Versek
Tartalomjegyzék
Bige Szabolcs Csaba:
Kapernaum 2009
Bige Szabolcs Csaba:
Kapernaum 2009
Azok az oszlopok nekem üzennek
Eltörpül az idő semmivé
Újra ott vagyok áhítattal telten
Hol a küszöbön Valaki belép.
Látom, üzenik a kövek,
Áldásra emelt két kezét
'A szeretet nem vész el soha'
Szól, s a küszöbön Valaki belép.
Gyermeksereg kuporog mellém
Míg mélázom a fal tövén
Nézzétek, mondom, Krisztus az
Ki ott a küszöbön mindjárt belép.
Bige Szabolcs Csaba:
Carmina Burana
Bige Szabolcs Csaba:
Carmina Burana
Ott ül a másik asztalnál, éppen velem szemben,
göndör fürtjein megcsillant a lámpafény
Amor volat undique (Ámor röpköd szerteszét)
Nem tudom a szemem levenni róla,
pedig nem volna szabad, mert foglalt,
máshoz tartozik, és én is máshoz tartozom,
és én is foglalt vagyok.
rufus Amor, pallidus (vörös Ámor, halovány)
Rám is szól a férjem. „Miért nem eszel?”
Gyorsan az aranyló húslevesbe merítem a kanalamat,
„eszem, eszem!” felkiáltással.
Amor regit iuvenes (Ámor ifjak királya)
Újból odapillantok a másik asztalnál ülőkre,
s látom ott is zajlik valami.
A göndör hajú is rám néz, majd hirtelen összerázkódik
és gyorsan törülgetni kezdi egy szalvétával mellényéről a kiloccsant levest.
Amor est placabilis (Ámor oly engedékeny)
Elnevetem magam, olyan groteszk a jelenet,
és jó étvággyal bekebelezem
a finom sűrű levest sok laskával, répával és főtt csirkehússal.
Volat...(Elrepül...)
Bige Szabolcs Csaba:
Barangoltam idegen tájakon
Bige Szabolcs Csaba:
Barangoltam idegen tájakon
Barangoltam idegen tájakon
Csodáltam ion oszlopot,
S mögöttem tengerbe zuhantak
Bukott héroszok.
Tikkasztott sivatagi szél
Felettem ezredekkel dacoltak
Mának üzenő mégis porladó
Sziklába vésett meredek falak
Ódon kapu zavaros múltba néz,
S fürkész szemem vágyva
Jövőt kutat: századok múltán is
Lesz-e még itt embernek hazája?
(Nyári túrám emléke)
Bige Szabolcs Csaba:
Énekelj leánykám!
Bige Szabolcs Csaba:
Énekelj leánykám!
Az öröm burkában érik, lám a remény
Magvak csiráznak a lomb alatt
Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél
Tavaszi dalra fakadnak a vén falak.
Énekelj leánykám!
A múlt egy röpke percre elmarad,
S napfény győz a gondok árnyán,
Még tiéd e boldog pillanat.
Énekelj leánykám!
De az ember bármeddig elmehet
Az évek eltakarnak, s álmaid elmaradnak,
S mégis a felleg győz a fény felett.
Énekelj leánykám!
Csak énekelj még önfeledten
Álmodban majd e dal életre kel
Szemedben egy könnycsepp lesz a jel
Énekelj leánykám!
Énekelj leánykám!
Bige Szabolcs Csaba:
Téli táj elalvás előtt
Bige Szabolcs Csaba:
Téli táj elalvás előtt
Csupaszon zörgő ágak nyújtóznak az ég felé
akár egy gyermekkéz firkálta tintarajz
kémények fekete füstjét kavarja a szél
s teríti szét a város felett
az ég is alig dereng a szürkeségben
botladozva ballagok a semmi partján
kezem tétován keres kapaszkodót
de csak hideg betont talál
ázott árnyak jönnek szembe velem
álomszerűn imbolyogva
lábam pocsolyát, szennyet tapos
az ég is elbújt a tömbházak mögött
az alkony beoson, hozza magával
az éjszaka mámorát
s az ázott járda fénylik a lámpák
bántó, éles, lila fényében
várom az éjt, bár tudom, az álom elkerül
nézem majd az ablak sápadt négyszögét
hallgatva az utcazajt, a kamiondübörgést
míg megjön a hajnali megváltás
– végre elalszom