„Illatok- A pillekönnyű bódulat illata

Tudom, hogy csak pár pillanatra jöttél ide, de állj meg és érezd az illatokat Velem! Maga az illat az egyik legmisztikusabb valami. Mindig és mindenütt jelen van, az egész lényedben, hiszen te magad vagy az illat.

Egy kis réti virág és egy nappali pillangó története…

„Mint egy SZERELMES nő és egy SZERELMES férfi találkozása egy pillanatra! Akiket körbeleng a pillekönnyű bódulat illata. Sokféle szimbólum, utal a pillangóra, mint a szabadság, a lélek jelképére. Vagy akár kínai értelmezés szerint, a virágkehely maga a női nem jelképe a nektárt szívogató pillangó a szeretők, a szerelem jelképe.

Magam előtt látok egy tarka rétet, ahol a hajladozó zöld fűszállak között egy Réti margitvirág nyújtogatja a nyakát. A fehér szirmai között élénksárga kis fejecske bújik meg. Kecsesen játszadozik a széllel és néha meg libbenteti a halvány szirmait. Illatát tovaküldi a szellővel, várva arra, hogy megtalálja őt egy álom. Az ÁBRÁND elegánsan, vitorlázva egy gyönyörű pillangó képében közeledik felé. Kitárva krém fehér szárnyait, melyet fekete csíkok díszítenek, ellenállhatatlan szépségének fényében suhan a kis virág felé…hódítani készül. Dobbannak a szívek.

TALÁLKOZÁS!

A pillangó az édes MÁMORBA akar elmerülni. A kis virág szinte meghajol előtte, megadva magát a beporzásnak. Könnyedség, vidámság öleli őket körbe.

VÁGYÓDÁS!

A margitvirág vár… vár… vár… a pillangó kitárja fénylő szárnyait, megcsillan rajuk a napfény sugara, észrevétlenül megrezegteti is talán, mire a virág bele is pirul ebbe az udvarlásba. Érzi, ez neki szól. A fehér szirmok szerényen mosolyognak, szemlesütve suttognának is… de a pillangó már rátelepszik, szinte leheletfinoman és élvezettel merül el az ambróziába. Miközben a kis virág kéjesen hajladozik, a szél dallamokat küld feléjük…

BEFOGADÁS!

Sóhajok repülnek a kósza zajokkal tovább. De husss! Hirtelen vége mindennek! Pár perc volt csupán a természet eme csodája. Mire a kis fehér virág, élvezte volna a bódulatot, már tova is száll a pillangó. Mint aki bevégezte dolgát egy hussanással már máshol is jár. A következő ugyan olyan fehér virágon, vagy épp egy kék szépségen éli ki szenvedélyét. Elveszi tőle is, ami kell a boldogságához. Mit tud tenni a kis Réti margitvirág? Semmit! Ez az élete rendje. A pillangója elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna.

BÚCSÚZÁS!

És már nem szomorkodik… már vidám, már boldog… és tudja, pár perc múlva újból jön egy még szebb, még díszesebb szárnyú, csábító pillangó és újból rátelepszik, és ő újból befogadja és ő újból boldog lesz.

ELENGEDÉS!

Azért titokban a mellette élő ugyan olyan virágra téved a tekintete. Vajon ő szebb-e, csábítóbb- e? Vajon szikrázóbban szórja a fényét? Jobban illatozik? De nem! Rájön, csak ő! Csak ő tündököl ma igazán. És elégedett! Önmagával. Rájön ő egy különös kis fehér virág! Ad az élet körforgásában egy olyan csodát, ami nem mindenkinek adatik meg. Megőrzi lelkének fehérségét, és báját.

És már hajlik ide-oda a széllel és dúdolgatva vár vár vár… az igazi nagy találkozásra!

A két kis mezei virág lopva egymásra néz, félve kacsintanak is és szirmaikat becsukva a maguk boldogságába merülnek… a lelkeket betölti az egyszerűség illata…”

Vajon mi is ilyenek vagyunk haladó emberek? Egy pillanatra elveszünk a bódulatba keresve Ön magunk szeretetét? Én ilyen voltam.

Az internetes társkereső oldalon kerestem a boldogságot.

Részlet a könyvemből:

„A világ, ahol mindent szabad, ahol senki sem az, aki, és semmi sem az, ami. Ahol lehet érzésekkel és vágyakkal játszani. Lehet manipulálni az embereket, szépeket írni, hódítani, csábítani… aztán elveszni, belebukni, és kiszállni, ha tudsz… vagy ez egy őrült utazás? Ahol tudod, hogy valami ismeretlen vár rád, valami veszélyes, titokzatos, de te azért is csak mész utazol, repülsz és szállsz… és soha nem hiszed el, hogy egyszer el fog fogyni az út, és nem lesz tovább.”

El foglak vinni az én kis rózsaszín illatfelhős igaz birodalmamba, ahol minden szónak ereje van, és a lélek írta.”/ Mirjam Salliven

„Csókok utáni vágy"

részlet Mirjam Salliven: Szexr@ndi lélek nélkül című könyvéből

„Végre felém közelít. A huncut barna szemei csak úgy csillognak, és minden kis villanás egy-egy üzenet.

– Szia! – suttogja a fülembe. Már ki is veszi a táskát a kezemből, ledobja a kabátomat, és már fordít is meg, háttal magának. Magához húz, a szája a nyakamat csókolja. Megborzongok. Te jó ég! Mennyire kívánom! A szoknyám cipzárját lehúzva felfedezi, hogy nincs rajtam bugyi.

– Wow! Milyen kis rafináltak vagyunk! Ha ezt tudom, már az úton benyúlok a szoknyád alá…

– Cssssss, kedves – suttogom mosolyogva, majd visszafordulok, a szemébe nézek, és csak ennyit mondok:

– Köszönöm! – és gondolatban hozzá teszem: „hogy vagy nekem…”.

Kívánom! Rögtön és azonnal!

A régi ágy, ami sok-sok szenvedélyt, titkot, álmot látott, méltóságteljesen áll a szobában. Pillanatokon belül az én kicsi testem ott fekszik a dunyhák és tollpárnák között, Kevin egyre közelít felém.

Tudod, soha nem hittem volna, hogy egy ilyen srácot fog az életembe sodorni az internet bűvös világa. Aki ennyire tele van érzéssel, bár nem mutatja ki. Keveset kaptam tőled még, de azt a keveset is megköszönöm – fordultam felé suttogva, és szemébe nézve kerestem a száját. Azt a szájat, ami idáig még nem is csókolt igazán.

Na, most hallom, amint azt mondod magadban, ez a nő egy… ki ne mond! Nem csókolózik a sráccal… Ááá! Kevin nem szeretett volna! Hiszen aki nem akar érzelmeket belevinni a kapcsolatba, így csinálja nem? Csók nélkül. Belementem. Na, jó, akkor egy félőrült nő vagyok! Tessék! Ha így jobb neked! De nekem jó ez így. Mert el kell fogadni és tiszteletben kell tartani, hogy ő mit akar, bár bevallom, ez fájt nekem… ne feszegessük ezt tovább. De figyelj csak, mi történt?

Most meg kell kapnom! – gondolom magamban. – megőrülök, ha nem csókol meg! Te vagy a nő, hát hódíts! Nem igaz, hogy most sem érezhetem…

Ráfekszem, és kezeimet az övébe fonom… csak bújok, bújok hozzá… a nyakára finom, forró, érzéki, leheletnyi csókot kap. Egyet, kettőt, közben simogatom, cirógatom, gyengéden, ott, ahol érem. Hallom, amint levegő után kap.

„Ez jó! Csináld csak!” Aztán még több, kicsit nyálas, puha belecsókolás a nyakába, majd a füle körül, épp csak hogy megérinti a forró lehelet…

Így kell? Te is imádnád, ha mellettem lennél? Őrjíteni kell a csókoddal! Érezzed csak! Ugye jó? Csókolózz! Sokat, érzéssel, édesen és buján… és engedd, hogy a csók illata körbelengjen. Majd közelíteni az arcához. Puszit a szája szegletére, kicsit kinyitni a szádat, mintha a nyelveddel már keresnéd az övét – de nem, a másiknak még minden reagálás tilos, ez az érzékek kínja.

Puszik a felső ajkára, az alsóra, de közben, egy-egy kis incselkedő harapás is belefér. Mint egy kis istennő, játssz a szájával! Észrevehetően a partner meg-megremeg, kinyílik szája, és már akarna, már kapna a te szád után. És te kacagsz magadban! Élvezed… hiszen csábíthatsz! Őrjítő! Lassan és érzéssel… még egy puszi a szája másik csücskébe, majd épp csak összeér az ajkatok, nyelvetek. Hirtelen a srác nem bírja tovább, és követeli az őt megillető csókot. Már akarja! Már a tiéd a pasi, egészen… a teste, a vágya, a szája. A mámorító csók, amely heves, akaratos és nagyon jó. Mintha egy punciba kapott volna végre utat.

Megkapom az első igazi csókot Kevintől. A szívem tombol, őrjöng. Érzem mindazokat a ki nem mondott szavakat, amelyeket át lehet adni egy csókban. Hiszen a csókban, ha nincs érzelem, nincs íze. Át kell élni a pillanatot, és át kell magad engedni a csók csábításának, a percbe zárt öröklétnek…

Meglepődök, milyen odaadó lett a szeretőm. Hol volt ez a férfi idáig? Ne elmélkedjünk ezen tovább. A drágám e váratlan csábítástól egészen lázba jön, és már nincsenek szavak… a kezeink heves gyorsasággal bújtatják ki a vágytól felhevült testünket a ruháinkból, és végre érezhetem, amint a férfitest rám nehezedik. Vadító az illata és a bőre forrósága! El akartam veszni benne.

Hasra fektet, amit imádok! Meztelen testemen érzem az erős férfikezek simogatását, ahogy a nyakamhoz ér, majd végigcirógat a gerincemen, majd a szép kerek popsimat simítja leheletfinoman. Aztán elkezdi szinte karmolva húzni az ujjait a combomon. Nedvesedek. Minden porcikám remeg és bizsereg, ahogy hozzáér a bőrömhöz. „ujjaid beszélni kezdenek, és a bőr sem hallgat” – tanítják a szeretkezés mesterei. Látom magamat kívülről. A lány fetreng a kéjtől kedvese karjai között. A hajába túrnak, meghúzzák kissé, játékosan, pajkosan. Majd vadul belecsókolnak a nyakába, még tán bele is beleharaptak... Ez jól eshet neki, mert a lány felsikolt, de nem a fájdalomtól, hanem a gyönyör hangján. A vágy hangján, mely azt akarja, hogy ismétlődjön meg ez az érzés. Borzong a teste, ahogy a fogak harapnak, a kezek pedig hol a mellét, hol a fenekét, hol a combok hajlatát kutatják. A lány ujjai összegyűrik a lepedőt. A kispárnák szanaszét repülnek, útban vannak a feje mellett. A tudata valahol elhagyja, és nem érez mást, mint a jóleső, bódító zsongást. Átadja magát egészen, miközben élvezettel hallgatja a kedvese zihálását. Érzi a saját nedvét, amely már a combjait is síkossá teszi. A férfivágy annyira magáénak akarja, hogy szinte nem is enged neki mást csinálni, minthogy élvezze, amit kap. Csípője meg-meg mozdul olykor egy érintéstől, feneke emelkedik, és merészen kínálkozik fel gyöngyöző puncija. A szeretők combjai erősen szorítják egymást, ez a combok ölelése. Aztán a srác végre berakja a férfiasságát a forró barlangba…”

„A tengerparti álom"

Az ember lelkében vannak, olyan csodálatos történések, melynek egy pillanata örökre a lelkedben marad, és életed végéig elkísér. Mint egy kősziklába vésett karcolatok.

Július volt, a nyár legmelegebb hónapja. A nap az andalúziai tengerparton szikrázóan szórta a fényét erre, arra, mosolyt csalva az arcokra. A napfény és a tenger szerelmesei önfeledten napfürdőztek, vagy lubickoltak a vízben. Ó igen! Az a mélykék végtelen tenger! Gyönyörű szép! Hol kisebb, hol nagyobb hullámokat, fodrokat vetett, a gyerekek örömére, akik élvezettel feküdtek a habok közé. Sikongatva, hangosan kacagva játszottak.

A homokba bújtatva lábait, fejét hátrahajtva, egy középkorú nő fekszik a parton. Rózsaszín falatnyi bikinije, csábítón feszül gömbölyded testrészeire, odavonzva a férfi tekinteteket. Szőke haját meg meg lebbenti a kósza szellő, tincsei izgatóan kunkorodnak szép arcába. Karcsú teste barnán csillog a napfényben. Látszik, hogy már több napja élvezi a napsütést. Gömbölyű mellei között fickándozva gördül le egy két izzadságcsepp. Szemeit napszemüveg takarja, de így is érződik a nő egész lényén valami különös. Gondolkodik. Napok óta csak gondolkodik.

Pihenés. Lazítás. Szabadság. Elengedés.

Minden a felgyülemlett stressz levezetésére kellene, hogy szolgáljon a nyaralás. A régi gondolatok száműzésének, és újak születésének. Figyelni a belső hangra, és megtalálni magadban a csendet, ami meghozza a lelked békéjét egy lelki válság után. Igen, ő szenvedett pár hónappal ezelőtt. Szakítás, kamaszodó gyerek. Mindenkivel törődött csak magával nem! Most önző lett! Most csak ő van! Döntéseket kell hoznia és változás kell az életében! Az elmúlt pár nap lassan meghozza a megnyugvást. A séták, a naplemente csodálata, a víz nyugalma is erőt, hitet adott neki.

A múltját maga mögött hagyva egymaga boldogan élvezi azt, amit most nyújt neki az élet. Szája szegletében mosollyal nézelődik. Hol egy sirályt fedez fel az égen, hol egy hajó tűnik fel a távolban. Néha csábosan feláll, megmártózik a vízben, majd elfekszik a törölközőjén.

Egyedül van. Egyedül kellett lennie. . Nincs vele, senki a családjából.

De azért hajtja a vére. Egy szenvedélyes nő ő, akiben dúl az erotika iránti vágy és az energiák tombolnak benne már hetek óta. A kis szállodában nem igen akadt egy szemrevaló férfi sem, így a parton próbált nézelődni. Nem kihívóan, csak vágyakozva. De az ismerkedés idáig, elmaradt. Családok, barátnőkkel érkező ifjak, és középkorú úriemberek a felhozatal. A Föld minden országából. Hol német, hol angol, hol meg francia szavakat hall.

A nap már lassan lenyugodni készül, és az égbolt narancsos vöröses színben izzik. A nő ismét a homokban üldögél, kezeivel mindenféle ábrákat, köröket rajzol és élvezi, ahogy a víz elmossa azonnal. Vágya tombol. Férfit akar! Azonnal! Valaki tépje szét, és utána simítsa ki. Fejében pajzán gondolatok cikáznak, ereiben dübörögve áramlik a vér, és lába között nedvesen tapad rá falatnyi rózsaszín bikinije.

Hirtelen egy férfi ül le mellé. A nő oda sem néz, még talán zavarba is lett. Lassan fordítja felé a tekintetét. Vele egyidős lehet, kopasz, szép testű, izmos, de sovány, magas férfit lát. Nem is érdekli. Francia nyelven kiabál három gyereke felé, akik kacagva ugrálnak a hullámokban.

- Helló Lady! – szól a nőhöz angolul, aki most mosolyodik el csak.

És ekkor dobban a szív. A nő, már tudja, mikor a fénylő barna szempárba néz, hogy megkapta a férfit, akire már napok óta vár.

Testén jóleső bizsergés fut végig a feje búbjától a kislába újáig. Zakatol a szíve, agya lázasan kutatja az angol szavakat. Hiányos a tudása, sőt szinte nem is beszéli az angolt, nem is tudja hogyan gondolta az ismerkedést nyelvtudás nélkül. De belevág! Így sokkal izgalmasabb! Itt egy izgató, csinos férfi és nincs más csak napfény, vágy és titok. Mindig vonzotta a titok. Hát most kaphat egy idegent, akivel akár szerelmeskedhet úgy, hogy alig tud róla valamit.

„Jön, akar és elmegy. Haza az ő életéhez és én az enyémhez. Ez így lesz a jó. Játssz! Csábíts! Hiszen te vagy a nő! Akarom őt! Így álmodozik a nő, és azt se bánja, ha előjön a dögösebb, szajhásabb énje. Néha ennek is életre kell kelnie!

Fél óra múlva estére egy randevút beszélnek meg a parton, egy sziklánál. Tudja… hiszen mindketten tudják, hogy itt szerelmeskedés lesz az éjszaka.

A nő lázasan készülődik, és izgatottan várja a megbeszélt időpontot. Korábban érkezik a sziklához, ami egy eldugottabb helyen van. Éjjel 10 óra lassan. Haja frissen mosva illatozik, bőre csillog a holdfényben. Fehér hosszú ruhájában, mint egy királykisasszony, aki arra vár, hogy a szőke hercege megtalálja. A sötétségben a tenger háborogva hullámzik, moraja idegtépő is lehetne. De a nő csak magára figyel és az érzéseire. Távolról fiatalok beszédfoszlányai hallatszanak, zene is szól. Gitár-zenét vél hallani. De ő már vár. És fél. Mi lesz, ha nem jön el?

És akkor a háta mögött valami neszre lesz figyelmes. Egy illatot érez maga mögött. Ellenállhatatlan semmivel össze nem téveszthető férfiillatot. Csak szívja magába a bőre illatát, mit, az illatát… a szagát! Bódított egészen! Akarta őt, az érintését, a vágyát, mindent akart, ami maga a férfi. Az emberit, azt a semmihez sem foghatót, igazi t. Itt volt.

A férfi a háta mögé áll és lágyan belecsókol azonnal a nyakába. A nő száját halk sóhaj hagyja el. Igen! Erről álmodott már órák óta! Kacag, ingerli a nyakát a csókok. De a száj már a másik szájat keresi. Édes, mámorító és őrjítő a csókja. Zsong a nő feje, szédül, és azt hiszi ez valami káprázat és nem a valóság. Nincsenek szavak. Csak kutakodó férfikezek, mely érzelmet is hordoznak. Nem rohan ajtóstól a házban, hanem lassan élvezettel közelít a nő minden egyes érzékeny pontjához. Tenyere a tenyerébe szikrát csihol, nem siet, hiszen a férfi nagy játékos, és tudja, a vágyhoz idő kell. Megvárja, szépen még megszűnik körülöttük a világ, és nem látnak mást csak egymás vágytól izzó szemét. Nem vesz el semmit a férfi, a nő magától adja oda, és fogadja ezt be.

Egy óra múlva kéz a kézben sétál a két sóvárgó ember a sötétben. A férfi háza felé tartanak. A lakás a gyerekek szuszogásától hangos. Nem zavarja őket. A szoba félhomálya lassan elnyeli a meztelen testeket. Jóleső sóhajok, lágy érintések, izzó tekintetek, remegő szempillák, összegabalyodott lábak, combok súrlódása, szavak… a bódultság szavai.

Az orgazmus hevében a nő, a nyakába érezi a férfi meleg leheletét. A test rá nehezedik. Az utolsó hang elhagyja férfi száját, majd az ölelő karok elernyednek és lehullnak róla. Csend lesz pár pillanatra. Magasztos csend. A beteljesülés csendje. Majd jön a jóleső zsibbadás, amikor a testedből kiveszik minden erő. Ellazulsz.

Órákkal később a szállodai szobában a nő, a tükörbe nézve felfedez valami furcsát! A nő a tükörbe mosolyog! Tiszta szívből, őszintén mosolyog!

„Jó nőnek lenni! Érezni és szerelmeskedni! Lassan egy könnycsepp gördül ki a szeme sarkából. Ez nem a bánat könnye volt, hanem az örömé. A szexuális energiák ismét robbantak, és közelebb jutottál ismét önmagadhoz egy kicsit!” - gondolja a nő

Magával hozta a férfi illatát, és jólesően bújt vele be a paplanja alá. Ott körbeölelte, és vele aludt el… Majd ott maradt az álmában is…

Ezek után még két nap és két éjszaka szerették egymást. Ismeretlenül, féltve, őrizve az érzést és felkészülve arra, ennek a csodának is vége lesz egyszer.

És eljött az búcsú ideje. A parton szikrázóan sütött a nap.

A homokba bújtatva lábait, fejét hátrahajtva, egy középkorú nő fekszik a parton. Rózsaszín falatnyi bikinije, csábítón feszül gömbölyded testrészeire. A Szőke haját meg meg lebbenti a kósza szellő, tincsei izgatóan kunkorodnak szép arcába. Karcsú teste barnán csillog a napfényben. Látszik, hogy már több napja élvezi a napsütést. Gömbölyű mellei között fickándozva gördül le egy két izzadságcsepp. Szemeit most nem takarja napszemüveg, hiszen olvasni lehet a tekintetében: boldog!

Szája szegletében mosollyal nézelődik. Már nincs egyedül. Mellette a férfi energiája érződik, és a feledhetetlen érzések kavarognak benne. A nő, néha csábosan feláll, megmártózik a vízben, a férfi követi, majd lefekszenek újra a homokba. Körülöttük a három gyerek. Az egyik szebb, mint a másik. Kicsik és még kisebbek. Két fiú és egy négy éves kislány.

A kislány hirtelen lopva a nőre néz. Tiszta, gyönyörű, barna szemeivel, szórja az ártatlanság meleg fényeit. Az a kislány, akit még nem érintett meg semmi rossz csak a jó. Egy bájos tündér!

Hmm… lopva nézett, néha csodálkozva majd érdeklődön.

„-Nahát?! Mi köze is van ehhez a nőhöz az én apukámnak?”

Aztán egyszer csak pici kezeit a nő felé nyújtja. A tenyerében ott mosolyog, fickándozik pár darab kavics.

A kezébe adja, neki adja, az övé már… Ekkor jut a nő eszébe, hogy őt is várja a fia otthon. Szíve csordultig van már szeretettel. Övé a világ legcsodálatosabb érzése, az anyaság érzése. És ez semmihez sem hasonlítható érzés. Sem férfi, sem semmi más nem pótolhatja ezt. A kavicsokkal együtt a nőé lett a tengerparti nyaralás sok sok feledhetetlen emléke.

A barna, a szürke, a fehér színeiben pompázó kavicsok a nő ágya feletti polcon néznek le rá éjszakánként. Titokban őrzik neki a szívébe zárt kislány hófehér tisztaságát. És a vágyat arra a tisztaságra, ami mindenkiben ott lapult egyszer, hiszen mindenki volt gyerek. És azt a titkot, hogy addig érezz, míg élsz, és éld meg minden nap csodáját!

A nő az apukával a mai napig tartja a kapcsolatot az interneten. Ám titokban várja a pillanatot, hogy a kislány szemében lévő apró barna pöttyök rá nevetnek újból.”/ Mirjam Salliven

„Egy KÜLÖNÖS Nő vagyok…

Egy nő voltam, aki ki nem mondott kínokkal élt…

HAZUDTAM!

MAGAMNAK, a világnak, és a kedveseimnek a MÚLTAMBAN!

FÉLTEM...érezni.

Nem akartam szomorúságot, fájdalmat. A félelem marta, tépte a szívemet, addig, míg a lelkemig nem ért! Én csak örömet, felszabadultságot, a lelkem szabadságát kerestem és nem félelmeket! Nem volt más választásom, mint, hazudtam. Néha nem azt mutattam, aki, vagyok! HATALMAT akartam! Az érzelmeim felett, mások felett! MEGKAPTAM! Százszor százféle alakban! Az erotika, a bujaság, lett az én birodalmam ahol én voltam a tündérkirálynő …

HÓDÍTOTTAM

Ám miközben ebben az illúzióban éltem, magam köré téglákból falakat építettem. ÁTHATOLHATATLANT!

Hol a gyermeki énemet, hol a női énemet, hol a vadabb énemet mutattam. Miközben menekültem… DE túl messzire mentem! Megjártam a magasságot és a mélységet is egyszerre! Teljes lélekkel vágytam a fény felé már, ahol nincs semmi hamis, csak IGAZ!

HIBÁZTAM!

És akkor elkezdtem visszafelé lépkedni! A téglákat bontogattam egyesével lefelé. Azzal, hogy adtam kaptam is. Nyílt a világ előttem, szélesedett és befogadott. Körbevett valami illat… a TISZTASÁG illata. Elkezdtem újból ÉREZNI! És ELFOGADNI azt, hogy az élet velejárója a sötétség is, a maga misztikumával! Éreztem újból a fájdalmat, örömöt, feltétlen odaadást, boldogságot, elengedést, önfeláldozást, szerelmet.

A téglák omlottak lefelé miközben a lelkem belül, hol kiabálva, sikoltozva, de élt! Velem voltak a szerettem.

ÖNBIZALMAM lett.

Elképzeltem azt a nőt, aki lenni akarok. És az lettem! Egy szeretnivaló, bolondos, vidám, KÜLÖNÖS NŐ! Aki ha kell céltudatos, bátor, ám megmaradt csábítónak, pajzánnak. És leomlottak a falak végleg!”/ Mirjam Salliven

„A szülinapos szingli az éjszakában

Avagy: így menj el bulizni a barátnőddel

Szombat van! Enyém az egész világ egy éjszakára! Miért is? Mert szülinapos vagyok és bulizni megyek! Tudom, negyven túl már nem is kell követni az évek múlását, számold a vicsorgó szarkalábaidat a szemed körül. Rá jössz arra is, hogy már nem olyan egyszerű összehozni egy táncikálós estét sem, mint hajdanán 18 évesen, mikor hatalmas baráti társaságod volt. Sec perc alatt ki volt találva hol, mikor, kivel, bulizunk, mivel megyünk, stb. De most ezer dilemma. Hová passzoljam el a gyereket? Hová menjünk táncolni ahonnan nem, néznek ki bennünket? De a legdermesztőbb kérdés! Kivel? Férfival, avagy nővel szeretnél ünnepelni? De hol a pasik? Hiszen nincs most kapcsolatod, se aktuális szeretőd, max. jelöltek. Jelöltecskék… Ilyenkor jön az, hogy elkezded kutatást a mobilodban, ahol kb.53 srác neve van talonba rakva vészhelyzetekre. Ám mikor valaki kellene…Ááá! Egy káosz lesz a potenciális men kereséséből. Jön az első: őt már dobtad/ne melegítsük újból fel a töltött káposztát, amúgy sem volt jóízű frissen sem/ a második: nem egy lepedőakrobata, lépünk tovább. A harmadik: dobban a szív, elmerengsz a múlton. Vele szívesen lennél, de már rég nem hallottál felőle, és ugyan már miről beszélünk, hol van már a tavalyi hó. Had ne soroljam tovább! Aztán pár üzenetet elküldesz mégis. Mi történik? Vissza sem ír. Jobb esetben visszaüzen, de megkérdezi „ki vagy?”. Hűha, ezt kapásból bebuktam, mert már régen kitörölte még a számomat is. Ja és látod sms mögé bújsz, mert már hívni szégyelled. És rájössz, igazából fogalmad sincs mit is csinálnál legszívesebben eme jeles napon. Egy vad szex csatát valamelyik ex ám nagyon fiatal, szenvedélyes szertőddel, aki mindig kapható, elvégre te még egy csábos nő, vagy aki buja is tud lenni. Vagy egy romantikus vacsorához lenne kedved, azzal a csődörrel, aki közel az ötvenfelé, pocakot eresztve, de annál nagyobb hévvel bámulná a kebled halmait, nyálcsorgatás közben sorba rendelné a koktélokat abban a reményben, hogy hamarosan el fogsz csábulni és a karjaiba omlasz ott és azonnal. Kiábrándító. Idegtépő ezen gondolkodni, és mindent elvetve. Döntesz. Tánc. Barátnő. Beéred vele. Max. majd vadászol a discóban.

Este van. Lázas készülődés. Illatos fürdőbe relax a testnek, borotva a lábnak, haj beszárítva, smink jótékonyan takar. De valamit ki kell belőled emelni, hogy észrevehető legyél, míg így negyvenen túl is. A szemed az még ártatlan szűzkislányként csillog/ hazugság /a szádra már felkerülhet a vadító piros rúzs, a körmöd-karmod már szintén ebben a színben pompázik, és megengedheted magadnak a bódító drága parfümöt is. Ám az újabb kérdés? Mit vegyek fel? Órákig tartó ruhapróbálgatás. Nem szeretnél sem kihívó lenni, sem szürke kis egérke, de a barátnődtől legyél csinosabb elvégre te vagy az ünnepelt! A melledet kirakod /az még kirakhatóan szép/ a narancsbőrös, de még gömbölyű fenekedet nadrágba nyomkodod, a lábadat magas sarkú cipőbe kényszeríted! A végeredmény: egy dögös, még „eladható” elégedett, negyvenes nő mosolyog a tükörből indulás előtt rám Ezt összehoztuk! Éljen a szülinapos! A barátnőm már vár. Titokban a két puszi között végigméred, és megnyugodva konstatálod nem csinosabb, mint te. Én a dög. Pfujjj! De ki is ő? Léna a neve. Egy kiscsibe, elvégre csak 32 éves. Bájos pofi, élénk szemek, csinoska, és tudod a mai, akaratos emancipált nőci. Én a mazochista mondanád most. Kell ez neked? Vele akarok harcba szállni? Én bediliztem! De nem! Tök jól megértjük egymást. Mi is a fő téma, mint a pasik. Vacsora a kedvenc helyemen, mert azért az illik. Kibeszéljük, ki kivel, milyen volt, mi lett volna ha… miközben esszük a salátánkat és isszuk hozzá a rózsaszínkupakos ásványvizet. Két óra múlva nevetgélve, annak a tudatában indulunk a retró discoba/ hova máshova/hogy, lesz egy laza esténk! Ne tudd meg mi történ! Két szingli nő egy discóban? Előjön a zene és a bor hatására a barátnőm eddig takargatott „énje”…

Folytatás következik…”/ Mirjam Salliven

„A vidéki lány álma"

Igazából sosem tagadtam, hogy honnan jöttem, és hová, kinek a karjai közé születtem bele. A szüleimtől csak szeretetet, összetartozást, kitartást, erőt, hitet, becsületességet, munkaszeretetet hoztam magammal a vidéki életből a pesti nagy életbe. Ez az óvó, védő háttér elég volt ahhoz, hogy mindig úgy éljem az életemet, hogy higgyem, van egy jobb és egy még jobb nap is a mai után, még akkor is, ha épp most szenvedsz.

Nem volt egyszerű a vidéki lánynak mindent (értsd ez alatt szülőket, testvéreket, barátnőket, munkát, otthont, biztonságot, illatokat, ízeket, és érzéseket) otthagyva, új életet kezdeni itt a semmiből. A gyerekem még csak nyolc éves volt. Albérletbe hoztam Budapestre, és csak magunkra számíthattunk. Nehéz idők voltak. De nem adhattam fel.

Sosem felejtem el, hogy nem messze a lakásomtól, az árkádok alatt, volt egy ékszerbolt. Sok szikrázóan gyönyörű bizsuval telepakolt polc állt a kirakatában. A polcok méltósággal viselték a kék, türkiz, lila, bordó nyakláncok, fülbevalók, karkötők, gyűrűk, csattok, gyöngyök sokaságát. Nekem nem volt egyetlen ékszerem sem akkor, már régen eladtam őket, mikor pénz-szűkében voltam. Most meg nem volt egy forintom sem rá. Szóval a szép csilli- villi ékszerek szórták a fényüket csábítón rám mosolyogva a kirakatban. Különösen egy, ami vöröses bordó színben pompázó nyaklánc volt. Rajta egy álomszép rózsát formázó medál, apró kövecskékből kirakva, hozzá ugyanolyan fülbevaló. Rabul ejtett. Akartam. Mindennap megnéztem, direkt arra mentem. Mindennap akartam. Kellett a lelkemnek, és jó volt elképzelni, hogy a nyakamon van, érzem a hűvös fém hidegségét, és ahogy megszokja a testem, érzem a melegséget, ami betölti a szívemet tőle. Szépnek gondoltam magamat benne, csábítónak, érzékinek. De nem volt rá sosem pénzem. Se hétfőn, se szombaton, se a következő héten, sem a másik hónapban. Rettegtem attól, hogy egy nap nem fogom már látni. Valaki el fogja vinni, másé lesz, nem az enyém. „Hiszen ebből csak egy darab van, enyém kell, hogy legyen, megveszem Karácsonyra!” Ezt mondogattam magamban. Nem tettem.

Az lett a vége a történetnek, hogy szilveszter előtt pár nappal már nem csillogott rám a kirakatban. Megvették. Álltam, és nem hittem el, hogy ez megtörténhetett velem. Nagy levegőt vettem, és megfogadtam, soha nem fogok ilyen helyzetbe kerülni többet. Azóta sincs olyan szép nyakláncom. Azokat a pillanatokat nem felejtem el soha, mikor esténként csak az én szívemnek szórta a vörös fényét, csak nekem, és csak egy nyaklánc volt. Mégis több volt mindennél.

Arra is emlékszem ezekből a kezdeti, ínséges pesti időkből, hogy sokat sétáltunk kéz a kézben a fiammal a pályaudvarra. Csak hogy lássam a hazafelé, a múltam felé induló vonatokat, csak hogy halljam a vonat zúgását, kattogását. Csak hogy érezzem azt a (máskor büdös) olaj és füst keverékét, ami most olyan jó szagú lett hirtelen. Csak nyugodjak meg… és minden rendben lesz ismét. Honvágyam volt, és a honvágyam mélyen rejlő illata fájdalommal töltött el. Menni akartam. Csak megölelni a szüleimet egy pillanatra, csak hallani a nevetésüket egy percre, csak enni egy kanállal az anyukám-féle utánozhatatlanul finom, vasárnapi húslevesből, csak lesétálni a kertbe és levenni egy szilvát a fáról és jóízűen beleharapni. Majd nevetni velük, és búcsúzóul újból megölelni őket! Ennyi volt a vágyam.

Mára már minden rendben. A vidéki lányból érett nő lett! A hitem a kitartásom vitt előre. Elértem azt, amiért ebbe a nagyvárosba jöttem! Hajtott a vágyam anno, hogy megmutatassam ki vagyok és mennyit érek én! Szárnyait próbálgató írónő lettem. Az, aki mindig is itt volt bennem, de megvárta a pillanatot mikor elő kell bújnia, hogy adjon!

Igazából sosem tagadtam, hogy honnan jöttem, és hová, kinek a karjai közé születtem bele. A mai napig haza járok a szüleimhez. Csak megölelni őket egy pillanatra, csak hallani a nevetésüket egy percre, csak enni egy kanállal az anyukám-féle utánozhatatlanul finom, vasárnapi húslevesből, csak lesétálni a kertbe és levenni egy szilvát a fáról és jóízűen beleharapni. Majd nevetni velük, és búcsúzóul újból megölelni őket! „/ Mirjam Salliven