

Mohos vödörben oxigéndúsan 

Falatozik a szomjúság

S egy pillanat múlva újra előtted 

Lépkedhet bátran az ifjúság.

Ifjúság? – Álom!

Álom a szépről. Álom a jóról, szerelemről

Gyermekről, családról

Testetlen csodáról,

Aranyló faágról,

Mindenedről…

Tiszaszentmárton, 1999

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Májusi köszöntő

Szél lovagol be a kapun

Arany kézbe szállva

Napsugarat csurgat rá 

A Szépség Királya

Verset zeng a tulipán

Virágporban fürdik

Szeme csillan, tűzben ég

De lassan eltűnődik

Dallamát a pille szél

Szárnyaira kapja

Azt suttogja  szerteszét:

MA VAN ANYÁK NAPJA! 

2001. 

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva

Lopott perc

Sötét van, fölöttünk száz

csillag ragyog.

Tábortűz füstje űzi el a

pillanatot.

Szemünk tükrében az élet lángja

Új utakra lel,

Ezernyi jövő-képünkre a

pirkadat felel.

2002

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva

A percek várában

Megtréfáltak a szillogizmusok

Az évszámok hadjárata dúl.

Előttem, utánam könyvek magánya

Vérző, ismeretlen, s múlt.

Találkozunk, még kopott márványlépcső?

Öreg, dohos könyvtár mesélsz

Még Nekünk?

Zengő, vén harangunk!

Hirdess békességet, s

Talán majd egy úton 

Megyünk!

2004

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva:

Lobogások:

Ropog a tűz

Szikra száll

Rőzse lángja

Ránk talál

Ég a vers, és 

Ég a vágy

Tűzzel lángol

A világ

Szellő szárnyán 

Szikra száll

Vörös fénye 

Ránk talál

Ég a vers és 

Színdarab

Ég az ég is:

Mi maradt?

2002

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Valentin-perc

Óh, mi lehetne az ajándékom,

Amikor semmim sincsen?

Óh, mit adhatnék Én Neked?

Csak amit Isten adott,

Csak azzal szolgálhatok -

Bocsásd ezt meg!

Nekem adta az eget, a földet,

S mind a virágokat...

Mimóza lelkem, mosolygó szemem

Csak Néked nyílhat.

Piciny a könnycsepp, de szívből 

Fakad, amikor tépi a bú...

Lélektől-lélekig csupáncsak

Szivárvány-szárnyakon jut.

Te vagy a gyógyír, s a 

Könnycsepp felszárad.

Elillan a szomorú bú

Mosoly lép helyébe, és öröm árad.

S az egész világ egy színes

KOSZORÚ...

2002

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Kékrózsa Bíborvirág: Tapló Napló - Válasz a mai rosszindulatokra - Aki másnak vermet ás

L. Varga Éva: Aki másnak vermet ás

Verselemzés, esszé, ritka

Tudatlanság ennek titka... :(

Rossz hírt terjeszt Pancsi, Manci,

Egyszer nagyot fog koppanni...

Ferde szeme, ferde szája,

Jó nagy kötés köll majd rája...

Fenyeget a hamis joggal,

Földbe mászó kapafoggal..

De az egész magyar jogban

Interneten csaltak sokban

Kirakták az anyagot,

De találtak két hanyagot.

Tátva van az ügyész szája,

Bilincset is tesznek rája..

Aki lopott, aki csalt,

Egyszer simán belehal..

Jó bíró az etika,

Jobb ha tudod.. veri a...

De ha tudod,  m'ér vagy málé? 

M"ér' kellett csak minden másé?

Egyszer bukik aki csalt, 

De a végén belehal...

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva: 

Jajuga

Volt egy nagy varázsló

Egyszer útra kelt

Mert szavára többé

Senki nem figyelt

Eső áztatta el

Díszes köpenyét

Szél sodorta tova

Minden reményét

Könyörgött a Naphoz

Zenélt a szélnek

S meghallotta egyszer:

Róla beszélnek.

Könny mosta az arcát –

Szívvel szeretett – 

Elkerülte mostmár

A rengeteget.

Rózsa nyílt az úton

Virágkoszorú

És azóta soha

Nem is szomorú.

2003.

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Ábrándok

Nézek az égre

Fölöttem felhő kavarog, s

Köröttem lassan feljőnek 

A fényes csillagok.

Százezer év súgja

Fülembe dalát

Szikrázó hanggal

Tekinget az izzó éjen át.

Kopjafa, oltár, levelek

Egy képes krónika

A levéltár néha megremeg,

Hangzik szó, vita.

Úttalan utak járják át

A rég feledett temetőt.

Mint ahogy a szív dobja el 

A nem kellő szeretőt.

A távolban képedet bámulom

Csak szemem látja tán

Ahogy merengek csöndesen

S nézek ki házunk ablakán.

Ókori álmok szövevénye

Hasítja át a levegőt

Egy torzonborz alakot látok

Ki megkergeti a bús időt.

Itthon vagyok. Itthon.

A XXI. század hajnalán

Az alkony pírja tekint be

A szobám ablakán

Látom magamat ahogy

A könyvtárban ülök…

S ahogy sokan mások is mellettem

Lassan a „könyvhegyre dülök”.

Fáradtság talán?

Vagy csak félelem?

Nyugtalan szív dobog.

S lelkemben sikít csöndesen

Egy nagyszerű dolog.

Ábránd volt csupán…

A talaj kifolyt

Ingatag lábam alól,

S akkor döbbentem rá csupán

Hogy ülök a földön valaHOL.

2002.

Varga Éva

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

L. Varga Éva:

Sudoris Gutta

Sudoris Gutta - egy egész füzér 

Pereg nagy csöndben az arcomon 

Formabontás és veszélyes álmok 

Horror vacui - mosolyok 

Sárga a rózsa nyílik az éden 

Pacis auctor - vérforraló 

A kereszt tövében eltitkolt vágyak 

Kódolt segítség, tompa sikoly 

Édes révület, veszélyes játszma 

Kristálytánc dallamok, a tanúság átka 

Elemi ösztön, lázálmok vára 

Lebeg előttem a csúcsokon 

A boldogság útján eszme a látkép 

A tudás hatalma örök kapocs 

Dimenziók és vörös hajszálak 

Beszélő szemek és vak dallamok. 

Tabula rasa - elvesztett élet, 

Elsüllyedt világok, bársonyos bú 

Borostyán úton tanár és tanítvány 

Mágikus érzelmek, zöld koszorú. 

A kereszt tövében eltitkolt vágyak, 

Kódolt segítség, tompa sikoly. 

A nap árnyékában remegve vártam 

Virrasztva izzó ormokon, 

Fekete sas szárnyal az égen, 

Szűztiszta szófüzér dallama zeng. 

Vöröslő rózsák zuhatagában 

Örök vallomás: kristálykönnyek.

A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges 

Varga Éva: Miért baj? (Gagyi vers Csabának)

Varga Éva: Miért baj? 

(Gagyi vers Csabának)

Miért, miért baj,

Ha az ember szeret?

Ha örökké nyugalmat, 

Boldogságot keres?

Ha fáj a könny, és 

Ha sír a remény,

Ha a másik szíve 

Alaptalanul kemény?

Miért, miért baj, 

Ha szeret, viszontszeret?

Ha átszáguld egy 

Immagináris teret? 

Ha védve megfog két

Gyönyörű kezet, 

És ez végre egy teljes

Élet-szerep?

Miért baj, ha ölelted,

Védted, ha mások

Kegyetlen parancsát 

Örökre féled?

Ha nem csitul a 

Szemekben a könny,

Ha csak éjjeli

Nyugtalanság jön?

Miért baj, ha tud

Aki szeret, és ha 

Felold, megolvaszt 

Minden jeges szívet? 

Ha magyaráz, és jár 

A szája, anya-típus:

Mindenki nevet rája?

Miért baj, hogy végre

Nyugodtan nevethetsz

Az égre, mert gondja 

Van mindig a szépre?

Miért baj, hogy

Védi a lelked, hogy

Két karja öleli tested,

Hogy gondos férjet lát:

Benned?

Miért baj, hogy

Szereted, véded?

Ha átadod folyton 

Az élted?

Ha törékeny karja 

Érted int, és 

Létezik csak szabály, meg nincs?

Miért baj, ha

Olyan vagy pont, 

Mint ő?

Mert ő csupán 

Védtelelen nő?

Mert nem vált el soha,

És nincs férje még?

Vagy nem hozott 

Milliót még a lét?

Hogy loptak tőle,

És sohase csalt?

Hogy hűséges típus

És fáj minden baj?

Ha megoldást keres,

És az ajtóban vár?

Ha nem hallgat, nem remeg,

Hisz kiégett már, 

Értékét örökre 

Megölték már?

Megölték már???

Miért, miért baj, 

Hogy várt reád?

Hogy éveken keresztül 

Melletted állt?

Ha nem adtál

Neki létezést,

Ha te keltetted a 

Kétkedést?

Ha várt reád éjjel,

És nappal is

Ha más kedvéért is 

Vagy hamis?