A FORRÁS

A Nagysomlyónak oldalában, a lepkeszárnyú angyalok völgyében,

ahol nem él becsvágy, hírnév és nyerészkedő önérzet,

ahol a magány-szülő pénzhajszának benzinfüstös motor-zaját

és beteg nyúlványait egyre nehezebben, de elnyeli a természet,

a fogyasztói őrülettel* leszámoló jó barátok táborában,

ahol szakértői szövegével elsápadna huncut politikus, gyógyász,

húsfaló pap és valamennyi kelet-nyugatról jött, beavató mester,

álltunk meztelenül Emőkével egymást kézen fogva

és elbűvölten néztük, ahogy a sziklatömbök között

buggyan fel a kristályvizű forrás.

- Tudod Kedves, ez a forrás Te vagyok: mi ketten egyben,

ahogy folyton újjászülöm veled önmagunkat s egymás

örök szomjúságát csillapítom benned minden pillanattal csendben.

- szólt a kedves énbelőlem miközben meztelenül állt a sziklakövön

és figyelte a folyó-varázslatot, ahogy a mélyből felfakad az élet vize

hogy betöltse a Mindent.

Hát igen: erdei forrás a Nagysomlyó déli oldalában, aminek a vize tiszta (még

egyelőre...), meztelen imádság és a szívemből beszélő kedves, aki szeretetbe ágyazott igékkel állandóan újjá teremt engem. Nagyon mélyen létezik bennünk e forrás igazi vidéke, de ahhoz, hogy annak vizét megkóstolja, előbb minden okos elméletet hátrahagyva és minden betegséget hordó ellenség-képzetet szívében felszámolva, csendben s nyugalomban, újjá kell szülje önmagát az ember.

.............................................................................................................................

*)Abihmana - őrületszerű megzavarodás, szellemi elsötétedés szanszkrit nyelven.

(Hosszúaszó, l997 augusztus 5)

Kozma Szilárd*

Napvers

1) Történelmen innen és a hazámon túl,

vagyok, aki Én Vagyok: a tengely értelme,

fényből szövődő lélek-fény és rendtartó bűvölés,

a bölcsesség szerelmen megtörő fegyelme vagyok,

a szabadság-szomjazó kiválás örvénye

és visszatérő elkülönülés.

2) ÉN VAGYOK a legnagyobb tét

és a legszebb játszma ---

bennem osztja szét és szaporítja fel magát

a mindenség legéberebb álma,

én a kötés és az oldás mértéke vagyok,

a tízezer bőrű tűz gyermekét faggató

Hatalom tudatának szürke

állománya.

Én vagyok a teremtés tükör-

határába vésett egységes önkép

misztikus aránya.

3) Én vagyok az üdv, a veszély és a vakság.

Én vagyok az esély, a fények fénye

és a világtalan rabság.

Én vagyok az első oszlás hatványozódó száma,

a célba rejtett hit: a lépték és a mérce,

a Teremtő Teremtmény ősmintája vagyok,

amely magából születik,

hogy a teremtéssel egyesüljön örökre.

4) A Határtalan Szeretet gondolattengere vagyok:

A személy, aki felel a szólításra,

a szaturnuszi kékség halvány derengése vagyok:

az ezer szirmú vágyakban tündöklő

arany öntudat bűntelen varázsa.

5) Vagyok, hogy utánam kutatva,

magadba semmit be ne zárhass,

vagyok, hogy miattam vétkezve,

magadba nézhess és ezáltal

az örök nyitányba beláthass.

Vagyok, hogy létemet megsejtve,

sorsodba léphess, és vagyok hogy megértsd

az elemi létet.

6) Igen, kereslek és megtalállak,

- micsoda nagyszerű hetes találat! -

mihelyt megérted, hogy számodra

csak egyedül TE LEHETSZ:

„Az út, az igazság és az Élet.”

7) Én vagyok a Levegő s a Föld:

a nép, amely faragott képű reklámoknak rabja,

Én Vagyok a Víz, s a Tűz:

az érdek, a méreg, a testvér és a vétek -

és én vagyok az ötödik személy,

aki mindezt meghaladja.

8) Bejöhetsz hozzám, ha fáradt vagy és megtalálsz:

Én ráérek meghallgatni téged,

én nem vezetlek sehová, de örök számodat megkértem

és megmutatom vele a kereszt jelű Földet:

A Helyet. Az Alapot. A Tengelyt és az Oldást.

A Forrást, ami veled összeköthet Mindent:

a Nyugalmat s az Áldást.

9) VAGYOK, AKI VAGYOK:

az, aki te lehetsz az örök jelben,

önzések és remények fény-gyűjtő gyümölcse,

vagyok A TÖRHETETLEN HIT-CSODA,

amellyel a merészség,

Istent és földet máris egybekötne.

10) Vagyok mindaz, ami általam Én és Te lehet,

ami Egyedül - Valóság és izgató, sokadalmas mese,

Én Vagyok a gyermeksírás közben születő Gondolat,

ami segíthet, hogy magadat megtaláld,

ÉS TUDATOD FÉNYÉBE BELÉPHESS ÖRÖKRE.

*) Ezért hívnak engem egyetlen egyszer Kozma Szilárdnak,

mert amit a Szentély műveleteiről mondtam befejeztem.

Rózsaillat

Hetek óta nincs pénz a családban még kenyérre sem.

Hiába találtam meg álmomban a Predeáli kaszárnyában

huszonnyolc éve elveszített rózsát, és hiába csúszkáltam

önfeledten Medárdával a tegnap délután a Somlyó-patak jegén,

mert a kényszer-böjtök hatására, a szellem dolgaiban zavart lettem,

és nem csak pesszimista, hanem tragikus álmokra is ébredtem az éjjel.

Rózsa helyett, géppuskatároló szekrény nyílt a szívemben, ahonnan

a nevemen szereplő géppisztolyt kivettem és elindultam az aggódó

anyám által a születésem előtt elveszített boldogság keresésére.

Több szuronyos lány állta az utamat a műanyag-erődfalnál,

akikbe gyűlölet-golyókat eresztettem, majd a félelemtől

felébredtem és eloszlattam szorongató érzéseimet.

A derűt hozó oldódási lehetőség nem kábaság, hanem helycsere kérdése.

Időnként félreáll az önzés és átadja helyét szemünkben az Istennek.

Szerencsém van: Medárdával önfeledten játszhatok a természetben,

mivel az ő kedélyét nem zavarja meg a hetek óta tartó családi ínség.

Nem szokott az önámító jóléthez: nem kér csokoládét, tejszínkrémet.

Örömmel fogadja az almát, akárcsak a főtt krumplit, nap mint nap,

reggelre, délre és estére. Medárda mindig boldog és elégedett azóta,

hogy három és fél évvel ezelőtt, csendesen a világra siklott Emőkéből

egy napsütött tisztáson, a Szentkirály fölötti Bakónyaka-erdőben.

Medárda nem türelmetlen sem táplálkozási, sem megvilágosodási

kérdésekben. Nem tesz fel olyan kérdéseket, hogy azért nincs-e pénz

a családban, mert négy héttel ezelőtt a nem fogadtam el a felkínált

összeget a feltáró munkámat honorálni szándékozó ismerőstől,

vagy azért-e, mert mostanában rossz fényszögeket kap a Jupiter?

Fontos, hogy megtaláltam a fegyver-szekrénybe záródott rózsát,

mert a második gyermekünk a napokban kell az életbe érkezzen.

Jön az áldás, amely a nyár elején fogant meg az Emőke méhében

és akitől, a modern szokásoktól eltérően, a sorsunk javulását várjuk.

A testvér-várás kérdésében viszont, különböző nézeteket vallunk

Medárdával, mert ebben viszont ő a türelmetlenebb: “Anyuka gyere,

guggolj le a földre és engedjük ki a hasadból testvérkémet.”

A felszakadó nevetésben eltűnik a gond, hogy hetek óta

kenyérre sincs pénz a családban, és a szívembe állított rózsa

illatában várjuk az újabb örömhozó családtagot: második gyermekünket.

A rém- bárányok és kávéházi költők ősi hona

Az anyag az igazság-helyzeteknek végső logikája.

Téves tehát minden ólom-szerkezet metafora -ábra.

Nem az ólom – anyag nehéz, hanem az a tér,

amelyben az ólom ideák keringenek ide - oda,

egy pehely-könnyű, de mégis határozott rend alapján,

amely hullámozva áradna ember-mentesen is

a természetben. Valahára?

Ó, trikolor nélküli belső Erdélyem, te boldogság kalácsot osztó,

fejedelmi körlevelek és kalandor diktatúrák által toldott-foldott

történelmi szennycsatornák nász-induló álma! Te tudósokat,

csepűrágókat és felelősség-válságban tündöklő avantgarde - poétákat

termő szülőföldem, te valutás aszfaltbetyároknak magad

ingyen mutogató kurva- filozófusi hegygerincek szakadéka,

te okos-édes, a balkán-büdös vonatállomásaidban szendergő

Trans - Silvánia!

Fény-imádó székely lelkem lüktet a küküllői fény-mezőben,

ahogy elmerülök a boldog-jövőt mutogató piac-dzsungelemnek

ésszerű-érzelgés labirintusában, a saját farkába harapó

világkígyó hőbörgő zseni fejeket petéző örök szellem-tudat

lélek-örvényének kiegyenlítődési törvények hínáros terében.

Én vagyok a bűvös Tao fia, az Istennel közvetlen

kapcsolatban álló első angyal, vagy legalább a divat-

bábokat zabáló nagyjátékos Apollóni szellem!

Hát miért nyög bennem a szabadságra szomjazó lélek

szárnyalása helyett e zsíros technikai moslék,

a civilizált pornó-sztáros gázpedál?

Versemmel már a lényem legmélyebb zugában rejlő,

bélsarakkal vegyült arany öntudatot kell a korrupt felszínre

bányásznom, hogy megmentsem a hegyeidbe rejtett

misztériumok titkát, nem törődve azzal, hogy arany-e

vagy gyémánt mindaz amiért az ismeretlenségbe

kell naponta visszagyömöszölnöm magamat.

Fausti szellemiség és piackutató kereszténység lépett szövetségre itt

a mefisztói sors-fonásban, pedig nem is a hatalom mánia, hanem

a költok árulása az, ami két ezer éve bűzlik európapa konyhájában.

A létfenntartás réme által felizgatott élet boldogság hajhászó mániája.

inkubátorokban táplált költő-zsenik szexuális kielégületlensége és

a társadalmi apparátus szenvedélyes képzelete között leng a lélek.

A felvilágosult nagyokosok által létrehozott racionális bálban,

már - már fel is adnám isten-igényemet, szorongással szorongatott

harmónia-vágyaimmal együtt. De úgy néz ki, hogy Én maradtam

az egyedüli kamaszból lett apa, akinek kötelező őszintének lenni

a köz-szolgálati reklám-terror áramába kötött művészettel szemben.

A bennem élő abszolútum és az apasággá emelt gyermekségem,

a bátor, töretlen felelősség-tudatomat kéri húsvétonként számon.

A személyi gerincet és lelkiismeret-furdalást tízórai szünetekbe

fojtott erkölcsi halottak másnapos (és harmadnapos...) értelmével

a magánélet csődjeiből újabb civilizált csődbe szédelgő

vers - szakértő másnapos bódultak absztrakt alakzatokat petéző,

tragédia-megúszási tanfolyamokat vezető esztéta gnómocskák

vidékében élek.

Az öngyilkos-jelöltek, a zsenialitás kimérája

fölösleges és hülye-hideg képzetében vallásosan égve,

más -és harmadnapos kábulatban félreértve

kottázzák le a bennük megszóló Istent.

Hát hogyan tudnák saját énjük ellensége ellen

élő fenyő-illatokban élő ősi szellem

eme magaslati sziklák tágas imádságát?

És mégis rokonaim ezek a Gogol által megálmodott

lelkek, ezek a vak vezet világtalant - sajtot rágó kisegér-had,

ezek a balkán-dandy kávéházban sörözgető, szellentgető

vallásosan hitetlen transz-erdélyi értelmiségiek!

A rém- bárányok és kávéházi költők ősi hona

Az anyag az igazság-helyzeteknek végső logikája.

Téves tehát minden ólom-szerkezet metafora -ábra.

Nem az ólom – anyag nehéz, hanem az a tér,

amelyben az ólom ideák keringenek ide - oda,

egy pehely-könnyű, de mégis határozott rend alapján,

amely hullámozva áradna ember-mentesen is

a természetben. Valahára?

Ó, trikolor nélküli belső Erdélyem, te boldogság kalácsot osztó,

fejedelmi körlevelek és kalandor diktatúrák által toldott-foldott

történelmi szennycsatornák nász-induló álma! Te tudósokat,

csepűrágókat és felelősség-válságban tündöklő avantgarde - poétákat

termő szülőföldem, te valutás aszfaltbetyároknak magad

ingyen mutogató kurva- filozófusi hegygerincek szakadéka,

te okos-édes, a balkán-büdös vonatállomásaidban szendergő

Trans - Silvánia!

Fény-imádó székely lelkem lüktet a küküllői fény-mezőben,

ahogy elmerülök a boldog-jövőt mutogató piac-dzsungelemnek

ésszerű-érzelgés labirintusában, a saját farkába harapó

világkígyó hőbörgő zseni fejeket petéző örök szellem-tudat

lélek-örvényének kiegyenlítődési törvények hínáros terében.

Én vagyok a bűvös Tao fia, az Istennel közvetlen

kapcsolatban álló első angyal, vagy legalább a divat-

bábokat zabáló nagyjátékos Apollóni szellem!

Hát miért nyög bennem a szabadságra szomjazó lélek

szárnyalása helyett e zsíros technikai moslék,

a civilizált pornó-sztáros gázpedál?

Versemmel már a lényem legmélyebb zugában rejlő,

bélsarakkal vegyült arany öntudatot kell a korrupt felszínre

bányásznom, hogy megmentsem a hegyeidbe rejtett

misztériumok titkát, nem törődve azzal, hogy arany-e

vagy gyémánt mindaz amiért az ismeretlenségbe

kell naponta visszagyömöszölnöm magamat.

Fausti szellemiség és piackutató kereszténység lépett szövetségre itt

a mefisztói sors-fonásban, pedig nem is a hatalom mánia, hanem

a költok árulása az, ami két ezer éve bűzlik európapa konyhájában.

A létfenntartás réme által felizgatott élet boldogság hajhászó mániája.

inkubátorokban táplált költő-zsenik szexuális kielégületlensége és

a társadalmi apparátus szenvedélyes képzelete között leng a lélek.

A felvilágosult nagyokosok által létrehozott racionális bálban,

már - már fel is adnám isten-igényemet, szorongással szorongatott

harmónia-vágyaimmal együtt. De úgy néz ki, hogy Én maradtam

az egyedüli kamaszból lett apa, akinek kötelező őszintének lenni

a köz-szolgálati reklám-terror áramába kötött művészettel szemben.

A bennem élő abszolútum és az apasággá emelt gyermekségem,

a bátor, töretlen felelősség-tudatomat kéri húsvétonként számon.

A személyi gerincet és lelkiismeret-furdalást tízórai szünetekbe

fojtott erkölcsi halottak másnapos (és harmadnapos...) értelmével

a magánélet csődjeiből újabb civilizált csődbe szédelgő

vers - szakértő másnapos bódultak absztrakt alakzatokat petéző,

tragédia-megúszási tanfolyamokat vezető esztéta gnómocskák

vidékében élek.

Az öngyilkos-jelöltek, a zsenialitás kimérája

fölösleges és hülye-hideg képzetében vallásosan égve,

más -és harmadnapos kábulatban félreértve

kottázzák le a bennük megszóló Istent.

Hát hogyan tudnák saját énjük ellensége ellen

élő fenyő-illatokban élő ősi szellem

eme magaslati sziklák tágas imádságát?

És mégis rokonaim ezek a Gogol által megálmodott

lelkek, ezek a vak vezet világtalant - sajtot rágó kisegér-had,

ezek a balkán-dandy kávéházban sörözgető, szellentgető

vallásosan hitetlen transz-erdélyi értelmiségiek!

A Táltos Bolond mester-dala

A Bolond a százkarú szeretet Királya.

A Bolond életútja csillagporos fény.

A Bolondnak mindig sikerül az ábra:

Sorsát szőni, éjszakánként Istenéhez tér.

Álmát kerüli a gyűlölet s a neheztelés réme,

Szerelmétől mágikus vidámságot kér ebédre.

Képzelete egyensúlyát semmi fel nem dúlja,

Szenvedélyes jó-kedélye, hegyek ormát fújja.

A Bolond-fároszából kiapadt a kapzsiság olaja,

A szellem-óceánok fénye elméjében mindörökre ég.

A Bolondnak nincsen ellenséges lelki malma,

Sóvárgó vágyait kacagva, mindig partot ér.

A Bolond, hogyha verseng is csak játszik,

Bábel - Tornyokat sem épít soha, senkivel.

A hiuság-bazárban is csak derűseket ásít,

S az aggódók álmában táncol Jettivel.

A Bolond a börtönben is a mennyországot látja,

Ezért Ő, királytól, ördögtől vagy haláltól sem fél.

A Bolondnak boldogság-bőségben éldegél családja,

Mert világos lelkével, a mennyországban él.

Keresetlen sorok elmaradt feltámadásra

A Golgota látképéhez kötöttem

pihés tarkódon az úri szenvedést.

Az egész látomásban semmi veszély nincs már,

pedig én akkor vállaltam a vádakat s a kivetést:

kiért és miért van, hogy van a létem,

ha arcod egy kirakatba tévedt kísértet marad,

amelyben az érdek-lélek megint csak az örök

körben-forgás hamis képzetébe szédül belé újra

és az őszi szexuális forradalmaidnak múltán,

hátsó bejáratokon a bomló családodhoz visszatérve,

"minden rendben" és: „a helyzet ellenőrizve”

- jeligékkel néz beléd a steril iszonyat.

Hogyan értenéd hát, a könnyítési trükkök

labirintusában tévelyegve, hogy érted van

itt kívül mindaz, amit belül éveken át elképzeltem

tizenkétezer esztendő kudarcát véve alapnak?

Fáj, hogy te sem tudtál felébredni Penelopém,

de kegyetlen a törvény s el kell hagynom téged

azért, hogy megtaláljam végre önmagam.

Szakítás a láva-gyöngyös széptevések ára:

Sződd hát tovább kirakat-békédet te szegény,

gyáva álmaidban ringó, Hold-menyasszonyom.

Nem mondhatom, megzavartál Te is engem:

ma nem tudom, hogy bennem maradhat-e mindaz,

ami meg nem történt, s hogy mindaz, ami történt

lehet-e még bennem a hiány-jövődnek a vágya?

Érhet-e még hozzád valamikor a tündérilonai jövő,

És a meg nem történt áthatolás csipkerózsa-álma?

Mondd hát spekuláló fájdalom-királyném, tudod-e,

hogy milyen baljós hiedelem által vagyunk itt

mindannyian egymás felé lépni képtelenné téve

és egymástól miféle látszat-toronyok alá vannak

a külön-bejáratú Istenek és a lelkeink elásva-égve?

Benned milyen tudományos dogmák viaduktján

imbolyog éjszakánként a korcsolyázó álom

az anya-komplexusba soványodott erzsébeti bál?

Én lennék a gonosz hérosz és te a nemes Bálvány,

akinek a ledöntését már többé nem halaszthatom

a korrupt séta-tereken?

Hogy kegyetlen hozzád a versem?

Tudsz-e álmodni te halálosan szép szavakat,

amelyekkel betörhetem

a hamis-tudás által öntött üvegkoporsód falát?

Faltörő és koporsótörő bátorság és illem?

- Ez a három együtt, soha meg sem libben!

Versemet a Golgotai koponyaköröknek

gond-tüzével kezdtem. Emlékszel? Az izmaim

finom remegéseitől izgalomba jöttél és a hajam

láthatatlan hullámait szeretted volna álmaidba simítani,

de a keresztre-feszülés örömétől megriadtál szentem!

Félelmedben csak azt a kényes selyemkendőt ejtetted

a lábam elé, amelyről jól tudtad, hogy nem maradhat

soha benne az én arcomnak lenyomata. Hát ezentúl

még jobban fogsz a mosoly-magányodban fázni,

szegény: orvul lelőtt oroszlánok szemfényébe

takarózó, végzetesen vétkes Veronikám.

barátom is írta, akinek a lelke egy kis része immár szintén bennem van örökre,

akárcsak a többi, régi és új barátaim, az értelmes, vagy ostoba tanítóim és ta-

nára-im, a szerelmeim de főként, de főként a gyermekeim, és na, persze, az éle-

tem-ben figyelmeztető kresz-táblaként működő ellenségeim lelkének egy része.

Amint látjátok, a fejem aurájának a szélei nem képeznek egyenes kőrvona-

lat, hanem recések, annak érdekében, hogy jobban illeszkedhessek és kapcso-

lódhassak és beolvadhassak veletek együtt a mennyei egészbe, hogy annak a

fájdalmas mulatságnak a kvintesszenciája, amit már szintén említettem, és

ami az életünk drámái és tragédiái és örömei és bánatai és főként ami az

élet lényege: a keresztre feszülő boldog- bolondsága, ha giccsesen, ha

igényes-ízlésesen, de egybe tudjon szövődni a többi bolond-boldogsággal.

Íme tehát itt van előttetek az én fejem aurája, s azt is mondhatnám, hogy

itt vagyok én, de ez nem lenne igaz, mivel egyrészt, „Én az mindig

valaki más” (Pl. a fegyverkereskedővé vált fenegyerek Rimbaud),

vagy éppen a rózsákba belevakuló Dylan Thomas,

És persze, az „itt vagyok” is mindig csak

egyetlen egyszer érvényes -

és végzetes

hát itt áll előttetek valamennyire kép-versbe szedetten a fejem aurája

Nyári látomások - sorozat.

A feminista terminátor

Kezdetben vala a rothadt alma, és az alma a Lilithnél vala és a Lilith Őséva vala.

Pirkadati harangrobbanásban találkoztam a nő-fejű, bika-nyakú és bika-szügyű,

de farkas testű bestiával, aki férfikasztráló pogány misztériumok modern királynéja.

Ám e Lilith-Éva, a jelenésben Mária-megtestesülésnek adta ki magát. Rám bődült,

hogy széttapossa a gyermekeimet, ha nem hódolok meg előtte, és nem dicsőítem

a görény szagú szoknya-glóriáját. Szkájber-bibliát tartott a jobb kezében, a balban

meg boldogság és ígéret-földje feliratú vibrátorokat. Azt állította, hogy ismeri

az égi hatalom-neveket. Kiderült, hogy ezek az isteni fénytörésnek a Gorgó-nevei,

az isteni villanásnak, villogásnak a fonákjai. Vagyis: a Lilith által megtört maszkulin Világosság villám-cafatai, valamint a karmás női agyvelőkben párolt tesztoszteron szagú szellemeknek forgácsai, amelyekkel a képzeletet felsrófolva, meg lehet szabadítani a marsi emirátustól Európát.

Azt is elmondta, hogy az ő neve a Emanuelle-Evans-Eucifer és őt csodálják és szolgálják

az isteni törvény és a jog földi birtokosai.

Ahogy ezt kibökte viszont, a káprázat ereje elhagyta a testét, és a bűzlő égi-hullát,

a patkány-szolgáinak hulláival együtt, újra őskáosszá változtatta a gonoszságért

lelkesedő Lilit-nevű örök-sóvárgások Jánosi tisztítótüze.

Azonosulás

A szándéktalan boldogság örök áramlása vagyok.

Én vagyok az önkéntelen képzelet teremtése,

A termékeny értelem sugárzó vonzása,

A nyitott Szeretet világossága,

A Teremtő erők és ősminták szülője.

Az örök erőtudat nyugodt jelenléte,

A Bölcsesség képzelet-mágiája.

A bátorság és a tudatosság szeretete

és a szeretet felelős bátorsága.

Az összhang ébersége és

Az Isteni Igazság fellegvára.

Az igazságtudat bölcsessége.

A jelenlét-tudat határtalansága.

A teremtőerők mágikus egysége.

A Szeretet-tudat határtalansága.

A teremtés bátorsága és boldogsága.

A nyugodt jelenlét vágytalansága.

Az éber jelenlét mágikus bűbája.

Én vagyok a rend világossága.

A rendeltetés éber álma.

A rend-tudat boldog kacagása.

Én vagyok a teremtés ősforrása.

Az akarat szelídsége.

A határozott gyengédség.

A harcosok egyenes mosolya.

A tudatos illékonyság.

A vonzó derű.

A derűs komolyság.

A felelős puhaság.

A sugárzó áttetszőség.

A teremtés bizalmas bátorsága.

A Fény és a Szeretet egység-álma.

Az illékony sugallat rettenetes súlya.

Én vagyok az örök létezés fenséges bolondsága.

Rózsaillat

Hetek óta nincs pénz a családban még kenyérre sem.

Hiába találtam meg álmomban a Predeáli kaszárnyában

huszonnyolc éve elveszített rózsát, és hiába csúszkáltam

önfeledten Medárdával a tegnap délután a Somlyó-patak jegén,

mert a kényszer-böjtök hatására, a szellem dolgaiban zavart lettem,

és nem csak pesszimista, hanem tragikus álmokra is ébredtem az éjjel.

Rózsa helyett, géppuskatároló szekrény nyílt a szívemben, ahonnan

a nevemen szereplő géppisztolyt kivettem és elindultam az aggódó

anyám által a születésem előtt elveszített boldogság keresésére.

Több szuronyos lány állta az utamat a műanyag-erődfalnál,

akikbe gyűlölet-golyókat eresztettem, majd a félelemtől

felébredtem és eloszlattam szorongató érzéseimet.

A derűt, boldogságot és egészséget hozó oldódási lehetőség

nem kába lehetőség, hanem szubatomi helycsere-képesség kérdése.

Időnként félreáll az önzés és átadja helyét szemünkben az Istennek.

Szerencsém van: Medárdával önfeledten játszhatok a természetben,

mivel az ő kedélyét nem zavarja meg a hetek óta tartó családi ínség.

Nem szokott az önámító jóléthez: nem kér csokoládét, tejszínkrémet.

Örömmel fogadja az almát, akárcsak a főtt krumplit, nap mint nap,

reggelre, délre és estére. Medárda mindig boldog és elégedett azóta,

hogy három és fél évvel ezelőtt, csendesen a világra siklott Emőkéből

egy napsütött tisztáson, a Szentkirály fölötti Bakónyaka-erdőben.

Medárda nem türelmetlen sem táplálkozási, sem megvilágosodási

kérdésekben. Nem tesz fel olyan kérdéseket, hogy azért nincs-e pénz

a családban, mert négy héttel ezelőtt a nem fogadtam el a felkínált

összeget a sorsfeltáró munkámat honorálni szándékozó ismerőstől,

vagy azért-e, mert mostanában rossz fényszögeket kap a Jupiter?

Fontos, hogy megtaláltam a fegyver-szekrénybe záródott rózsát,

mert a második gyermekünk a napokban kell az életbe érkezzen.

Jön az áldás, amely a nyár elején fogant meg az Emőke méhében

és akitől, a modern szokásoktól eltérően, a sorsunk javulását várjuk.

A testvér-várás kérdésében viszont, különböző nézeteket vallunk

Medárdával, mert ebben viszont, ő a türelmetlenebb: “Anyuka gyere,

guggolj le a földre és engedjük ki a hasadból testvérkémet.”

A felszakadó nevetésben eltűnik a gond, hogy hetek óta

kenyérre sincs pénz a családban, és a szívembe állított rózsa

illatában várjuk az újabb örömhozó családtagot: második gyermekünket.

Bárki, bármit is mondana: számomra szegényen is rózsaillatú az élet.