Úgy láttam szépnek,

ahogyan visszalépett.

Szemei tüzét is éreztem,

mikor már nem égetett.

Vágya

száz gondolattal

reámhullt;

egy percre lassan rajtam

átfordult.

*

Ma megmérkőzöm a lélektelennel,

és félek:

én fogok győzni:

a múltat a jövőbe vinni akaró

gyermek.

*

Hogyan mondjam el?

Mit egykor világnak szánt

derült szívem,

azért ma

szigorú megvetés illet.

- felnőni annyi, mint

száz ajtó mögött állni -

Hogy szigorú arcok között éltem,

és ma mosolyod egy nap

százszor

előhívom.

Mert miért nem lehet,

mint két csöpp gyerek:

ujjainkkal összeérve

megkerülni egymást

körbe-körbe?

Én úgy néznélek,

akár a tavaszt:

ahogyan az eső találkozik

a márciusi fénnyel.

*

1982 – 1984.

SÁROSPATAK

Égről földre látsz;

szitakötő tört szárnya

itt lent szivárvány.

*

Fentről eső száll,

alant egy asszony megáll;

tócsa hever ott.

*

Nyitott tenyered

ezerrel többet kérhet,

mint bezárni bír.

*

A nagy kicsinyből merít,

bogár cipőd mellé lép.

*

Mindent láthatsz határtalan,

egyben élhetsz korlátlan.

*

Fehér ruhában tétlen:

megtanítottál valamire.

*

Látom nyurga alakját;

nem mozdul, áll tétován.

Látom fején a kalapot,

melyet apjától lopott.

Igen, ott áll,

könnyeit rég száműzte már.

Néz, és mosolyog

ahogyan sohasem szokott,

- csak ha nem látja senki más -.

(Ez a kép is lopott;

emberi szem ilyet nem láthatott!)

*

Ránéztem lassan,

nehogy elriasszam.

Mire enyém lett,

szerelmemnek vége lett.

*

Hogyan születik a vers?

Végtelen szomorúságtól?

Védtelen boldogságtól?

A kedvesem elhagyott, elhagyott;

nem látok több virágot.

Azt hihette hazudok,

holott tisztességre

ő tanított, ő tanított.

Most nagy a világosság,

ám kétes az igazság.

Levegőbe ha markolok,

már a semmit fogom.

Emlékszel?

A semmiből lett új világ,

benne egy szép virág.

A semmiből beléptem;

egy virágot elvesztettem.

*

Szédülésben születik a vers,

lassú jaj-zuhanásban.

Ha volnál még: fognád a kezem.

Ha fognád a kezem: segítenél nekem.

Hátra nem nézek:

itt volnál?

Hátra, ha nézek:

néznél te is rám?

Akkor halk szavam énekké lett,

nehéz léptem égbe emelted.

Amit akkor súgtunk örökké vált,

de majd

halkuló szavamat

megérti más.