Lelkes Miklós: Az „Aprócska tűnődések”-ből

Lelkes Miklós: Akciófilm

- Fiacskám, akciófilmet nézel? Jól van, itt a feketekávéd!

- Igen, nagyon izgalmas! Itt is robban, ott is robban... Hű, most kigyulladt tizenöt húszemeletes lakóház! Lángolnak lent az autók a Terroristák Földjén... Bumm-bumm! Hiába, Amerika, az Amerika, az tudja a filmben is, hogy hol, mit csinál, mielőtt viszi a holmit! No és azok a tengerészgyalogosok, mint ez a Johnny is! Dobj bombát, Johnny, azokra a pimasz terroristákra!

- Úgy látom, Johnny kicsit mellébombázott, mivel itt is, ott is polgári áldozatok, nők, gyermekek... Kérsz sört is?

- Mellébombázott, mellébombázott... - de a terroristák kezdték! Meg aztán, nézd a barna bőrűek ruházatát, nem tisztes polgárok azok, hanem rongyos lumpenproletárok. Igen, hozz sört is! Ott jön Johnny nője, az a gyönyörű tengerészgyalogos lány...

- Tényleg ott jön, de nekem úgy tűnik, mintha a kozmetikai szalonból jönne, sminkelés után, nem az ostromlott városból. Igaz, arcára koromfoltokat tettek... Így olyan szép párducos. Nekem egyébként kissé fura a tengerészgyalogos név, hiszen egyik sem a tengeren gyalogol, mint valami vízen járó szent...

- Neked fura, mert nem nézed az akciófilmeket, csak Pletyka Mici műsorát, azokról a löttyedt színésznőkről, tántorgó komédiásurakról!

- Igazságtalan vagy, fiacskám! Különben, itt a söröd. Azok a kivénhedt színészek még ma sem öregemberek, öregasszonyok. Ha számításba vennéd korukat, kiderülne: szívósabbak a tengerészbakáknál. Bármikor leszorítanak egy fiatal színészt a színpad peremére! Ismered a mondást: "Öregember nem vénember." Utóbbiból logikai úton következik, hogy az, aki vén, nem lehet öreg. Ugye, nem hiába szedem azt az agyér tágító Nuotrotilt, vagy mi csudát?!

Lelkes Miklós: Emberi Jogok

- Azok a barnabőrű halottak a tévében? Mi rajtuk a néznivaló? Pont rájuk esett a bomba, így, persze, meghaltak. Punktum. Ez fizikai törvény. Ha nem tetszik, panaszkodjon a Fizikai Ügyek Nemzetközi Sóhivatala Hamisbíróságánál!

- Nem látja itt az Emberi Jogokat, sőt, Embertelenségi Jogokról beszél?! Nos, Mélyóceáni Mellébeszélőhivatalunk Elnöke világosan megmondta: az embertelenségnek is vannak szokásjogai. Amikor az előember leszállt a fáról, hogy utóembertelenebbé legyen, letört egy ágat, és mindjárt ág-pressziót gyakorolt bizonyos kemény koponyákra. Görög, latin, perzsa, ánglius, francuziánius, hollandánus, majd germánius szavak gyökerein át az ág-presszióból lett az agresszió. Ez azonban, a jelen esetre nézve, a mi szabad fordításunkban, extraterritoriálisan jogos megelőzőönvédelem! Aki ezt nem...

- Igen, igen, MI az Emberi Jogokat deklaráltuk! Mi deklarálunk, bedarálunk. Aki nem érti meg még azt az egyszerű közmondást sem, hogy "Tiéd olaj - enyém, ha nem, enyém bomba - tiéd", az magára vessen. Ha nem vet magára, mi majd vetünk rá, vagy bedaráljuk!

- Azok a fekete afrókai fickók a híradóban, gépfegyverekkel? Azok is elismerik az Emberi Jogokat, deklarálták is, különösen a kisebbségi jogokat szeretik, annyira szeretik, hogy nem törzsbeli kisebbségeiket egyre kisebbítik. Igaz, gépfegyverrel kisebbítik, node a cél szentesíti az eszközt. Persze, van úgy, hogy az eszköz szentesíti a célt... Mi nem foglalkozunk éppen velük, mivel földjükön se olaj, se értékes érc, stratégiailag fontos területük sincsen...Ahol nincs, ott ne keres! Mi ugyan olykor még azon is keresünk, mert néha a nincset is lehet profithasznosítani.

- Mit csinál az ENSZ? Hát mit csinálna?! Deklarál, féllábra áll, félrenéz, amíg a világ hullázik, nullázik. Azt csinálja, amit mi mondunk neki. Ha nem csinálja, akkor rászólunk, határozott cowboyhangon: MENSZ! - és megy, de, ha nem megy, azzal sem jut sehová. Megy, nem megy, egyremegy.

- Igen, a Békéhez való jog is emberi jog! Egyes utópista-intimpista filozófusok szerint a Békéhez való joghoz a Békét is meg kellene teremteni. Ezeknek a filozófusoknak annyi minden kellene, még a búr a búrkalappal is! Fegyvergyárosaink talán haljanak éhen?! No meg, Önök is deklarálták a Munkához való jogot, ez talán azt jelenti, hogy a joghoz munkát is kell adni?! Ugye, nem? Vagy, ha adnak is, jól tudom, az sokszor csak afféle rabszolgamunka, cégünknél, vagy ferdeszemű barátaink cégénél, miközben a rabszolgamunka tilalmát Önök is deklarálták.

- A hadifoglyokkal?! Na ne mondja! Még hogy mi megsértettük a "genfi jogot"?! Azt sem tudja hol van az a Genf, még kevésbé, hogy azok a jogok a mellette levő tó mélyén. Igen, onnan halásszuk-halásztatjuk elő, ha jónak látjuk, de most rossznak látjuk erre, a mi esetünkre. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Régi, bölcs mondás! Ha mi megperdítjük lézeres karikásostorunkat, akkor az a marhacsorda...

- Ejnye, Hungarian Miszter! Ön teljesen elszakadt Élettől, Világtól, Valóságtól.

Persze, Éljen a Humanitás, - de úgy éljen, ahogy MI parancsoljuk itt, ezen a Világcsendőrfőparancsnokságon!

Lelkes Miklós: Őszinte vendéglátás

- Hát eljöttetek?! Nem mondom, hogy ne gyertek be, mert úgyis bepofátlankodtok, csekély kultúrszinteteken még a mondást sem ismeritek: "Hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye."

- Az a mondás nem írja elő, hogy az ajtó melyik oldalán. Mi a belső oldalt választjuk!

- Nem mondom, hogy üljetek le, mert úgyis letehénkedtek arra a díványra, azután várhatom amíg felálltok...

- Ezt jól látod, ha mást nem is. Nem kérdezzük mivel kínálsz meg bennünket, mert képes vagy és áthozatsz ebédet abból a tizedrangú vendéglőből, ahol az a borzalmas, huszadrangú szakács... Nem akarunk terhedre lenni, hűtsd le magad! Inkább hűtőszekrényetek szabadítjuk meg a felesleges tehertől. Ez a füstölt nyelv nem rossz...

- No tömjétek begyetek, úgysem tudom megakadályozni. Közben járjon lepénylesőtök is, meséljetek, ezúttal az igazat, azok a primitív hazugságok a plebsnek valók. Az bevesz mindent, akár ti most azt a pástétomot... Lopkodtok még a közvagyonból?

- Mi nem nevezzük azt lopkodásnak, hanem a haza érdekében való magánvállalkozásunk magánkétkézzel való megtámogatásának. Mondtam is múltkor felségemnek, - ugye, Éva? - amikor rólad beszéltünk: az az ügyefogyott becsületlovag, az lerongyolódott donkihóté, egy gémkapcsot sem tulajdonítana el máséból, míg mi potom áron szereztünk egy darut az egyenlőtlenségi közversenytelentárgyaláson... Szóval, jót röhögtünk a te merev elveiden. Mire jutsz velük ezen a Liberálmagyarországon, ahol már az ima is más, mint régen? Ez a pástétom nem mérgezett?! Maholnap te leszel hazánkban az egyetlen becsületes ember, az utolsó...

- Nem viszontdícséretül mondom, de te is egy utolsó vagy, csak, sajnos, sok van hozzád hasonló utolsó, és egyre több! A pástétom egyébként nem mérgezett, arra egyrészt nem volt időm, nem tudtam, hogy beállítotok, másrészt nincs is pénzem méregre. Feleségem azért nincs itthon, mert még dolgozik...

- Észrevettük, de nem hiányoljuk. Tény, hogy igen csinos, de túlságosan monogám, akár apácának is elmehetne. Mit eszik rajtad? Ismerünk: se pénzed, se lopkodási szakértelmed, csak tanítasz, tanítasz, és olyan szamár vagy, hogy még félre sem lépsz, soha!

- Hát, igaz, ami igaz, ez így van. Nem viszontbókként mondom, ne értsd félre, nejed, aki éppen azt a sonkászsemlét tömi szájába, jó bőr, csak egy kicsit sokan használják a bőrét. Különben most melyik haszonpártért lelkesedtek?

- Azért, amelyik felvirágoztatja a hazát, ha a hazának lesz türelme kivárni. Persze, előbb a mi palotácskánkat kell felvirágoztatnia, mert az a luxusadó bevert nekünk, de nem annyival, mint amennyivel mi vertük át az Adóhivatalt. Jut is, marad is, és, ha nem elég - markolunk hozzá! Különben arra a tenger sok könyvre esett a tekintetem... Voltaire... Mi a fenének neked az a cinikus, istentagadó hülye? Ókori bölcselők...No azokról is megvan a véleményem! Az a szerencsétlen Petőfi, aki csak elesni tudott abban a kukoricásban... Bezzeg a nagybátyám nem hagyta, hogy ővele kikukoricázzanak, ő kukoricázott ki másokkal: megszerzett azon a csalafinta árverésen kukoricásból... hány holdat is, Éva?!

- Megértem, hogy neked nem tetszenek a könyveim, de annyit azért kénytelen vagyok megjegyezni: nagybátyád, az a műveletlen, földjét se művelő traktorosludasmatyi-milliomos, nehogy még egyszer feljöjjön e fővárosi tájra társaival, itt forgalmidugózni, europénzt aratni! Ha annyira nem tud megélni vidéken, emeletes luxusházikójában, akkor jöjjön fel dolgozni, Pestre, gyárba, de traktora nélkül! Volt már ilyesmire példa a hazai történelemben...

- Te csak ne bántsd az én nagybátyám, nem keres az többet havonta két-három milliónál, de forintban, - és mit ér ma egy forint? No most iszunk! Ne csodálkozz, amíg te kivitted az üres tálat a konyhába, addig mi kinyitottuk az italszekrényed, ezzel a mindentudó kulcsocskánkkal. Ez az úr igazi veres, nem rózsaszínecske, igyunk hát vörösborából, Évácskám, tündérkém!

- Igyatok, nem tudom megakadályozni, de, ha romaútra megy az ital, ne cigánykodjatok, óbégassatok, látványjajgassatok! Egyébként jól mondtad, Évácskád tényleg kém, no meg tündér is, ha nem is jótündér, csak jó bőr rossztündér. Különben, Évácskán kívül, kivel élsz mostanában, azaz, pontosabban, kikkel? Sokba kerülnek?

- Erre a kérdésre nem felek, mert adatvédelmi törvény is van már dicső Demokratahazánkban! Meg adatbiztos. Biztos adat, igaz, szinte semmiről sincsen, - miért legyen hát éppen erről?

- No jó. Úgyis tudom a választ, csak kíváncsi voltam mit fogsz füllenteni. Úgy látom, már hazafelé készülődtök.

- Ördögöd van, azaz, ha puritán lakásodon végignézek, látom: nincsen, de azért eltaláltad, ördög nélkül is! Be kell néznünk Kanál Pistához is, tudod, ahhoz a minden lében kanálmagyarhoz, akit szintén utálsz. Viszünk neki ajándékba levet, háromfélét is: pirosat, fehéret, zöldet. Ja, meg sárgát is! Majd kiválasztja, hogy most melyikben, melyekben kíván kanálkodni.

- No örülök, hogy mentek. Neked, Éva, jó bőröcske, szépségkozmetikumocskacsodácska, puszi, jobbról-balról! Férjecskédnek is adnék jobbról-balról, de fáj a lábam. Majd imádkozom a Jóistenhez, hogy legközelebb máshová irányítson Benneteket... Csodálkoztok? Engem, ezügyben, talán meghallgat a Jóisten, mert jól ismer már titeket, no meg, ha Isten szeme mindent lát... Ne a liften menjetek le, hanem a lépcsőn, ott nagyobb a kockázat fizikai bukásotokra, meglévő erkölcsi bukástok mellé!

Lelkes Miklós: Csakazértis-magyarok

Csakazértis-magyarok alatt nem azokat értem, akik csak azért is magyarok, mivel ángliusok, amerókanusok nem lehetnek /savanyú a szőlő, gondoljunk Ezópus meséjére!/, illetve csak azért is magyarok, mivel busmanok lehetnének ugyan, még látszólag fehér bőrük ellenére is, de ott meg a szőlő, az Ezópus mesétől függetlenül, legvalódibb értelmében irtó savanyú, sőt, nem is nagyon nő-növöget azon a tájon, lévén eléggé sivatagos. Nem! Én a fenti címben megjelölt csakazértis-magyarok alatt azokat értem, akik csak azért is másképpen cselekednek, mint amit az a józan ész, az az okos szó tanácsol. Szeretnek inkább kosként okoskodni, a józan ésszel szemben kakaskodni, mint olykor az a görbeszarvú, gyapjútermelő haszonállatocska teszi. Lelkük rajta!

No de nem mindig lelkük, néha bőrük is. Leautózik a csakazértis-magyar a Balatonhoz, mivel nem akarja, hogy külföldön fosszák ki, mérsékeltebben, jogos törvényességgel, a vállalkozók, hanem inkább a hazai magyar kisvállalkozók, de nagyon! No ez rendben, pénze rajta. Ámde, amint írtam, olykor bőre is! Kifekszik a csakazértis-magyar a külföldi gumimatracra /ha nincs huni gumi/, azon hajókázik a tó vizén, sütteti magát a Nappal. Mondták neki: mértékkel! Utóbbit fel se veszi. A Nap meg mit tehet? Süti. Készül a piros pecsenye. Csakazértis-magyar elalszik, vízbe fordul, felfordul, mivel hirtelen megáll a szíve. Felébred ugyan, de már csak a Mennyországban /vagy a Pokolban/. Előbbinél Szent Péter, utóbbiban Lucifer oktatja ki mértékletességre /mindkettő beszélhet ugyan egy ilyesféle csakazértis-magyarnak!/. Persze, nem minden csakazértis-magyar ilyen túlzott napfürdőző, van amelyik csak magyarvirtuskodik a Magyar Tengerrel. Utóbbi abból áll, hogy a csakazértis-magyar a fellőtt viharjelző rakéta láttán csak azért is csónakba száll, vagy benne marad, esetleg egész családjával, és fittyet hány a hullámoknak. Először ő hány fittyet a hullámoknak, de később a méregtől megnőtt hullámok hányják a csónakját. Csónak felborul...család kiborul, családra gyász ráborul. Érdemes volt virtuskodni, okoskosodni! Ez az ésszerű családcsökkentés.

Csakazértis-magyar mit tesz még? Csak azért is füstölög! Nem csak akkor, ha le van égve /nincs pénze/, hanem akkor is, amikor cigarettázik. Mondták, mondják neki: ne tegye, árt az egészségének így, meg úgy! Csak azért is teszi. Kap: agyérgörcsöt, szívinfarktust, gutaütést. Istencsapást csapással viszonoz. Puff! Kiütötték a ringből. Örökösök, ha vannak, kívül siratják, belül örülnek. Ha szegény volt, akkor a kuya törődik elmúlásával, illetve, ha kutyája sem volt, akkor a kutya se.

Csakazértis-magyar iszik is. Nem a Tisza vizét issza, bár az sem a nótabeli, szívet visszavágyásra ösztökélően tiszta ma már, múltkor még ciános is volt. Alkoholt iszik, ami nem volna baj, de mértéktelenül. Ó, az az alkohol! Meg főkohol is, mindenfélét kikohol, hogy alkoholhoz jusson. Mája rosszkedvű. Ő maga is hol rosszkedvűen családját veregeti, hol jókedvűen danolászik, éjjel. Szomszédok mérgesek. Gyászjelentés. Szomszédok fellélegzenek, de sajnálják, hogy már nem jóval előbb jött e fekete keretes jelentése.

Csakazértis-magyar sportszerető. Igaz, csak a labdarúgást szereti, de azt nagyon! A labda pompásan kerek, mint a mellplasztikázott nők melle, és bele lehet rúgni, habár csak a játékosoknak. Ám ezt nézni is élvezet! Hajrá .....! /Itt írd be, csakazértis-magyar, saját kedvenc csapatod, megengedem!/ Aki nem a te csapatod hajrázza, az olyan színű! Az nem magyar! Abba bele is lehet rúgni. Máscsapatdrukkerbelit /átvitt értelemben is!/ gyepálják. Rendőrség szigorú tekintettel csóválja fejét: ez helytelen! Helytelen, de mégis csinálják, ott, helyben, tehát helyes. Egyesek szerint.

Csakazértis-magyar szerint fő a Tudás. Nem neki, hiszen ő már kijárta az iskolákat, és megtanulta a történelmet is. Kétszer is, kétféleképpen. Számolni is megtanult, már ki tudja számolni, hogy mennyi is az a minimálbér. Bár ehhez nem kell másodfokú gyökösgyöpös csodaegyenlet /meg az élet legtöbb területén sem/, de azért csak tömjék tele a diák fejét! Őt ez már nem érinti. Legjobbak a teletömött fejek. Meg a dögnehéz iskolatáskák. Szavazz erre, szavazz arra, bőg már a sok reform... No az a sok tejelőállat, meg bikafőnökük. Meg nő a barka. A Földnek meg kellene lassan egy nagy bárka, arra az esetre, ha jön az a sok víz, és teszi a magáét. Nicsak, az egész Föld tele van Csakazértis-magyarokkal? Tele bizony!

Csakazértis-magyar csak azért is csak arra kíváncsi: milye van Mucuscucus Pancsikának alul. Ugyanaz van ugyan, mint ami Sárinak, meg Márinak, - de azért ki tudja?! Hátha áttranzitoriált az a Pancsika időközben: annyira intersexezett, hogy alul is interré vált!

Jól van, csakazértis-magyarok! Nehogy hallgassatok az okos szóra! Mikor hallgattatok ilyesmire?! Gondoljatok csak történelmetekre, az igazira. Bizony úgy volt az a volt, nem pedig úgy, ahogy most egymással elhitetitek, de azért - csak azért is! - hirdessétek úgy, ahogy nem volt! Legyetek hagyományőrzők!

El ne felejtsétek: bőrégetés, füstölgetés, gutaütés, főbeverés, hajtáspajtás-gyorshajtás /Legalább százhússzal Mennybe! Márkánkkal, ne busszal menj, te!/,

okostojás-észelivás stresszelt sexel jó, nem vitás!

Ja, és hogy el nem felejtsem: azzal, akinek véleménye akár legkisebb mértékben is eltér a Ti véleményetektől /pártvélemény, ízlésvélemény, életvélemény, halálvélemény stb./, csak azért is szúrjatok ki, minden lehetséges módon! Ne felejtsétek el mindkét szemét is kiszúrni!

Az pedig cseppet se izgasson titeket, hogy közben kiszúrtok magatokkal, meg az országgal is! Csakazértis-magyar csak azért is úgy hazafi, ahogy dehogy!

Lelkes Miklós: Gyermeknevelés

- Mit csinálsz, kisfiam?! És hol szerezted a gyufát? Nem szabad ám gyújtogatni itt, a réten, mert akkor leég a fű, és szegény szöcskéknek, meg sáskáknak el kell költözniük! Ha pedig a sáskák és szöcskék elköltöznek, akkor mit fognak enni a madárkák? Hol láttál olyasmit, hogy nyáron felgyújtják a rétet?!

- Ja, hogy a tévében láttad, a katona bácsiktól, akik nem csak a rétet gyújtották fel, hanem az erdőt, meg a várost is?! Hát, fiacskám, nem szabad összezavarni a dolgokat! Azok a katona bácsik katonai főengedéllyel gyújtogattak, míg te saját, ki sem nőtt szakálladra akartál ilyesmit csinálni. Az előbbi engedelmesség, amit te akartál most, az pedig engedetlenség lett volna.

- Igen, ha katona leszel, és lesz rá katonai főengedélyed, akkor te is gyújtogathatsz majd abban a távoli országban, mert így hazád szolgálod: akinek leég a háza, annak újjá kell építenie, amíg pedig az újjáépítéssel elfoglalt, addig nem jut eszébe a te hazáddal háborúzni, mert nehéz két dolgot csinálni egyszerre.

- Nem, nem, Johnnyt akkor sem szúrhatod le a bajonettel, - különben honnan tudsz ilyen szavakat, mint például a bajonett?! - mivel Johnny nem hazád ellensége, csak úgy véled, hogy neked nem barátod, ha egy osztályba jár is veled! Ilyesmire gondolnod sem szabad!

- Igen, igen, azt a fura nevűt, ha már felnőtt leszel, és tényleg katona, valamint megkapod rá a katonai főengedélyt, azt leszúrhatod abban a távoli országban, mivel azzal hazád szolgálod: ha meghal, akkor már nem jut eszébe a te hazáddal háborúzni, mert nehéz két dolgot csinálni egyszerre, azaz holtan feküdni és egyúttal élőként rohangálni, robbanószerrel megrakottan.

- Tudod, fiacskám, nem annyira jó dolog az a katonai élet, mint hiszed, bár abban igazad van, hogy nagy becsületet hozhat. Igazi géppisztolyt szeretnél születésnapodra?! Ezt a kérésed nem teljesíthetem, emlékezz vissza, hogy múltkor, amikor elcsented az én igazi pisztolyom, amelyik kis kaliberű ugyan, de azért nem veszélytelen, milyen bajt csináltál nekünk!

- Igen, igen, te lehet, hogy jót nevettél, amikor ráfogtad a pisztolyt a tanító bácsira, és követelted osztályzataid kijavítását. No, persze, megrémült az az ijedős ember, javítgatta ész nélkül, de nekem, fiam, ez a rossz vicced oly sokba került! Akár három géppisztolyt is vehettem volna abból a pénzből! Mire tanítottalak egykoron? "Kés, villa, olló gyerek kezébe nem való."

- Jó, jó, a géppisztoly se nem kés, se nem villa, se nem olló, de még veszélyesebb dolog azoknál. Például rossz irányban indítasz el egy sorozatot, és máris tíz-húsz gyerekkel kevesebb iskolatársad van! Nem sajnálnád őket?!

- Fiacskám, még Johnnyt is sajnálnod kellene, ha ilyen baleset éri, hát még a többieket...

- Nem, nem, az sem volt szép dolog tőletek, hogy azt a sziámi macskát megkínoztátok, majd felakasztottátok! Először is a macska nem volt a tiétek, hanem Lucy Nénié, a magántulajdont pedig tisztelni kell, mert csak arra épülhet a Liberális Szabadság! Még szerencse, hogy Lucy Néni nem sejti hová lett a macskája! Azt is jegyezd meg: a macskának joga lett volna bírósági tárgyalásra, hogy védekezhessen a bioterroristaság vádja ellen. Azért élsz, fiacskám, Demokratikus Jogállamban, hogy ennyi mindenképpen benne legyen a kobakodban, ha több nem is. Nálunk mindenki kinyithatja a száját, akinek befogjuk! John Bácsit sem kellett volna lelöknöd a lépcsőn, mondtam neked, hogy a tenorista, meg a terrorista két különböző fogalom...

- Nem, fiacskám, azzal nincs elintézve a dolog, hogy John Bácsi csak a lábát törte el, és nem is gyanakodott szándékosságra, azt hitte: véletlenül mentél neki. Legjobb, ha megvizsgálod lelkiismereted, és legalább három vasárnapon imádkozol a templomban John Bácsi mielőbbi felépüléséért.

- Látod, fiacskám, itt jön Lucy Néni, a kislányával! Köszönj nekik szépen, illedelmesen. Mit láttál a televízióban?! Jaj, fiacskám, megint összezavarod a dolgokat! Lucy Néni leányával nem bánhatsz úgy, mint...no mint ahogy a televízióban láttad, abban távoli országban, annál a katonai akciónál! Nem! Lucy Néni kislányával akkor sem, ha katona leszel! És legjobban teszed, ha visszadod az öngyújtóm, nem ok nélkül vettem el tőled a gyufát sem!

- Ja, hogy csak meg akartad őrizni az öngyújtót arra az időre, amikor, már katonaként, katonai főengedéllyel, abban a távoli országban majd kedvedre gyújtogathatsz, meg...?! Ó, te kis csacsi gyerek! Hol lesz már az akkori technika a maitól!