HEIC BEÁTA

Ugyanaz a föld...

Az ember csak hajszolja sorsát,

mindig többet s jobbat akar.

mindig mást és mindig változást ...

Miféle teremtmény az emberiség?

Ki csak létezik és nem él.

Nem látja át,egyszer minden véget ér...

Mindig többet s jobbat akar.

Pénz és csillogás

Szép ruha s talán boldogtalanság?

Az ember csak hajszolja sorsát.

Orvos vagy jogász?

Ezernyi végzettség...

Ezernyi emberi ostobaság ...

De minek és kinek?

A földnek majd mi be takar?

Miféle teremtmény az emberiség?

Létezik, de ki tudja él –e itt.

Az angyalok tudják az élet idő,

Létező és lejárt idő.

Az ember hajszolva él,

de a föld mi el takar ugyan az lesz nekem,

S annak ki már nem él.

2018-11-01

Heic Beáta: ...Életcél...

Életcélod,

lehet csak a lét s a lélegzés.

Tétlen bolyongás az utadon,

míg véget nem ér....

Lehet célokkal teli,

bár talán épp ezért nehéz...

Mindig van egy másik út.

Gondolat és akarat visz,

mindkét út felé...

Az egyik végén beteljesült álmok,

a másik végén tétlen szürke napok várnak.

Mindig van egy másik út,

az életed mindenképp véget ér.

Akaratod és célod dönt,

melyik útra lépsz.

Célod lehet,

csak a lét és a létezés,

várva az elmúlás utolsó percét,

s célod lehet a tudat,

hogy az életet úgy élted,

ahogy megálmodtad célokkal teli.

Mert az életed lehet,

csak a lét s a lélegzés.

Tétlen bolyongás az utadon,

vagy céljaiddal teli,

az életed mindenképp véget ér.

2016-07-16

Heic Beáta:

Cipelem a sorsom

Cipelem a sorsom,

Mint kisdiák az iskola táskát.

Könyvek helyett az élettől tanulok....

Az élet az igazi tanár,

Nem az a sok –sok tudomány.

Cipelem a sorsom,

Mint mindenki az útján

Sokszor elbuktam,

De mindig felálltam.

Mint a korcsolyapályán

A versenyző lány.

Álmodok és megvalósítok,

Nevetek és sírok.

Néha fel adnám, de nem teszem.

Az életem könyvét én írom,

A sorsom könyvét én cipelem...

2016-09-11

Látszat és valóság

Két életet élek,

nem csak én,

más is így él talán.

A látszat amit lát az emberiség,

a valóság amit valóban élek én.

Látszat talán a népnek,

hogy mindent megkapok én.

Az élet elkényeztetett és mindent megadott nekem már rég.

A valóság mégis bennem él.

Nem az számít,

mit hisz rólam az emberiség.

Magamnak élek és nem másnak én.

Csak én tudom mit teszek meg és miért,

mennyit küzdök magammal –magamért a lelkem mélyén én.

Nem az számít,

mit hisz rólam az emberiség.

Testem lehet gyenge még lelkemben az erő még él.

A lélek erő visz előrébb és nem a testi lét.

2019.01.22

Angyal!

Azt mondják,

angyal vagyok.

Jó és kedves,

ki segítő kezet nyújt,

mindig, mindenkinek.

Miért?

Miért legyek jó,

s miért legyek angyal?

Ha bántják, ártatlan szívemet.

Hogyan legyek gonosz,

s kegyetlen?!

Kegyetlen a világ is,

gonosz erők győznek felettem.

Hogyan legyek gonosz,

hogy ne érje, bánat szívemet.

Miért legyek angyal,

És hogyan legyek gonosz,

Hogy a bánat ne érje lelkemet

2011-05-11

Bántottál…

Figyeltem minden rezdülésed,

hallottam szíved hangját,

s hallgattam lelked bánatát.

Te mégis bántottál,

ok nélkül bántottál.

Próbáltam megérteni

mindig szíved bánatát,

nem kérdeztem, mit miért teszel

miért hagyod, hogy ilyen nehéz legyen!

Nem kérdeztem,

csak halkan s csendben, ott voltam melletted,

s tán csak annyit mondtam,

én mindig itt leszek.

Te mégis bántottál,

ok nélkül bántottál.

Nem érdemeltem.

Te mégis ezer apró darabra törted szívem.

Lelkem üres,

mintha már, nem is élnék.

Tán egyszer megértem, miért bántottál

ok nélkül, miért bántottál?!

2011.05.11.