A FÉNY ÉS A TŰZ AZ ŐS- ÉS ÓKORBAN

VI. Európé-konferencia, 2016.

<<A tűz és a füst tisztító, gyógyító hatásához fűződő, szerteágazó hiedelmek is részei kellett, hogy legyenek a június 11-i ünnepnek, mindkét tartományi székhelyen. A nyári éjszaka tűzfényei és a Duna-partján végighúzódó füstcsíkok, az egész évre kiható megtisztulás, a lustratio, az incolumitas megőrzése élményét adta a két törzsi civitas és a két római város lakóinak; hogy az a nap „az fény, az ünnep, az vigasság legyen”. (SHAKESPEARE: Szentivánéji álom I, 19.)>>

Tóth István SEA 9. 11.

III IDIBVS JVNIAS „…az ünneplő Aquincum valóban colonia splendidissima

volt!”

T.I. SEA 9. 2. és 10.

Az égitestek fénye, azok változásainak törvényszerűségei a korai mitológiák és egyben a mindennapok tér- és időbeli keretei meghatározásának legfontosabb alappillérei. Az ilyen kérdésekhez kapcsolódó újabb kutatásainkról szóló beszámolóinkat egy – látszólag – mindennapibb földi elemmel, a tűz használatával, a lángok által és között született kerámiákkal és fémtárgyakkal, az ezekről szóló előadásainkkal egészítjük ki. Az égi fény és a földi tűz témája is kölcsönösen átszövi egymást, hiszen nem csak kognitív és vallási képzetek, istenalakok formájában köszön vissza a Nap, a Hold, a Venus és más csillagok; a tűz sem pusztán éget, olvaszt, tartósít, hanem Agni-ként védikus tűzisten, aki égbe repíti az étel-áldozatot, de ő az égi istenek papja, és a teremtés pásztora egyben. A tűz által megtisztulva és a romlandó testtől megszabadítva jutnak a lelkek a túlvilágra, ill. lesz lehetőségük újjászületni. Vallási használatához a tűzoltárok és füstölők is hozzátartoznak.

Kutatócsoportunk tagja, Pásztor Emília korábbi évekbeli előadásai a most február 12-én megnyílt „A fény régészete” c. bajai kiállítás előzményeinek tekinthetők. Ez a kiállítás szeptemberig Baján, utána Keszthelyen látogatható.

A konferenciát a szokott időben, június 11., „Pannonia ünnepe” utáni hétvégén, 18-án, szombaton 10-18 h. tartjuk, a PTE-TTI, Ókortörténeti Tanszéken, Rókus u. 2. M-épület, I. emelet, Tóth István-terem (106).

europe.kutatocsoport@gmail.com

Ευρώπη (zárt) Facebook-csoport: https://www.facebook.com/groups/479694598751685/

₪ PROGRAM ₪

9:50 – 10:00 Köszöntő, tudnivalók

10:00 – 10:20 PÁSZTOR EMÍLIA: A fény régészete – új kutatási lehetőségek

10:20 – 10:40 HORVÁTH LÁSZLÓ: A szent tűz és a tűz rituális megújítása

10:40 – 11:00 SZABÓ GÉZA: Égett csontok, vagy égett fa? A kora bronzkori kronológiánk aktuális kérdései az újabb radiokarbon vizsgálatok tükrében

10:00 – 11:20 vita

11:20 – 11:40 KÜRTHY DÓRA - FEKETE MÁRIA: A regölyi vaskori kerámiák nyomában – helyi vagy import?

11:40 – 12:00 FEKETE MÁRIA: „… a fényes fegyvereket felövezte magára” (Il. VII. 130.) Védőfegyverek a regölyi tumulus leletanyagában

12:00 – 12:15 vita

12:15 – 13:40 ebéd

13:40 – 14:00 VINICZAI FERENC: Bronzkori erődített telepek a Gödöllői-dombvidéken

14:00 – 14:20 MRENKA ATTILA: Topográfiai kutatások a Répce mentén - Halomsírok az erdőben

14:20 – 14:40 GONDA ZSÓFIA ANNA: Halotthamvasztás és különleges agyagszimbólumok - egy késő bronzkori temető tükrében

14:40 – 15:00 vita

15:00 – 15:20 TÓTH HENRIETTE: Az égi fény és a földi tűz szerepe Héraklész élettörténetében – s megjelenítésük pannoniai­-noricumi domborműveken

15:20 – 15:40 TÓTH ZSUZSANNA: Thyrsos vagy fáklya?

15:40 – 16:00 TÓTH ANNA - SZABÓ GÉZA: A körbejáró fény – adatok a pannoniai ólomtáblák értelmezéséhez

16:00 – 16:20 PÁLFI ÁDÁM: „Sötétben tündöklőbb a fény” – A pannoniai sírköveken megjelenő asztrális szimbólumok értelmezési lehetőségei az újabb kutatások tükrében

16:20 – 16:50 vita

16:50 – 17:10 SZABÓ ERNŐ: Tűz és tűzvédelem Pannoniában

17:10 – 17:30 ZSONDA MÁRK: Tűzzel-vassal, tüzesvassal: a tüzes vas a római sebészetben

17:30 – 17:45 vita

17:45 – 18:00 A konferencia zárása

Az előadások kivonatai

₪ Pásztor Emília

A fény régészete – új kutatási lehetőségek

pasztoremilia@tolna.net

A Fény régészete c. kiállítás szakmai hátterének megalapozásakor világossá vált, hogy milyen sok új kutatási témát kínál fel a természetes és mesterséges fény, a tűz a régészet számára.

Az előadás keretében ezeket az új lehetőségeket szeretném bemutatni, és a kollégák véleményét kérni.

₪ Horváth László

A szent tűz és a tűz rituális megújítása

hlaci953@hotmail.com

A tűz a négy világalkotó elem egyike, időrendileg a legelső. Ott van az ősrobbanásnál, a Föld évmilliárdos izzó állapotában, amikor a másik három elem, a víz, a levegő vagy a föld még mai állapotukban nem is létezhetnek. Az ember a legelsők között ismerkedett meg ezzel a félelmetes elemmel. Tudatos kapcsolattá a homo sapiens kialakulásával egy időben válhatott; ez a kor egyben a „vallásos” gondolkodás kialakulásának ideje is.

A tűz áthatotta a mindenkori ember életét, befolyásolta, tevékenységét, segítette törekvéseit, mert hatalom, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A tűz egyszerre vált ki mindenkiből félelmet és elragadtatást; a léte is csoda, ami azt a szent szférájába emeli. A kulturhéroszok sok esetben a tűz birtoklói és hozói. Szent jellege egy pillanatig sem volt kétséges az emberek előtt. Gyakorlatból ismerték tisztító erejét, és ez egészen a megistenítő erőig nyúlik vissza (Démophón, Héraklész, Aszklépiosz). A hagyományos szennyeződést a víz, az átvitt értelműt a tűz szünteti meg, olyannyira, hogy a tűz hatását sokszor hatékonyabbnak gondolják. A felszentelési rítusokban a tűz megszünteti az addigi életkort és egy új élet kezdetét teszi lehetővé. Szentsége folytán állandóan égnie kell, kialvását minden eszközzel meg kellett akadályozni. Az ókori Rómában Vesta templomának tűzhelyét, állami tűzhelynek tekintették. A tüzet szüzek táplálták, mert a tűz maga is szűznek számított. Az volt a tűz görög istennője, Hesztia is. Az ehhez kapcsolódó rítusok ősiségét bizonyítja, hogy a templomi tüzeket csak száraz fa­darabok összedörzsölésével, vagy tükrökkel volt szabad meggyújtani. Örök tüzek égtek az ókori görög városházák, a prytaneionok előtt is, melyeket időnként meg kellett újítani. E szokás egyetlen valláshoz sem köthető, kultúrhatásokra sem volt szükség. A legtöbb kultúra egymástól függetlenül is eljutott erre a gondolatra tértől-időtől függetlenül (tűzkultusz, tűzvarázs, melyet különösen tavasszal és nyáron mutattak be; Walpurgis-, húsvéti, pünkösdi és a Szent Iván-napi tüzek).

A szent tűz megújításának legszebb és legteljesebb változatát a görög mitológiából ismerjük. Lémnosz szigetén, amely más okból is Héphaisztosz kedvelt tartózkodási helye, minden évben megtartották az erre szolgáló rituálét. Leírását lémnoszi Philosztratosztól ismerjük. A szigeten évente egyszer valamennyi tüzet kioltották, és kilenc napon keresztül tilos volt azokat ismét meggyújtani. Ezzel szinte az egész élet leállt, hiszen nem lehetett főzni, kenyeret sütni, de a kovácsok sem dolgoztak ebben az időszakban. Ez már-már az élet megszűnésével fenyegetett. Az új, tiszta tüzet ekkor hajóval hozták Déloszról, amelyet aztán szétosztottak a szigeten. Ezzel megújult a tűz, megújult az élet is. Ez a nap, ami a megújulás napja volt, a római korban, nyilván nem véletlenül, az akkori év első napjára, március elsejére esett.

₪ Szabó Géza

Égett csontok, vagy égett fa? A kora bronzkori kronológiánk aktuális kérdései az újabb radiokarbon vizsgálatok tükrében

kaladeaa@gmail.com

Az európai és a magyarországi kora bronzkor kutatásában is az utóbbi években robbanásszerűen növekvő számú radiokarbon vizsgálatok legújabb adatai egyre több kérdést vetnek fel a korszak periodizálásával kapcsolatban.

Legutóbb Philipp W. Stockhammer és munkatársai mintegy 140 újabb, vagy újra értékelt minta alapján a neolitikum végétől a középső bronzkorig tekintették át és értékelték a közép-európai kora bronzkor (Reinecke Bz A1-2) korszakhatárait a 14C vizsgálatok eredményei alapján (Stockhammer at al. 2015). Magyarországon pedig Svingor Éva és kollegái a debreceni ATOMKI GPC laboratórium legutóbbi három nagy nemzetközi radiokarbon összemérési eredményei kapcsán értékelték az akkor még gáztöltésű proporcionális számlálócsöves (GPC) 14C vizsgálati eredményeiket összevetve az LSC és AMS mérési adatokkal is (Svingor et al. 2016). A két, teljesen eltérő nézőpontú közlemény a gyakorló régész szempontjából nehezen összeegyeztethető következtetésre jut. A természettudományos adatokat régészeti megközelítésben feldolgozó német kollégák a korábbi, főként GPC laborokban mért adatokat az újabb AMS eredménykehez viszonyítva a közép-európai kora bronzkor területét érintően eltéréseket tapasztaltak, az utóbbiakat mintegy másfél évszázaddal fiatalabbnak határozva meg. A debreceni labor nemzetközi összemérési eredményeit szigorúan a természet-tudományos vizsgálati protokollok szabályai szerint értékelt mérési eredményekkel összevetve azonban a magyar szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az LSC, GPC, AMS laborok adatai között gyakorlatilag nincs értékelhető eltérés, azok a megengedett hibahatáron belül vannak. Erre jó példa Mészbetétes edények népe bonyhádi temetője, ahol a BBQ242. csontvázas sírból (Bonyhád I.) vett mintát a mannheimi és a debreceni laborban is megvizsgálták. Az eredmények a hibahatáron belül voltak ugyan, de több mint 100 év eltéréssel az adatok között (Kiss et al. 2015). Ugyanakkor az azonos laborban újramért minták (BBQ242 és 243. sír) eredményei között minimális volt az eltérés, ami jól mutatja, hogy az eredmények következetesen reprodukálhatók, így nem a módszer vagy a laborok megbízhatósága a kérdéses, hanem a mért adatok régészeti értelmezése.

A bonyhádi mészbetétes temető gazdag leletanyaga jól mutatja, hogy azt folyamatosan használták egészen a középső bronzkor végéig. Hasonló folyamatos, nagyobb törés nélküli fejlődés figyelhető meg a Kárpát-medence legnagyobb részén, amely legkésőbb a Bóna István féle magyarországi kora bronzkor 3 időszak kezdetén megindult és tartott a középső bronzkor végéig (Bóna 1991, 16-17). Mindez arra mutat, hogy a radiokarbon adatok alapján kirajzolódó történelmi folyamatok nem kapcsolhatók össze szorosan Bóna Istvánnak az 1950-es években az általános társadalmi fejlődéselmélet fokai alapján (kezdet, virágzó, hanyatló) kidolgozott, a magyarországi kora bronzkort három részre osztó kronológiai rendszerével, érdemes és szükséges újragondolni azt.

₪ Kürthy Dóra – Fekete Mária

A regölyi vaskori kerámiák nyomában – helyi vagy import?

dora.kurthy@gmail.com - feketemdepot@gmail.com

Regöly Tolna megye északi részén fekszik, a Kapos és a Koppány folyó összefolyásánál. A falu belterületén fekvő Strupka-Magyar birtokon lévő sírhalom felmérése, előkészítése 2011 kora tavaszán kezdődött, feltárása pedig 2011. és 2012. nyarán történt (Szabó - Fekete 2011., 2014.). A régészeti adatok alapján a halmot a Kr. e. 7. században emelték a pannonok. A halom szerkezete Közép-Ázsia felé, míg a kerámiák – tipológia alapján – Hallstatt-, etruszk- és több keleti terület (anatóliai, kaukázusi és sztyepp-vidék) edényművessége felé mutatnak kapcsolatokat.

Kutatásunk célja a halomsírból előkerült kerámia leletanyag archeometriai vizsgálata, azért, hogy elkülönítsük a helyi és az import, illetve az import jellegeket mutató darabokat.

Kb. 6000 db kerámia töredék került elő az ásatás során. Makroszkópos megfigyelések alapján (szín, szemcseméret, ásványos összetétel) 14 főcsoportot különítettünk el. Első lépésként a két leggyakoribb típust – a durva és a vékony falú fekete kerámiákat -, paticsokat és számos helyi üledéket (potenciális nyersanyag) vizsgáltunk meg. A célunk, hogy pontosan megismerjük, jellemezzük, majd összehasonlítsuk a kerámiák és a helyi üledékek összetételét (plasztikus és nem plasztikus elegyrészek, különösen tekintettel az akcesszóriákra), amiatt, hogy a kerámia leletanyagból kiszűrhetőek legyenek a nem helyi termékek. A vizsgálatokhoz polarizációs mikroszkópot és pásztázó elektronmikroszkópot (SEM-EDX) használtunk.

A plasztikus alapanyag kémiai összetétele alapján a Regöly környezetében talált vörösagyag lehetséges nyersanyag a kerámiákhoz. A nem plasztikus elegyrészek alapján a meszes soványítású durva kerámiák és a fekete kerámiák – 1 db kivételével – hasonlóak, a granitoidos- és a növényi soványítású durva kerámiák, valamint a Cr-spinell tartalmú fekete kerámia eltérő. Előbbiek ásványos összetétele nagy hasonlóságot mutat a vörösagyagokkal, azonban utóbbiak egyik környékbeli agyagos üledékkel sem mutatnak hasonlóságot.

Összességében tehát a granitoidos- és a növényi soványítású durva kerámiák, valamint a Cr-spinell tartalmú fekete kerámia a lehetséges „import”-, ill. nem helyi eredetű termékek.

₪ Fekete Mária

„… a fényes fegyvereket felövezte magára” (Il. VII. 103.)

Védőfegyverek a regölyi tumulus leletanyagában

feketemdepot@gmail.com

A regölyi tumulus ez évi témánkhoz leginkább kapcsolódó jelenségeiről, a Mazda-vallás nálunk különlegesnek számító halotti rítusáról, valamint a leletanyagban e rítushoz tartozó tűzoltárokról, azaz füstölőkről, azok két lánctípusának előfordulásáról már korábban beszéltünk. Itt röviden, az új tagjaink számára megemlítem a legfontosabb tudnivalókat.

A Kr. e. I. évezred fordulója előtti két évszázadban kezdett általánossá válni Európa-szerte a fém védőfegyverek használata. Korábban kiemelten fontos volt a vadkanagyar sisakok használata, mind a Kárpát-medencében, mint a mükénéi civilizáció lelőhelyein.

A bronzkor végére a fejet, a mellkast, a lábszárat – és néha a karokat is – bronzborításokkal védik, valamint a drága fegyverzet része általában a pajzs is. A hadba, rablásra, bajvívásra, párviadalra induló harcosokon – a bronzembereken – megcsillan a Nap fénye; egymás szemét vakítják míves fegyvereikkel. A vaskori korszakváltás idejére nem sokat változnak, csak finomodnak az ismert és bevált védőfegyvertípusok. Megjelenik, ill. gyakoribbá válik a vashasználat, de továbbra is bőségesen viselnek bronzot a lovas- és gyalogos harcosok.

Újdonság a Regölyben talált igen nagyszámú bronz-, és vaspáncélhoz tartozó pikkely, ill. az e páncél alját övező, agancsból faragott, festett „kutyanyelvek” előfordulása. Különleges jelentősége van a korszak népszerű és Mediterráneum-szerte gyakorinak mondható korinthoszi sisaktöredékének a leletanyagunkban. Továbbá egy közelebbről pontosan meg nem határozható vassisak arcvédő-lemeze, valamint a valószínűleg bőr vagy fapajzs díszeiként szolgáló bronzlemez-minták fényesen bizonyítják a regölyi tumulus leletanyagának kiemelkedő jelentőségét a korszak régészetében és történeti, etnikai folyamatainak megismerésében, megértésében.

₪ Viniczai Ferenc

Bronzkori erődített telepek a Gödöllői-dombságban

szerapisz@freemail.hu

A Gödöllői-dombságban közel két tucat bronzkori erődített telep található, amelyek – két kivétellel – a hatvani kultúra emlékét képviselik. Elhelyezkedésükben és szerkezetükben olyan párhuzamokat mutatnak, amik megengedik, hogy az erődített telepeket tipologizáljuk és a kultúráról rendelkezésre álló képet bővítsük. A vizsgálat fő célja az ásatások hiányában bizonytalanul kultúrához sorolt telepek korszakolása, illetve új erődítések keresése.

A használt módszer különböző állományok – műholdfelvételek, légifotók, felmérések – térinformatikai rendszerben való összefésülése, kiegészítve a leletanyag vizsgálatával.

Az előadás keretei kötött szeretnék metszetet adni az eddig elvégzett munkából, illetve az eddig felmerült kérdéseket felvetni.

₪ Mrenka Attila

Topográfiai kutatások a Répce mentén - Halomsírok az erdőben

attila.mrenka@gmail.com

A Csapod környéki erdőség Győr-Moson-Sopron megye egyik legháborítatlanabb területe. Azerdőt körülölelő települések határában számos őskori lelőhely is ismert, melyek "elhelyezkedése" gondolkodásra készteti a kutatót.

Miért és hogyan és miért pont itt?

Előadásomban "hangosan" gondolkodom - inkább kérdéseket vetek föl, semmint válaszokat keresek.

₪ Gonda Zsófia Anna

Halotthamvasztás és különleges agyagszimbólumok - egy késő bronzkori temető tükrében

gondazsofiaanna@gmail.com

Jelen előadás célja a Budapest–Békásmegyeren feltárt 324 síros késő bronzkori temetőben alkalmazott halotthamvasztás jellegzetességeinek és néhány különleges kísérőleletének bemutatása.

A tűz az élet számos területén nélkülözhetetlen szerepet játszott/játszik az emberiség történetében és életében. A késő rézkorban, a Baden kultúra korai időszakától lett általános szokás a már korábban is előforduló halotthamvasztás, amely a tűz tisztító erejének gondolatával, és az újjászületés gondolatával hozható kapcsolatba.

A vizsgált temetőben az uralkodó temetkezési rítus a hamvasztásos temetkezés. A sírok döntő többsége, körülbelül 196 sír szórthamvas, mely a temető összlétszámához viszonyítva 60,5% – ot tesz ki. Jóval alacsonyabb az urnasírok száma (kb. 91 sír, 28,1 %). A temető sírjainak értékelését nehezíti, hogy ezek az aránypárok nagyban leegyszerűsítettek, ugyanis jó néhány sír rítusa nem került egyértelműen meghatározásra. Akadnak olyan sírok is, melyekben egyszerre van jelen mindkét rítus, ugyanakkor vannak olyan sírgödrök is, amelyekben nem találtak égett emberi csontmaradványokat, vagy csak nagyon keveset és csupán a sírgödör valamint a kísérőleletek jellege alapján lehetett feltételezni, hogy melyik rítusba tartozhatott. Azoknál a síroknál, melyekben egyáltalán nincs csonthamu, feltételezhetünk szimbolikus temetkezéseket is, ugyanakkor gondolhatunk arra is, hogy akkora erősségű volt a hamvasztás, hogy a csontokból semmi nem maradt. Azok a sírok, melyekben „hozzákevert” csontok vannak (18 sír; 5,55%) egy vagy akár két egyénhez, azért is említésre méltók, mert egy részük egyáltalán nem égett el, vagy csak feketén elszenesedett, és mivel antropológiailag rendkívül látványosak, régészeti szempontból sem szabad őket figyelmen kívül hagyni. A feltárt sírokban a hamvak mennyisége igen változatos.

A két rítusnál a mellékletadás szempontjából is különbségek figyelhetők meg, itt elsősorban az ún. agyagszimbólumokra (pl. napkorong, csillag, hold alakú kisméretű agyagtárgyak) gondolok, melyek jelen temetőben kizárólag a szórthamvas rítusú sírok egy kis szegmenséhez köthetők, sőt térbeli elterjedésük a temető területén belül is lokalizált.

₪ TÓTH HENRIETTE

Az égi fény és a földi tűz szerepe Héraklész élettörténetében – s megjelenítésük pannoniai­noricumi domborműveken

henriette.to@gmail.com

A Héraklész munkáit, felnőttkori tetteit bemutató mítoszok mellett jelentős számban kerültek elő Pannonia és Noricum provincia területén olyan kőemlékek, melyeken a héroszt csecsemőként, gyermekként jelenik meg a szemlélők előtt. A reliefek – a hős hírnevét nem kímélve – bemutatják a dionyszoszi mámorban, önmagából kivetkőző, hétköznapi ember gyarlóságát is, ám emellett azt, az életét máglyán befejező, megistenülő mitológiai alakot is, aki apotheózisa után az Olymposzra kerül.

Ezeket a szinte teljes hérosz történetet kiadó mítoszokat átszövi az égi fény és a földi tűz motívuma, hisz Zeusz úgy menti meg a kisgyermek Héraklészt és fivérét az életükre törő kígyóktól, hogy fényével beragyogja a termet, ahol alszanak. Az Oita hegyén az életét kioltó tűz pedig nem pusztán kínjaitól szabadítja meg a héroszt, hanem emberi mivoltától is, az istenek sorába emeli őt. Nem mellékes az sem, hogy eme mitológiai hősről társai, az argonauták, utazásuk során egy hosszan elnyúló csillagképet neveznek el.

Előadásunkban a fény és a tűz Héraklész élettörténetében játszott szerepét, illetve ezek kőemlékeken megtalálható esetleges megjelenítését vizsgáljuk.

₪ Tóth Zsuzsanna

Thyrsos vagy fáklya? Mi látható a „szép” és a „kis” Artemis Ephesia szobrokon megjelenő nőalakok kezében?

toth.zsuzsa@gmail.com

Artemis Ephesia az antik világ egyik legismertebb istennője, kultuszáról azonban meglehetősen keveset tudunk. A Kr. e. 6. században felbukkanó istennő történetét egészen a Kr. u. 4 századig tudjuk követni, azonban pontos ábrázolását csak a Kr.u. 2. századból ismerjük.

Az istennő gazdag díszítésű szobrán megjelenő ikonográfiai elemek - különösen a mellkas díszítéseként látható asztrológiai jegyek és nőalakok alkotta jelenet - segítségével bepillantást nyerhetünk Artemis Ephesia kultuszába, legalábbis annak Kr. u. 2 századi szakaszába. Az elmúlt évek során sikerült értelmezést találni a szobrok mellkasán megjelenő leggyakoribb jelenetre, amelyen a Rák asztrológiai jegyet láthatjuk két, a csillagjegy fölé koszorút tartó nőalak kíséretében. Azonban a két elemcsoportnak, a nőlakoknak és az asztrológiai jegyeknek más kombinációja is ismert a szobrokról. Ezeknek az értelmezéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a nőalakok kezében megjelenő attribútumokat pontosan határozzuk meg. Az ephesosi prytaneionból előkerült két szobor esetében a nőalakok kezében lévő tárgyat, részletesebb magyarázat nélkül, thyrsosként azonosították.

Véleményem szerint azonban, ha alaposabban megnézzük az ábrázolásokat, és együtt értelmezzük a csillagjegyeket, nőalakokat és attribútumaikat, kiderül, hogy egészen más tárgyról lehet szó.

₪ Tóth Anna Judit - Szabó Géza

A körbejáró fény – adatok a pannoniai ólomtáblák értelmezéséhez

tothannajudit@gmail.com - kaladeaa@gmail.com

A közelmúltban újabb ólomtáblák kerültek elő az alsóhetényi erőd közeléből, amelyek értelmezéséhez a regölyi halom leleteinek feldolgozása és kapcsolatrendszereinek feltérképezése is sokban hozzájárulhat.

Az már az eddigi kutatások során is egyértelművé vált, hogy területünkön a továbbiakban a Méd Birodalom területéről a Kr. e. 7. század utolsó harmadában érkező népcsoportok bevándorlásával kell számolnunk – vagyis az Ókori Kelet egyik jelentős államával közvetlen kapcsolatban állt térségünk. Lényegében ez tükröződik a Regöly-Strupka-Magyar birtokon feltárt leletanyagban. Ebben a vándorlásban a régészeti leletek tanúsága szerint biztosan részt vettek olyan néptöredékek is, akik eredetileg a keleti kimmerekhez, azok Közép-Ázsiából kiinduló, Kis-Ázsiáig, egyes vonásaiban Regölyig jól követhető útjához köthetők. A korai, tulajdonképpen a Dareiosz által kanonizált ős-Mithrahoz köthető jelenségek Regölyben való kézzelfogható megjelenése – Hérodotosz alapján – a Média területéről érkező szigünnákhoz, a későbbi forrásokban pannon-illír néven említett törzseihez köthető. Az eddigi adataink új megközelítésű újragondolása során keressük a válaszokat a római kori Mithrasz-kultusz egyes területeken feltűnő népszerűségének okára, az indoiráni mítoszelemek széles európai elterjedésének hátterére is. Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy az ókori források szerint a Kaukázusban letelepülő méd töredékek egy része az Ingur völgyében a mai szvánok, a hegység másik oldalán az oszétek ősei lesznek. Egykorú történetírók szerint vallásuk a görög és egyiptomi keveréke, kultuszuk főtárgya a Nap és Diana. Ezek a népek a Napon kívül a Holdat és csillagokat is imádták – a kulturális és etnikai háttér ismeretében különösen elgondolkodtató, hogy éppen azon elemeket, amelyek a Dunántúl déli részén előkerülő ólomtáblák ábrázolásainak kötelező részei.

₪ Pálfi Ádám

„Sötétben tündöklőbb a fény” – A pannoniai sírköveken megjelenő asztrális szimbólumok értelmezési lehetőségei az újabb kutatások tükrében

palfi.adamka@gmail.com

Az asztrális szimbolikájú sírkőábrázolások már korán a hazai ókortudomány és a római kori régészet homlokterébe kerültek. A provincia gazdag római kori sírkőplasztikájában a kutatás bázisául szolgáló kőemlékek egy egészen kis csoport alkotnak. A vizsgált terület elsősorban Észak-Pannonia (későbbi Pannonia inferior provincia észak-északkeleti, Pannonia superior provincia keleti része) ahol a pannon-kelta azalusok és a kelta eraviscusok rendezkedtek be. A szóban forgó ábrázolásokat legelsőként a 20. század első felében Nagy Lajos, az aquincumi kutatások egyik jeles képviselője rendszerezte, és foglalta össze. Véleményét a kutatás egészen az 1980-as évek végéig elfogadta, ekkor azonban Nagy Mihály a síremlékeken előforduló motívumokra egy egészen más magyarázatot kísérelt meg adni.

A szimbólumok jelentéstartalma máig vita tárgyát képezi. A sírsztéléken érdemben négy képi elemmel: napkorong, holdsarló, csillag és a szakirodalomban használatos „égi kulcs” elnevezéssel találkozhatunk, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Az ábrázolások adalékul szolgálhatnak a lokális túlvilágképzetek értelmezéséhez, ami egyrészt azt jelentené, hogy az itt élő őslakosok a római foglalást követően még hosszú évtizedekig őrizték korábbi hagyományaikat, szokásaikat. Másrészt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az említett szimbólumok megjelennek a mindennapi életben is, a legkülönfélébb helyzetekben. Tehát a kutatás számára a legnagyobb nehézséget a ténylegesen profán és a mindennapi életből vett képek elkülönítése jelenti a halál- és túlvilág­képzetekre vonatkozó motívumoktól.

Előadásomban a jelenleg fennálló problémákat igyekszem bemutatni, és kísérletet teszek a motívumkincs lehetséges értelmezésére, kitérve a dedicatores vagyis az állíttatók kulturális-társadalmi kapcsolatrendszerére is.

₪ Szabó Ernő

Tűz és tűzvédelem Pannoniában

szaszu@gmail.com

Róma városban nagy gondot jelentett a tűzvész örökös veszélye, amiről annyiszor és oly egybehangzóan keseregtek a kortárs szerzők. Hiába volt elegendő víz, hiába gondoskodtak a császárok állandó tűzoltóságról, hiába vezettek be kemény tűzvédelmi rendszabályokat, Róma utcáinak java része a sokszoros városrendezés ellenére is megmaradt szűk sikátornak, melyek felett a tűzvész akadálytalanul terjedhetett tova.

De mit tudunk a pannoniai tűzesetekről? Hogyan védekeztek a pannoniai városok a tűzvész kialakulása ellen, és mit tettek a városlakók, ha már felszállt a háztetőkre „vörös kakas”? Többek között e kérdésekre keresek választ az előadás során elsősorban pannoniai források vizsgálatával.

₪ Zsonda Márk

Tűzzel, vassal, tüzesvassal: a tüzesvas a római sebészetben

zsmlevel@gmail.com

Tűzzel, vassal, és ha nem is nádihegedűvel, akkor kauterrel.

Az anyagmegmunkálás, a műszerek kialakítása, javítása és karbantartása a tűzhöz kötődik. Itt viszont még egy szint bejön, hiszen kevés műszer képviseli magában a tűz – a vas – a gyógyítás hármasságának szinte csak a mágiában megjelenő, de most racionálisan tetten érhető működését. Még kevesebb műszer az, ami ráadásul tűz nélkül semmit sem ér. A kauter és a tűz egybeforr a műszer létrejöttétől, egészen az létezésének értelmet adó használatán keresztül, az újrahasznosításáig – ha erre sor került.

A kauter azaz a „tüzesvas” cautery (angol) kauterion (görög); ferrum candens (latin) gyakorlatilag az elektromos készülékek megjelenéséig tartotta magát – mint megannyi római sebészeti műszer. Az előadásban a kautert, mint eszközt és a kauterizálást, mint sebészeti eljárást tárgyalom, interdiszciplináris keretek között, kitérve – rendszerező szándékkal - az elsődleges kauterekre és a kauterizálásra is használt – másodlagosan kauterizáló – eszközök kicsit ködös világára is.

Forrás: PTE Ókor Történeti Tanszék és a konferencia kiadványa, saját fotókkal.

http://okor.btk.pte.hu/hu/tartalom/vi_europe_konferencia