Egyed Ágnes

Csend

Lelkem lombok mozaikja,

rezdülő lehellet-pókháló,

melyen át csírázó ég

bocsát a földre

fénygyökeret,

Kapaszkodna már, de

habzó morajlás csupán,

mit markolász.

Bánat

Kagylóhéj fedél: magamra zártam,

itt ülök csendben, magamba zártan;

lelkem lebegne valahol fölöttem,

bennem rekedve lehullik törötten.

Létezés

Életünk lánc

pókfonálon,

szétgurulnak

gyöngyei,

gyermekeink

lehajolnak

egyet-egyet

fölszedni.