Tisztelt Érdeklődők!

Az anyag Iványi Sándor gondozásában került a Tollforgató Irodalmi, Történelmi, Művészeti Lapcsoporthoz. Kérem szíves megértésüket a korábbi publikációk hibás megjelenése miatt, a szövegek betűhűen a megjelentetőket követik!

Tisztelettel:

Lövey-Varga Éva Kiadó, Főszerkesztő Laptulajdonos

Rózsa-Flores Eduardo magáról:

1960-ban születtem a Bolíviai Santa Cruz-ban, pálmafák, lajhárok, papagájok és indiánok között. Édesanyám spanyol anyanyelvű, apám nyelve viszont az édes magyar. Apu sűrűn és súlyosan politizált akkoriban. Ó azok a 60-as évek! Költözni kellett tehát. Chilébe. Aztán jött a puccs. Allende öngyilkos lett. Mi meg megint odébb álltunk. Svédországba, egy ideig. Hideg volt és unatkoztam. Átjöttünk Magyarországra. Nem volt annyira hideg, de itt aztán halálra untam magam. Furán langyos volt és állott a levegő.

Leérettségiztem a Szent László Gimnáziumban majd elmentem katonának. Nem jött be. Inkább dolgoztam. Felvételiztem az ELTE bölcsészkárára és el is végeztem. Az idő tájt összeomlott az ancién regime. Nem sírtam. A magam módján szabad lettem... Egy Barcelonai lapnak és a BBC-nek a tudósítója lettem. Ilyetén minőségemben egy ideig rohangásztam a világban, Románia, Albánia, az Öböl, stb. Aztán 1991-ben kikötöttem a rossz emlékű Jugoszláviában és belezúgtam a horvátokba. Annyira, hogy nemzetközi brigádot szerveztem és fegyverrel kiálltam mellettük a Horvát Függetlenségi Háborúban. A harcok alatt, Szentlászlóban, egy kelet-Szlavóniai kis magyar faluban, hazataláltam. Ott lettem végérvényesen magyar. A háború után hazajöttem. Azóta írok. Kutyám neve Tito. Kedvenc kocsmám Pesten a Wichman Tamás-é, a Király és a Kazinczy sarkán. Itt tartjuk havonta a Korcsmai Művész Pódium-ot, a Pesti Művész Klub leányvállalatának irodalmi-zenés összejöveteleit.

A KAPU című folyóirat főmunkatársa és a Leleplező c. periodika munkatársa vagyok. 2004-ben kiköltöztem Budapestről egy mátraaljai, nógrádi faluba. Gondozom a gyümölcsfáimat, hibátlan borospincém van, egy fél hegyoldalam, és pár értékesebbnél értékesebb új barátom.

A rögbi a kedvenc sportom. És szeretem a kakaót.

Megjelent köteteim: Mocskos Háború (1994) Hallgatás Hadművelet (1996) Meghaltunk és mégis élünk (1998) Hűség (1999, háborús versek) Állapot: Két háború között (2001, versek) Disznóságok gyűjteménye (2003, miscelanea)69 titok-versek szerelemről és egy magyarázat (2004, versek)

A 2002-es Magyar Filmszemle fődíját a Fekete Ibolya rendezte CHICO című nagyjátékfilm nyerte. A film főhősének története kísértetiesen hasonlít az enyémhez. És mégsem ugyanaz. A film főszerepét én alakíthattam. A CHICO díjat nyert még Karlovy Varyban, Lagowban, Isztambulban és Berlinben is.

Részem volt több dokumentumfilm elkészítésében is, pl. Séták Szarajevóban, Horvát szindróma, Magyarok a balkáni háborúban (1991-97, KAPU filmstúdió) stb. Játszottam szerepet még a Bolsevitá-ban (1996), és a Vizualizáció (1997, Cseh Köztársaság) című nagy játékfilmekben de meghaltam egypárszor rosszfiúként a Kisváros c. tv sorozatban is.

Előkészítés alatt van egy új játékfilm „Filthy War” címen. A film forgatókönyve első könyvem alapján íródott.

Rózsa-Flores egy magyar festő és egy spanyol származású tanárnő gyereke volt. "1960-ban születtem a bolíviai Santa Cruz-ban, pálmafák, lajhárok, papagájok és indiánok között" - írta magáról egyik internetes oldalán. Bolíviából 1972-ben költöztek Chilébe, majd onnan Svédországba menekültek Augusto Pinochet rémuralma elől. Még Chilében "kiskamaszként a Ramona Parra brigádban falfirkákat rajzolt Allende-t támogatva" - olvasható a vele készült interjúban az Ellenkultúra-blogban.

1975-ben költöztek Magyarországra, ahol Eduardo leérettségizett, majd az ELTE-BTK-n diplomát is szerzett - olvasható honlapján. Apja kommunista volt (korábban ezért kellett elmenekülnie Magyarországról), Rózsa is Che Guevarát tartotta példaképének.

Az ELTE spanyol szakának elvégzése után a barcelonai La Vanguardia spanyol lap és a BBC World Service tudósítója lett. Berlinből, Prágából és Albániából közvetítette a kommunista rendszer összeomlását honlapja szerint. 1991-ben aztán fegyvert fogott a horvátok oldalán a délszláv háborúban. A baranyai háromszögben nemzetközi szabadcsapatot szervezett, akikkel honlapja szerint a magyar lakosságú Szentlászló falut is megvédte a szerbektől. Érdemeiért horvát állampolgárságot, később ezredesi rangot kapott.

2002-ben rövid időre belépett a Fideszbe az Ellenkultúra-blog szerint. Később kiábrándult, és közel került a szélsőjobbhoz is, írásait publikálta a Lelkiismeret '88 szervezet és a Jobbik.net is.

(a portal.jobbik.net-nek nincs köze a hasonló nevű párthoz. Iványi)

Élesen kikelt az iszlám világ elleni amerikai és nyugati fenyegetésekkel szemben, bírálta az Irán elleni szankciókat és a gázai háborút 2008-2009 fordulóján.

"Az egyik legbátrabb és legtehetségesebb ember volt, akit ismertem" - mondta Pesty László filmrendező, aki 20 éven át volt közeli barátja Floresnek. "Mozgalmas és tenni akaró ember volt, aki nem félt az életét kockáztatni. Igazi gerilla volt, egy jobboldali Che Guevara".