Tőled Távol!

Tőled távol volna jó, ha elsüllyedne a nagy hajó

Szívem tengerében viharos, úttalan utakon járva, de nyugalomra nem találva

Nem tudom minek, miért vagyok e földön, de életem nem más mint sötét börtön

Kopár sivatagban egyedül élek, s várom, egyszer értem is eljön a végzet

Szeretlek anyu mert téged csak szeretni lehet

Hiányzól anyu mert nincs ki fogja kezemet,

Tisztellek anyu mert te megérdemled

Szerető kisfiadnak olvass még szép meséket.

Távol vagy tőlem, most magányosan élek

Hiányzik anyu a gyengéd ölelésed,

Hiányzik anyu tanító pofonod,

Most már értem szerető szigorod!

Csak óvtál, védtél, szerettél önzetlen

De még kicsi voltam, ezt félre értettem!

Azóta megtanultam milyen egy anyát elveszíteni

S nélküle élni, s emberré lenni!!