A lényeggel kezdeném. Szerzői díjat senkitől sem kértem, s nem is fogadnám el, mert nem ezért írok. Ez olyan nálam, mint egyeseknél a gyomorrontás utáni "folyadék kitárulkozás". Van amit idejében észreveszek, s van amikor hirtelen belém nyilal és már szedem a lábam toll után, vagy leülök a gép elé és ütöm-verem. Egyvégtében írom a gondolat áradatot az utolsó pontig. Amikor felnézek a képernyőre, akkor veszem észre, mily sok az aláhúzott rész. Telis-tele hibával. Nem baj. A lényeg előttem van. Most már jöhet az irodalmi gereble, majd elteszem napokig érlelni. Persze nem a gépet, hanem a gondolataimat a fejembe. Ilyenkor velem van egész nap, bármerre visz utam. Volt úgy, hogy olvastam egy könyvet s már nem volt időm papírért menni, így a mellém készített ceruzával a fedlap belsejére írtam mind azt ami kibuggyant. Olyan ez mint az orrvérzés. Nem lehet, de nem is szabad megállítani. Ilyenkor imádkozom magamban, hogy most ne nyisson rám feleségem, ne intézzen hozzám kérdést, ne várja el, hogy kiteregessem a ruhát, mert akkor elszakad az a drága fonál, ami csak nekem fontos, hozzám tartozik, s örömöt okoz. Másodlagos, hogy később ezt meg fogom osztani kedves ismerőseimmel és sosem látott olvasóimmal, akik időnként tetszésüket nyilvánítják.

---

1969-ben ért el az írás fuvallata. Első versem tetszett, dédelgettem. Így utólag tényleg jól sikeredett, ám a többi már kevésbé, mert az érzelmi töltés, a vehemenciám hiányzott belőle. Színek helyett szürke lett. Annyira el voltam magammal telve, hogy egom elhessegette az önértékelésem, amivel később már jó barátságot kötöttem. Szerencsére ismerőseim és hozzáértő „szakmai kezek” a helyes útra tereltek. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy olyan írásokkal jelentkezzek Kiadók felé, amellyel nem vallok szégyent „amatörizált” soraimmal, érzelmi világommal. Sajnos a szórenddel és a helyesírással még gondjaim vannak. 2010-ben 180 fokos fordulatot vettem. Ez annak is tudható be, hogy rengeteget olvasok, főleg amióta nyugdíjas vagyok. Van úgy, hogy egyszerre három novelláskötet van az éjjeli szekrényemen. Az un. irodalom mellett számos más elfoglaltságom van. Kevés a 24 óra. A korom végett aludnom kell délután, mert kiesik kezemből a könyv, hiába érdekfeszítő. 1980-tól Rock-lexikont szerkesztek. Kézzel írom. A médiákban és a GOOGLE oldalakon közölt adatokat ollóztam össze, kerülve a szakmai irodalmat. Közel 12 000 magyar előadó/zenekar és 34 000 külföldi előadó/zenekar majd naprakész anyaga van ez által birtokomban. Levédettem az ARTISJUS-nál (mert ez sem kellett senkinek). Gyűjteményemmel Sebestyén úr jóvoltából 2009-ben bekerültem a GUENNESS Rekordok közé.

---

2012-ben egy sportkörben megismerkedtem egy írónővel (nyugdíjas korban látott neki az írásnak), aki az óta öt könyvnek a szülője és számos Antológiában jelentek meg írásai. Egy-egy szösszenetem átadtam neki azzal, hogy véleményezze, és keményen kritikával lássa el. Később arra inspirált, jelentkezzek Pályázatokra. Ám olyan írást keressek, ami a többihez képest kimagasló és nem szonett hosszúságú. Elsőként 2018-ban a Székesfehérvári HOLNAP MAGAZIN tulajdonosa küldött választ. Másik anyagot is vár, hogy jobban megismerjen. A levélváltások nyomán kiderült, hogy van bennem valami. Felhívtam figyelmét a grammatikai hiányosságaimra, valamint arra, hogy gondjaim vannak a szórendekkel és a helyesírásra. Ettől függetlenül további írásra buzdított, s megígérte hibáim kijavítja, s ahol kell, a szövegbe is tesz változtatást a jobb közérthetőség miatt. Honlapjára is be szoktam helyezni gondolataimat. A kiírt Pályázatára bejelentkeztem egy nyolc oldalas humoros novellával, amit elfogadott, ám javításra szánt. A korrektura után átolvastam és igent mondtam a javításaira. 2018 májusában a „Csillagösvény” című Antológiájában helyet biztosított soraimnak. Végtelen örömöt okozott vele. 2019 májusában egy kis léptékű novellám és egy versem látott napvilágot a májusi Antológiájában. Tisztában vagyok magammal. Tudom, kevés vagyok a sok geniushoz viszonyítva, de jól esik olyan körben táncolni és beszélgetve tanulni, mint az irodalom, vagy a történelem. Ezt gyerekkorom óta élvezem. Nincs nagyobb öröm annál, mint az olvasás és az írás. Főleg, ha meg tudom valakikkel osztani érzelmeimet és ezzel kedélyállapotukon változtatni tudok. Ha másért nem, de ezért érdemes élnem.

---

Tisztelt Hölgyem! Ön a második, aki írásaimra reagált, válaszolt és talán kinyílik egy másik kapu az életemben. Mivel betegségem gyógyíthatatlan a áttétek miatt, időm véges. Ezért egy személyes találkozáskor Bakos úrnak felajánlottam az összes írásomat eredetikkel együtt. Családom nem olvassa. Szerintük hülyeség és időpocsékolás. Nem kellene kiadni magamat és olyan dolgokon filózni, amin úgy sem tudok változtatni. Ha így vesszük, akkor Radnóti, Ady, Molnár, Maupassant, Zola hiába élt?

--- Szerkesztői válasz

Senki nem élt hiába, és tartom magamat Kosztolányi elgondolásaihoz!

Szeretettel várjuk minden alkotását!