Mit is mondhatnék magamról, elszaladtak az évek felettem, sosem gondoltam arra, hogy ennyire rövid az élet, így közel a hetven évemhez...

Tapolcán születtem, 1951-ben, hároméves koromban a szüleim visszaköltöztek Battonyára, ott jártam iskolába négyen voltunk testvérek, nagyon szerény körülmények között nőttem fel.

Nem voltam még tizennyolc éves, amikor férjhez mentem, Pécsre költöztem, csodás éveket éltem közel huszonöt évig, tizenhárom évig a Zsolnay gyárban mint edény korongos dolgoztam, majd ápolónő ként a gyermek klinikán, később a felnőtt belgyógyászaton, nagyon szerettem a munkám, csodálatos évek voltak ..

Mind a négy gyermekem Pécset születtek, mikor nyugdíjasok lettünk a férjemmel falura költöztünk, a mai napig imádott városom Pécs, a legszebb éveim oda kötnek...

IMÁDTAM A ZENÉT, A FILMEKET, SOKAT JÁRTAM MOZIBA.

Apai nagyapám mozis volt Mezőhegyesen, pontosabban mai szóhasználattal, mozi asszisztens, …

heti két alkalommal magával vitt a vetítésekre, nagyon boldog voltam, akkoriba sok orosz filmet láttam, természetesen sok magyar filmet is, de nagyon szerettem a film előtti a híradókat, mindig nagyon érdekelt mi történik a világban körülöttem...

Utazni is nagyon szerettem, bejártam az országot, mivel édesapám vasútnál dolgozott, így, sokat utazhattunk, tíz éves voltam amikor először láthattam a szülő városom Tapolcát, azonnal bele szerettem...

Imádtam a hegyeket, mindig hegyek közé vágytam, életem folyamán volt szerencsém Svájcba élni három hónapig, némi túlzással, bejártam Svájcot, nagyon sok szép helyen voltam, már felnőttként, ...

örök nyomot hagyott a lelkemben, sohasem gondoltam, hogy olyan csodálatos helyekre is eljutok életem folyamán, mint Svájc...

A lányom jóvoltából Törökországba is eljutottam, szép élmény volt, hogy Szent Miklós sírjához is elzarándokolhattam, sokat jártam Németországba, ott élnek az ikreim, a lányom Bécsbe él, négy gyermekemből csak az első szülött fiam él velünk, hálás vagyok neki, hogy nem vágyott el az országból, persze pár évet Ő is dolgozott külföldön...

Vers írással fiatal korom óta foglalkozom, mindig imádtam a verseket, szavalni is szerettem, Pécset 93-ban nyertem pályázaton, harmadik lettem, a Városi Televízió élő műsorában szerepeltem, nagy megtiszteltetés ért, a Pécsi színháztól egy színésznő szavalta a Tengerparti fohász című versem,

elsírtam magam, emlékszem, meg kérdeztem a riportert, ...

Ezt én írtam?... mire mosolyogva mondja, igen, Ilona te írtad!... valami csodálatos volt a vers, igazán sosem gondolom jónak vagy szépnek, amit írok, nagyon sok verset írtam, és nagyon sokat eldobtam életem folyamán, ha újra olvastam már nem találtam jónak, vagy értelmesnek, sok antológiában szerepelek verseimmel, első írásaim

Egerben jelentek meg, másokkal közösen, az ország minden részéről, írókkal költőkkel, természetesen mindannyian amatőr írókként.

A régi honlapjainkon megjelent alkotásai:

• https://sites.google.com/site/tollforgatoirodalmilap/alkotoink-nevsora/d-janovics-ilona-alkotasai/versek