Mindenszentek

Emlékek közé

könnycseppeket szitál

az őszi köd már.

Ősz

Őszi harmat hull.

Súlya alatt szakad a

gyöngyös pókháló.

Egymásért

Ködömben óvlak,

elrejtelek. Mosolyod

napjával éltetsz.

Mártírok

Kik halni mertek,

mert nem otthonuk e föld,

hanem hazájuk.

Ködköpeny

A köd varázsol,

suttog a fényben. Ős-öreg

regéket mesél.

A vén varjú

Kihűlő, ódon

tollamat pihétekkel

melengetem fel.

Burok

Pattogva ég a

láng a ködben; körötte

lebben fényszellem.

Búcsúztató

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

Elcsendesedve

Hátam vén fának

támasztom. Arcom nap süti.

Lelkem Istené.

Kérdés

Megállsz-e egy kő

előtt, hogy megsimítsd és

csodáld alakját?

Borúra derű

Felhő alól nap

fénye árad melegen.

Isten mosolyog!

Szendergés

Éj anyám csillag

mintás bársony leple rám

borul. Álomszép!

A sötét piktor

Az est korommal

fest. Holdsugárral fényt ad

a lényegesnek.

Oszlik a köd

Nap faragja ki

a ködből a tájat. Hegy

emeli fejét.

Októberben

Dermed a hajnal.

dérgyöngyöket dajkál a

remegő fűszál.

November

Köddel terhes lég,

ólomszürke ég. A szél

a télről regél.