Pécsi Varga Éva

Marcus Ulpius Traianus

(98-117)

Marcus Ulpius Traianus a mai Sevilla közelében, a római kori hispániai Beatica tartomány Italica városában született 53-ban. Itáliai eredetű családjának veterán ősét társaival Kr.e. 205-ben Scipio Africanus telepítette le Italicában. Apja Vespasianus alatt szolgált, jutalma a flaviusi arisztokráciába emelkedés lett.

Traianus 91-ben lett consul, 95-ben Pannonia, 97 végétől Germania Superior helytartója lett.

Hivatalos neve így hangzott: Imperator Caesar Nerva Traianus.

Traianust Nerva fogadta örökbe, és egyértelművé tette, hogy ő a kijelölt utódja, mivel a Caesar titulust és a tribunitia potestast is neki adományozta. Ekkor Trainaus éppen a rajnai seregeknél szolgált.

Marcus Ulpius Traianus római császár a hispaniai Italicában született 53-ban, később apja Marcus Ulpius mellett szolgált katonai tribunusként, amikor ő szíriában volt helytartó. Hispániai és germániai parancsnoksága után lett consul 91-ben. 97-ben Felső-Germánia kormányzójaként értesült arról, hogy az agg Nerva örökbe fogadta őt, és ezáltal örökösévé tette. A következő évben az elhunyt Nerva helyére lépett. A katonai fegyelem megszilárdítása mellett fejezte ki a senatus iránti tiszteletét, majd az akkori hagyományokkal szakítva visszatért a principatus "alkotmányos" formájához. Ahogyan Castiglione László is megfogalmazta. Megőrizte a senatussal való kormányzás látszatát. Csökkentette az adóterheket, kedvezményeket biztosított a polgárok számára. Helyreállította a jogrendet. Ezzel kiérdemelte a legjobb uralkodó, az optimus princeps elnevezést. Katonai teljesítményei is kiemelkedők voltak.

Két hadjáratot vezetett a dunai provinciákat veszélyeztető dák fejedelemség ellen, hogy Dacia provincia kialakításával a bányákat is megszerezze. A Dák Királyság megsemmisítését tűzte ki célként, a Duna mentén a Vaskapunál hadi utat épített, a hajóforgalom megóvására pedig az itteni zátonyos szakasz elkerülésére hajócsatornát építtetett. A második hadjárat során épült Dobetánál (a mai Turnu Severin, Románia) damaszkuszi Apollodoros tervei szerint a 1,5 km hosszú, 20 pilléren nyugvó kőhíd. A hadjárat során sok vár pusztult el, Decebalus pedig öngyilkos lett. Traianus magával vitt krónikásának jegyzetei elvesztek. Győzelmeit, hadjáratait római forumának diadaloszlopán örökíttette meg.A csodás alkotás mai napig is látható. Írott forrásunk alig van, Cassius Dio hiányos LVIII. könyve csak Zónaras és Xhiphillinos kivonataiban maradt meg. Nevéhez fűződik a 106-107 közötti háború a jazygokkal, Arábia 106-os meghódítása. Az európai tartományok 101-107 között történő növelése után Keletre indult. Arabia Patraea annektálását követően ő maga állt a parthusok elleni hadjárat élére. 114-ben Armenia elfoglalása után Mezopotámiába benyomulva a hódítást a zsidók felkelése miatt nem tudta konszolidálni. A Folyamközt Mesopotamia, a Tigrisen túli területek északi részét pedig Assyria néven szervezte római provinciává. A Perzsa-öbölnél Mesene kliens állam lett. Győzelmét a Parthucus cognomen felvétele, és a kibocsátott Parthia Capta feliratú pénzek tették közzé mindenfelé a birodalomban. Hazaindult, de Kisázsiában meghalt.

A Római Birodalom az ő uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését.

Plinius Secundushoz, mint helytartóhoz írt levelei között olvashatjuk ezen sorokat:

" (82) Kedves Secundusom, nem kellett volna bibelődni azzal az üggyel, melyben úgy vélted, hozzám kell fordulnod tanácsért. Amúgy is jól ismered véleményemet: nem az emberek megfélemlítése és rettegése és nem is felségsértési perek árán igyekszem nevemnek tekintélyt szerezni. Hagyd abba hát a vizsgálatot, melyet akkor sem engedélyeznék, ha más példák netán mellette szólnának. (Fordította: Szepessy Tibor)"

Római bronz sestertius Traianus portréjaval, hátoldalán a Duna és Dacia perszonifikaciójával.

In.: Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.

Havas László- Hegyi W. György -Szabó Edit, Római Történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

A fotót készítette: Luis García, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1125018

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

A végtelen munkák régésze: Mócsy Andrásól röviden

Sokan ismerik az ókorral foglalkozók, ókort kedvelők közül Mócsy András nevét. Az évtizedek óta elhunyt régész beleírta magát nem csupán sokak szívébe, a szakanyagok sorába, de talán a történelembe is.

Kevesen tudják, hogy nagy régészeink többsége nem csak kóricálni engedte maga mellett a gyermekeket az ásatásokon, de nagyon gyakran komoly munkákat rájuk bízva tanította őket, bízván abban, hogy a magocskák, amiket elvetnek, termő talajra hullanak, s egykor majd valahogyan gyökeret eresztve szárba szökkennek, s lassan virágot hozva termésbe hajlanak.

Szép hasonlat. Gondolkodik ma el mindenki. A magocskákat egykor magába foglaló és fogadó gyermek, tinédzser, és mára régen felnőtt, lassan unokákkal az ölében járó ember, aki céltudatosan más ismeretek szerzésével a látszat ellenére is a pályán maradt, azoktól eltérően, akik úgy tettek, mintha ott lennének, mégis a visszaéléseik folytán lassan kihullottak a munkák sorából, elvesztek a semmittevésben, vagy a sok összekevert munkában, adatban. A gátló tényezőket sorolni lehetne.

Természtesen kevesen tudják azt is, hogy a kulturális élet egyes területei a politikaval egybefonódva rengeteg levéltári anyagot, s összefüggést rejtenek, s az ismeretek hiányosságai szintén adatvesztéseket okoznak, más irányba vihetnek megoldásokat, tevékenységeket, ellenőrzéseket, célokat.

Valahogy ezeken soha nincs idő gondolkodni, valahogy soha nincs idő átrágni, közölni, kérni...

Vajon miért is?

Ha László Gyula nem lett volna egy ideig munka nélkül, talán nem lenne ennyi szép könyvünk tőle, mert Móra Ferenchez hasonló hajszoltságban csak elbeszélésekbe, kis színesekbe, glosszákba vagy novellákba rejthette volna munkái eredményeit.

A régész epigráfus, ókortörténész Mócsy is sok mindent élt meg kora politikai helyzetében. Tudjuk jól, a régész élete nem igazán unalmas élet, már csupán abból kifolyólag sem, hogy mindenki régésznek készült, régész akart lenni, régésznek hiszi magát, és képzettség nélkül késsel - villával is neki állva, kézzel megfogdosva minden talált tárgyat, csontot felszed, bezsebel, hogy azt ő találta. Abba sosem gondol bele, hogy mi van, ha az adott esetben egy lopott tárgy ujjlenyomatokkal, vagy gyilkosság eszköze, esetleg más korból származó töredék, amit a réteg nem kronologizál, sem a mellette talált, más korból estleg újra használt pénz. Már miért is kellene? Gondolja ő, a nagy szájával... Azért, mert ahogy ő a polcára állítja, adott esetben egy egykori Pompeii esethez hasonló eltemetődésnél évszázadokkal később a megtaláló őt fogja a primitív embernek és korszaknak gondolni, mert az ő rétegében találja, s nincs ráírva, hogy az már akkor egy esetleg kétezer évvel ezelőtt élt ember munkája, használati eszköze vagy művészeti kelléke volt.

Remélem, ez a kis példa is segít szemléltetni, mennyi minden is kell a régészethez, mennyi mindenre kell odafigyelni

Senki nem állítja azt sem, hogy egyes szakmák könnyebbek vagy nehezebbek lennének.

De, mégis, képességtől is függően, élettől függően változik minden. Van aki akar, és képes mindent megtanulni, van aki másra bízza, fizet érte.

A tanulás egyéni akarat kérdése, ahogy az élet is. Ha nem akar az ember foglalkozni vele, bár meg tudja csinálni, hív egy hozzáértő embert. Mire megtalálja, odamegy, egyeztetnek, sok idő elmegy. Van aki ennyi idő alatt ezt is megtanulja, elvégzi, s gyorsabbá teszi a folyamatot.

Mócsy Andrásról én magam sem tudtam gyerekként mindent, soha nem említette, sem ő, sem mások, a tanár-gyermek viszony, vagy tanuló viszony sokszor mást is rejt, amelyet a levéltári anyagok, vagy a családok sem mindig tárnak fel. Olykor évtizedek telnek el, mire a fontos adat az ember birtokába kerül, és akkor gondol bele, hogy mások, a papírok helyett olykor jobb a szívre, a megérzésekre támaszkodni, a furcsán kapcsolódó adatokat nem félretenni, hanem összeilleszteni. S adatokat keresni, kérdezni a hallgatások helyett.

Nos, most én is ódzkodok mindent közölni. Sajnos belegondolva milyen jó lenne, ha neki mondaná az ember el, nem a sírjára helyezett virág felett suttogna a végtelen éter hullámain. Talán, ő az a titkos testetlen lény, aki munka közben az ember felé hajolva hideg - meleg borzongással és nyugalommal tölti el, talán nem. A mai fizikai és egyházi ismeretek mellett is csak találgathatunk, képességeinkről is.

Apja magángyűjteménye erősítette meg régészeti szándékait, ahogy sokan olvashatják életrajzában. A latin-történelem szakhoz apja orvosi ismeretei kitűnő segítséget nyújthattak. Érdekes, hogy én is hasonló utakat jártam be, de a görög nyelv, a keleti nyelvek éppoly, ha nem fontosabbak voltak a számomra, nem csupán nehéz voltuk miatt is. Mindenesetre, látjuk, sok minden kell a régészethez. S ezt támasztják alá a mai kalandfilmek is, melyek több millió ember kedvencei, mégis a minőségromlások miatt egyre inkább elmaradnak a televíziós műsorok palettáiról. Pedig nagy előnyöket rejtenek. A régészet, a múzeológia pedig csak a folytatás, a rész, a kiteljesedése volt a munkáknak, az érdeklődésnek. A kandidatusi, docensi, stb. fokozatok pedig szükséges velejárói a munkáknak.

Nos, látjuk: ezek elválaszthatatlan dolgok. Az életet pedig mindenki önmaga igyekszik irányítani.

Bár alkalmazkodni kénytelen, és a lehetőségekhez tud csak mérni mindent, nem árt keresni azokat a lehetőségeket, vagy önmagunknak kialakítani, ha azt más nem képes.

Alapművei nagyon sok mindent kitártak nem csak a magyar szakember, vagy érdeklődő gárda szemei előtt.

Érdemes ezeket forgatni, elsajátítani. Senki nem azt hirdette, hogy amit leírnak, azok örök érvényű igazságok. A régészeti anyagok módosítják, módosíthatják az elméleteket. Erre tanított és tanít mindenki. Kellő megalapozottsággal, kellő adatokkal alátámasztva. Éppen ezért nem szeretem, ha mások akar szakemberként, akár műkedvelőként előttünk élt mestereket szapulnak, bármilyen szakmában teszik azt. Újságírásban, építészetben, orvoslásban, akár régészetben, nyelvészetben.

Az idő megy, nem azzal kellene foglalkozni, hogy más munkáját akár lopással, akár lustasággal vagy kavarással tönkreteszik. S fele annyira sem képesek, mint ő. A nagyobb baj, ha valaki nem emlékszik mit tett, mit nem tett, s más húsz évvel azelőtti munkaját kisajátítva közli egyetemi előadáson, konferencián, mondván, hogyha nem régész, nem tudja. De, tudja, sőt, jogvédett, sőt, régész is. Sőt, a volt tanárai is tudják, meg a volt diáktársai is.

Gondolom, eleget mondanak a sorok.

Sőt, azt is tudja, hogy a másik hat egyetemen ki - mit adott le, mit adott ki a tanár, mit adhatott ki. Sorolhatnánk.

Mindenesetre Mócsy András személyét nem csak az epigráfia, az ókor miatt juttatta eszembe most valami láthatatlan sugallat.

Fitz Jenő tanár úrral, Soproni Sándorral, Visy Zsolttal olyan tudásanyagot biztosítottak, amit ma a hat-hét egyetem együtt sem képes biztosítani. Persze, ehhez az egyén is szükséges, a célokkal.

Remélem, kedves olvasó, érted az üzenetet. A nem becsületes dolgok mindig kiderülnek, és minden hiba megoldhatóvá válik egyszer.

Jó tanulást, munkát kívánok.

Szeged, 2021. június 16. 16:28.

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

Kicsire nem adunk, a nagy nem számít

A sok munka mellett egyre nagyobb visszaélésekre derül fény a jogi eljárásokban és berkekben, nem csak jogi irodák és végrehajtók, de bírók és végrehajtók, nyomozók működésében is, valamint a tanulmányi osztályok és a felvételi nyilvántartások, valamint jogi irodák és munkaviszony nyilvántartások körül.

Az egy dolog, ha a kutató adatvédelmi okok miatt nem tehet mindent közzé, de a másik oldal, hogyha nem teszi közzé, az félreviszi az eljárásokat és igazságokat.

A hurok az egyre jobban feszül a miniszteri, igazgatói nyakakon, amíg egyes emberek adatai semmilyen szinten nincsenek helyükön, és még az általános iskolai osztálytársak vagy hat ország egy-egy embere meg tudja cáfolni a nyilvántartók vagy az eljárók, nyomozók adatait.

Logika az élet alapja, ahol nincs meg a rend, ott valaki vagy hibázott valakikkel, vagy pedig ő maga az, aki pszichikailag nincs rendben. Felvételek, fotók, adatok mindenütt vannak. Habár a mai technikák mellett minden manipulálható, azért hamar kiderül, hogy a bíró hamis volt, a vizsga helyett valaki a jogászhallgató ellen eljárást indított, stb.

Habár nagy a csend, de a kutatási anyagok és előadások lopásával, eltűnt bankszámlákkal, gyilkossági és egyetemi fenyegetésekkel, tulajdon és végzettséglopásokkal került vissza a magyar bérletbe a Seuso. Nem csak egyetemek között cserélték be a hallgatói adatokat, de a kutatók családjait is tönkretenni igyekeztek.

Nem beszélve arról, hogy a tanárok húsz év különbséggel a Forster Központ alkalmazottjával végzős és kezdő hallgatókat kevertek össze rossz hír terjesztéssel, mivel képtelenek voltak hasonló nőket megkülönböztetni.

Ennek a következménye is lehetett a HÖK hibáinak sora, az elmaradó ösztöndíjak, és a fokozati keverések sora, a rosszul kiadott diplomák tömkelege az egyetemen.

Természetes, hogy több tízezer email is erről árulkodik, meg a kancelláriai informatikai osztályon nem kezelt hibák sora.

Az anyagok nagy részének kezeletlenségéért a TEK, a Kibervédelmi Szervezetek legalább olyan felelősek, mint a kormányhivatal azonos nevű gyereket és felnőttet gyámhivatali gondnoksági és gyámsági eljárásban felcserélő alkalmazottai és vezetői. S mindez szociális visszaélések kezeletlenségeinek sorából induló vámnyomozásokból, eltűnő adóbevallásokból, meghekkelt ügyfélkapu rendszer problémákból derült ki.

Szóval, a talaj izzik a talpak alatt, nem csupán a kitörő vulkánok miatt, és nem csak a régészeti és bányászati anyagok ellopásai miatt, de a más egyetemről 20 évvel utána jogvédetten más neve alá iktatott publikaciók, dolgozatok, előadások miatt is: ia közléseket, a szünetben való hangfelvételek, a bankszámla költségek és a jogdíjak vezetésének ellenőrzésével igazolttá lehet tenni.

A cérna bár elszakadt, Ariadné fonalának vannak következményei.

A gyermeklopásokat vagy a bírói okirathamisításokat képviselőknél is büntetik.

Ezekben az esetekben a nemzetközi meg a más országok törvényei fokozzák a büntetéseket.

Szeged, 2021. Június 16. 14:57

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Seuso-kincs