Beköszöntő

A WikiSzótár.hu csapata örömmel üdvözöl az első hírlevélszám kiadása alkalmából. Minden egyes híradással szeretnénk még több információt adni a munkánk eredményeiről, illetve azokról az érdekességekről, amelyekre rábukkanunk nyelvünkkel összefüggésben.

Ezzel az első levelünkkel szeretnénk egy kis betekintést nyújtani a szavak eredetével kapcsolatos kutatásainkra.

Ahogy a szócikkekből láthatod, szakítottunk azzal a nézettel, hogy a magyar nyelv eredetét nem szabad Ázsiában kutatni. Az ázsiai eredet nem a csak mi gondolatunk, a 19. században a nyelvújítás korának elején már voltak ilyen irányú kutatások.

Talán Te is hallottál Kőrösi Csoma Sándorról (1784-1842). Így írt egyik levelében, miután 1819 november 28-án átlépte a vöröstoronyi szorosnál a magyar határt:

"Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében".

A törökországi Kostantinápoly után az egyiptomi Alexandriába hajózott, ahonnan az arab nyelv tanulmányozása után Bagdadon (Irak) és Teheránon (Irán) át Kabulba (Afganisztán) érkezett, majd végül Indiába ért. Itt megalkotta az első tibeti-angol szótárat és tibeti nyelvtankönyvet. Egész életében ott élt előtte eszményképe, amelyről így írt, miután fáradhatatlanul kutatta a különféle keleti nyelveket: "Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe." Csaknem húsz nyelven írt és olvasott. Többek között: angolul, arabul, franciául, görögül, héberül, perzsául, szankszkrit nyelven, tibeti nyelven és törökül.

Nyelvkutató elődeink közül a munkánkat Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) munkásságára alapozzuk. Róla majd egy másik hírlevelünkben írunk többet.

Most legyen itt néhány érdekes eredet:

Például a "német" szó esetén miért vettük volna át a szlovák vagy szláv "nyemec" szót, amikor rég személyesen ismertük a német (akkor még nem "osztrák"!) "sógorokat". Vajon miért van a latinban "nemetum, nemetes" szó? Talán ők is a szlávoktól vették át?! Az igazság: a németek nevét a szlávok is a "Nemet" szó szlávosításával alkották.

Íme a mi eredetünk: A német szócikk a WikiSzótárban (klikk ide), vagy álljon itt a "színészet" szócikkünk (klikk ide).

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Üdvözlünk Irodalmi Lap!

Ahogy előző számunkban ígértük, ebben a levelünkben tovább ismerkedünk azokkal a nagy nyelvészekkel, akikre alapozzuk a munkánkat. Ma Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) erdélyi nyelvésszel ismertetünk meg írásunkban.

Bálint Gábor egy kis székely faluban: Szentkatolnán született 1844. március 13-án. Mire leérettségizett, tizenkét nyelvet beszélt! Tanulmányai után megismerkedett Fogarasi Jánossal (1801-1878), akinek nyelvészeti fő műve az első magyar értelmező szótár: A magyar nyelv szótára, amely hat kötetes műként 1862 és 1874 közt jelent meg. Ezt Czuczor Gergellyel együtt szerkesztette - ma így ismerjük: "a Czuczor-Fogarasi szótár".

Fogarasi János a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, és Szentkatolnai Bálint Gábort az ő ajánlására küldte ki az Akadémia 1871-ben Oroszországba a Kaszpi-tenger partján élő mongolokhoz, hogy tanulmányozza nyelvüket. Így jutott el Szentkatolnai végül Mongóliába is. 1874-ben tért haza, 1875-1877-ben a Budapesti Egyetem (ma ELTE) magántanára volt, majd részt vett gróf Széchenyi Béla (gróf Széchenyi István, "a legnagyobb magyar" fia) indiai expedíciójában. 1879 és 1892 között az oszmán birodalomban dolgozott, ekkor bejárta a Közel-Keletet és újabb nyelveket tanult meg.1893-1912 között a Kolozsvári Egyetem ural-altáji tanszékének egyetemi tanára volt. 1895-ben részt vett egy újabb kaukázusi expedícióban.

Megszerzett tudása alapján szembehelyezkedett az addigra már "hivatalos" finnugor eredeztetéssel, semmilyen nyomásra sem ismerte el annak létjogosultságát. Utolsó (legfontosabb) műveit magánkiadásban hozta nyilvánosságra, szembeállva a politikai elnyomással. A kolozsvári évek alatt a tőle tanuló diákok olyan nyelveket ismerhettek meg, mint sehol Európában. Bálint Gábor a városban kiváló lehetőséget kapott: az "Erdélyi Múzeum" folyóirat leközölte tanulmányait, majd ott jelentek meg kaukázusi, kabard (észak-kaukázusi nyelv) tanulmányai is. 1901-ben újraértékelte a magyar honfoglalást, és megállapította, hogy a magyarok ősei a hun birodalom népei közé tartoztak.

Beszélt és tanított 30 nyelven, írt mongol, török, tatár, kabard és dravida nyelvkönyveket. Ő az egyetlen, aki tudása és önfeláldozó kutatásai révén képes volt mélyebben betekinteni a magyar eredeteként esetlegesen felmerülő nyelvkbe, összehasonlítani azokat, és megtalálni a valódi forrást. 1913. május 26-án váratlanul Temesváron hunyt el.

Tiszteletére álljon itt a tanul szó eredete.

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Miért nehéz a nyelvtan? 1 – A magyar nyelvtan ógörög?

A nyelv tanulmányozása nagyon régi korokra nyúlik vissza: már a sumérok is írtak szótárt. A sokkal későbbi, ám jóval a honfoglalás előtti hun nyelvemlékekben felbukkan a "szótár" szó, amiből arra lehet következtetni, hogy őseink szintén használtak szótárt.

A mai nyelvtan mint tudomány azonban nem ezekből ered. Az Európában jelenleg használatos és elismert nyelvészeti alapelvek a legtöbb nyelv esetében ugyanarra a forrásra vezethetők vissza: az ókori görög filozófusok (Platón és Arisztotelész) logikáról szóló műveire. Ők voltak e tárgy első jelentős úttörői, és valóban nagyon jó munkát végeztek: az ógörög nyelvet alaposan átvizsgálták, és az akkori kor igényeinek megfelelő elemzési rendszert állítottak össze – bár eredetileg csak a logika tudományát kívánták kidolgozni.

Munkájuk közismert, és e téren az egyetlen volt, ezért később ezt tekintette kiindulásnak a modern egyetemek sora. Az európai nyelvek jelentős részére szinte változtatás nélkül át lehetett ültetni ezt a rendszert, hiszen a latinon keresztül sok mindent örököltek belőle. Nem is változtattak rajta sokat, csupán néhány kiegészítést, pontosítást tettek hozzá.

Ezt tették a mi 19. századi tudósaink, nyelvészeink is: átvették az európai iskolák tanait, nyelvtani alapelveit. A kisebb kiegészítésektől eltekintve, a ma oktatott magyar nyelvtan lényeges elemei mind egyeznek az ógörög nyelvtannal.

Ám van itt egy bökkenő: a magyar nyelv nem görög! A magyar nyelv logikája, használata nem igazodik a göröghöz. Mégis a görög nyelvtan szerint próbálják elemezni, tanítani a magyart… Ez bizony gondokat okoz! És valóban: akkora zavarokat okozott, hogy a nyelvújítás korában az igeragozások sorát törölték el, tiltották be (nyolcféle igeidőt, kifejezési formát – lásd: "régies igeragozás") csak azért, mert nem illettek bele a szent és sérthetetlen ógörög nyelvtani rendszerbe. Az emiatt bevezetett önkényes szabályok hosszú sorát pedig felsorolni is nehéz volna…

A fejet szabták hozzá a kalaphoz! Nem csoda, hogy a tanulók zöme számára nehéz tantárggyá vált a nyelvtan.

A WikiSzótár.hu csapata más megközelítést választott: mi újra átvizsgáljuk a korábbi tanokat, ellenőrizzük, pontosítjuk a meghatározásokat, és így képesek vagyunk fellelni a rejtett önkényességeket, sőt: akár elsikkasztott nyelvi kincseket is. Első lépésként talán nézzük meg, mi is valójában a "nyelvtan" szó jelentése.

A következő hírlevelekben ilyen önkényességek, hiányosságok sorát fogjuk leleplezni. Először az elsikkasztott mondatokról lesz szó.

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Miért nehéz a nyelvtan? 4 – Elsikkasztott gondolat

Az előző levélben az elsikkasztott gondolat leleplezését ígértük. Most erre kerül sor.

A nyelv a gondolatközlés eszköze. Gondolatokat juttatunk el vele egy személytől egy másikig. A gondolat lényegét a mondatban található "ige" fejezi ki, a többi szó pedig pontosítja ennek körülményeit. Maga a gondolat mindig egy igével fejezhető ki, ám vannak olyan mondatok is, amikben nem mondjuk ki az igét (bár ettől a gondolata ott van). Itt kezdődött a gondolat elsikkasztása. És lőn "állítmány"…

A régebbi nyelvtankönyvek szerint az állítmány a mondatnak az a része, amely az alannyal kapcsolatos történést, minőséget vagy más körülményt fejez ki. Megmutatja, hogy az alany mit cselekszik, mi történik vele, mi igaz vele kapcsolatban. Kérdése: mit állítunk? (Ennyi erővel azt is kérdezhetnénk: "Mit mondtál?")

Az állítmány az ógörög nyelvtan alapeleme volt, és az akkori igényeket teljesen kielégítette. Ám azóta eltelt egy-két évezred… Ha netán eredetileg hasonlítottak volna egymásra, az ógörög és a magyar nyelv akkor is rengeteget változott az eltelt évszázadok során. (A nyelvtan használatával kapcsolatos igények pedig még többet változtak!)

Az állítmány sajnos sok esetben nem használható a "gondolat" megtalálására egy mondatban. Nézzünk egy példát – egy szakállas viccet:

– Hazakísérsz?

– Meg hát!

Az első mondatban az ige (a gondolat lényege) a "kísér" ige. Ez egyben az állítmány is. Itt nincs semmi gond.

A második mondatban viszont nem hangzik el az ige. Mit állítunk? Mi a gondolat? Talán a "meg"? Vagy a "hát"? Nos, ez esetben nem nevetnénk a viccen. A gondolat itt egy kimondatlan ige! És ez a lényeg!

Igazából a legtöbb szófaj lehetne állítmány, ami azt eredményezi, hogy az "állítmány" használata esetén további önkényes és zavaros szabályokat kell bevezetni a nyelvészetbe.

Az állítmányt azért találták ki, mert a nyelvészek számára megoldhatatlan volt az a rejtély, hogy mit kezdjenek az olyan mondatokkal, amelyekben nem mondjuk ki vagy írjuk ki az igét. Valójában nem vették figyelembe, hogy a mondat egy teljes gondolat, ezért akkor is van benne ige (gondolat), amikor az nem hangzik el. A mondat nem csupán szimbólumok sora, amelyeket – a jelentéstartalmat figyelmen kívül hagyva – gépies módon értelmezni lehet.

Amennyiben elfogadnánk, hogy nem léteznek gondolatok, és a mondatot csupán a leírt vagy kimondott szimbólumok sorának tekintenénk, akkor tényleg indokolt volna az állítmány használata. A mondat azonban egy teljes gondolat vagy gondolatsor, ami mindig tartalmaz legalább egy igét még akkor is, ha ez nem hangzik el.

Az igét olyankor szabad kihagyni a mondatból, ha a mondatot hallgató vagy olvasó személy e nélkül is tudhatja, hogy az alany mit cselekszik, mi történik vele, vagy milyen létezési állapot érvényes rá. Az ige gondolata ilyenkor is benne van a mondatban, de ezt nem mondjuk ki hangosan, illetve nem írjuk le. Az igét a korábban hallott szövegben találod; ez sokszor az előző mondat igéje. Más esetekben a helyzetből egyértelműen kiderül, hogy mi lenne az ige.

Bátran! = Bátran (csináld)!

Zsuzsa sem. = Zsuzsa sem (mehet el).

Elő vele! = (Hozakodj) elő vele!

Bodri, ide! = Bodri, (gyere) ide!

Apa jókedvű. = Apa jókedvű (-ként létezik = van).

Ügyes munka! = Ügyes munka (-ként létezik = van)!

A csont a kutyáé. = A csont a kutyáé (-ként létezik = a tulajdonában van).

Könnyű kideríteni, hogy melyik igét nem mondtuk ki a mondatban: alakítsd múlt idejűvé a mondatot, mert akkor muszáj kimondani az igét is.

Tehát megkerült az elsikkasztott gondolat! A következő hírlevélben egy betiltott kifejezési formáról lesz szó: "szenvedni tilos"!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

ide kattintva leiratkozhatsz a hírlevelünkről