Kocsordi Nagy Béla

Bár magamat továbbra is csak amolyan parlagi betűvetőnek tartom, az Élet úgy hozta, hogy a Tollforgácsok 1. címet viselő verseskötetem után 9 hónapra megszülessen a második szellemi szerelemgyerekem is, benne 100-on felüli, a közelmúltban írt versfélékkel, tollforgácsokkal.

S aztán...kicsit javító szándékkal is a vers-demográfiai mutatókat illetően, ha már benne voltam a versfaragásban, ujabb 5 hónap múlva, 2017 júniusában kezembe vehessem a Tollforgácsok 3-at is, olyan 120 körüli verssel.

És a dicsekvés minden szándéka nélkül, de elmondom azt is, hogy az Úr 2017-ik esztendejének végére - talán még Karácsony előtt - meg lesz a Tollforgácsok innen-onnan címet viselő - ugyancsak verseskötet, - amiben megintcsak lesznek tollforgácsok rendesen.

Hogy lesz - e még újabb verseskötetem? Nem tudom... Bár egy - két téma, ötlet még ott zümmög a fejemben, megírásra várva.

De van ott még jónéhány prózai próbálkozásom is...megkezdve vagy befejezve, azokkal is kellene kezdeni valamit...

Hogy azoknak mi lesz a sorsa, azt sem tudom...

Minden attól függ, hogy...Baróti Szabó Dáviddal szólva az a bizonyos Kaszás... mikor kezdi el bontogatni a sátramat...

Mit mondjak még, mit tegyek hozzá az eddigiekhez?

Aki már ismer, tudja rólam a legfontosabbakat.

1946 március 1-én születtem egy Érszalacs nevű, akkoriban még igen sáros faluban, valahol az Érmelléken, egy jó madárröptére Ady Endre szülőhelyétől, Érmindszenttől.

Bár életutam nem volt egy sétalovaglás, azért ott volt benne minden, ami egy normális férfiéletben ott kell hogy legyen.

Vagyis tűrhetően szép gyerekkor, az önmagamat keresgélő serdülő és ifjúkor, felnőtté válás.

Majd...annak rendje - módja szerint a családalapítás, egzisztenciateremtés, - annak minden gondjával és örömével-, szerető és gondoskodó jó feleséggel, gyerekek, unokák...

Az életemben voltak elültetett és termőre fordult szőlőtőkék, gyümölcsfák, még egy - két elültetett diófa is, valamint két megfogant somfacsemete is arról a koltói somfáról szaporítva...

Születtek versek és prózában megírt dolgok...olyanok amilyenek, talán több is lehetne, ha nem csak most, néhány éve kezdtem volna el írogatni.

Hát nagyjából ez lenne a gyorsmérleg, ha valahonnan jeleznék, hogy ...na öreg Pupák, szedelőzködj!

És ha muszály, akkor megyek...raportra, nyugodt lelkiismerettel.

Veszem a kis motyómat, benne mindazzal amit elkövettem: egy tisztességgel ledolgozott élet, néhány bolondság...amit bevállalok...bármilyen bíró elé is kerülök odaát.

Lesz még benne egy - két szép régi nóta, vagy az általam írottakból egy kettő...

Néhány versem, amiben referálnék erről - arról az Ég urának, ha meghallgatna, ( a Képzeletben és az Egy poéta álma, mindenképp).

Aztán néhány adott és kapott kedves szó, finom, csókízű csókok emléke, amikért érdemes élni a magamfajta férfiembernek...

Ami meg ideát marad, azzal meg gazdálkodjanak szeretteim, esetleges olvasóim, tisztességes embertársaim,...kedvük és legjobb tudásuk szerint.

Aztán majd, ha netalán összefutnánk valahol...odaát, akkor megállhatnánk egy-két szóra, úgymond... mesélni, referálni egymásnak...hogy is volt....mint is volt..... . o

--------

Magamról...

KOCSORDI NAGY BÉLA·

2018. DECEMBER 12., SZERDA

·OLVASÁSI IDŐ: 3 PERC

Nincs könnyű helyzetben a magamfajta, kicsit bőbeszédű betüvető akkor, amikor mindössze néhány sorban kellene írjon vagy beszéljen magáról. Mit mondjon el néhány percben ott, ahol szinte a nevét se tudják? A dicsekvés... - még ha lenne is mivel-, nem kenyerem, panaszkodni meg nem szoktam! Igen mindenkinek meg van a maga gondja - baja.. kinek kissebb, kinek nagyobb... még én is szaporítsam? Régi bútordarab vagyok a háznál, jóval túl a hetvenen, már nem is számolom, hogy mennyivel... A Királyhágó környékén élek, - maholnap már 45 éve -(ebből volt vagy 15 év kétlakiság Élesd - Nagykároly jelleggel) , egy Élesd nevű kisvárosban, amit én néha - saját hatáskörömbem behelyettesítek egy Pupákfalva nevű, képzeletbeli településsel.....de ez egy másik történet lehetne) de a gyökereim az Érmellékig nyúlnak vissza, egy Szalacs nevű, hajdanában igencsak sáros faluba, néhány vers erejéig írtam is róla, és talán még írok is Képesitésemet nézve amolyan műszaki ember volnék vagy voltam, aki szerelőként, majd művezetőként épitett ilyen - olyan gyárat meg gyártelepet... meg hát azt a bizonyos, eredeti román szocializmust... állítom, embertpróbáló feladat volt mind a kettő..! Írogatni... komolyabban csak néhány éve kezdtem el, a termés úgy két- három tucatnyi megemlékező értekezésféle, egy- két prózáskötet, és lassan 6 verses kötet (a 6 - ik kötet, a tollforgácsaimból... szándékaim szerint szeptemberben kellett volna elhagynia nyomdát) összesen úgy 800 fölötti verssel. (végülis 2019 novembere lett belőle) ... Valamint hatvanvalahány dal vagy nótaszöveg, amelyek türelmesen várják, hogy egyiket - másikat valaki majd valamikor megzenésitse... Terveim? Vannak!... talán két - három könyv még bennem van, és persze némi mondanivalóm is lenne azok felé akik a mindenkori vezérlőpultnál vannak, valahol a kultúra és a nemzeti önazonosság nyomógombjainál....és hadd hangsúlyozzam ki, hogy ha szólhatnék... nem magamért szólnék! Dolgozom egy többszerzős könyvön is, de ez még a jövő zenéje... bár azok az írások, amelyek majd belekerülnek abba a kb. 300 oldalnyi terjedelembe, nagyjából már meg is vannak írva.... És hát... ha menetközben, kicsit incselkedve... még ezzel - azzal megböknek a múzsák, akkor a tervezetteken felül...bármi előfordulhat... persze, csak akkor, ha Baróti Szabó Dávid urammal szólva az a bizonyos Kaszás... még nem kezdi rl...bontogatni a sátramat....időnap előtt... Sok - e, vagy kevés(?), ennek a megitélésére nincsen kompetenciám, az hadd legyen a múló idő és a mindenkori, tisztelt Olvasó dolga! Élesd- Pupákfalva, 2019. november 17. kocsordi Nagy Béla. .