Születtem 1947. március 9-én a Somogy Megyei Niklán. Születésem után kalandos időszakok következtek. Egy-egy álom után a vándorévek keserves évei jöttek. Ezek jórészt, ha fájdalmasak is voltak, szükséges volt elfogadni. Sokfelé előfordultunk: Nikla, Marcali Ág, Gerényes, Hercegszántó, Komló, Budapest, Pécs... ...És egyszer csak Budapestre költöztünk... Itt szerettem meg a rajzot. Itt érintett meg valami varázslat, amely meghatározó volt az egész életemre. Egykori tanárom Endrédy Gyuri bácsi ismerte fel különös rajzkészségemet. Ettől fogva minden időmet a rajzolás és festés töltötte ki. Egy újabb, rossz álom után tovább vándoroltunk, magunk mögött hagyva mindent mai számomra olyan fontos volt... Későbbi rajztanárom, nevelőapám Somogyvári János egyengette az utamat sok szeretettel... Tanulója voltam a Pécsi Művészeti Gimnáziumnak. Szakmai tanáraim voltak: Simon Béla, Lantos Ferenc, Rétfalvi Sándor, Haraszti Pali bácsi,. Nem Ők tehetnek arról, hogy egy nehezebb utat választottam a boldoguláshoz. Sikeresen leérettségiztem és kirakatrendező, dekoratőr képesítést szereztem. Ebben a munkakörben dolgoztam 2005. novemberéig. Decemberben megszűnt az állásom. Így nem maradt más választásom, munkát kellett keresnem... Így kerültem a Szépművészeti Múzeumba, ahol teremőri állást vállaltam. Itt csodálatos nyolc hónap és öt napot töltöttem el nyugdíjazásomig, pont abban az időszakban, amikor egy Van Gogh kiállítás megnyílt... végtelenül örültem, hogy hosszú hónapokon keresztül egészen zárásig jelen lehettem a kiállításon. Életem nehéz évei alatt is mindig az álmaimat valósítottam meg... az én álmaim igazak, papírra vethetők, érinthetők, mert velem élnek, velem lélegeznek.